|
30. Különös éjszaka volt.....
2005.08.02. 19:08
30. FEJEZET: KÜLÖNÖS ÉJSZAKA VOLT...
A Ballagók Bálját a vizsgák előtti utolsó hét szombatján, egy szokatlanul szomorkás júniusi napon tartották.
Bellatrix a délutáni "csendes pihenő" ideje alatt lopózott át a fiúk részlegébe, hogy végrehajtsa Rodolphuson a beígért "fazonigazítást".
Miközben a folyosón osont, felidézte magában, milyen képet vágott Jemima, amikor megtudta, hogy ő lesz barátja "beugró"-partnere a bálon. Jem rosszul leplezett-és cseppet sem alaptalan-idegessége rendkívüli módon elégedetté tette a Black-lányt.
Tudja szegényke, hogy van félnivalója. Annyira azért ő sem butus...
Mosolygósan és vidáman lépett be a fiúk szobájának ajtaján, és úgy érezte, semmi sem tudná elrontani jókedvét.
-Sziasztok!-köszönt a helyiségben tartózkodó négy srácnak, majd hajvágó ollóját fenyegetően csattogtatva Rod ágyához lejtett.-Készen állsz a Nagy Csatára, Roddie?
-Szerintem bármire készen áll, ha rólad van szó!-nyögte be az ablakpárkányon üldögélő Macnair és felnyerített.
Vele nevettek szobatársai, azaz Kit Aster és Rodolphus is. Lucius csak gúnyosan elmosolyodott a megjegyzésen.
-Seggfejek!-sóhajtott fel Bellatrix és lehuppant Rod mellé.-Ha abbahagytad, gyorsan megcsinálom a hajad, aztán pedig kiválasztom, mit vegyél fel. Oké?
-Rengeteg időt és energiát takaríthattál volna meg, Bella, ha olyan partnert választasz, aki úgy tökéletes, ahogy van.-vetette oda a lánynak foghegyről a Malfoy-srác.
-Jaj, kérlek, Lucius, ne féltékenykedj! Olyan szánalmas!-szólt vissza töretlenül mosolyogva Bella.-Viseld méltósággal a visszautasítást!
A szobában elhalt a nevetés, mindenki feszült figyelemmel várta a választ. Mert abban biztosak voltak, hogy Lucius ezt nem fogja szó nélkül hagyni.
-Bella, ha abban a hitben óhajtod ringatni magad, hogy Engem halálos féltékenység gyötör miattad... tedd azt! Nem szeretnélek kiábrándítani.-duruzsolta a szőke fiú.-De az említett méltósággal kapcsolatban lenne egy felvetésem. Egy egyszerű kérdés... Szerinted ki a szánalmasabb: az, akit visszautasítanak és ezt tudomásul veszi, vagy az, aki annyira büszke arra, hogy EGYSZER AZ ÉLETBEN volt elég ereje nemet mondani, hogy rögtön szétkürtöli a dolgot mindenfelé...?
-Hé, Én nem is... Azaz...-Az, ha valamit elmondasz Jemimának egyet jelent a szétkürtöléssel. És Én elmondtam neki... Luciusnek igaza van...-Bellatrix lehorgasztotta fejét, ezzel beismerve az ellene felhozott vád jogosságát.
-Látod, Bella, ez a különbség kettőnk közt...-folytatta a Malfoy-srác.-Nekem soha eszembe nem jutott, hogy nagydobra verjem a feletted aratott győzelmeimet. ÉN sosem keltettem rossz híredet...
-Szűnj már meg, Malfoy!-mordult rá ingerülten Rodolphus.-Bella nem miattad jött!
-Tényleg nem, Lestrange! Hanem azért jött, hogy belőled bohócot csináljon. Jó szórakozást kívánok hozzá...-Lucius a vállára kapott egy sötétzöld fürdőlepedőt és elindult az ajtó irányába.-Nem is zavarlak titeket tovább a szépítkezésben. Megyek és lefürdöm... a prefektusi fürdőben!-utolsó szavainál egy kéjenc vigyort villantott Bellatrixra, majd távozott.
-Ezt az arcot!-röhögött fel Kit, a fiúk laza, fekete bőrű szobatársa és az ablakhoz lépett, Macnair mellé.-Mindig eléri, hogy az övé legyen az utolsó szó!
-Hányok tőle!-vetődött el ágyán rosszullétet színlelve Rod.
-Te csak ne hányjál senkitől és semmitől! Ma este az Én ellenállhatatlan partneremnek kell lenned, ne feledd!-fedte meg a srácot Bellatrix és egyet-kettőt csattintott a levegőbe ollójával-ezzel jelezve, hogy részéről lezárva a Lucius-téma és jöhet a hajvágás.
Tüstént nekilátott Rodolphus "megfodrászolásának". Ebben nem is nagyon háborgatta senki: Rod ugyanis békés "kuncsaftnak" bizonyult (félt megmozdulni), a másik két fiú pedig nem sok vizet zavart-a nyitott ablaknál álltak és cigiztek. De a végén a kész "műalkotást" azért alaposan megszemlélték és kíméletlenül véleményezték.
-Lestrange, most mit mondjak? Ettől nem lettél szebb!-nyerítette Macnair.
-De rondább se!-tette hozzá Kit.-Bevallom, én rosszabbra számítottam! Azt hittem, Bellatrix véletlenül levágja majd a füled, vagy totál megkopaszt... Ez így frankón nem is annyira vészes!
-Kösz a bókot, fiúk. Tényleg, túldícsértek!-"vette a lapot" Bella és ő is vidáman szemügyre vette "munkája gyümölcsét".
Ezerszer is megvetette utána magát érte, de az első gondolat, ami beugrott neki Rodolphusról és a vadiúj rövid, kicsit kócos, kicsit tépett hajzatáról az az volt, hogy "Hú de szexi fickót csináltam belőle!".
Utálta beismerni, de Rod valóban remekül nézett ki.
Előtte sem volt csúnya, de ez az új frizura szörnyen előnyösen állt neki, sokkal jobban illett az arcformájához, kiemelte egy csomó, addig rejtett markáns vonását...
Basszus, tiszta Pygmalion-szindróma! Végén még beleesem a srácba, akit csinálok belőle!
Miután kigyönyörködte magát a fiú fejében, hozzálátott a teste "karbantartásához"-vagyis a Rodolphus számára legmegfelelőbb báli öltözet kiválasztásához.
-Én a sötétkék dísztaláromra gondoltam...-vetette fel Rod.
-Á, ugyan! Értesz is te az ilyesmihez...-Bella egy szigorú pillantással adta a srác tudomására, hogy körülbelül annyi beleszólása van a dologba, mint egy öltöztetős babának a hasonló jellegű ügyekbe.-Hagyd csak Rám! Majd Én megmondom, mi áll jól neked! A kék szín... nem illik hozzád... Fekete... fekete és piros lesz az öltözéked!
-Nem akarok katicabogár lenni!-ellenkezett minden erejével Rodolphus.-Utoljára 10 évesen engedtem anyámnak, hogy piros cuccot aggasson rám!
-Jaj, ne nyavajogj már! Rémes vagy... Bízhatnál Bennem, igazán! Miért lenne jó az nekem, ha egy tök gázul kinéző partnerrel jelennék meg a bálban?
Bellatrix meggyőző szavaival megtörte Rod ellenállását és így végül sikerült úgy felöltöztetnie őt, ahogy azt elképzelte.
Egy fekete szmokingot adott rá vörös színű inggel és fekete, tekergőző kígyó formájú nyakkendővel.
-Pokoli jól nézel ki!-nyögte a végeredményt szemrevételezve Bella.-Basszus, és tényleg! Áááá...! Esküszöm, szívesen rávetődnék!-Enyém lesz a legjobb pasi! Na, azért ne bízd el magad...
-Nem fogom, attól ne félj!-röhögött a srác.-Úgy érzem magam ebben a cuccban, mint egy rossz buzi... De ha Te ennyire élvezted az öltöztetésmet, kibírom egy estére... Bár... Őszintén szólva, bevallom... én jobban élvezném, ha vetkőztetnél...-súgta a lány fülébe, majd apró puszit lehelt a halántékára.
-Elhiszem, hogy tetszene.-vigyorodott el ravaszkásan Bellatrix.-De ne feledkezz el a megállapodásunkról: kizárólag haveri alapon megyünk együtt!
-Persze, persze! Csak nem hagyhattam ki!
-Vigyázz a viccelődéssel, Roddie, mert még szavadon foglak és akkor kapni fogsz Jemtől!
Rodolphus szája sarkában flegma, "Na és?"-mosoly jelent meg.
Ennyit az álompárról!-állapította meg magában Bella.-Még igazán be se vetettem magam, és máris a lábaimnál hever lógó nyelvvel, mint egy kiskutya! Huh, nem lesz semmi ez az este...
******
Rod "kicsinosítása" után Bellatrix visszatért szobájába és hozzálátott saját maga ünnepi formába öntéséhez.
Úgy érezte, még soha életében nem tartotta ennél fontosabbnak, hogy jól nézzen ki.
Máskor össze-vissza lógó fekete tincseit most kivételesen gondosan megfésülte és laza kontyba csavarta, mindig festetlen arcára pedig vadító sminket varázsolt.
Különösen a szemére fektetett hangsúlyt...
-Emlékszem, Lucius imádta, ahogy Valentin-napon ki volt húzva a szemem fekete tussal...-révedezett készülődés közben, mialatt Daphne hatalmas tükrében nézegette magát.
-Ha nem csal az emlékezetem, Luc azon az éjszakán nem csak a szemedet "imádhatta"...-kuncogta Marion, aki éppen krémszínű báliruhájának mellrészét igazgatta.-Ma éjszakára is hasonló programot tervezel?
-Nem, dehogy! Addig nem engedem Rodolphust. Talán hagyom, hogy megcsókoljon... De semmi több! Nem leszek ekkora ribanc!-tiltakozott a feltételezés ellen Bellatrix.-Bár... most baromi szexin néz ki a srác... Ahogy felöltöztettem... Ahogy megcsináltam a haját... Majd meglátod, belé fogsz szeretni!
-Aha... Lehet...-Marionon látszott, hogy alig figyel barátnőjére. Egész máson járt az esze, de habozott megszólalni.-Baby... Figyelj! Kérhetek Tőled valamit?
-Bármit, Szivem!
-Nagy kérés.. Daphnnénak már mondtam délután, ő tökre besértődött, de végül rábólintott... szóval... Szeretném a bál után felcsempészni ide Andrew-t! És ezért jó lenne, ha nem jönnétek fel, amíg itt van... Nem maradna egész éjszakára szerintem... De... a kérdésem az, hogy meg tudnád-e oldani a kedvemért, hogy máshol aludj?
-Hát... Ha neked ez nagyon fontos... és ha biztos vagy benne, hogy felkészültél rá... Akkor rendben. Végső esetben Cissie-nél alszom!-felelte Bella.-Áldásom rátok!!!
-Annyira imádlak, Baby!-borult barátnője nyakába Marion.-Köszi, hogy nem ordítottad le a fejem!
-Miért tettem volna ilyet? Lorton klassz srác. Az Én fantáziámat mondjuk abszolút nem indítja be... De az a lényeg, hogy a tiédet igen!
-Az enyémet igen! Az biztos!-nevetett fel a Whalin-lány.-Fogalmam sincs, hogy bírom majd ki ezt a hosszú várakozást előtte! Úgy izgulok! El fogok ájulni!!!
-Ne picsulj már, Marion! Nem kell így túllihegni ezt az egészet!
-Jaaa, könnyen beszélsz, te "vérprofi"! Te is olyan "eredendően erotikus" vagy, mint Viviék!-vihogott kínjában Marion.-De én... Basszus, azt se tudom, mit kell csinálni ilyenkor... én RÖHEJES leszek!
-Szerintem... idd le magad! Vagy... még jobb: kérd kölcsön Vivitől a "69 démoni szextipp"-et!
-De szemét vagy! Gúnyt űzöl belőlem! Baby, te mocsok! Ha nem lennénk ilyen szépek és rendezettek, megtépnélek!
-Tartogasd az energiáidat inkább Lortonra...
Marion megfogadta a tanácsot és elállt azon szándékától, hogy megtépje Bellatrixot. Helyette segített neki az öltözködésben és az ékszerek kiválasztásában.
-Szuperszexi vagy, Baby!-kiáltott fel elragadtatottan a végeredmény láttán.
-Csak mint mindig!-válaszolta önelégülten Bella és végigmérte képmását Daphne tükrében. Egy karcsú, csodaszép fekete szemű és hosszú pillájú lányt látott benne, aki büszkén viselte a testén feszülő fekete színű, az alján piros és fekete szelvényekben aláhulló szaténruhát.-Nem akarok nárcisztikusnak tűnni, de Én tuti beleszeretnék magamba!
-Hidd el, sokan lesznek így ezzel!-jelentette ki Marion és hirtelen egy puszit nyomott barátnője ajkára.-Remélem szépen alakul majd az estéd!
-Köszi, Én is remélem...-felelte döbbenten a Black-lány.
Marion szájrapuszija nagyon meglepte őt. Még akkor is ez járt a fejében, amikor jó fél órával később a főlépcsőn lefelé haladva vonult a Díszterem bejárata előtt rá váró Rodolphushoz.
Lekapott. Megcsókolt. Lesmárolt. A legjobb barátnőm! De miért... és hogyan tehetett ilyet? Ez nem vall rá! Ő is mindig szidta Velem Vivi és Mara szánalmas ál-leszbi show-it! Akkor most... mi üthetett belé?-töprengett.-Lehetséges, hogy felfújom ezt az egészet? Talán nem is a szájamra célzott, csak nem sikerült eltalálnia az arcom... Vagy... Végülis csak egy puszi volt, semmi nyálas vagy nyelves cucc... Egy laza, baráti puszi volt! Mindenféle szexuális mellékzönge nélkül! Minek is problémázom ennyit rajta? Lehet, hogy csak megkívánta az epres szájfényemet!
Ahogy megérkezett a Díszterem szélesre tárt tölgyfa ajtaja elé és megpillantotta Rodolphust, ezek a gondolatok huss! elszálltak az agyából. Újfent letaglózta őt a fiú "új külseje" és az a frissen támadt vonzalom, amit érzett iránta.
-Hűha, ezt mind nekem?-vigyorodott el Rod, ahogy meglátta közeledő partnerét.-Csak jövő héten lesz a szülinapom! Bella, valami elképesztő vagy... A legszebb ajándék, amit valaha kaptam!-a srác lágyan átkarolta Bellatrix derekát és elindultak be, a bálteremmé átalakított Díszterembe.-Bella, én... Tudom, szemétség, hogy ezt mondom... De hálás vagyok a Sorsnak, hogy Jem kitörte a lábát!
-Gondolod, hogy a Sors volt?-húzta fel jobb szemöldökét ravaszul a Black-lány.-Akkor kis naív vagy, Lestrange!
-Bella, csak nem...?! Te...? Behalok Tőled, esküszöm! Még egy ilyen csajt...-ámuldozott Rod és már éppen azt fontolgatta, hogy ott helyben felkapja és megpörgeti Bellatrixot... Amikor odalépett hozzá egyik Mardekáros évfolyamtársa, Melinda Fulton, hogy "elrabolja egy pillanatra valami igazán fontos ügyben".
Bella nem bánta, hogy egy kis időre egyedül maradt. Addig körbejárta a helyiséget, köszönt ismerőseinek, gyönyörködött a szépséges szivárványliliom-dekorációban-és elfogyasztott egy pohárka "hangulatalapozó" pezsgőt az egyik sarokban kialakított "büférészlegnél".
Míg nézelődött, a terem lassan megtelt bálozókkal, és kisvártatva felcsendültek a zene első hangjai: egy lágy keringő dallama.
Természetesen mindenki rögtön a falhoz húzódott-ahogy ez ilyenkor lenni szokott-és várták, hogy az első bátor pár táncolni kezdjen...
Annyira jellemző és szánalmas...-fintorgott Bellatrix.
-Miss Black, eljön velem egy körre?-"tört rá" hirtelen Rodolphus és szándéka komolyságát egy mély meghajlással és gyengéd kézcsókkal nyomatékosította.
-Jaj ne már! Még senki nem táncol...
-Valakinek el kell kezdeni! Gyere Bella, mi leszünk azok!-a fiú megragadta partnere karját és a terem közepére húzta őt.-Most mindenki minket néz.-suttogta vidoran.-Kurva jó, nem?
-De, kurva jó... Megint Én leszek a téma. Hogy "feltűnési mániám" van, meg hogy "lenyúltam Jem pasiját"...
-Miért, nem így van?
-Nem! Egyáltalán nem igénylem, hogy Én legyek a középpontban.-jelentette ki Bellatrix, miközben könnyedén suhant a táncőparketten Roddal.-Ami meg téged és a "lenyúlásodat" illeti... Nem vehetlek el Jemimától, mégpedig azon egyszerű okból, hogy nem vagy az övé! Szerintem... nem is szereted őt, csak úgy "elvagy" vele... Javíts ki, ha tévednék!
-Hát... Van igazság abban, amit mondasz...-vigyorgott Rodolphus és egy gyönyörűt pörgetett a lányon.-Jem csak időtöltés... Kedvelem, jópofa lány. Sokat lehet nevetni vele...
-...vagy rajta...-tette hozzá gonoszkodva Bella.-Nevetséges, ahogy hegyezi a fülét mindenre és hogy egyfolytában mások életében vájkál!
-Mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, gyengéi...
-Persze, nyilván. De Jemima...-Bellatrix annyira belelovalta magát a témába, hogy véletlenül rálépett a fiú lábára.-Bocsi! Szóval... azt akartam mondani, hogy szerintem te jobb csajt érdemelnél nála. Senki nem vádolhat azzal, hogy túlértékellek, mégis így látom... Sokkal jobb csajokat is megkaphatnál Jemnél!
-Például... Téged?-Rodolphus szenvedélyesen magához húzta partnerét és így, egészen szorosan összesimulva folytatták a keringőzést.-Például Téged, Bella?
-Nem, annyival azért nem érdemelsz jobbat!-kacagott fel a lány.-Mondjuk... valahol félúton Jem és Köztem... Valakit, aki... Hé Rod, ne szoríts ilyen nagyon! Ezt nem is így kell táncolni! Ez keringő... hűvös, méltóságteljes, távolságtartó...
-Akkor inkább fejezzük be, igyunk valamit és majd akkor térjünk vissza a parkettre, ha pörgősebb zenék mennek!-javasolta Rodolphus és kivezette Bellát asztalokhoz.-Legalább beindítottuk a "bulit"...-bökött fejével arra néhány párra, akik az ő példájukon felbuzdulva keringőztek-majd megrohamozta az italos pultot.
Míg Rod legurított egy-két adag Lángnyelv Whiskey-t a torkán és rövid beszélgetésbe elegyedett Hugrabugos haverjával, Kurt-tel, Bellatrix felmérte a "terepet". Egyből kiszúrta Mariont a terem átellenes sarkában, egy tucat Griffendéles gyűrűjében.
Lorton, Berenice meg a többiek... Micsoda társasága van Marionnak!-mosolyodott el magában gúnyosan.-Andromeda barátai... Csodás barátok, akik hagyták lelépni őt... Észre sem vették, hogy mire készül... Griffendélesek! Béna, érzéketlen, önimádó alakok, akik nem látnak tovább a saját orruknál... Ha jobban odafigyeltek volna Androra, nem jött volna össze Tonks-szal és nem szökik meg vele. Most itt lehetne ő is! Ehelyett... ki tudja, merre jár... Ah, nem lenne szabad rá gondolnom, nem érdemli meg...
-Mi a gond, Bella? Lehangoltnak tűnsz...-fordult a lányhoz a Kurt-tel való társalgást félbeszakítva Rodolphus.
-Semmi vész. Múló szeszély...-vágta rá Bellatrix és magához vett egy pohár pezsgőt.-Minden oké!
-Ez az, idd le magad!-röhögött fel a szőke, ünneplőben is csapzott Kurt.-Az majd feldob... De figyelj Strange, ez de jó: LEiszod magad és FELdobódsz. Tiszta hullámvasút!
-Látom te már fent ülsz rajta.-vetette oda a zavaros tekintetű srácnak Bella lesajnáló stílusban.
-Ugyan, Kurtnek nem kell innia ahhoz, hogy ilyen leépült legyen! Alapból beteg arc!-nevetett Rod és párszor megcsapkodta barátja vállát.
-Örülök, hogy rokonlélekre leltél...-somolygott a Black-lány.
-Hú Strange, rendesen olt a csaj!-nyerített fel Kurt majdnem kiköpve az előzőleg szájába töltött whiskey-t.
-Szeretem az eszes lányokat.-"szögezte le" Rodolphus.
-Azért nem csak az eszéért szereted, gondolom... Úgy értem, külsőleg is nagyon ott van... Jól nézel ki, Bellatrix, na!
-Hé gyökér, tudd, hol a határ!-fenyegette meg haverját tréfásan a Lestrange-fiú.
-Oké, oké, vettem Strange! Tied a nő, te... selyemfiú!
-Bella öltöztetett fel, Nála kell reklamálni!
-Így van.-bólintott rá Bellatrix.-Én alakítottam ki Roddie ma esti külsejét és Szerintem irtó jól sikerült. Nem hinném, hogy ciki lenne az ápolt megjelenés. Talán, ha te is kicsivel több hangsúlyt fektetnél az olyan apróságokra, mint fésülködés meg egyebek, akkor nem egyedül jöttél volna a bálra, Kurtie!
-Kurt csak szervezőként van itt.-súgta oda a lánynak Rod.-Ő még csak hatodéves... Nem is hozhatott volna partnert, mert ő nem szórakozik, hanem ELVILEG dolgozik itt... Kurva jó poént találtak ki egyik haverjával, mindjárt meglátod!
-Ja... Bocsi az előző "kirohanásom" miatt...-fordult a Hugrabugos sráchoz engesztelően Bellatrix.-Kicsit hirtelen vagyok...
-Nincs gáz, Bellus!-hangzott a "feloldozás".-Egyébként a frankót mondtad. Most tényleg nincs barátnőm... De segíthetnél nekem változtatni ezen: mutass be a csini kis hugidnak!
-Kizárt!-tiltakozott kacagva Bella.-Cissie tabu. Még csak 13 éves!
-Majd megnő, nem? Most kéne megfognom őt, mert később már túl nagy lesz a konkurrencia...
Gondolod, hogy hagynám, hogy a másik tesóm is rangon aluli párt válasszon magának? Azt már nem!-füstölgött magában a Black-lány, de kifelé szimpla poénra vette a dolgot.
-Egész érdekes fickó ez az új haverod!-mondta Rodnak, miután Kurt magukra hagyta őket.-Csak nem éppen jólnevelt...
-Ez egy ökör!-helyeselt a Lestrange-srác.-De egyéniség, ezért bírom. Meg mert egy kibaszott zseni. Hallanád, ahogy gitározik! Meg... Ma estére is kegyetlen jó, amit kitalált egyik spanjával. "Élmény-vetítést" tartanak az elmúlt hét évünkről.
-"Élmény-vetítés"? Az olyan, amikor lecsapolsz emlékképeket az elmédből, mintha egy Merengőbe akarnád tenni, de helyette, mint egy mugli mozifilmet kivetíted a falra?-kérdezett vissza Bellatrix.
-Aha. Pontosan. Állati, nem? Fulton emiatt hívott félre, mikor bejöttünk... "Le kellett adnom" néhány szép emléket!-mesélte lelkesen Rodolphus.
-És dicső múltad mely mozzanatait választottad?-érdeklődött Bella.
-Majd meglátod!
Nem is kellett sokat várni rá: a "vetítés" hamarosan elkezdődött.
A terem közepére óriási, kör alakú, leheletvékony vászon került, mindenki a fal mellé húzódott-ki székre, ki állva maradt-és lassan kialudt az összes fény.
Minden homályos lett és sejtelmes. Csak körvonalakat lehetett látni és csak halk pusogást lehetett hallani mindaddig, amíg egyszercsak fel nem csendült Dumbledore mágikusan felerősített hangja.
-Kedves Ballagók és Ittmaradók! Két leleményes diáktársatoknak, Kurt Zandernek és Edgar Donoughy-nek köszönhetően idén különleges búcsúztatásban lehet részetek, lehet részünk.-zengte Dumbledore.-Fájdalmas búcsúszavak és hangzatos közhelyek helyett álljanak itt a múlt mozzanatai, apró mozaikdarabkái, úgy ahogy megtörténtek. Előljáróban még annyit, hogy bár "A legboldogabb pillanatok" a vetítés fedőcíme, azért talán mindenki megbocsájtja, hogy némileg cenzúráztuk az emlékeket úgy, hogy azok senki ízlését vagy erkölcseit ne sértsék! Vidám nosztalgiázást kívánok valamennyiőtöknek!
-Cenzúra?-súgta oda Rodolphusnak Bella.-Miért, volt aki az első orgazmusát akarta viszontlátni a vásznon?
-Lehet...-röhögött fel a srác és átkarolta Bellatrix derekát.-El sem tudod képzelni, miféle perverz népek járnak ebbe az iskolába...
-Tényleg nem tudom. Mert Én egy édes kis ártatlan angyal vagyok...-susogta a lány, miközben szorosan hozzásimult Rodhoz és egyik kezével simogatni kezdte a fiú fenekét.
-Oh, asszem már most tudnék módosítani a legboldogabb pillanataim listáján...
Halk suttogásukat egyszerre hangos, össznépi röhögés és ámuldozás fedte el.
A vásznon feltűntek az első képek, az első rövid emlékfoszlányok: pici, 11 éves forma gyerkőcök a Roxfort Expresszen, megszeppenten ülve a csónakokban, a Beosztási Ceremóniára várva...
-De kínos! Valakinek a nagy lakomázások voltak a legszebb pillanatai?!-húzta a száját Bella.-Örömtelen egy élete lehet...
A lány jókat kacagott ismerősei kisgyermekkori valóján.
-Rod, milyen égőn néztél ki azzal a bilifrizurával!
Csak egy valakinél akadt el a szava... Amikor a "kivetítőn" egy vékony, sápadt "kisangyal" jelent meg a Teszlek Süveggel a fején.
-Lucius...-sóhajtott fel.-Egyik legboldogabb pillanata, amikor a Mardekárba került... Egy édes, pici Lucius...-Érezte, ahogy elgyengül az angyalarcú kisfiú látványától. A 11 éves Lucius Malfoy-tól, aki büszkén és fegyelmezetten várta a Süveg ítéletét.
Gyönyörű, szépséges, IMÁDNIVALÓ! Én ilyen gyerekeket akarok! Egy tucatot! Szőke, fakó, kegyetlen kis jószágokat! És... Ah, basszus, szánalmas vagyok! Hisz' eldöntöttem, hogy nem érdekel. Nem érdekel, mert egy elnyomó, szemét dög, aki képtelen kimutatni az érzéseit... Vagy ami még rosszabb: lehet, hogy nincsenek is érzései. Lucius a múlté! Tovább kell lépnem...-Hogy ne is lássa azokat a kísértésbe ejtő szürke szemeket, Rodhoz fordult és belefúrta arcát a mellkasába.
-Bella, szerintem ezt nézned kellene! Nagyon durva! Most az megy, amikor harmadikban Ebschont elvitt minket meg a Bugosokat egy írországi sárkányrezervátumba!-közvetítette az eseményeket Rodolphus a "rátapadó" lánynak.-Az de nagy volt! Az egyik walesi zöld lepörkölte a prof haját!
