28. FEJEZET:KEGYETLEN JÁTÉKOK


Lucius őszinte meglepettséggel fordult Voldemorthoz.
-Hogy... kínozzuk meg egymást? Nagyúr, azt várod tőlünk, hogy megkínozzuk egymást?

-Ugyan, Lucius, ne légy ilyen magabiztos!-intette le őt a férfi.-Méghogy megkínozni...! Erősen kétlem, hogy így elsőre sikerülne komoly fájdalmat okoznotok. A Cruciatus-átok nem gyerekjáték! Még a legtehetségesebb varázslóknak is rengeteget kell gyakorolniuk ahhoz, hogy tökélyre fejlesszék!

-Nekem mégis sikerült ősszel, amikor Lucius elvette Tőlem a naplót!-vetette közbe Bellatrix.-Csak ráüvöltöttem az átkot és már el is esett a fájdalomtól! Mondjuk nagyon ideges voltam akkor, lehet, hogy azért...

-Bella, ki kell, hogy ábrándítsalak...-lépett a lányhoz Voldemort együttérzést színlelő arckifejezéssel.-A Cruciatus-átoknak köze nincs a haraghoz. Ez az erőteljes érzelem csak gyengíti a hatását! Tiszta fej kell hozzá. Őszintén szólva kizártnak tartom, hogy valóban sikeresen alkalmaztad volna akkor ott... Szerintem csak annyi történt, hogy Lucius barátunkon úrrá lett az ijedtség a rettegett szó hallatán és figyelmetlenségében megbotlott!

A két fiatal fintorogva egymásra nézett: ez az új verzió egyikőjüknek sem tetszett.

Lehetséges, hogy tényleg így történt? Hogy tényleg csak megijesztettem őt a Crucioval???-töprengett Bellatrix.-Végülis... most, hogy így belegondolok, ez sokkal reálisabbnak tűnik. Ha valóban, komolyan sikerült volna az átkozás, arról értesült volna a Minisztérium és megbüntettek volna... De senki nem jött el értem... Basszus, tök naív voltam! Elhittem, hogy akkora őstehetség vagyok, hogy csak így lazán, elsőre végre tudok hajtani egy ilyen nehéz varázslatot...

-Ne emészd magad, Bella! Inkább bizonyíts itt és most!-zengte Voldemort.-Az egész házam bemérhetetlen a Minisztérium számára, úgyhogy csak nyugodtan gyakoroljatok egymáson. Meg kell tapasztalnotok, milyen érzés alkalmazni és elszenvedni a legnagyobb kínok átkát.

-De Nagyúr! Hogyan kínozhatnék meg egy lányt?-ellenkezett Lucius.-Nem élhetek vissza testi- és szellemi fölényemmel! Ez nem illendő és nem tisztességes.

-Az Én színem előtt egyenlőek vagytok. Nem teszek nembeli különbséget.-felelte a férfi.-De amennyiben kitartasz elveid mellett, Lucius, felajánlhatom neked a lehetőséget, hogy Velem gyakorolj! De az tényleg egyenlőtlen harc lenne!

A Malfoy-fiú "meglepő módon" nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel, inkább előkapta pálcáját és Bellatrixhoz fordult.
-Essünk túl rajta!

-Rendben, Malfoy. Szabályszerű párbaj!-fogadta a kihívást a lány.-De aztán ígérd meg Nekem, hogy méltósággal viseled majd a fájdalmat! Hogy nem fogsz sírni, üvölteni meg kiabálni!

-Ne félj, ezekre nem fog sor kerülni!

Végigjátszották a formaságokat, ahogy egy varázslópárbajnál illik: arcuk elé emelték pálcájukat, meghajoltak, majd egymásnak hátat fordítva elindultak a megszabott három lépéses "sétára".

Vajon Lucius képes rá? És... vajon Én képes vagyok rá?

-KEZDJÉTEK!-harsogta Voldemort és egyetlen csettintésével párbajkört varázsolt a két fiatal köré.

A párbajkör felügyeli a szabályok betartását és ellehetetleníti a menekülést.-frissítette fel a megidézett jelenséggel kapcsolatos tudását Bella.-Nem alapvető "kelléke" a párbajnak, de az igazán hagyományőrző varázslók sose feledkeznek meg róla.

-Expelliarmus!-kiáltott fel mindeközben Lucius-kihasználva a lány elmélázását.

-Protego!-Bellatrixnak sikerült kivédenie a lefegyverző bűbájt az utolsó pillanatban.-Koncentrálnom kell! Nem szabad szégyent vallanom!-Obstructo!-üvöltötte vissza.

A fiú ügyesen félreugrott a támadás elől, majd eltökélt arccal "harcmodort" váltott.
-Electrato!
Átka úgy csapott bele ellenfelébe, mint a villám.

A lány gerince mentén erős remegés futott végig, egész testében megrándult és-ő ezt akkor még nem láthatta, de-haja igazán érdekes fazonba torzult: összes hajszála égnek állt.

-Crucio!-folytatta a támadást Lucius, de Bellatrix-szédült, kábult állapota ellenére-sikeresen hárította a főbenjáró átkot.

-Ne is álmodj róla, Malfoy!-nevetett a srác képébe.-Ha valaki itt megkínoz valakit, az Én leszek. És kicsinállak téged!

-Legfeljebb a frizuráddal röhögtetsz halálra, Bella!

-Miért, mi a gond vele?-a lány a hajához kapott és döbbenten tapasztalta, hogy az úgy áll felfelé, mintha öt tubus zselével rögzítette volna.-Basszus! Mit csináltál Belőlem? Ezért megfizetsz! Petrificus totalus!

-Protego! Ez gyenge próbálkozás volt. De látszik, hogy legalább igyekszel. Tőled még ez se...

-RICTUSEMPRA!

-...rossz.-hajolt el a felé küldött csiklandozó bűbáj elől Lucius.-Kevés vagy, Bella! Figyeld, megmutatom, hogy kell ezt! Capitulatus!

-Pro... Ááá! Basszus!-Bellatrix reakciója nem volt elég gyors: nem tudott félreugrani és végig se bírta mondani a hárító varázsigét. Ébenfa pálcája kecses ívben kirepült kezéből, s hiába vetette utána magát azon nyomban, Lucius megakadályozta a "fegyver-visszaszerző"-akciót.

-Invito pálca.-zsákmányát talárja belső zsebébe csúsztatta, majd győzelmi mámorban úszó arccal a lányra pillantott.-Régóta várok erre a percre, Bella! Végre egy kis alázatra taníthatlak! Sok kárt okoztál már Nekem...

-Nevetséges vagy, Malfoy!

-Hmmm... Úgy látod? Akkor ezen nevess! CRUCIO!

Bellatrix el akart menekülni Lucius Cruciatus-átka elől, de a párbajkör nem engedte.
Mindegy, jöjjön, aminek jönnie kell! Úgysincs elég ereje ahhoz, hogy igazi fájdalmat okozzon Nekem!

Gondolod?-susogta egy gonosz kis hang a fejében.-Cruciatus nélkül is képes lenne halálra gyötörni Téged! Elég, ha Rád néz és máris összeszorul a szíved. TUDOD, hogy képes fájdalmat okozni Neked!

-CRUCIO!-harsogta a fiú, s ezúttal próbálkozását siker koronázta: a pálcájából előtörő piros fénynyaláb eltalálta és a padlóra kényszerítette Bellatrixot.

A lány olyan éles kínzó érzést tapasztalt a gyomra táján, hogy csaknem elájult. Mintha valami belülről szét akarná tépni őt, mintha hasba szúrták volna, mintha egy mérges, érdes góc lüktetne benne...
A másodpercek éveknek tűntek és már nem is emlékezett rá, hogy volt-e valaha valami a fájdalom előtt...
Semmi másra nem bírt koncentrálni. Nem hallott, nem látott, nem érzett mást, csak a kínt. Saját sikítását sem hallotta.

-Elég lesz, Lucius.-Ezek voltak az első szavak, melyek eljutottak a tudatáig. Az első szavak... Voldemort hangja...-Kelj fel, Bella és szedd össze magad!

Nem volt könnyű csak úgy "összeszednie magát" az átélt borzalmak után, mégis eleget tett az utasításnak, sajgó tagokkal feltápászkodott a földről.
A Malfoy-fiú önelégült arcára nézett és egész testét-lelkét elöntötte a düh.
GYŰLÖLÖM! Szemét, szadista dög! Képes volt rá... Meg tudta tenni ezt Velem...
Gyilkos pillantást vetett kínzójára, de az állta tekintetét.

-Már-már jónak nevezhető volt, amit produkáltál, Lucius.-törte meg a csendet Voldemort.-Higgadtnak és kíméletlennek kell lenni! Persze van még mit gyakorolnod, hiszen a legerősebb varázslók Cruciatus-átka akár meg is ölheti, vagy tébolyba is kergetheti az áldozatot. A tiéd meg... Nézz rá Bellára, máris regenerálódott!

-Milyen ügyetlen vagy, Malfoy! Az lett volna az igazi, ha lebénulok a fájdalomtól!-ironizált Bellatrix és haragtól lángoló szemét a két férfi közt járatta.-Voldemort is irtózatos alak! Nála a tanítás és a büntetés szinonimák, és mindkettő azt jelenti, hogy kinyirat minket egymással és közben perverz módon jól érzi magát! Lehet, hogy jobb lett volna, ha nem ismerem meg ennyire... Ijesztő és tisztára nem normális és... Most tuti figyeli a gondolataimat, de NEM ÉRDEKEL, mert... tök elegem van és...

-Nyugi, Bella, te is sorra kerülsz mindjárt!-nevetett fel Voldemort.-Lucius, add vissza neki a pálcáját! Folytassátok! És Bella: most légy fürgébb!

-Igen, Bella, kérlek! Nem szeretem a túl könnyű győzelmet...

-Basszus, Malfoy, akkor párbajozz Vele!-mutatott Voldemortra a lány.-Azt megnézném...

-Szerintem is érdekes lenne. Kedvemre való szórakozás!-jelentette ki a "Nagyúr".-De előbb próbáld meg még egyszer, Bella! Koncentrálj! Aztán majd megmutatjuk neked Lucius barátommal, hogy hogyan csinálja ezt két férfi!

-Öhm... Rendben.-vágta rá zavartan a Malfoy-fiú és közben visszaszolgáltatta az eltulajdonított pálcát gazdájának.-Kezdjük!

-Oké-zsoké!-Bellatrix elégedetten konstatálta, mennyire megrémítette a srácot a Voldemorttal való párbaj lehetősége.
Lucius félelmétől önbizalomra kapott és sokkal erősebbnek érezte magát, mint az első "rajthoz állásnál".
Gyáva, gonosz kis szörny! Csak a gyengébbekkel mer szemétkedni. Mindjárt megmutatom neki, hogy Én nem vagyok gyenge!
-CRUCIO!-kiáltotta el magát a kötelező bevezető "ceremónia" végigjátszása után egyből.

Ellenfelét láthatóan meglepte ez a hirtelen támadás, valószínűleg arra számított, hogy előbb megpróbálja majd lefegyverezni őt.
Nem is tudta kivédeni az átkot, egész teste megrándult és hanyatt esett.

Mennyire utállak, Malfoy! Most visszakapsz mindent! Most megérzed, mit éltem át miattad! Most és régebben... Amikor másokkal enyelegtél, amikor szilveszterkor otthagytál a Woodoo-ban... Semmi vigaszt nem nyújtottál Nekem, amikor gyászoltam... SOSE SZERETTÉL!!!
Bellatrix remegett a felszínre törő dühtől, ellenben Lucius görcsös vonaglásának vége szakadt.

-Ez minden? Hát, elég gyenge teljesítmény!-a fiú arcán fájdalmas vigyor ült.

-Csak bemelegítettem.-vágott vissza Bella és-még mielőtt Lucius a pálcájához nyúlhatott volna-újból kimondta az átkot.-CRUCIO!
Hogy lehetsz ilyen szemét?! Bánatsz, kinevetsz... Mintha csak arra születtél volna, hogy kínozz Engem! De most megkapod! Most...-Lenézett a padlóra, az előtte heverő, kíntól megfeszülő testre... és érezte, hogy nem bírja tovább. Sírva fakadt.

-Bella, nyugodj meg!-dörögte Voldemort hangja.-Hagyd abba!

-Elszúrtam, sajnálom... Én...

-Képtelen fájdalmat okozni Nekem!-nyögte Lucius.-Túlságosan szeret.

-Nem, Malfoy! Én szívből gyűlöllek!

-Szeretet, gyűlölet... Egyre megy. Érzelmek...-duruzsolta Voldemort.-Rengeteg indulat van benned, Bella, de nem tudod jól kihasználni ezeket! Ahelyett, hogy erőt nyernél belőlük, hagyod, hogy elgyengítsenek!

-Ugyan, csak egy tipikus nő!-vonta meg vállát a Malfoy-fiú.-Sosem lesz képes túllépni önmagán. De ez nem is baj, hiszen... nem ez a dolga! Ezért nincs értelme, hogy csatlakozzon Hozzánk! Sose lesz belőle rettegett Halálfaló!

Voldemort egy könnyed pálcalegyintéssel felemelte Luciust a földről és az egész termen végigreptetve a falhoz vágta.
-Nem tűröm el, ha kioktatnak!-mennydörögte.-Fogd vissza magad, Lucius! Te sem voltál annyira jó, ahhoz képest, hogy...

-Bocsáss meg Nekem, Nagyúr!-hebegte a fiú.

-Ahhoz képest, hogy...? Mihez képest?-kapta fel a fejét Bellatrix. Bármire vevő lett volna, amitől Luciust kisebbnek, önmagát pedig nagyobbnak érezheti.

Voldemort azonban nem volt hajlandó elárulni előző mondata titokzatos végét.
-Nem mondhatom el. Nem akarom eljátszani ifjú barátom bizalmát!

-Köszönöm, Nagyúr!-hálálkodott Lucius.

Persze, nehogy valami lelkesítőt is halljak... Valami jó cikis, kompromittáló infót erről a pöffetegről... Ah, nem is érdekel! Menni akarok...

-Bella, még mielőtt elengednélek titeket... jó lenne, ha bemutathatnám nektek a mai utolsó "leckét"!-fordult a lányhoz a "házigazda".-Mégpedig azt, hogy hogyan is kell VALÓJÁBAN csinálni ezt! Valamelyikőtök álljon ki egy párbajra Velem!

-Majd Lucius...-flegmázott Bellatrix.-Úgyis így volt megbeszélve...

Ám a fiúnak nagyon nem akaródzott elfogadni a megtisztelő felkérést.

-Basszus, de szar vagy Malfoy!-csattant fel Bellatrix.-Akkor majd megyek Én! Már úgyse érdekel semmi...

-Nem kell, Bella! Párbajozom Én, hiszen ebben állapodtunk meg...

-Hagyd! ÉN AKAROK! Malfoy, még letörne a körmöd, vagy összegubancolódna a szép, selymes hajad!

-Bella, te megőrültél! Engem nem bírtál legyőzni, Ő pedig sokkal erőasebb Nálam!

-Nem érdekel! Lehet, hogy direkt mazochista vagyok és élvezem, ha szenvedhetek!

Lucius feladta a vitát beismerve, hogy úgyse tudja lebeszélni a lányt arról, amit a fejébe vett.
-Te tényleg bolond vagy...

-Kezdhetjük, Bella?-vetett véget a két fiatal közötti párbeszédnek Voldemort.

-Kezdjük.-felelte félszegen Bellatrix.
Ahogy kimondta, máris egy párbajkörben találta magát a férfival.

-Először meghajolunk, Bella...

-Tudom. Idáig még megy!

Mindketten felnevettek. A feszült hangulatnak nyoma sem volt.

"Ne félj, Bella! Nem bántani, csak tanítani akarlak!"-hallotta fejében Voldemort hangját a lány.

Tudom.-válaszolta miközben színpadiasan meghajolt előtte.-És nem félek... Hátraarc... Egy... kettő... háááárom...

-CRUCIO!-Voldemort gyorsabb volt, átka eltalálta és néhány pillanatra megdermesztette Bellatrixot.
Teste megfeszült a kíntól, úgy érezte magát, mintha két rémes vadállat próbálná széjjeltépni őt...
"A fájdalom az élet része, Bella, ezt jegyezd meg!"-susogta a férfi hangja kába agyában.-"Csak az tud igazán megkínozni másokat, aki maga is bírja, sőt, méltósággal viseli a fájdalmat! Ne félj attól, hogy eltalálnak téged, csak arra koncentrálj, hogy te eltalálj másokat! Merj erős és bátor lenni, meglátod: ez lebénítja az ellenfeledet!"
Bellatrix szenvedése egyszercsak véget ért.

-Na gyerünk, Bella! Próbáld meg!

-CRUCIO!

-Protego!-Voldemort lazán kivédte a felé száguldó fénycsóvát.-Bella, hidd el magadról, hogy képes vagy rá!

Nem, nem, még Lucius se bírtam rendesen elintézni! Gyenge vagyok...

"Ha ezt elhiszed magadról, akkor tényleg az vagy! S amennyiben ez igaz, nagy csalódást okozol Nekem... Ha egy ilyen Lucius-kaliberű alak ennyire el tud bizonytalanítani téged, akkor tényleg gyenge vagy. Őt és a hozzá hasonlókat igazolod: hogy csak nő vagy és egyetlen dolgod a világban az, hogy kiszolgáld őket! Pedig ha hinnél magadban, sokra vihetnéd! Én látom benned a képességet, a lehetőséget a továbbfejlődésre, Bella, és Pollux is látta! Nem véletlenül kért meg pont téged..."

Hogy vigyázzak a családra! Igen... Engem bízott meg, de...

"Andromeda elment... És? Ezt akár még szerencsés eseménynek is nevezhetjük! Megszűnt a széthúzás, újra rendbejöhet az egység! És a megerősödött Black-család a varázslók világhódító hadjáratának egyik alappillérévé válhat!"

Hiszek Neked!-Bellatrixot elbódították a férfi szavai.-Hinnem kell, hogy bármire képes vagyok! Meg tudom csinálni, ha akarom! Gyilkolok, fájdalmat okozok, megvédem azt, ami fontos Nekem...
-CRUCIO!-kiabálta újból.

-Protego.-Voldemort könnyedén hárította az átkot, de észrevehetően megtántorodott közben egy pillanatra.-Hmmm, Bella, ez egész erős volt! Alakulgat a dolog! Csak engedd, hogy átjárjon a hit, hogy képes vagy rá és a vágy, hogy megtedd!

Luciust mégse tudtam... Csak alig-alig... Pedig ő megérdemelte volna!-Bellatrix direkt nem akarta kimondani gondolatait, nehogy Lucius meghallja őket. Tudta, hogy Voldemort úgyis képes olvasni az elméjében...-Úgy utálom, hogy Malfoy jobbnak bizonyult Nálam!-vallotta be.

A Nagyúr mélyen a szemébe nézve juttatta el hozzá rejtett válaszát.
"A lelki állapotodon múlik az egész. Te túlságosan sok és erős érzést táplálsz Lucius iránt, ezért kavarodtál össze, amikor megpróbáltad megkínozni őt. Nem tudtad leküzdeni a gyengeségedet! Lucius érzelmei viszont valószínűleg sokkal sekélyesebbek, mint a tieid és még arról a kevésről is le bír mondani, ha érdeke úgy kívánja. Ezért lett most ő a "győztes". De ez kétes értékű győzelem, ha azt nézzük, ő mennyivel többet gyakorolta már a Cruciatust, mint te!"

Lucius gyakorolta?

"Igen, rengeteget. Velem is, Frollo Pearsonnal is... Ez az a "titok", amit az előbb nem mondtam el neked. El ne merd szólni magad Lucius előtt, hogy tudod! Nem azért meséltem el, hogy ezzel gúnyold, hanem, hogy legyen önbizalmad! Lucius miattad kezdett el komolyan foglalkozni a Cruciatus-átok gyakorlatával... A kis incidensetek után... Vissza akart vágni... Rettentő fontos neki, hogy erősnek lássad!"

Persze, a hülye elnyomó macsó-gyerek... De Én többet érek annál, mintsemhogy leálljak vele!

"Pontosan. Látod, így kell gondolkodni, Bella! Most pedig... próbáld meg még egyszer!"