23. FEJEZET: LÉNYEGES ÉS LÉNYEGTELEN


Bellatrix a sötét ájultságból hirtelen a vakító, hófehér falú, napsütéses gyengélkedőbe csöppent, ahogy magához tért. Egészen bele is szédült az erős fénybe.

Inkább alszom még egy kicsit...-határozta el. S ez a gondolat csak még jobban felerősödött benne, amikor megpillantotta a helyiségben tartózkodó két "látogatóját": mégpedig Luciust és Rodolphust!
Pont ők ketten együtt? Basszus... Ne már!-Megpróbált úgy tenni, mintha fel sem kelt volna, de Lucius eszén és szemén nem sikerült túljárnia.

-Á, látom már fel is ébredt a mi drága Bellánk!-harsogta és a lány ágyához lépett.-Mondtam Én, hogy nem súlyos dolog a hisztéria!

-Nem hisztériáztam...-morogta sértetten Bellatrix.-Én... Nekem tényleg nagyon erőteljes rossz előérzetem támadt és...

-Igen, és elájultál. Ismerjük a sztorit.-legyintett türelmetlenül a Malfoy-srác.-Most ez nem is érdekel igazán senkit... Másról kéne beszélnünk!

-Valóban? És miről?-Bella először Luciusre, majd a gyengélkedő ablakánál szótlanul ácsorgó Rodolphusra sandított.-Miről van szó?

A szőke fiú, arcán halvány mosollyal megköszörülte torkát és így szólt:
-Rod barátomat kéne felvilágosítanod arról, hogy hogyan is lehetséges az, hogy éppen ott voltam melletted, amikor "rosszul lettél"!

-Bella, ugye nem igaz, hogy...-nyögött fel Rodolphus.-...ugye nem feküdtél le EZZEL?

Arra vágytam, hogy Lucius felvállalja a kapcsolatunkat... De nem pont így képzeltem el.-Bellatrix a Lestrange-fiú szemrehányó tekintetétől kissé elszégyelte magát. Mégis úgy látta a legjobbnak, ha nem hazudik neki.
-De, igaz, Rod. Lucius mellettem volt ma reggel, mert... szeretkeztünk...

-Te hagytad, hogy megdugjon ez a tetü???-üvöltötte felháborodottan Rodolphus és fenyegetően elindult a megnevezett "élősködő" felé.-Te pedig képes voltál rástartolni suttyomban az ÉN csajomra???

-Nem vagyok a csajod!-kérte ki magának a megnevezést Bellatrix.

-Így van, semmi közöd hozzá.-helyeselt Lucius vigyorogva.-Összekevered a valóságot a perverz fantáziálgatásaiddal!

-TUDTAD, HOGY ÉN AKAROM ŐT!-őrjöngött tovább Rod.-Ezerszer elmondtam neked, nagyon jól tudtad! Azt hittem egyértelmű, hogy nem fogsz rámoccanni! Nem értem, miért csináltad?! Tucat másik csajt megkaphatnál! MIÉRT PONT Ő? MIÉRT PONT BELLATRIX???

-És neked miért pont ő kell?-kérdezett vissza szenvtelenül a Malfoy-fiú.

-ÉN SZERETEM ŐT, BAZMEG!-kiabálta Rodolphus és "rúgás-támadást" indított vetélytársa ellen.-Tudod, ez valami olyan dolog, amit te sose fogsz megérteni...

-Lehet...-vonta meg a vállát flegmán Lucius, miközben könnyedén elugrott Rod rúgása elől.-Lehet, hogy soha nem fogom megismerni ezen érzés természetét, de nem is bánom! Szerelem... Nem csoda, hogy nem érdekled Bellát! Szánalmas a nyálas nyavalygásod! Elárulom neked, hogy "vágyaid tárgya" azt szereti, ha a romantikus baromságok halmozása helyett inkább jó nyomatékosan megmutatják neki, mi is az "asszony" dolga!

-Hé!!!-csattant fel Bellatrix a Malfoy-srác szexista kijelentését hallva.-Ez azért... Ez így nem igaz! Lucius, kérlek, kímélj meg az efféle hülye, elnyomó macsó dumáidtól!

-Ne várj tőle ennél többet!-morogta Rodolphus.-Ez egy ilyen ember. Egy aljas, érzéketlen rohadék! Fel nem tudom fogni, hogy hogyan voltál képes... hogy hogyan hagyhattad... hogy engedhetted neki...-a fiú arcára tömény undor ült ki.-A hányinger kerülget, ha arra gondolok, hogy Te, Bella, aki... az örök női eszményt, a szépséget, a... MINDENT jelentetted nekem... hogy Te és ez az undorító mocsok... hogy ti ketten együtt... hogy...

-Ha ennyire zavar a gondolat... Ne gondolj rá!-nevetett fel gúnyosan Lucius és egész közel lépett a másik fiúhoz, a fiúhoz, akit nem is olyan rég még barátjaként tartott számon.-Egész egyszerűen ne gondolj ránk! Ismerd be, hogy vesztettél és próbáld leküzdeni a féltékenységedet. Mert hiába siránkozol itt... Bella ettől csak még jobban megundorodik alantas személyedtől! Igaz, Bella?

A Black-lány döbbenten bámulta az előtte folyó "harcot" és hirtelenjében nem is tudta eldönteni, hogy kit talál gusztustalanabbnak: a féltékeny, szenvelgő Rodot vagy az elbizakodott, szívtelenül beszélő Luciust.
-Azt hiszem, mindkettőtöktől rosszul vagyok.-jelentette ki komoran, és tüntetőleg visszafeküdt az ágyba, az orráig magára húzva a takarót.-Legyetek szívesek és menjetek ki! Hagyjatok békén...

-Bella, én még... én szeretnék beszélni Veled négyszemközt.-tájékoztatta a magányra vágyó lányt Rodolphus.

-Azt hiszed, hagyom, hogy a nyomoroddal traktáld?!-torkolta le "ellenfelét" Lucius.-Ha valaki itt marad, az holtbiztos, hogy Én leszek!

-Persze, aztán megint rosszul lesz a jelenlétedtől... Ide is csak azért került, mert nem vigyáztál Rá eléggé!

-Ugyan! Szerintem csak azért ájult el, mert kimerült a túl sok szextől!

-ROHADJ SZÉT!-a Lestrange-srác felbőszülten nekiugrott Lucius-nek és az egyik ágynak lökte.-Nem bírom az öntelt fejedet!

-Épp elég, ha Bellatrix bírja...-susogta a Malfoy-fiú és kissé ziláltan, de méltóságteljesen feltápászkodott a hófehér ágynemű-kupacról.-Végtelenül szánalmas vagy, Rod, hogy már csak a tettlegességhez tudsz folyamodni Ellenem!

-Én vagyok szánalmas? És akkor te mi vagy? Nevetségesen megjátszod a nagymenőt, közben meg... egy utolsó csicska alak vagy!

-Ha ezt még egyszer ki mered ejteni a szádon, akkor kénytelen leszek varázslópárbajra hívni téged. Nagyon vigyázz magadra, Rodie!-duruzsolta vészjóslóan Lucius és jéghideg tekintetét egyenesen a Lestrange-srác tekintetébe fúrta.

-Van egy olyan érzésem, hogy ez már rég nem Rólam szól.-állapította meg Bellatrix.-Fárasztotok... Valahol máshol nyírjátok ki egymást, légyszi!

Idegesítette a fiúk veszekedése. Idegesítette Lucius undok magabiztossága, de Rod számonkérő vagdalózása is.
Elegem van mindkettőjükből! Önző dögök! Egymást sértegetik, ahelyett, hogy Velem törődnének! Elvégre Én ájultam el, Én lettem rosszul, vagy mi a szösz... Ők mégis csak a saját rohadt férfiúi büszkeségükkel foglalkoznak! Rodnak is pont most kell eddigi "példaképe", "szellemi vezetője" ellen fordulnia! Ah, rémes, kiállhatatlan alakok!

Sértetten hasra fordult és belefúrta arcát a párnába, hogy ne is lássa a két srácot.

Ezzel sikerült véget vetnie a kialakult szóváltásnak. A vita elhalt.
Néhány halk, távolodó lépés hangjából Bella arra következtetett, hogy az egyik fiú elhagyta a "terepet".
Vajon melyikük maradt?-tette fel magában a kérdést.

Remélte, hogy Lucius-de csalódnia kellett. Rod állt világfájdalmas ábrázattal az ágy mellett.

-Tudnod kell, Bella, hogy... Ez a gané csak miattam csinálja ezt Veled. Azért kavar Veled, hogy engem idegesítsen. Bosszút áll... Mert volt egy komoly nézeteltérésünk és én le mertem szólni a "Nagy Lucius Malfoyt"... Be akarja bizonyítani, hogy ő mennyivel jobb nálam mindenben. Például a nőknél... Aljas húzás volt tőle...-a Lestrange-fiú szemeit egyre jobban elhomályosította a könnyfátyol.-A tudat, hogy neki megadtad azt, amit nekem nem akartál... ez... ez most iszonyúan fáj! És ráadásul tudom, hogy ő nem becsül meg Téged... Neki mit sem számít, hogy Veled lehet! Csak kihasznál, mint minden...

-Jó, jó, elég! Nem érdekel. Az Én dolgom, az ÉN életem.-állította le Rodot a Black-lány.-Sértésnek veszem, hogy ostoba kis libának nézel, akit csak úgy át lehet verni, ki lehet használni, meg lehet dönteni. Nekem nincs szükségem a tanácsaidra! Hogy mit csinálok Lucius-szel, az csak ránk tartozik.

-De... össze fogja törni a szívedet! Féltelek, Bella!

-Felesleges. Én nem vagyok olyan gyenge kis mimóza, mint te. Nem hagyom maagm kikészíteni senki által!-Tényleg? Ez Nekem is új!-Bellatrix érezte, hogy érvelése igencsak sántít, de nem akarta bevallani Rodnak, hogy őt magát is kétségek gyötrik Lucius megbízhatóságát és érzéseinek valódi természetét illetően.-Ehhez Lestrange-nek semmi köze!

-Tényleg a Te életed, Bella. Igazad van. Csak... én nagy ostobán azt reméltem, hogy a Te életed egyszer majd összefonódik az enyémmel...-suttogta keserűen Rodolphus és egy pici dobozt halászott elő a zsebéből.-Most már mindegy... Lucius bemocskolt Téged... Az én gyönyörű, fényes vezércsillagom lehullott az egből...

-Rod, kérlek, ne dramatizáld túl a helyzetet!

-Nem kell dramatizálni, ez önmagában is elég drámai... Véget ért egy szép álom... A legtündöklőbb csillag...-a fiú fájdalmas arccal letette az apró dobozkát Bella mellé, a takaróra.-Ezt azért még odaadom. Holnap lesz a szülinapod, ha jól tudom...

-Igen, a tizenötödik...

-Neked vettem. Nyisd ki!

Bellatrix felült az ágyban és ölébe vette a pici csomagot.
-Nem kellett volna, Rod...

-Tudom. De ha már megvettem, nézd meg legalább! És ha nem nagy kérés... viseljed!

A srác utolsó mondata rögtön értelmessé vált, ahogy Bella kinyitotta a dobozt és megpillantotta a benne lapuló vékony ezüstgyűrűt.

-Nyugi, nem jegygyűrű!-nevetett fel fanyarul Rodolphus.-Csak egy helyes, kicsi ékszer...

-Köszi.-a Black-lány kissé kelletlenül ugyan, de felhúzta bal gyűrűsujjára az ajándékot. Az nem egy szimpla ezüstkarika volt, hanem egy fényes kígyóként az ujjára tekeredő, különleges gyűrű.-Ez meseszép! Igazán jó az ízlésed!

-Tudom... Jó az ízlésem. Vegyünk csak példának Téged... De mások gyorsabbak!

-Rod!-nyögött fel tehetetlenségében Bellatrix.-Rod, itt nem arról van szó, hogy ki a gyorsabb! Nem azért feküdtem le Lucius-szel, mert "ő ért előbb az ágyamba", hanem... mert... tetszik Nekem. Sőt, azt hiszem, szeretem Őt!

-Kibaszottul szerencsés az a görény! És ő még csak nem is értékeli ezt!

-Ezen te ne aggódj! A te dolgod most csak az, hogy gyorsan elfelejts Engem. Biztos nem fog nagy nehézséget okozni neked, hogy összeszedj valami csajt magadnak, hiszen-ahogy Vivi is mondta-legendásan "jó vagy az ágyban"!

-És azt hiszed, az segítene, ha minden szembejövő kis ribancot megdugnék? Én erősen kétlem...-Rodolphus a Black-lányhoz hajolt és gyengéd csókot nyomott a homlokára.-Teljesen összetörtél engem, Bella... Azt sem tudom... van-e egyáltalán valami értelme annak, hogy tovább éljek! Így Nélküled, remény és illúziók nélkül...

-Biztos van értelme! Például... a családod, meg a kviddics... és a suli!

-Ja, tényleg... Most, hogy mondod...

Rémesen lehangoló szituáció volt ez mindkettőjük számára.

Bellatrix szégyelte is magát egy kicsit, meg fel is bosszantotta őt Rodolphus makacs siránkozása.
Érthetetlen, hogy miért lovalja bele magát ennyire ebbe az egész ügybe! Úgy tesz, mintha legalábbis megcsaltam volna! Pedig... semmi köze nincs Hozzám. Tényleg semmi. És számtalanszor meg is mondtam már neki ezt! Miért nem bírja felfogni? Hogy lehet ilyen... megszállott? Miért nem érti meg végre, hogy Luciust akarom és nem őt? Ez a gyűrű is... Nagyon szép, de... minek adta?-A lány fásultan megigazgatta ujján új ékszerét és közben szemügyre is vette azt. Az ezüstkígyó szemei helyén két apró, zöld kő csillogott.
Vajon Lucius-nek eszébe jut majd a szülinapom?-villant be agyába a kérdés.-Vajon Tőle kapok ajándékot?
Valami azt súgta neki belül, hogy a válasz: NEM. És tényleg... Nem nagyon tudta elképzelni a Malfoy-srácot, amint pironkodva átnyújt neki egy díszes dobozkát.
Feltételezem, hogy még a születésnapom dátumát se tudja... nyilván nem is érdekli őt! Most is... hogy itthagyott... pedig milyen meggyőzően hangoztatta, hogy "ha valaki itt marad vele, az én leszek"! Erre lazán lelép... Mi van, ha Rodnak igaza van, és tényleg csak szórakozik Velem, és egyetlen célja az volt, hogy kikészítsen Engem és Rodot??? Mi van, ha most, hogy sikerült "ex-csatlósa" tudomására hozni, orra alá dörgölni a kapcsolatunkat; most, hogy már jól kiborította őt ezzel... Lehet, hogy dobni fog! Simán képes rá... Attól tartok, nem csinálna lelkiismereti problémát belőle... Attól tartok... nem szeret.

Bellatrix aggasztó gondolataiban fuldoklott egész délelőtt. Madame Pomfrey "pusztán megfigyelés céljából" a gyengélkedőn tartotta őt-így amíg a többiek az órákon ültek, ő az unalmas, fehér helyiségben töltötte kényszerpihenőjét teljesen egyedül. Rajta kívül csak egy Bűbájtan órán elkábított másodéves képezte a "beteg-sereget", de ő-eszméletlen lévén-nem bizonyult túl izgalmas társaságnak.

Rod is csak a Mágiatörijét lógta le Bella miatt, Bájitaltanra már bement.
Marion egészen késő délutánig nem tűnt fel a gyengélkedő környékén-"Te is tudod, hogy a szerdák a legbrutálisabbak!"-magyarázkodott, mikor megérkezett.
Lucius viszont teljesen eltűnt. Be se nézett az ő karjaiban elájult lányhoz.

-Nem szeret. Nem kellek neki.-siránkozott Bellatrix barátnőjének.-Csak addig voltam érdekes neki, amíg Rod képébe nem vágta, hogy mi van köztünk. De most már... ejtve vagyok.

-Ugyan, Baby! Tudod, milyen elfoglalt fickó Luc. Tuti meglátogat, amint lesz ideje!-igyekezett lelket önteni a Black-lányba Marion.

-Oh, persze! Meglátogat...

-Baby, te sem hiheted el azt a hülyeséget, hogy csak Rod felidegesítésére jött össze veled! Ez egy agyrém! Rod csak vagdalózik féltékenységében. Ne vedd komolyan!

-Próbálom, de... Egyáltalán nem képtelenség ez az alternatíva!

-Merlin szent szakálla! Hová lett az önbizalmad, Baby? Azt gondolod, hogy a vonzerőd nem elég ahhoz, hogy meghódítsd Luc-öt? Mindenképp valami aljas hátsó szándékot kell feltételezned?-pirított rá barátnőjére Marion.-Szerinted amikor... szexeltek, az jár Luc fejében, hogy "Fú, most jól kicsinálom Rodot"?

-Hát... nem...-kacagott fel Bellatrix.-Ezt így nem gondolom... mert ez így... röhejes!

-Persze, ahogy az egész feltételezésed is az. Te egy szépséges, értelmes, -ha akarod-nagyon kedves, bájos, dögös, szexi csaj vagy! Luc is ezért "kavar" Veled.

-Azt mondod, szexi vagyok?-vigyorgott Marionra kacéran a Black-lány.-Ezt jól esik hallani, drága! Hidd el, Én is hasonlóképp vélekedem Rólad, Te őrjítő démon!-susogta és olyan közel húzódott barátnőjéhez, hogy orruk szinte összeért.

Féktelen nevetésbe kezdtek a köztük lejátszódó kis jeleneten.

És pont ekkor, ebben az önfeledt pillanatban lépett be a gyengélkedő ajtaján az imént szóban forgó fiú, azaz Lucius Malfoy.
-Oh, lányok, látom rosszkor jöttem...-duruzsolta kajánul mosolyogva.-Én nem leszek semmi jó elrontója, úgyhogy csak folytassátok nyugodtan, amit elkezdtetek!

-Hé, csak semmi perverz gondolat!-mordult rá megjátszott ingerültséggel a srácra Bellatrix.-Hülyéskedtünk, ennyi az egész. Eszem ágában sincs lesmárolni Mariont!

-Kár!-sóhajtott fel Lucius.

-Mi van Luc, talán bejönne neked, ha mi ketten...?-Marion idétlen vihorászásra ragadtatta magát a feltételezésen.-Tetszene, ha...csókolóznánk?

-Persze, nyilván hozzászokott már a Vivi-féle kis picsákhoz!-vetette oda barátnőjének Bella és közben rosszalló tekintettel méregette a Malfoy-fiút.-Azt hiszi, minden csaj olyan erkölcstelen és gátlástalan, mint azok a kis ribik, akik bármit megtesznek csak hogy rájuk figyeljenek!

-Erkölcscsőszt játszol? Ez vicces!-susogta Lucius és néhány könnyed lépéssel a lány ágyánál termett.-Pont te, te helyes kis nimfomán angyal?

-Hagyjál már...-motyogta durcásan Bellatrix. Tüntetőleg le is biggyesztette ajkát, de valójában a szíve mosolygott. A gyengédség, amit a fiú hangjában érzett, megmelengette egész bensőjét.
Lehetséges, hogy mégis...? Hogy szeret?
Reménykedve pillantott Lucius szemeibe, reménykedve, válaszra várva...
A hideg tekintetbe mintha némi halvány, meleg fény vegyült volna...
Bármit is mond, bármit is tesz... Szeret, szeret, SZERET!!!

-Hát mégis meglátogattál...-suttogta a fiú fülébe, miközben mindkét kezével beletúrt az imádott ezüstszőke hajzatba.Alig észlelte, hogy mikor hagyta őket kettesben Marion. Nem is nagyon érdekelte. Csak szerelme létezett számára ekkor.

-Igen, mint látod, Bella. Érdekel, hogy mit mondott Madame Pomfrey az állapotodról, a rosszullétedről...

-Állítólag a túl korán kezdett szexuális élet miatt mondta fel a szolgálatot az idegrendszerem! Veszélyesek a kifejletlen szervezetre az idő előtti nemi kapcsolatok.-magyarázta komolykodva a Black-lány.

-Madame Pomfrey... ilyet szólt? De hát ő...?

-Háhá! Bevetted!-Bellatrix kacagástól dülöngélve dőlt Lucius vállára.-Csak kitaláltam! Igazából... nem tudja, mi történhetett Velem. Talán a sok stressztől lépett fel ez a rémálom, és... Bárcsak tudnám! Pomfrey nem veszi komolyan a dolgot... De Szerintem fontos! Tuti jelzett valamit! Én... Nekem elég jó megérzéseim szoktak lenni. Marionnal kapcsolatban is megérzek egy csomó mindent!

-Hmmm, igen... Te és Marion... Jól megértitek egymást...-somolygott a srác.-Szavak nélkül is... Testbeszéddel...

-Leállítanád magad?! Idegesít ez a leszbi-baromság! Miért jó az?

-Hadd ne magyarázzam el, Bella! Egyszerűen... szörnyen izgató tud lenni, ahogy két gyönyörű lány együtt... egymáson...

-Próbálom megérteni, de nem megy!-a Black-lány látványos töprengő-arcot vágott.-Engem például nem izgatna fel, ha Te smárolnál Roddal!

-FÚJJ! Ördög és Pokol! Hogy jut ilyen egyáltalán az eszedbe?-támadott rá Bellára a fiú felbőszülten.-Ez... undorító!

-Nem. Ez körülbelül ugyanannyira szexi, mint az, hogy Én és Marion... Ha az tetszik, ez is be kell, hogy jöjjön!-erősgette Bellatrix.-Képzeld csak el: Rod édes ajkai közelítenek Feléd! Mmmmm...-a lány önmaga szórakoztatására imitálta is a csókos támadást.-Mi bajod a Rodie-d marcangolnivaló pici szájával? Nekem egyre jobban tetszik az ötlet... Érdekes lenne! Főleg, hogy ÉN tapasztalatból tudom mindkettőtökről, hogy milyen jól csókoltok...

-Inkább ne lovald bele magadat!-állította le Bellát a srác.-Beszélni sem vagyok hajlandó azzal az aljadékkal!

-Miért... tulajdonképpen min vesztetek össze? Ő beszólt Neked valamit... De... Csak nem volt nagy cucc!

-De, "nagy cucc" volt, hidd el!-suttogta Lucius.-Ám férfias ügy lévén nem avatnálak bele.

-Ohhh... Pedig érdekelt volna... Lucius, na! Naaaaa! Kérlek!

-Nem, Bella!-a Malfoy-fiú tulajdon ajkával tapasztotta be Bellatrix be nem álló száját. Az ágynak szorította a lányt és hosszas csókcsatára "kényszerítette".

Persze valódi erőszakról szó sem volt. Bella szenvedélyesen viszonozta a csókot és olyan szorosan ölelte át Luciust, hogy szinte úgy érezte, mintha az ő mellkasában dobogna a fiú szíve, mintha benne lüktetne minden egyes porcikája.
Egyre növekvő vággyal szorította magához szerelmét és végigsimított a hátán egészen a fenekéig.

-Ezt most hagyd abba!-húzódott el tőle Lucius.-Itt nem lehet... Ne légy bolond!

-Csak magadat hibáztathatod! Te őrjítesz meg...-zihálta Bellatrix.-Én... Én... Lucius, Én hihetetlen mértékben Beléd vagyok zúgva! Őrülten kívánlak, és... igen, és szeretlek!!!

A lány szavai még hosszú pillanatokig ott lebegtek, visszhangzottak körülöttük.
Lucius nem mondott semmit a vallomásra, csak felállt az ágyról és látszott rajta, hogy a távozást fontolgatja.

-Lucius! Miért nem reagálsz valamit???-nyögte Bella kétségbeesetten.-Bármit! Hogy... mittudomén! Hogy Te is szeretsz, vagy hogy nem... Vagy hogy nem tudod még eldönteni, mit is érzel Irántam... Vagy... Basszus, ez így kurvára kínos Nekem!

-Nekem is kínos.-suttogta a fiú.-De nem tudok... vagy inkább nem akarok mondani erre semmit.

A Black-lány érezte, hogy lassan elönti őt a tehetetlen düh.
-Annyira se méltatsz, hogy megoszd Velem az érzéseidet? LUCIUS! Basszus, vágd a képembe, hogy csak arra kellettem, hogy megdugj! Elviselem. Csak mondjad!!! Ez így kiakasztó, hogy azt se tudom, mi van köztünk, hogy van-e egyáltalán valami köztünk... Vagy csak időnként egymáson vezetjük le a szexuális feszültségeinket...

-Bella, Én már az elején tudomásodra hoztam, miként vélekedek az úgynevezett "szerelemről". Sejthetted volna, hogy ez nem fog változni! Ha csöpögős, romantikus ömlengésekre van szükséged, azt hiszem, rossz lóra tettél!

-Nem nyáladzást várok, csak ŐSZINTESÉGET! Ezt így már nem bírom... Csak érzel valamit Irántam?! Szeretetet, szerelmet, megvetést, vágyat... Utálom, hogy nem adsz egyértelmű jeleket! Ha együtt vagyunk, néha úgy érzem, árad Belőled a szeretet Felém; de máskor, például most délelőtt, amikor Rod is itt volt... Úgy beszéltél, mintha... mintha semmit nem jelentenék Neked!

-Idegesítően túlliheged ezt az egészet.-jelentette ki szenvtelenül Lucius.-Ezt az érzelmek-témát... Túlmagyarázod. Miért kellenek a szavak? Szerintem már többször kifejeztem irányodba, hogy milyen... milyen kívánatosnak tartalak.

-Igen? Ennyi az egész? Hogy kívánsz?

-Most per pillanat nem tudok mást mondani.-a Malfoy-srác összekulcsolta karjait a mellkasa előtt és úgy folytatta.-Őszinte leszek, Bella... Vannak alkalmak, percek, pillanatok, amikor elragadtatott gondolataim támadnak veled kapcsolatban. De ezek csak bevillanások, és a mámor hatásának tudhatóak be... Nem szabad komolyan venenm őket, mert elgyengíthetnek. Márpedig azt nem hagyhatom. Jelentősebb csaták várnak még Rám a veled "vívottaknál".

-Oh...-Bellatrix felült az ágyban, s kíváncsian a fiúra meredt.-Milyenek ezek az "elragadtatott gondolatok"?

-Ostobaság ilyesmiről beszélni, Bella. Ezek semmiségek. Hibák. Hülyeségek. Ezek csak érzések.

-De Engem érdekelnek!-erősködött a lány.

Lucius beletúrt ezüstös hajzuhatagába és megizgatta, majd kelletlenül így szólt:
-Fel nem foghatom, ettől mi lesz jobb neked... De rendben, legyen. Arról van szó, hogy Én néha... néha arra gondolok, hogy te egy különleges lány vagy az életemben és... hogy nagyobb hatással vagy Rám, mint az eddig ismert összes nő, beleértve anyámat is, ami valójában nem nagy szó...-a fiú hatalmas sóhajt hallatott.-Van, hogy úgy érzem, fontos vagy Számomra... Előfordult már, hogy azon kaptam Magam, hogy rád gondolok, amikor nem voltál Mellettem... Amikor láttalak és hallottalak Rod ágyában, ölni tudtam volna... De szerencsére van önuralmam, és nem engedem holmi hangulatoknak, hogy elhatalmasodjanak Rajtam. Az embernek józannak kell maradnia. Aki elgyengül az érzésektől, az könnyű célpont. Gyenge, védtelen, kiszolgáltatott áldozat. És Én erős vagyok!

-Lucius, Te... Te szeretsz Engem!-állapította meg döbbenten Bellatrix.-Szeretsz! Minden, amit elmondtál, erre vall!

-Gondolod? Figyelj, ha ez téged boldoggá tesz, képzeld csak nyugodtan, hogy így van. De Én ilyet nem mondtam.-Lucius lenéző pillantásokkal "díjazta" Bella felszólalását.

-Az, hogy eljöttél meglátogatni, mindent elárul.-bizonygatta a Black-lány.
Basszus, ez se semmi: arról győzködök valakit, hogy márpedig igenis szerelmes Belém...-mosolygott magában önironikusan.-De tényleg, Lucius! Azért jöttél, mert.. mert aggódsz Értem, és aggódni csak azért szoktunk, aki...

-Valóban azért látogattalak volna meg, hogy az állapotodról meggyőződjek?-kérdezte gunyorosan a Malfoy-srác.-Nem, nem, Bella. Ki kell, hogy ábrándítsalak. Másért jöttem...-a fiú a zsebéhez nyúlt, s ott keresgélni kezdett valamit.

Ajándék?-csillant fel Bellatrix szeme.-Hát mégis tudja, és...

-Tessék, bolond lány. Idd meg!-Lucius egy kicsi fiolát nyomott Bella orra alá. Egy fiolát tele fekete folyadékkal.

-Oh, fekete gólyahír főzet...

-Bizony, bizony. Ugye milyen jó, ha valaki képes józanul gondolkodni minden helyzetben? Te, kis buta, annyira beleélted magad a hisztériába, hogy ha rajtad múlik idő előtt anya lettél volna.

-Köszi...-morogta a lány.-Rendes Tőled... De akkor ez a szöveg, hogy érdekel az állapotom, meg Pomfrey véleménye... Ez miért kellett?

-A barátnőd miatt. Csak nem fogom itt előtte...

-Ő mindent tud kettőnkről!

-Akkor se illik egy harmadik személy jelenlétében ilyesmit szóba hozni. Nem akartam Marion előtt beszélni a szexuális életünkről!

-De persze Rod előtt igen! Akkor nem voltál ilyen szégyellős! Jól beégettél előtte, hogy milyen könnyűvérű vagyok...

-Miért zavar az téged, Bella? Számít neked az ő véleménye?

-Nekem... Valamennyire számít. Igen.-Bellatrix reflexszerűen a Rodolphustól kapott gyűrűhöz nyúlt és megigazgatta.-Nem szeretném, hogy bárki is riherongynak tartson!

-Ettől senki nem fog "riherongynak" tartani téged. Rod meg pláne nem... Neki nincs erkölcsi alapja ilyetén módon vélekedni bárkiről is.-jelentette ki Lucius szúrós szemmel méregetve a lány ujján díszelgő ezüstkígyót.-Rod még a közismerten ideggyenge, vérfertőző rokonai közt is fekete báránynak számít. Szó nincs rá, mennyire nevetséges, szánalmas alak...

-Min vesztetek össze? Mondd már el! Én tudok titkot tartani. Tényleg!

-Annyit elárulok, hogy nem rajtad.-nevetett fel a Malfoy-fiú.-Ne légy ilyen kíváncsi, Bella! Visszataszító tulajdonság egy nőnél. Csak idd meg szépen a főzetet és pihenj tovább. Én most itt hagylak. Tova tűnök.

-Tűnj is el!-vetette oda a srácnak mérgeskedve Bellatrix.-Menjél! Hagyj itt!
Miért ilyen kurva bonyolult az élet?-sóhajott fel Lucius távozása után.-Egyre kevésbé értem, mit akar Tőlem... Lehet, hogy csak játszik Velem... De akkor miért adta elő azt a szöveget, hogy fontos vagyok neki, meg különleges...? Mi célja volt ezzel? Ha csak hülyítene simán azt hazudta volna, hogy szeret. De ez... Nem értem! Nem értem! Miért undorodik az érzéseitől? Miért akar "erős" lenni? Tényleg elgyengíti az embert a szerelem? Ha Rodot nézem, akkor ez igaz... De az Én esetemben... Én... Gyenge vagyok? Védtelen? Kiszolgáltatott? Sebezhető? Hát... Az biztos, hogy Lucius meg tud sebezni... Össze tud törni... Igen, azt hiszem Vele szemben kiszolgáltatott vagyok... Lehetséges, hogy egy gyenge kis senkinek lát???

A Black-lány gyorsan felhajotta a fekete gólyahír főzetet, majd-ahogy Lucius is ajánlotta-orráig húzta a takarót és pihent. Megpróbált elaludni.
Jobb lenne a saját, hálótermi ágyamban...-állapította meg magában.-Talán megkérem Madame Pomfrey-t, hogy engedjen el, hiszen végülis teljesen jól vagyok.
A furcsa, fájdalmas álom emléke már csak halványan élt benne. Az elmúlt nap eseményei háttérbe szorították.
Jól vagyok. Semmi bajom. Tényleg csak rémálom lehetett...

A gusztustalan, büdös főzet hatására kissé elbágyadt és lassacskán el is aludt. Baljós árnyak telepedtek rá.

Borús ég, a családi sírkert, hangos zokogás...
Bellatrix remegni kezdett az ismerős kép láttán. Csakúgy, mint aznap hajnalban, sírás fojtogatta torkát. De már tudta, miért. Látta, hogy mi okozta a borzalmas érzéseket.

Egy felirat az egyik síron.

"POLLUX BLACK
ÉLT: 46 ÉVET
Senkit nem kímél a Halál,
Egyszer Téged is megtalál."

-Nem, nem, Apa, NEM!-suttogta párnájába zokogva a lány.

Tudta, hogy hol van valójában, hogy nem a temetőben, hanem egy ágyban a gyengélkedőn... Mégse érezte azt, hogy "Ez csak egy álom.". TUDTA, hogy ez igaz. Hogy igaz, vagy legalábbis az lesz.

-APA! Kérlek, ne... Csak Ő ne! Bárki más, csak ne Ő! Apa...

Kitörölte szeméből a fáradtságot és felült.
-Ez nem lehet! Miért, MIÉRT?

Tetőtől talpig rázkódott a teste, fékezhetetlen sírás jött rá és egész elméjét elborította a kétségbeesés.
Nincs mit tenni... Én nem tudok mit tenni ezellen!

-NEM HAGYHATOM! NEM LEHET!-üvöltötte bele az üres szoba néma csendjébe.-Nem, nem...-ökölbe szorított kezeit harapdálva a padlóra vetette magát.-Apa NEM HALHAT MEG! Nem!!!

Egyre csak kiabált, bömbölt és csapkodta a földet. Képtelen volt abbahagyni. Nem bírta.
-Apa nem halhat meg!!! Ő nem! Én Nélküle nem akarok élni!

-Semmi baj nincs. Édesapádnak semmi baja.-csendült fel kisvártatva Madame Pomfrey hangja Bellatrix mellett.-Nyugodj meg!

Bellát nem érdekelték a nő szavai.

-Mr Pringle, kérem segítsen feltenni az ágyra!-folytatta a javasasszony.

-Hagyjanak békén! Nem érdekelnek! HAZUGOK!-őrjöngött a Black-lány.

-Egy nyugtató injekció ráférne a kis bestiára, Poppy!-zengte egy férfias basszus.

-Talán igaza van, Mr Pringle.

Idegen karok körbefonják és felemelik testét... Az ágyon fekszik... Egy apró szúrás... Összefolyó gondolatok... Bellatrix előtt elsötétült a világ.
Hosszú, álmatlan órákat aludt át így, benyugtatózva.
Csak másnap délután ébredt fel.

Hirtelen alig tudta, hol van és miért. Kába volt.
De abban biztos volt, hogy Andromeda nem csak viccből áll az ágya mellett egy papírkát szorongatva, és nem is szimplán meglátogatni jött őt.

-Trixi...-szólalt meg bizonytalan hangon Andromeda. Szemei sírásról árulkodtak.-Trixi! El kell mondanom neked valamit... Most... most kaptam ezt az üzenetet egy szörnyű hírrel...