-Nagyszerű...
-Itt meg... Fúj, amikor tavalyelőtt a Griffisek nyerték a kviddicskupát! Hogy örülnek a hülye fejükkel!
A körülöttük állók közül többen dühösen rápisszegtek a fiúra.
-Kicsit hangos vagy...-simogatta meg Rod feje búbját Bellatrix.-Nem muszáj kommentálni a dolgokat, mindenki látja!
-Oké, csak tök jó ez az egész és úgy fellelkesültem...-mentegetőzött a Lestrange-srác.-De ha gondolod... befoghatod a számat!
-Mégis mire gondolsz?-suttogta Bellatrix, pedig pontosan tudta a választ. Tudta, mire gondol a fiú. Érezte, ahogy ajkai a homlokához érnek, majd egyre lejjebb vándorolnak.
Rodolphus gyengéden végigcsókolta a lány orrát, aztán mohón rákapott a szájára. Lelkes odaadására Bella meglepően szenvedélyesen reagált. Átkarolta a fiú derekát, majd erősen belemarkolt izmos hátsójába.
Egyre vadabbá vált a csókcsata...
Bellatrix tisztában volt vele, hogy a csaknem teljes sötétség ellenére a közelükben lévők teljesen jól látják, mit csinálnak, de nem problémázott ezen.
Hiszen pont ez a szándékom: kikészíteni Jemet... és persze Rodot is...
Lelke mélyéről vékony hangon valami azt súgta neki, hogy a lehető legrosszabb úton jár Rodolphus "kikészítéséhez"-de eldöntötte, hogy nem foglalkozik ezzel a negatív gondolattal.
Direkt ez a terv lényege: hogy elhitetem vele, lehet köztünk valami, aztán pofára ejtem!
Miközben majd' felfalták egymást Roddal, egyre csak azt sújkolta magába, hogy mindezt kizárólag gonosz terve véghezvitele érdekében teszi és abszolút nem azért, mert jólesik neki.
Egyáltalán nem nagy szám!-bizonygatta belső, egyszemélyes ítélőbizottságának.-Észnél vagyok!
De basszus, ez... akar Engem. SZERET! Megőrül Értem. És olyan... iszonyú jól csókol! Mindjárt leteperem, esküszöm...
Oké, akkor MOST hagyom abba!-állította le magát-és Rodot is. Elhúzódott tőle és érdeklődést színlelve nézte tovább a vetítést.
A "film" végülis tényleg érdekes volt. Néhányszor önmagát is viszontlátta a vásznon. Kiderült, hogy valakinek különös örömet szerzett azzal, amikor élete első kviddicsmeccsén figyelmetlenségből nekiszáguldott a közönségnek, egyenest Flitwick professzor "ölébe".
Valentin-napi kurvás táncából is megcsodálhatott egy-két pillanatot.
Sőt, az Álmatlanság Szobájában történt, Roddal való kis "afférja" is bekerült az összeállításba.
-Nagyon köszi!-rúgott bele mérgeskedve a Lestrange-fiú lábába.-Szemét vagy, hogy kompromittálsz!
-Ugyan! Én csak világgá kürtölöm, hogy milyen szerencsés fickó vagyok! Az isteni BB-t csókolhattam... csókolhatom...
-A jövő időt felejtsd el!-kacagta a lány és beleöklözött Rod hasába.-Velem aztán nem fogsz villogni a haverjaid előtt többé! Villogj a kis Jemeddel!
-Bella, szerinted engem érdekel még az a fecsegő fruska most, hogy Te itt vagy velem? Tudhatnád, hogy nem...-Rodolphus maga elé húzta Bellatrixot úgy, hogy a lány háta egészen hozzásimult az ő mellkasához, és lágyan simogatni kezdte. Eleinte a hasát masszírozta, majd fokozatosan egyre lejjebb engedte kalandozni kezeit.
-Rod, kérlek! Nem vagyunk egyedül...-zihálta Bella. Remegett a fiú érintésétől, vágyott rá, hogy többet és többet engedjen meg neki, de tudta jól, hogy ez nem helyénvaló az adott szituációban.
A vetítésnek éppen jókor lett vége. Az újra meggyulladó gyertyák fénye szégyellősé tette Rodolphust és abbahagyta Bellatrix "inzultálását".
A vásznon még sokáig ott maradt kimerevítve az utolsó-egy giccses Griffendéles pikniket ábrozoló-kép.
-Kétlem, hogy lesz étvágyam ezután a vacsorához...-mutatott a-valaki számára nyilvánvalóan gyönyörű-emlékre a Black-lány.
-Hát... Elég gyomorforgató.-értett egyet Rod.-De nekem amúgyis inkább máshoz lenne étvágyam, nem a kajáláshoz...
-Pedig bizony most jön a vacsi!-jelentette ki ellenmondást nem tűrő hangon Bellatrix.-Nézd jönnek a "Terülj, terülj asztalkák"!
A terem ajtajában valóban megjelent néhány szívesen látott vendég: roskadásig teli asztalok, melyek lassan be is röppentek helyükre vacsorázásra csábítva a fiatalokat.
A konyhán dolgozó manók alaposan kitettek magukért aznap: a malacpecsenyétől kezdve a yorkshire-i pudingon át a legkülönfélébb felfújtakig mindent meg lehett találni az "étlapon". Ízletes krémlevesek, húsok, köretek sorakoztak egymás mellett-már a látványtól is jól lehetett lakni.
Bellatrix nem volt éhes, mégis befalt csaknem egy egész pikánsan fűszerezett sült csirkét.
-Nem bírok ellenállni ennek a gyönyörű fehér husinak!-magyarázkodott a mellette ülő és gyomra befogadóképességén ámuldozó Marionnak.-Ne tarts falánk disznónak, csak... nehéz nemet mondani ekkora csábításra!
-Rod csábítására is érvényes ez a megállapítás?-kérdezte kíváncsian a Whalin-lány.-Úgy értem... hallottam, mi volt a vetítés alatt... csiripelték a verebek...
-Jé, pedig Jem nincs is itt!-jegyezte meg gúnyosan Bella, majd lejjebb vitte hangerősségét, hogy az asztaltársaság többi tagja-főleg Rod-ne hallhassa szavait.-Az van, Marion, hogy... fogalmam sincs, mi van! Rod nagyon nyomul, és... Én is érzem, hogy kurva jó lenne vele... De könyörgöm, büntetni akarom, nem megjutalmazni!
-Te tudod, Baby... De milyen poén lenne, ha ma éjszaka mindketten...!
-Nem lenne poén! Légyszi ne is gondolj Rám ilyen vonatkozásba, oké?-Bellatrix érezte, hogy a kelleténél durvábban szólt vissza barátnőjének... De nem tehetett róla, ismét bevillant agyába a készülődéskor elcsattant "csók" és hirtelen perverz, az ő "szex-sztorijain" élvezkedő leszbiként látta Mariont.
Meg is halt köztük a beszélgetés.
A desszertet szinte teljesen némán ülték végig, asztaluknál csak Rodolphus és a Lorton révén hozzájuk csapódott Griffendéles Dominic Martin jártatták a szájukat-a szokásos, házak közti rivalizálást élezték ki a Roxfort történetében valószínűleg ötmilliárdadszorra.
-Rod, inkább menjünk táncolni!-javasolta Bellatrix, amikor már nagyon unta magát.-Mozogjuk le ezt a rengeteg kaját!
-Oké, de én tudok jobb mozgást a táncnál...-vigyorgott a srác, miközben a parkett felé suhantak.-Bella, gyere fel hozzám! Kettesben folytatnánk a "bulizást"...
-Szó se lehet róla! Mit képzelsz Rólam, mi vagyok Én?
-Egy lány, aki kiiktatta a barátnőmet, hogy velem jöhessen a Ballagók Báljára!
-Ja! Hogy ezen buzdultál fel ennyire?! Lestrange, ne bízd el magad! Csak szórakozásból csináltam. Tudod, hogy imádok szórakozni a pasikkal!-Bellatrix, hogy hitelesnek hasson eme kijelentése, faképnél hagyta Rodolphust és elragadta az első szembejövő srácot egy vérforraló tangóra.
Ez a gyanútlan áldozat történetesen a Griffendéles Frank Longbottom volt, aki szemmel láthatóan nem tudta mire vélni a "támadást", de jólnevelt fiú lévén eleget tett az elvárásoknak, megtáncoltatta Bellát.
-Ez mi volt egyébként?-érdeklődött a "számuk" végeztével.-Hölgyválasz?
-Hívhatjuk így is... Kedvem támadt kezdeményezni!
-Helyes, helyes!-csendült fel egy lelkes férfihang Frank és Bellatrix közelében.-LEGYEN HÖLGYVÁLASZ!-Dumbledore volt az. Éppen McGalagonnyal ropta, amikor megütötte fülét a két fiatal párbeszéde.-MICSODA ÖTLET!-harsogta mágikusan felerősített hangon.-HÖLGYEIM, ÖNÖKÉ A VÁLASZTÁS JOGA! VIGYÉK TÁNCBA A LEGJOBBAN TETSZŐ FIATALEMBEREKET! ÉN IS VÁROM A JELENTKEZŐKET!
-No de Albus!-mosolyodott el meglepetten McGalagony professzor.
-Minerva, ne pironkodjon, inkább táncoltassa meg valamelyik puhány diákját!
McGalagonynak nem kellett kétszer mondani, már le is kérte Frankot.
Bellatrix egyedül maradt és körbejáratta tekintetét a termen.
Rodolphus Mara Saintes-Gilles horgára akadva vergődött, Marion Kit Asterrel táncolt... A legérdekesebb látványt azonban nem ők, hanem az egyik sarokban kialakult "lánykupac" nyújtotta.
Sima "picsa-gyűlés" vagy veszekednek valakin?
Bellatrix rövid bámészkodás után kiszúrt egy magas, ezüstös hajú alakot a csoport közepén...
-Bazd meg!-szaladt ki a száján önkéntelenül.-Képesek ennyien így beégetni magukat amiatt a nyálgép miatt?
Olyan szánalmasak, hogy már azt se tudom, sírjak-e vagy nevessek! Rohadt Lucius! Hová akarják még emelni az egóját???
Vak dühében elragadtatott tettet vitt végbe.
Valamit, amiért-úgy sejtette-utána évekig ostorozza, szidja, gyűlöli majd magát.
Valamit, ami miatt apja nyilván forog a sírjában.
Valamit, amit másnap már mindenki a "Bál fénypontjaként" emlegetett...
Felkérte táncolni Dumbledore-t!
******
Az igazgatóval tangózni és modernebb számokra "bulizni" tényleg nem volt mindennapi élmény. Bellatrix sejtette, hogy hosszú ideig fog tartani míg teljesen kiheveri.
Kezdetnek-úgy gondolta-egy kis levegő-kúra jótékony hatású lehet. Mivel már szinte fuldoklott bent, a "Hölgyválasz" befejeztével kilibegett az iskola parkjába, hogy kiszellőztesse a fejét.
Lesétált a tópartra és a fűbe huppant bámulni az ezüst Telihold fényében fürdő vizet.
A gyönyörű és békés természet lassan lecsillapította kusza gondolatoktól háborgó lelkét, a hűs éji szellő pedig enyhet adott a táncolástól kimelegedett testének.
Bárcsak...
Lehunyta a szemét és elmosolyodott. Eszébe jutott gyermekkora egyik buta kis meséje, babonája, amit az Apja talált ki egyszer a szórakoztatására.
A mese a nagyhatalmú Hold Istennőről szólt.
"Tudod, Bellatrix, nincsen nála erősebb, nincsen, aki nála jobban tudna segíteni az embereken. De a Hold Istennő szeszélyes, szétszórt és változékony... Minden hónapban csak egyszer van teljesen beszámítható állapotban. Ilyenkor érdemes kívánságokat intézni hozzá. Amit Teliholdkor kérsz, azt sosem tagadja meg!"-emlékezett vissza Apja szavaira a lány.
Olyan szépen és hosszan tudott beszélni róla... Nagy részét már el is felejtettem... De a lényeg megmaradt!
Nem hagyta, hogy a férfi emléke elérzékenyítse. Helyette inkább a Holdba nézett és engedve a butus babonának, kívánt valamit...
Szeretném megtalálni a helyem a világban. Szeretnék tisztán látni mindent magam körül. Rájönni, mi a feladatom. Megérteni, mit is érzek valójában Lucius iránt... és Ő mit érez Irántam... és...
Basszus, szédülök! Túl sokat ittam. Kezdek szörnyen nyálassá válni... Ezek a kívánságok! Mint valami gagyi lányregényben, esküszöm. Konkrétat kéne kívánnom, például, hogy... jelenjen meg most, itt Mellettem Lucius, valljon szerelmet és durván tegyen a magáévá...
Fú, tényleg részeg vagyok! Pedig alig egy-két... három-négy pohár pezsgőt ittam! Ez miért csak ennyivel utána kezd hatni?
Bellatrix vígan kacarászni kezdett magában, meg köveket is hajigált a tóba... Aztán egyszercsak társaságot kapott.
-Te vagy az Rod?-vihogta.-Már azt hittem... Mindegy!
Rodolphus elhaló, erős alkoholos befolyásoltságról árulkodó hangon válaszolt.
-Kijöttem, mert... aggódtam Érted.
-Aha. Tényleg rengeteg baj érhetett volna itt, a Roxfort szuperbiztonságos területén. Mondjuk... megtámad egy vámpír! Vagy egy vérfarkas!
-Ne viccelődj ezzel, állítólag tényleg él egy vérfarkas a Tiltott Rengetegben... asszondják... Féltettelek, Bella!-a fiú Bellatrix válla köré fonta karjait és belecsókolt a nyakába.
-Faszt! Nem aggódtál értem, csak kijöttél, hogy... megdugj!
-Ne legyél ilyen alpári, Bella... Bár... Neked még ez is jól áll...-Rodolphus ledöntötte a lányt a fűbe és föléhajolt.-Szeretlek, Bella!
-Szánalmas vagy... Van pofád szerelemről szövegelni Nekem úgy, hogy közben részegen meg akarsz dugni a földön... a fűben... mint valami állat?-De egy képmutató ribanc vagyok! Lucius-szel persze a zuhanyfülke is megfelelt...-Figyelj, Rod! Őszinte leszek: az estély elején még baromi vonzónak találtalak, de az alkoholszinted növekedésével fordított arányosságban változott a vonzerőd... Most csak egy ittas idiótát látok, aki... gyanítom, ha engedném se lenne képes bebizonyítani, milyen legendásan "jó az ágyban". Főleg, hogy itt ágy sincs... szóval...
-Te is... részeg vagy, Bella!-nyerített fel a Lestrange-fiú.-Össze-vissza... beszélsz itt és... Figyelj, én... hidd el, menne a dolog, sőt! Úgy megemlegetnéd, hogy... nemt'om hogy...-Rod csudajól szórakozott saját magán, minden "mondat" után hangosan felnevetett.-Figyelj Bella, én most... én nem foglak megerőszakolni, mert az... helytelen dolog, de... Nem állíthatsz meg abban, hogy mással... hogy mást ágyba vigyek!
-Csak tessék, Roddie! Biztos kapkodnának a lányok egy ilyen szeszfazék után!-Bellatrix elhűlve konstatálta, hogy bizony előző mondatában a "szeszfazék" szót használta.-Basszus, dédanyám nem mondana ilyet!
-Bella, én most megyek és az első elém kerülő lányt felszedem.-jelentette ki Rod.-Felviszem a szobámba... megbaszom... és... Nem akadályozhatsz meg benne! Megbaszom és közben végig Rád fogok gondolni!!! Háhá, ezt kapd ki!
A Black-lány akkorát kacagott, hogy csaknem megfulladt.
Rodolphus-belátva, hogy részeg és nevetséges-vele együtt röhögött.
-Ez... ez... húúú... ez fenyegetés volt... a javából!-prüszkölte Bella és a fiú vállára borult.-Te annyira... olyan nyomorék vagy!
-Bocs, de... a fejemben tök hatásosnak hangzott!-robbant ki a nevetés Rodból.-Olyan... férfias, dögös, kemény szövegnek...
-Hát az is volt, bazmeg! Kemény! Ezzel ölni lehet!-pukkadozott Bellatrix.
Meghatározhatatlan ideig fetrengtek a röhögéstől a tóparton. A jó hangulatot Rodolphus érzékeny gyomra rontotta el. A fiú kénytelen volt kipakolni az aznap elfogyasztott ételeket az egyik fűzfa tövébe.
-Uhh, úgy látom az estének vége. Felviszlek a szobádba!-mondta Bella és felnyalábolta a srácot.
-Jé, hát mégiscsak feljössz hozzám?-poénkodott utolsó erejével Rod.-Nem hittem volna, hogy ez indít be...
Bellatrix némán vonszolta magával megviselt báli partnerét és közben azon fohászkodott, hogy egy tanárral se találkozzanak útközben, amikor éles sikoly ütötte meg a fülét.
-Valakin erőszakot... akarnak tenni!-kapta fel a fejét Rodolphus és cikkcakkban eliramodott a hang irányába.
-Rod, nyughass! Te inkább maradj nyugton! Majd Én megnézem!-a lány előkapta pálcáját és az iskola keleti oldalához osont-mivel onnan hallotta a sikítást.
A kastélytól keletre az üvegházak álltak. Bellatrix mégis erősen kételkedett abban, hogy azokból jönne a segélykiáltás.
Bár ki tudja... Talán a rabságba kényszerített mandragórák szabadságra vágynak!
A fajsúlytalan, poénos feltételezések egyből eltűntek az agyából, amikor megpillanotta a valódi problémát: az "elmebeteg" fa, a Fúriafűz alatt két kisgyerek hevert. A fűz néha felkapta, néha megcsapkodta őket ágaival-a rabjai voltak.
-Eltörte a lábam... Jamie meg elájult!-kiabálta az egyik áldozat.
Bellatrix az unokaöccsét ismerte fel benne.
Basszus, Sirius! Ezzel mindig történik valami?
-Nyugi! Segítek!-üvöltötte vissza.
Itt is hagyhatnám őket... Ha arra gondolok, hogy kihallgattak Roxmortsban és hogy miattuk lépett le Andro...
-IMMOBILUS!-kiáltott rá mégiscsak a dühöngő fára.-IMMOBILUS!-ismételte meg pálcájával egy leheletnyit pöccintve a levegőbe-mindhiába.
Ez nem megy... Valami más kéne...
-Csináljuk együtt!-szólalt meg mögötte Rod nyögdécselve. Nehezen, de beérte az előrerohanó lányt.-Mondjuk ketten! Imbo...
-Ne, Rod, hagyd Rám!
-Nem, engedd, hogy segítsek! Mondjuk egyszerre!
-IMMOBILUS!-Rodolphus feltevése beigazolódott: kettejük hangja és ereje összeadódva lebénította a Fúriafüzet. Gyorsan be tudtak szaladni a kisfiúkért a fa alá.
-Trixi, te vagy az?-csodálkozott Sirius.-Meg ez az izé?
-Rodnak hívják.-tájékoztatta unokaöccsét Bellatrix.-Rodolphus Lestrange. Csak hogy tudd a teljes nevét annak a személynek, akinek a szaros kis életedet köszönheted! Rajtam kívül persze...
-Ne csináld már, Trix! Nem haltunk volna...
-Mi a jó büdös francot csináltatok ti annál a fánál éjszaka???-kezdett vallatásba a Black-lány.-Elment az eszetek? Na jó, ez hülyeség, hiszen sosem volt eszetek... De EZ most valami extra nagy baromság volt, remélem érzed, Sirius Black!!!
-Csak Remus miatt csináltuk, mert... láttuk délután, hogy bement a fa odújába Madame Pomfrey-val...
-Mit szedtetek be, hogy ilyesmiket képzeltetek? Sirius, VÁLASZOLJ MÁR valami értelmeset!
-Ez az igazság! És... ne ordítozz Velem, Trixi!
-Tényleg ne ordíts, Bella! Elég megrázó volt nekik ez az egész...-vetette közbe Rodolphus.
-Köszi az okosságot, Lestrange! Inkább segíts felcipelni őket a gyengélkedőre!
-Neeee...-nyögött fel az addig ájultan heverő James.-Jól vagyok, ne vigyetek oda!
-El kéne mesélnünk, mi történt és büntetést kapnánk...-folytatta szörnyűlködve Sirius.
-Szüleim azt ígérték, ha nem lesz idén több balhém, kapok egy Meteor 4-60-as seprűt!-hörögte a Potter-fiú.-Légyszi, ne tegyetek tönkre minket!
-LÉgysziii!-Sirius megpróbált "imádnivaló kiskölyök" képet vágni és hirtelen átölelte unokanővérét.-Trixi, Én úúúgy szeretlek téged!
-Undorító, hogy egy seprű fontosabb neked, mint az egészséged!-fordult James-hez Bellatrix.-Lehet, hogy valami belső vérzésed van, vagy agyrázkódásod... Bár... az agyrázkódás nálad már fel se tűnne... Tudjátok mit? Leszarom, mi van veletek! Megmentettem... megmentettük a korcs életeteket, innentől azt csináltok, amit akartok. Ha nem mentek el Madame Pomfrey-hoz, az sem izgat!-Hmmm... Ez még kevés lesz...-És még valami: tartjuk a szánkat erről az esetről, amennyiben ti is hallgattok... tudjátok, miről!
-Miről, Trixi?
-Csak annyit mondok: Andromeda...
-Az tényleg igaz volt? Wow!-Sirius elismerően vigyorgott a lányra.-Azt hittem, csak hecc... Erre kiderül, hogy komoly! De durva vagy, Trix!
-Tehát?
-Hallgatunk róla. Esk.-bizonygatta James.-A jövendőbeli seprűm életére esküszöm!
-Én meg a sajátomra!-tette le a fogadalmat a másik kissrác is.
-Rendicsek.-bólintott rá Bella.-Esküszegés esetén a büntetés: halál. Ezt jól jegyezzétek meg!-fűzte hozzá fenyegetően.
******
Bellatrix végülis tényleg Rod ágyában kötött ki, bár nem úgy, ahogy azt a fiú eredetileg elképzelte.
"Kizárólag csak aludni" feküdt be mellé, ugyanis eszébe jutott a Marionnak tett ígérete-azaz, hogy "házon kívül" marad éjszakára. Egyéb lehetőségek híján választotta Rod ágyát "éjjeli menedéknek", de nem bánta meg.
A srác egyből elszundított, ahogy felértek a szobába, így nem kellett tartania a támadásaitól.
Rodolphus ideális hálótárs volt: nem horkolt, nem terpeszkedett el, nem forgolódott...
Bella mégsem tudott elaludni.
Kavarogtak a fejében a gondolatok.
Olyan bonyolult az élet! Vajon jól tettem-e, hogy megígértettem Siriusékkal ezt a titoktartós-cuccot? Úgy tűnt, eddig el se hitte Rólam, hogy meggyilkoltattam volna Tedet... Lehet, hogy pont most, pont ezzel csesztem el mindent! Eddig komolyan se vették, nem is foglalkoztak vele... De most...! Á, kár ezen rágódni... Vegyük inkább Rodot! Vele miért nem bírok dűlőre jutni? Miért nem tudom egyértelműen lealázni, sárba tiporni, kikészíteni őt, mint régen? Ez a ma este... Tök zavaros volt! Most győztem vagy sem? Végülis nem feküdtem le vele a szó szexuális értelmében, de... közel kerültünk egymáshoz, és... egészen megkedveltem. De tényleg, mulattat! Jól is néz ki, van humora, kurva jól táncol, ha nem részeg egész szexi... és mégsem érzem vele azt, amit Lucius-szel! Nem hiszem, hogy össze akarnék jönni vele... De egészen lekoptatni sem szeretném... Miért nem egyértelműek az érzéseim?
Bellatrix kibújt az ágyból és az ablakhoz sétált.
A szobában rajta és Rodolphuson kívül senki nem tartózkodott, az összes fiú máshol éjszakázott...
Lucius, Lucius... Vajon ki a szerencsés választott? Florance, vagy valaki más a körülütte dongó hölgykoszorúból? Vajon kinél éjszakázik a szőke herceg?
Ha igent mondok a meghívására, most talán Velem lenne...-villant be az agyába hirtelen.
De nemet mondtam. Nincs olyan, hogy "ha". "Ha" nem létezik. A "ha" az egy képzeletbeli, a múltból kiinduló, a jelennel párhuzamos dimenzió, ami... nem is biztos, hogy több örömet tartogatna a valóságnál!
Bella elmerengve lecsüccsent az ablak előtt álló íróasztalhoz és az azon heverő papírokra meredt.
Tételek, tanulnivalók... Jövő héten teszik le a RAVASZ-aikat, aztán itt hagynak minket... Macnair, Kit Aster, Rod... Lucius...
Utálta magát, amiért majdnem meghatódott a búcsú gondolatától.
Ugyan, mit számít! Akivel akarok, találkozhatok ezután is!
Hogy lefoglalja önnön figyelmét, turkálni kezdett az íróasztalon lévő holmik közt-hátha talál valami érdekeset.
Meglepőt, vicceset, pikánsat, kompromittálót keresett a srácokról. Bármelyikükről. Hogy jót röhöghessen és vidám, nyugodt szívvel térhessen nyugovóra.
De attól, ami a keze ügyébe került, nem lett jó kedve...
TISZTELT URAM;
REMÉLEM LEVELEM JÓ EGÉSZSÉGBEN TALÁLJA.
S AZT IS REMÉLEM, HOGY HOSSZAS HABOZÁSOM ELLENÉRE TOVÁBBRA IS FENT TARTJA SZÁMOMRA TETT AJÁNLATÁT, MELYET EZENNEL KÉSZSÉGGEL ELFOGADOK.
VÁLLALOM A KÜLDETÉST.
BÜSZKESÉGGEL ÉS HÁLÁVAL TÖLT EL, HOGY RÁM GONDOLT, HOGY ENGEM TALÁLT MÉLTÓNAK E NEMES FELADATRA.
VIZSGÁIM BEFEJEZTÉVEL-JÚLIUS 11.-MÁR KÉSZ IS LESZEK AZ INDULÁSRA.
IGYEKSZEM KÉPESSÉGEIM LEGJAVÁT NYÚJTANI A DIPLOMÁCIAI MUNKÁBAN ÉS A LEHETŐ LEGTÖBB HOZZÁNK HASONLÓAN GONDOLKODÓ FRANCIA VARÁZSLÓT MEGNYERNI AZ ÜGYÜNKNEK.
MEGPRÓBÁLOM ELÉRNI MINDAZT, AMIT EGY ÉV ALATT LEHETSÉGES. TERMÉSZETESEN, HA ÖN ÚGY KÍVÁNJA MAJD, KÉSZSÉGGEL MEG IS HOSSZABBÍTOM KIKÜLDETÉSEMET.
MINDENT ÖNÉRT ÉS A TISZTA VARÁZSLÓVÉR BECSÜLETÉÉRT.
HŰSÉGES HÍVE:
LUCIUS MALFOY
ROXFORT, 1972. JÚNIUS 13.
A rohadt pedálgép! Képes kiutazni Franciaországba EGY ÉVRE?! Voldemort megbízásából? Ez nem igazság! Ez... Basszus! EGY ÉV, TIZENKÉT HÓNAP, ÖTVENKÉT HÉT...? Ennyi idő Nélküle? Nem, nem... Kizárt, hogy kibírjam! Kizárt, hogy hagyjam! Meg KELL akadályoznom, hogy elmenjen. Én... Nyilvánvaló, hogy nem engedem el!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT