|
27. Mit tennél meg érte?
2005.08.02. 19:05
27. FEJEZET: MIT TENNÉL MEG ÉRTE?
Andromeda levele úgy érte Bellatrixot, mint egy hatalmas, durva pofon. Szeretett volna visszaütni, de nem tudott. Csak tehetetlenül bámulta nővére-láthatóan kapkodva írt-sorait.
MEGTUDTAM, MIRE KÉSZÜLSZ. SAJNOS FEL SEM MERÜLT BENNEM, HOGY CSAK HAZUG RÁGALOM... TŐLED BÁRMI KITELIK!
DE VÉGSŐ SORON HÁLÁS LEHETEK NEKED, HOGY MEGADTAD A "KEZDŐ LÖKÉST". EGYÉBKÉNT IS ÚGY TERVEZTEM, ÚJ ÉLETET KEZDEK TEDDEL A SULI BEFEJEZÉSE UTÁN. KICSIT FELGYORSÍTOTTAD EZT A FOLYAMATOT...
"KÖSZI SZÉPEN"!
VISZONT KÍVÁNOK MINDEN JÓT NEKED! LÉGY OLYAN BOLDOGTALAN EGÉSZ ÉLETEDBEN, AMILYENNÉ ENGEM AKARTÁL TENNI!
SOHA-VISZONT-NEM-LÁTÁSRA: ANDROMEDA TONKS
Gyűlölöm... GYŰLÖLÖM! Hogyan lehetséges...? Honnan tudhatta meg?
Narcissát hiába kérdezgette, ő csak annyit tudott, hogy Andromeda szobatársnői ezt a Bellának címzett levelet találták Andro ágyán.
-Még Berenice-nek se mondott semmit! Csak úgy eltűnt!
-Hülye picsa...-morogta magában Bellatrix.-Önző, szemét dög... Hogy tehette?
-Mit ír a levélben?-kérdezte bátortalan, de kíváncsi hangon Narcissa.
-Á, semmit... Semmi értelmeset...-Cissie nem tudhatja meg, hogy miért... hogy mit akartam csinálni Andro és Ted ellen!-Csak azt írja, hogy... elege van mindenből, és itt hagyja a sulit, meg... Szóval lelép Tonks-szal!
-De... miért? Én ezt nem értem...-a fiatalabb lány bánatosan lehajtotta szép szőke fejét és igazgatni kezdte rakott szoknyácskája ráncait.-Miért szökött el most? És egyáltalán... mi elől, ki elől menekült? És.. Trixi, te tudtad, hogy még mindig tartja a kapcsolatot azzal a férfival?
-Nem, nem tudtam...-hazudta Bella.-És Én sem értem...-Végülis tényleg nem értem, hogy honnan értesült Andromeda a tervemről... Hogy kitől és hogyan...? Basszus, senki nem mondhatta el neki a körben lévők közül, hiszen Voldemort titoktartó varázslattal vértezte fel a társaságot, és... Amúgy sincs senki jóban Androval a srácok közül, és.. Ki lehetett? Hogy jött rá? Talán... Megtámadták Tedet és túlélte? Vagy.. BÁRCSAK TUDNÁM!
A kviddicspálya és környéke zengett-bongott a nagy hangzavartól, mindenki az elmaradt meccs miatt sajnálkozott.
Bellatrix alig hallotta a saját gondolatait, ezért besietett az öltözőbe.
A lányok részlegében már csak egy Griffendéles lány pakolászott.
Bella nem zavartatta magát miatta: saját cuccaihoz lépett és az egész kupac ruhát lesöpörte a padlóra.
Mindig keresztülhúzzák a számításaimat! Kurvára elegem van!
Forrongott az indulattól és úgy érezte, csak a rombolásban vezetheti le feszültségét. Felrúgta az összes padot, leszakított a falról egy pár fogast, ruháit pedig pálcája segítségével körbe-körbelebegtette a helyiségben.
A Griffendéles leányzó fejvesztve menekült előle.
-Igen, fuss csak! FUSS! Mert még megtámad a blúzom!-kiabált utána Bellatrix gúnyosan nevetve, miközben az említett ruhadarabot többször is az ajtónak reptette.
Mit csináljak? Most mi a teendő? Valaki megtudta,hogy meg akarom öletni Tedet és elmondta Andronak... Valaki TUDJA, mire készültem! TUD Voldemortról is! De ki a franc? És hogyan??? Lehet, hogy Voldemort megbízottja hibázott és Tonks elmenekült? Meg kell tudnom, mi az igazság! Meg KELL TUDNOM! El kell mennem Hozzá! Meglátogatom Voldemortot! Csak tudnám, hol keressem... Ki tudna segíteni Nekem ebben?
Az első és egyedüli név, ami beugrott neki, Pearson-é volt.
Mivel hétköznapi öltözékét durván szétcincálta a nagy őrjöngésben, úgy ahogy volt, kviddicstalárban indult el kedvenc tanárja "felkutatására".
A férfit a szobájában találta, éppen nagyban kotyvasztott valamit.
Bella "betörése" élénk reakciót váltott ki belőle.
-Legközelebb kopogj mielőtt rámrontasz!-mordult rá a lányra és sietősen lefedte a keze ügyében lévő-zöld szikrákat szóró-folyadékot egy fekete fém edénytetővel.
-Bocs, Frollo, de Miattam ne zavartasd magad!-hadarta Bellatrix.-Csak egy pillanatra jöttem fel hozzád, hogy megkérdezzelek... hogy megtudjam tőled, hol találhatom meg Voldemortot... sürgősen!
-Hé, nyugi! Semmi vész, kislány! Mély levegő...-mosolygott Pearson és tanítványához lépett.-Először is áruld el nekem, mi dolgod van Voldemorttal?
-Én csak... Hát, tudod, eljött hozzánk Apa temetése után és megismerkedtünk... Őszintén szólva, egészen megváltozott a véleményem Róla, már nem úgy gondolok Rá, mint...
-A lényeget, Bellatrix!
-A lényeg az, hogy van egy közös ügyünk, ami úgy tűnik, zátonyra futott és... Tanácstalan vagyok! Szükségem lenne a segítségére!
-Nem zavarhatod Őt minden problémáddal!
-De ez baromi fontos Nekem!!!
-Mégis miről van szó? Hátha elég vagyok én is.
Bellatrix kétkedve végigmérte a férfit. Vajon megbotránkozna rajta?
Csak akkor tudom meg, ha elmondom neki!
De... Basszus, ő akkor nem volt ott a körben! Ha beszélek neki az ott elhangzottakról, lesújt rám a titoktartó átok!
-Nem, Frollo! Nem mondhatom el neked, mert... lehet, hogy bajom lenne belőle!
-Akkor mégis mit vársz tőlem???-csattant fel az ifjú professzor.-Látatlanban nem segítek neked! Honnan tudjam, hogy nem valami egetverő hülyeséget tervezel-e?
-Gyere el Velem Voldemorthoz és Ő majd felvilágosít!
-Bella, a Nagyúr tartózkodási helye szigorúan bizalmas információ! Nem árulhatom el neked, nem vihetlek el hozzá. Ezzel még az állásomat is kockára tenném!-Pearson barátian megveregette a lány vállát.-Maradj nyugton inkább. A fontoskodásnak is eljön majd az ideje! De most... tényleg! Nem most lesz a meccsetek a Griffendélesekkel?
Bellatrix undok szemforgatással jelezte véleményét.
-Elmarad a mérkőzés! Még ezt se tudod? Persze, mivel te csak ülsz itt a szobádban, érzéketlenül a külvilág ingereire...
-Ne folytasd, mert lerontom az évvégi jegyed!-nevetett fel a férfi.
-Ah, érdekel is Engem! Ha most nem segítesz, Nekem úgyis mindegy... Meg is buktathatsz akár...-Bella egy utolsó kérlelő, szempilla-rebegtető pillantást vetett Pearsonra, majd látva, hogy ez sem segít, felpattant és otthagyta.
Ha nem Pearson, majd más! Biztos a többiek is tudják, hogy merre lelhető fel Voldemort...
De mégis kihez fordulhatott volna közülük?
Csak egy valaki van, akivel viszonylag "jóban vagyok"! "Jóban vagyok"... Már ha így lehet nevezni azt, amikor egy illetőt az egyik pillanatban szerelemből, a másikban meg gyűlöletből tudnál széttépni!
Szívességet kérni Luciustől... Rémálom! De ha nem tudok beszélni Voldemorttal, abba beleőrülök!!! Ő biztos meg tudja oldani a helyzetet és... Ő mindent meg tud oldani!
Eldöntötte, hogy büszkeségét rövid időre sutba dobva megkeresi a Malfoy-fiút.
Meggyőzőm, hogy segítenie KELL, hiszen az ő sorsa is kockán forog ebben az ügyben! Mert ha az a személy, aki Andronak elmondta, mi a helyzet, értesíti Dumbledore-t is... nagy bajban leszünk!
Bellatrix a Mardekáros klubhelyiségben kezdte a keresést, ahol rögtön útba is igazította őt Rabastan és Christophe Drake.
-Malfoy fent van a szobájában, de nem ajánlom, hogy bemenj hozzá!-jelentette ki vészjóslón Rabastan.
-Oké, persze. Köszi!-vonta meg vállát Bella, majd elindult fel a "tiltott zónába".
-Én figyelmeztettelek!-hallotta a Lestrange-srác hangját maga mögött.
Jaj, mindjárt elkezdek félni... Basti és a baromságai! Mindenből világszenzációt akar csinálni...
Bellatrix teljesen lazán, kopogás nélkül lépett be a hetedéves fiúk szobájába, de a látványtól, ami ott várta, egy pillanatra elakadt a lélegzete: Lucius egy szál boxeralsóban fekvőtámaszozott az ágya előtti kis szabad padlófelületen.
-Hú, ez aztán... ez már valami!-nyögte, ahogy végignézett a srác karcsú, szálkásan izmos testén. Nem akart nagyon kéjsóvárnak tűnni, de ez nehezen ment neki.
-Örülök, hogy tetszik.-duruzsolta Lucius és felkelt a földről.-Tervezem, hogy nyilvánossá teszem az egyéni edzéseimet és belépőt fogok szedni a nézőktől! Rendes kviddicsmeccseken úgyse láthat senki az elmúlt időben-köszönhetően annak a ribanc nővérednek!
-Tényleg egy hülye picsa.-hagyta rá Bella továbbra is leplezetelenül bámulva a fiú ijesztően tökéletes testét. Hé, elég lesz! Nem azért jöttem, hogy csorgassam a nyálam Lucius... előnyös fizikai adottságain, hanem hogy komoly dolgokról beszéljek vele!-Jó is, hogy említed a nővérem, Malfoy! Pont miatta törtem így rád...
-Azaz? Elnézést akarsz kérni a nevében, amiért kudarcba fullasztotta az utolsó meccsemet?
-Nem, dehogy!-kiáltott fel sértetten a lány.-Én nem tehetek arról. Nem vagyok felelős Andromeda tetteiért!
-Jó, ha másról van szó, nem érdekel...-morogta Lucius és leült ágya szélére, háttal "vendégének".-Egyszerűen elegem van belőletek, Black-ekből! Herótot kapok tőled és a testvéreidtől! A szánalmas nővéred miatt elmaradt a mérkőzés, amire hetek óta készülök. Rólad... Hadd ne mondjak semmit! A buta kis húgod meg...-a fiú gúnyosan felkacagott.-Képzeld, virágot szedett Nekem, hogy "Ne legyek szomorú az elhalasztott meccs miatt!"
-Miért, ez tök kedves tőle!-kuncogott Bella.
-Kedves... Hogyne! De ez a fenenagy "kedvesség" nem ellensúlyozza a rengeteg bosszúságot, amit okoztok Nekem! Tényleg... A régieknek igazuk volt! Nőknek nincs helye a kviddicsben! Fogja magát és eltűnik... nevetséges!
-Hé, hallgass már meg!-üvöltött rá a hőzöngő fiúra Bellatrix és letelepedett mellé a gondosan bevetett ágyra.-Androról akarok beszélni veled! Az eltűnése nem egyszerű eltűnés, hanem SZÖKÉS! Megtudta, mit tervezek Ted ellen és elszökött hozzá!
Lucius nem szólt semmit, csak lesújtó pillantást vetett a lányra.
-Tudod, hogy ez mit jelent?-folytatta Bella.-Valaki elárulta neki a közös titkunkat! Vagy kihallgatott minket! Vagy az is lehet, hogy...
-Ne folytasd! Nem érdekelnek az alternatíváid!-a fiú fenyegetően szigorú arccal Bellatrixhoz fordult.-Én előre tudtam, hogy abból csak gond lesz, ha te is csatlakozol hozzánk! Ha a béna "leszámoló-hadjáratod" veszélybe sodorja a szervezkedésünket, Én esküszöm... kinyírlak!
-Rendben, de előbb vigyél Voldemorthoz! Ő biztosan meg tudja oldani a helyzetet.
-Bella, te... Hihetetlenül pofátlan vagy! Még ezek után van képed szívességet kérni Tőlem?
-Aha. Nincs más választásom!-Bellatrix egészen közel húzódott a sráchoz és gyengéden félresimított válláról néhány ezüst hajtincset.-Segítened kell Nekem, mert ez neked is érdeked! Gondolj csak bele: ha nem lépünk valamit, Dumbledore-hoz is eljuthat a hír és te is szívni fogsz!
-Viszont ha elviszlek a Nagyúrhoz, könnyen lebukhatunk. Nem, Bella, nem vállalom a kockázatot! Nem érdekelsz!
-Gyáva vagy! Alattomos, beszari kis...
-Mégis mit képzelsz?!-Lucius indulatosan megragadta a lány karjait és lelökte őt az ágyra.-Egy Malfoy sosem gyáva!
-De te az vagy!
-Nem, Bella, Én csak normális vagyok és szoktam gondolkodni, mielőtt cselekszem-veled ellentétben...
-Oké, akkor gondolkozz egy kicsit, aztán menjünk!-Bellatrix pimaszul a Malfoy-fiúra vigyorgott és érthetetlen okból nyerő helyzetben érezte magát: pedig kérése-úgy tűnt-süket fülekre talált, ráadásul Lucius alá "gyűrődött" rabként hevert a zöld bársony ágytakarón.
-Minek örülsz ennyire, te bolond lány?
-Annak, hogy elviszel Voldemort "főhadiszállására"!-Bella az utolsó szót olyan idétlen, komolykodó hangon mondta, hogy még Lucius is csaknem elnevette magát rajta. Csaknem...
-Bella, ez a szituáció egyáltalán nem vicces!-susogta arcizmait nagy nehezen megfékezve.-Nem mehetünk el Hozzá... nagyon messze van, és egész biztosan észrevennék, hogy eltűntünk!
-Vállalnunk kell a kockázatot! Beszélnünk kell Voldemorttal! Vagyis... beszélnem kell... De egyedül nem jutok el Hozzá...-a lány szomorkásan lebiggyesztette ajkát, azt remélve, hogy ezzel meglágyítja Lucius kőszívét.-Szükségem van a segítségedre!-suttogta és egy csókot lehelt a felette feszítő fiú könyökhajlatába.
-Azt hiszed, ezzel rá tudsz venni bármire is?
-Hát... Remélem igen!
Bellatrix minden erejét összeszedve lelökte magáról a srácot és fölé kerekedett.
-Ha elviszel Hozzá, ígérem, megjutalmazlak érte!
-Ugyan Bella! Akkor kaplak meg, amikor csak akarlak!
-Honnan veszed, hogy így gondoltam a "jutalmat"?-kérdezte ravaszkás mosollyal a Black-lány.-Rögtön erre asszociálsz Velem kapcsolatban... Ez végülis hízelgő!-meggyőző ereje növelése érdekében gyengéden karmolászni kezdte Lucius mellkasát.
-Hízelgő, hogy kis kurvának tartalak?-nyögte válaszként a fiú. Látszott rajta, hogy folytatná még a sértegetést, de a lány egyre lejjebb kalandozó ujjai beléfojtották a szót.
Bellatrix már a köldöke környékét karcolgatta körmeivel, s elégedetten vette tudomásul, hogy igyekezetét siker koronázza.
Lucius teste élénken reagált az ingerekre.
-Ha megteszed, amire kérlek, én is eleget teszek a kérésednek...-vetette fel a srác elfúló hangon és még lejjebb irányította Bella kezét.
-Szeretnéd, mi?-kacagott fel a lány.-De Én kértem előbb! Úgyhogy... Majd csak a "Nagy Utazás" után! Várnod kell néhány órát!
-Bella, ne szórakozz Velem! Én MOST akarlak és nem órák múlva!
-Légy türelmes, szivem! Meglátod: sokkal jobban értékeled azt, amire várnod kell!
Bellatrix lemászott a fiúról és az ajtó felé vette az irányt.
-Negyed óra múlva találkozunk a klubhelyiségben!-szólt hátra, majd kilibbent.
Mennyivel élvezetesebb lenne itt maradni és... hmmm... Lucius-szel lenni!
Még élénken élt benne az érzés, ahogy a fiú vágya felébredt apró, érzéki karmolászásaitól és még mindig a fülében csengtek követelő szavai.
De akkoris jól döntöttem! Az Andro-Ted úgy felgöngyölítése most sokkal fontosabb holmi... szexuális élvezeteknél! "Egy Black elsősorban nem a testének él."
******
Fél órával később már Roxfortot és Roxmortsot maguk mögött hagyva repültek seprűik hátán délnyugati irányba.
Természetesen Lucius ment elől, Bellatrix pedig követte őt és időnként kérdésekkel bombázta, amiket-mivel a zúgó széltől sosem értette meg elsőre a fiú,-legalább fél tucatszor el kellett ismételnie.
-Pontosan hová megyünk? Milyen hosszú lesz az út? Biztos, hogy nem követ minket senki?
Mire megtudta, hogy egy bizonyos Little Hangleton nevű faluba vezet útjuk, ami jó három óra repülésnyire van indulási helyüktől, egészen megfájdult a torka.
-Egyébként meg figyeltem felszállásnál, és senki nem vehetett észre minket.-tájékoztatta tudatlan útitársát a Malfoy-srác.
-Nagyszerű!-felelte rekedten Bellatrix.-Bár, Én már semmiben nem tudok biztos lenni...
Kora délután kellemes, szinte meleg időben indultak el, mégsem volt melegük. Sőt, Bella kifejezetten fázott a körülöttük süvítő szélben.
Nem volt egyszerű dolog tartani az iramot Lucius-szel. A fiú köztudottan a legjobb fogó volt az iskolában, ráadásul a legmodernebb Meteor 4-60-as seprű birtokosa. Emellett a Black-lány Ezüst Nyila egy gyönyörű, lassú "sétajárműnek" tűnt.
Bellatrix néha úgy érezte, mindjárt lerobban alatta imádott, túlhajszolt "járgánya".
-Malfoy, lassíts egy kicsit!-kiabálta, de hangját elnyelte a köztük lévő távolság.
Lucius lassítani ugyan nem lassított, de kisvártatva elkezdett ereszkedni az alattuk elterülő szántóföldek felé.
-Na végre!-nyögte Bella.-Megérkeztünk?
-Majdnem.-válaszolta útitársa és kecsesen leugrott földet ért seprűjéről.
Bellatrix is így tett.
-Voldemort.. itt lakik a földeken?
-Ugyan már Bella!-nevetett fölényesen Lucius.-Erőltesd meg a tyúkeszedet! Gondolj csak bele, mi lett volna abból, ha berepülünk a faluba seprű háton!
-Jó, tényleg, igazad van... Csak leszívta az agyam ez a száguldás.
-Száguldás?? Ez nem volt száguldás!
-Ah, ne tedd az agyad, Malfoy! Inkább vezess Voldemorthoz!
A fiú-eleget téve a kérésnek-el is indult a távolban feketéllő falu irányába, Bellatrix pedig követte.
Little Hangleton a leglehangolóbb település volt, amit a lány valaha látott: a házak egyformán kopottak és öregek voltak, az utcák csaknem teljesen kihaltan tátongtak, csupán egy-két szürke, szánalmas alak bóklászott bennük.
-Ez tök undorító.-fintorgott Bella.-Hogy lehet itt élni?
-Ideális hely Voldemort számára. Az itt élők a legföldhözragadtabb muglik a világon. Semmit nem vesznek észre. Persze Ő tesz is arról, hogy észrevétlen maradjon... Majd meglátod, ha odaértünk!-Lucius egy kis domb felé vezette Bellatrixot, ami a falu legszélén "magasodott".
A dombtetőn egy ódon ház állt magányosan. A legnagyobb épület volt az egész településen.
Bella kérdezés nélkül rájött, hogy megérkeztek a célállomáshoz.
-Kísérteties...-suttogta, amikor Lucius kinyitotta a nyikorgó, óriási díszített réz kertkaput.-Egyedül lakik egy ekkora házban?
-Igen. Nyugi, nincs barátnője, ha erre gondoltál...-felelte kaján vigyorral a Malfoy-srác.
-Basszus, el se hiszem, mennyire gyűlöllek!-kacagott Bella.
A bejárati ajtóhoz érve aztán hirtelen elszállt a jókedve.
Nem akarta bevallani Luciusnek, de félt. Fogalma sem volt, mit fog mondani Voldemortnak és kezdte úgy érezni, hogy idejövetelüknek semmi értelme nem volt.
Vele ellentétben a Malfoy-fiú nem töprengett, hanem cselekedett: pálcájával és az "Alohomora"-varázsige elmormolásával kinyitotta az ajtót és oldalán a lánnyal belépett a házba.
Odabent félhomály volt, csend és rettenetes por.
-Meghitt, meleg otthon...-ironizált Bellatrix.-Itt tényleg nem fogja megtalálni Őt senki. Ekkora rendetlenségben...
-Nocsak, nocsak, mit hallok? Egy betolakodó becsmérli lakhelyemet.-csendült fel alig pár méterre tőlük egy jól ismert, kimért hang és halvány, majd egyre erősödő fényben övezve feltűnt Voldemort szikár alakja.-Azt hinné az ember, hogy téged megtanítottak a jómodorra, Bella, s kiderül, hogy mégsem. Új időket élünk. Csak a fényűzés számít... Hát legyen, ahogy óhajtod!
Bellatrix bocsánatkérésre akarta nyitni száját, de benne ragadt a szó az előtte kibontakozó látványtól: Voldemort egy hosszú varázsige elmondásával néhány másodperc alatt átváltoztatta a sötét, koszos szobát gyönyörű, világos teremmé.
-Remélem így már megfelel.-fordult a lányhoz a házigazda, majd letelepedett egy hirtelen mögötte termő székre.-Foglaljatok helyet ti is és térjünk a tárgyra. Vártalak benneteket!
-Nagyúr! Honnan tudtad, hogy el fogunk jönni Hozzád?-kérdezte alázatosan Lucius, miközben beleült a számára "odarendelt" fotelbe.
-Egyértelmű volt, hogy Bellatrix fel akar majd keresni Engem a történtek után.-hangzott a válasz.-S ki más hozhatta volna őt el ide, ha nem az Én ifjú Lucius barátom?
A Malfoy-fiú láthatóan feszengett Voldemort vizslató tekintetétől, Bellatrix viszont nem zavartatta magát.
-Szóval mindent tudsz az Andromeda-Ted ügyről?-szegezte a férfinek az őt izgató kérdést.-Hallottad, hogy megszökött, és szégyentelen levelet hagyott Nekem, és...?
-Tudom, amit te tudsz. Sőt, még annál is többet...
-Akkor, KÉRLEK, áruld el Nekem, hogyan történt mindez!
-Nyugalom, Bella, nyugalom! Azt, hogy kitől tudta meg a nővéred a tervet, nem tudom...-Voldemort mélyen a lány szemébe nézett és úgy folytatta.-...de annyit mondhatok, az illető meg fogja kapni méltó büntetését!
Milyen rendes Tőle, hogy így a szívén viseli a családom sorsát, a kérésemet...
-Nem erről van szó, Bella.-vetette ellen a férfi.-Súlyosabb dolgokról... Mindjárt meg is mutatom nektek!
Furcsamód Bellatrixot az már meg se rázta, hogy a gondolataiban olvastak, ellenben amikor fotelje-Lucius-ével egyetemben-felemelkedett a padlóról és elindult a szomszéd szoba irányába, jócskán meglepődött. Még arra se volt ideje, hogy megragadja seprűjét és magával vigye.
A szomszéd helyiség, ahová Voldemorttal együtt "átlebegtek", egy nagy terem volt tele polcokkal. Úgy nézett ki, mint egy könyvtárszoba-azzal az apró különbséggel, hogy a polcokon könyvek helyett kisebb-nagyobb üvegcsék és tálak álltak. Az edényekben lévő folyadékok a besütő napsugarak játékának köszönhetően színes fényfoltocskákként vetültek a plafonra, színpompás csillogásuk vonzotta a tekintetet.
Bella néhány pillanatra el is révült az arany, ezüst, türkíz, bíbor s megannyi vibráló folt táncában, de aztán Lucius nyájas megszólalása visszahúzta a valóság talajára.
-Nagyúr, ezek a tálak... jól gondolom, hogy ezek Merengők?
-Igen, Lucius, ahogy mondod.-felelte Voldemort, de hangjában-a Malfoy-fiú csalódottságára-nem csengett elismerés.
Én is rájöttem volna, hogy mik ezek... Csak Én nem vagyok olyan stréber, mint Malfoy! Hihetetlen, hogy nyal Voldemortnak! Már abszolút el tudom hinni róla mindazt a sok rosszat, amit Rodolphus mesélt a tanárokkal szembeni viselkedéséről!-füstölgött magában Bellatrix.
Aztán egyszercsak arra lett figyelmes, hogy fotelje "földet ért" és míg ő gondolatban elkóborolt, Lucius és Voldemort már felkeltek ülőalkalmatosságukból és elindultak a terem egyik sarkába.
Utánuk sietett.
Az ominózus sarokban egy jókora kőmedence állt.
-Ha jól látom, Nagyúr, ez egy... nagyobb Merengő!-kezdett neki Lucius kiparodizálásának Bella.-És... ha jól gondolom, szépen megmunkált kőből készült...
-Fogd már be, Bella!
-Jaj, Malfoy, mert csak neked szabad okoskodni?
Voldemort lesújtó pillantást vetett ifjú vendégeire.
-Néha komolyan nem értem, mit várok tőletek!-sóhajtott fel.-Lehet, hogy egy csapat kobolddal, vagy akár még tündérmanókkal is többre mennék... Hiába, még a varázslófaj is korcsosul!
Ha nem Voldemortról lett volna szó, Bellatrix rögtön visszavágott volna valamit a sértésre, de a férfivel nem mert szembeszállni. Inkább meghúzta magát és érdeklődve a Merengőhöz lépett.
-Megmutatom nektek, mi történ ma déltájt... annak a muglinak az otthonában, akinek a halálát úgy kívántad, Bella.-jelentette ki Voldemort és varázspálcájával megkavargatta az ezüstösfehér folyadékot.-Merüljetek el benne és... élvezzétek a műsort!
Bellatrix gyomra bukfencet hányt e szavak hallatán.
Lucius-szel együtt a kőmedencéhez lépett és belenyúlt pálcájával, de közben gondolatban ide-odacsapongott. Egyrészt furdalta a kíváncsiság, hogy mit fog látni; másrészt izgult a zuhanás miatt-életében egyszer volt része Merengős-élményben és nem maradtak túl szép emlékei róla... De minden érzése felett állt a félelem; a félelem, hogy talán Andromedának is baja esett.
Hiszen már reggel meglépett a suliból... Ha déltájt történt a rajtaütés Tednél... simán lehet, hogy már ott volt!
A medence alja időközben eltűnt, s már nem volt más hátra, mint a "merülés".
-Gyerünk Bella!-adta ki a vezényszót Lucus, majd a lány kezét megragadva elrugaszkodott...
...És zuhantak előre kéz a kézben a sötét semmibe.
Egy tipikus mugli bérház lépcsőházában értek földet.
Rögtön sikerült kiszúrniuk, kinek az emlékeiben járhatnak: tőlük pár méterre ugyanis egy komor arcú, taláros alak állt és láthatóan várt valakit.
-Thorwald Nott.-ismertette Bellával a férfi kilétét Lucius.-Ő is Voldemort híve. Nyilván őt bízta meg a feladattal...
-Nem mondod, Malfoy! Magamtól is rájöttem...
-Meglep... A mai okos beszólásaid után Én már semmi jót nem tudok feltételezni rólad. "Voldemort itt, a szántóföldön lakik?"-adta vissza a lány korábbi gúnyolódásait Lucius.
-Undok vagy...
-Ha olyan undok vagyok, igazán elengedheted a kezem!
-Ja, tényleg. Bocs...-szüntette meg a testkontaktust látványosan durcázva Bellatrix, majd figyelmét visszafordította az egyre feszültebben körbe-körbetekintgető Thorwald Nottra.
Egy-két perc múlva kiderült, kire is várt a "történet főszereplője". Egy alacsony, vékony kis fickó jelent meg a színen.
-Hol voltál ennyi ideig, Charon?-"esett neki" idegesen Nott.-Megbeszéltük, hogy fél 12! Már azon voltam, hogy felmegyek, aztán elintézem egyedül...
Lucius gúnyosan felnevetett a férfi méltatlankodásán.
-Na persze! Esze ágában sem volt egyedül elintézni! Nott ritka beszari alak!
Bellatrix csendre akarta inteni a Malfoy-fiút, de ekkor rájött, hogy az emlék szereplői úgyse hallhatják meg őket.
Mindazonáltal így se jött jól Lucius "vidámkodása", mert emiatt lemaradtak Charon válaszáról.
A két férfi néhány mondat váltása után egy igen érdekes, fehér álarcot öltött, fejüre húzták fekete talárjuk hatalmas csuklyáját és elindultak felfelé a lépcsőn. Belláék követték őket.
-Mindjárt megláthatjuk Tonks lakását!-jelentette ki izgatottságot mímelve Lucius.
-Ja, csak Tonks maga nem lesz ott...-vágta rá Bellatrix és hirtelen azon kapta magát, hogy tényleg ezt is szeretné. Ha Tonks már nem lesz ott, az azt jelenti, hogy megszökött Androval... Viszont ha még nem... Akkor Andromeda is beállíthat jözben, és... basszus, Én mindjárt rosszul leszek...-Szörnyen izgult nővére miatt. Hosszú idő óta először tudatosult benne, hogy ők ketten mégiscsak testvérek, és hogy milyen iszonyatos, gyötrő érzés lenne elveszíteni őt...
-Szerintem ne görcsölj, Bella, ez már úgyis megtörtént.-"nyugtatgatta" a lányt Lucius.-Szóval teljesen felesleges izgatnod magad rajta, mert változtatni úgyse tudsz a múlton...
-Köszi. De inkább FOGD BE, mert annyi empátia se szorult beléd, mint egy csikóhalba!
-Mondja ezt Bellatrix Black, a megtestesült együttérzés, aki meg akarja öletni a testvére barátját...
-Hagyjuk... Mindketten szar emberek vagyunk...-Csak Andromedának ne essen baja! Csak neki ne!
Nott és Charon időközben eljutottak Tonks lakásához és minden nagyobb erőfeszítés nélkül kinyitották az ajtót.
-Menj előre, Charon, te kisebb zajt csapsz...-suttogta Nott.
-Rendben, de előbb beszéljük át, hogy... rögtön végzünk vele, vagy előtte még kipróbálunk rajta egy-két kínzó átkot?
-Mindegy, csak menjetek már be!!!-nyüszítette Bella.
Nem bírta már a feszültséget, túl akart lenni az egészen.
-Én... esküszöm, ha lenne rá lehetőségem, péppé verném ezt a két körülményes idiótát!
Nem kellett már sokáig idegeskednie: a két "körülményes" megbízott gyilkos lassan, de biztosan bejutott a lakásba és a pici előszobán áthaladva szembetalálták magukat az éppen nagyban csomagoló Teddel-és Andromedával.
-Maguk... ha azért jöttek, amiért gondolom, akkor jobb, ha letesznek szándékukról!-lépett be Tonks elé Andro, ahogy meglátta a betolakodókat.
-Állj odébb, te lány! Téged nem akarunk bántani!-harsogta a Charon névre hallgató fickó. Alacsony termete ellenére igen nagy hangja volt.
-És azt hiszik, csak úgy hagyom, hogy őt bántsák?-kiabálta Andromeda és fenyegetően támadóikra szegezte pálcáját. Szemei eszelős elszántsággal csillogtak.
-Azért látszik, hogy testvérek vagytok!-vigyorgott Bellára Lucius.-Te is így szoktál nézni, amikor bekattansz. Például azon a kviddicsmeccsen...
-Kuss legyen!-csattant fel Bellatrix. Undorító, hogy úgy viselkedik, mintha egy színielőadáson lennénk! Még jó, hogy nem tapsol meg fütyül a neki tetsző részeknél!-Csak pár pillanatra vonta el figyelmét az eseményekről a Malfoy-fiú, de abban a pár pillanatban sok minden történt: Nott-kihasználva azt, hogy Andromeda nem tudja egyszerre mindkettőjüket szemmel tartani-könnyedén magához hívta a lány varázspálcáját.
-Add fel, kislány!-nevetett fel Charon és odébb lökte az immár lefegyverzett leányzót.-Hagyd, hogy a barátoddal foglalkozzunk!-a férfi fel is vette a harcot Tonks-szal. Nyilvánvalóan egyenlőtlen küzdelem volt ez: Charon válogatott átkai ellen szegény Ted csak Protegoval illetve félreugrással tudott védekezni.
Andromeda közben megpróbált elmászni a pálcájáért, de Nott rávetette magát és nem eresztette.
-Ez rémes...-motyogta Bellatrix.
-Te akartad...-susogta fülébe Lucius, az "igazság hangja".
Esélyük sincs Voldemort emberei ellen... Ó, csak Androt ne bántsák! Neki ne essen baja! Ted... Tedet megölhetik nyugodtan...-Ezzel áltatta magát, de valójában tudta, hogy már nem kívánja Tonks halálát. Ahogy látta helytállását az egyenlőtlen harcban... szinte szimpatikusnak találta.
-Eljött mocskos életed utolsó perce!-zendült fel a szobában Charon vészjósló hangja. És tényleg...! A férfi fojtogató átka elérte Tedet, aki ettől már a padlón fetrengve fuldoklott.-Így halnak meg a sárvérűek, akik többre vágynak, mint ami megilleti őket! Adava...
-NEM!-sikoltott fel Andromeda és szabályosan kitépte magát Nott karjaiból.-Ezt nem tehetik meg!-embertelen gyorsasággal szerelme elé vetődött és elrántotta őt a halálos átok zöld fénycsóvája elől.
De nem volt elég gyors... A fénynyaláb eltalálta Ted vállát...
És ekkor valami rendkívüli dolog történt: az átok ijesztő tempóban "visszapattant" Tonks válláról és szíven lőtte kibocsájtóját, Charont.
-Ez lehetetlen!-nyögte Nott.-Ez képtelenség!
-Nem, ez a valóság!-nevetett rá Andromeda és Ted pálcáját egyenest nekiszegezte.-A "barátja" halott. És most maga jön!
-Ne, ne öld meg!-tiltakozott a földről feltápászkodva Tonks.-Hagyjuk menni! Hagyjuk, hadd mesélje el mindenkinek, hogy... mire képes a szeretet!
-Tűnj el, nyomorék!-kiabált rá Nottra a legidősebb Black-lány.-Menj és mondd meg a gennyes húgomnak, hogy ezt csúnyán benézte!
-Élni és élni hagyni.-suttogta Ted és gyengéd csókot lehelt szerelme arcára.
Thorwald Nott pedig felpattant és futni kezdett. Kifutott a lakásból, le a lépcsőn...
Belláéknak nem volt kedvük követni őt.
Véget ért a "történet", egy csontos kéz kihúzta őket a Merengőből.
-Remélem élveztétek az előadást!-fordult hozzájuk kedélyesen Voldemort.
-Hát... Nem mondanám, hogy tetszett...-csóválta fejét Bellatrix. Kezdeti izgalma és aggodalma tovatűnt, helyükre visszaköltözött a harag.
Andromeda utolsó mondata felbőszítette.
-Bizony, bizony, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük...-dünnyögte Vodlemort és leült székére.-A testvérednek nem lett volna szabad ott lennie. Önfeláldozó magatartása megölte egyik hű szolgámat! A szeretet, mint védővarázs... Ízléstelen, de rendkívül hatásos! Emiatt csúszott ki kezeim közül a fiú... Megszöktek.
-Feltételezem, hogy Nott nem ment utánuk...-somolygott Lucius.
-Nott most egy darabig sehová nem akar majd menni.-felelte a férfi.-Pontosabban: sehová nem fog tudni menni! Gyávaságáért és ügyetlenségéért büntetésként fogva tartom egy darabig a kínzókamrámban. Mindjárt meg is mutatom nektek, sőt, akár gyakorolhattok is rajta, csak előbb... tisztáznunk kell valamit! Mégpedig azt, hogy milyen szerepetek volt abban, hogy Bella nővére megtudta tervünket!
-Semmilyen szerepem nem volt benne!-vágta rá a Malfoy-fiú.
-Nekem se.-tette hozzá értetlenkedve Bellatrix.-Miért mondtam volna el bárkinek is a dolgot, amikor Én akartam legjobban, hogy sikerüljön?! És... ha mégis eljárt volna a szám... lesújtott volna Rám a titoktartó varázs, nemde?
-Talán valaki kihallgatott benneteket, amikor a körön kívül megtárgyaltátok a témát!
-Nem, egyáltalán nem is beszéltünk róla.-hárított el magáról mindenféle gyanút Lucius.
-De... utána az erdőben...-súgta oda a srácnak Bella.-Emlékszel...
-Khm... Tényleg! De ott senki nem hallgathatott ki minket!
Tényleg nem? Dehogynem!!!-hasított bele a Black-lány agyába a felismerés.-Amikor Lucius úgy érezte, mintha belerúgtak volna a lábába... Volt ott valaki! Basszus, biztos innen indult ki az egész!!!
-Á, Bella, na látod! Jobb így, hogy mindent bevallasz!-duruzsolta Voldemort.-Az őszinteség az egyetlen járható út Velem szemben, mert úgyis rájövök, ha rejtegetnek valamit Előlem!-a férfi Lucius-höz fordult és hosszú ujjait összekulcsolva maga előtt, elmagyarázta a fiúnak a felgyorsult eseményeket.-Bella bájos, naív fejecskéjében őszinte vallomásra leltem. Beismerte, hogy ti tehettek a titok kiszivárgásáról-tehát, ha közvetve is, de ti okoztátok Charon halálát!
-Ez így nem igaz!-mentegetőzött a Black-lány.
-Nincs abszolút igazság, Bella! Csak egyéni, részigazságok vannak. és mivel most az Én házamban vagyunk, az Én igazságom dominál.-Voldemort fagyosan felnevetett.-Én mégis kegyes leszek hozzátok, elvégre mindenki hibázik néha... Akaarom mondani: majdnem mindenki...-a vörös szempár diadalmasan csillogott a két fiatalra.-A büntetés, amit kiszabok rátok ostoba felelőtlenségetekért, akár jutalomnak is nevezhető, hiszen rengeteget tanulhattok belőle. A legnagyobb kínok átkát, a Cruciatust fogjátok gyakorolni...
-Nott-on?-kérdezte elkerekedett szemmel Bellatrix.
Voldemort megrázta fejét.
-Nem, nem rajta. Egymáson.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT