22. FEJEZET: SZÉP, ÚJ VILÁG


Lucius úgy állt ott, a nõi zuhanyzó közepén, olyan fesztelenül és kedélyesen mosolyogva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy bejött "körülnézni".
-Mi ez a meglepõdöttség, Bella? Hiszen megígértem...-duruzsolta és kiráncigálta a lányt a zuhany alól.-És tudod: az ígéret szép szó...

-Lucius... Kérlek...-nyögte Bellatrix, de valójában fogalma sem volt róla, hogy mit is kér, mit is akar inkább: hogy eressze el, vagy épp ellenkezõleg...

Luciust mindenesetre hidegen hagyta a lány véleménye. Nem kérte beleegyezését semmihez.
Szó nélkül belökte az egyik, egészen száraz zuhanyzófülkébe, a falhoz szorította, majd vadul lecsapott ajkaira. Addig harapdálta a lány megadó, puha száját, míg meg nem érezte a vér ízét tulajdon ajkán.

-Basszus, Te nem vagy normális...-suttogta Bella.

-Már megbocsáss, de Szerintem a te véleményed nem mérvadó ebben a témában!-felelte gúnyosan a fiú, miközben ujjait Bellatrix oldalán futkároztatta-ezzel komoly libabõrözést elõidézve a lány testén.

Bella Lucius nyaka köré fonta karját és teljesen hozzásimulva csókolgatni kezdte ajkait. Hagyta, hogy a srác erõszakos nyelve befurakodjon a szájába és ott vad csatába keveredjen az övével. Nem akart már ellenkezni!
Csak érezni akarta Lucius bõrét a saját bõrén, ajkát az ajkán, testét a testében... Csupán az zavarta kissé, hogy míg õ teljesen meztelen volt, Lucius-ön még ott virult egy komplett öltözék. Eme "probléma" kiküszöbölése érdekében mohón a fiú ingjéhez kapott, hogy letépje róla, de az leállította kezeit.

-Hová rohansz, Bella? Nyugodj meg, tengernyi idõnk van! S amúgy is... Én irányítok!-jelentette ki Lucius ellentmondást nem tûrõ hangon,és a lány torkára kulcsolta kezeit.-Az lesz, amit Én akarok! Te pedig engedelmes, jó kurva leszel!

Uhh, ez súlyosan sérült! De biztos rá is tesz...-állapította meg magában Bellatrix.-Játsza a nagy macsót...-Mi mást tehetett volna: hagyta a fiút "kibontakozni"!

Lucius hamarosan maga folytatta az elõzõleg csírájában elfojtott vetkõztetõ-akciót: magabizosan és komótosan szabadult meg ruháitól.

Bella kábultan bámulta a fiú lassan feltárulkozó testét. Annyira tökéletes volt és annyi gyönyörrel kecsegtetett...
Nem lenne szabad ezt csinálnom! Újra és újra hagyom, hogy legyõzzön, hogy leigázzon, hogy felülkerekedjen Rajtam...
-Lucius, Én... Ez nem helyes... Én ezt nem...-dadogta-fõként csak önmaga teljesen reménytelen gyõzködésére.-Lucius, kérlek... Én...

A Malfoy-srác ügyet sem vetett a kusza, erõtlen tiltakozásra: utolsó ruhadarabjától is megválván a lányhoz lépett, felkapta õt és a hideg csempéhez nyomva beléhatolt.
Olyan hirtelen és durván, hogy Bellatrix felszisszent a fájdalomtól.

-Ez fájt!-tájékoztatta szemrehányóan a fiút.

De az csak nevetett és újabb mély lökéseket mért rá.
-Tényleg? Én nem éreztem...-suttogta kajánul.

-És ezt érzed?-Bella válaszként Lucius vállába mélyesztette körmeit és végigszántott velük a srác hófehér, szép ívû hátán. Mélyen a húsba vájt-ezzel hangos üvöltésre bírva a fiút. Szörnyen élvezte...

-Hogy mersz kezet emelni egy Malfoyra?-kérdezte megjátszott szigorral Lucius.-Nagyon-nagyon rossz kislány vagy, Bella! Na, majd kapsz Tõlem!-ígéretéhez híven még gyorsabbra vette a tempót, õrült módon mozgott a lányban és közben a nyakát harapdálta.

Bellatrix teljesen átadta magát neki és fejét hátravetve élvezte mozdulatait. A fiú ajkainak és fogainak egyre hevesebbé váló "játéka" a torkán szinte már fojtogatta, de nem tett semmit ellene. Alig kapott levegõt, fuldoklott az egyre durvuló harapásoktól, mégsem akarta leállítani Luciust. Mert bár zúgott a feje és kába volt, de már érezte gyomra táján azt a kellemes, feszítõ érzést, ami a biztosan közelgõ szárnyalást jelezte.
A fiú vállába kapaszkodott és úgy várta a csodát...

Ám a remélt gyönyör nem érkezett meg. Lucius gonosz vigyorral arcán lefejtette magáról Bellatrix karjait és kicsúszott a lányból.

-Ne hagyd abba! Kérlek!-nyöszörögte Bella és megpróbálta visszahúzni a fiút.-Folytasd, légyszi!

-Oké, mindjárt. Nyugi!-a Malfoy-srác lazán a zuhanyzófülke széléhez sétált és kikukkantott rajta.-Az se zavar, hogy a Hollóhátas csajok már rég itt vannak az öltözõben? Innen pont rálátok az egyik kis szõkére, és szerintem õ is lát Engem... Egész jól néz ki...

-Tényleg itt vannak?-tért magához Bella és rémülten a fiú mellé lépett, hogy saját szemével gyõzõdjön meg a dologról. Persze egy árva lélek nem volt az öltözõben...-Basszus! Miért akartál átverni?

-Miért ne?-húzta fel bal szemöldökét kérdõn a srác.-Olyan helyesen bedõltél Nekem! Egészen elbutít téged a szex, azt hiszem jobb, ha abba is hagyjuk most...

-NEEEEEE! Ne csináld már! Azaz... csináld! Lucius, KÉRLEK!-Bellatrix egy idõ után megunta a kérlelõ pillantások lõdözését, így hát jobb ötlet híján vadul rávetette magát a Malfoy-fiúra és ledöntötte a hideg, vizes kövezetre.

-Kurva életbe! Tönkrevágod a hátam!-méltatlankodott Lucius.

-Bocs, muszáj volt...-Bella kacér mosollyal rámászott a srácra.-Most már elmondhatom, hogy szó szerint "gerincre vágtalak"!

-Nagyon humoros vagy...

-Igen? Köszi!-felelte a Black-lány, majd néminemû izgatott helyezkedés után megragadta Lucius férfiasságát és magába engedte.
Lassan, centirõl centire.

A fiú egy elnyújtott, hangos sóhajjal jelezte, hogy nincs ellenére a dolog.
-Rohadt, akaratos kis dög...-nyilvánította ki véleményét a fölékerekedõ lányról, majd ajkát beharapva megfogta Bellatrix csípõjét, hogy irányítani tudja õt a mozgásban.

Bella felszabadultnak és határtalanul boldognak érezte magát ebben a pozícióban. Minden gátlása nyom nélkül eltûnt.
Kihívóan Lucius tekintetébe fúrta saját tekintetét és úgy kezdett el mozogni rajta.
Addig folytatta a csípõkörzést és a fel-le "ugrálást" a srácon, amiíg el nem ért a totális mámor birodalmába. Amikor pedig ez bekövetkezett, boldog mosollyal fogadta a gyönyört és kiélvezte minden pillanatát.
Hátradõlt és Lucius combjára támaszkodva sikoltozott örömében.
A Malfoy-fiú néhány lökés után követte õt...

Bellatrix zihálva borult imádottja mellkasára a szenvedélyek viharának elültével. Nem akart megszólalni, félt, hogy valami bõdületes baromságot mondana, amivel az egész hangulatot tönkretenné.
Lucius volt az, aki véget vetett az idillnek: egy leheletnyi csókot nyomott a föléhajló lány ajkára, majd kimászva alóla az egyik zuhanyzó felé vette az irányt.

-Hát nem furcsa? Eddig mindkétszer fürdõszobában szeretkeztünk...-lépett be a srác mellé Bellatrix.-Szerinted van valami különleges oka... valami mélyebb jelentõsége ennek?

-Hmmm... Olyasmire gondolsz, hogy: ez szimbolizálja szûzies, tiszta kapcsolatunkat?-húzta el a száját gunyorosan a Malfoy-fiú.

-Pontosan!-kacagott fel Bella.-Valami efféle magyarázat járt az Én fejemben is...

-Bolond vagy.-jelentette ki Lucius, miközben a lány hajával játszott a zuhany alatt.-És úgy is nézel ki, mint egy bolond!-mutatóujját végighúzta Bellatrix arcán és nyakán.-Itt még látszik apád dühkitörésének nyoma... Ezek pedig egész újkeletû sebek... Ki bántott, mondd? Csak nem megint neked ment egy ablak?

-Szemét, cinkus dög! Nem is tudom, ki harapta szét a nyakamat...

-Biztosan egy... szörnyen gonosz ember!

-Az! Vagy legalábbis annak akarja mutatni magát...-a Black-lány elragadtatottan cirógatni kezdte Lucius mellkasát. Hogy lehetne már gonosz az, aki a világ legcsodálatosabb élményéhez juttatott? Egy ördög nem repíthet a mennyekbe! Csakis egy kissé eltévelyedett angyalról lehet szó... Lucius, az Én romlott, szõke, szexi angyalfiúm...-Szerette volna magához ölelni a fiút; szeretett volna hozzábújni; elmondani neki, mit érez, hogy mennyire boldoggá tette; szép, ostoba szavakat suttogni a fülébe... De az eszére hallgatott és nem követte szíve vágyát.-Már így is épp eléggé kiszolgáltattam Magam neki... Ha most elkezdenék ömlengeni, azzal tulajdonképpen a vereségemet ismerném be! Hogy bármit megtehet Velem, használhat, játékszernek tekinthet... Basszus... De ha egyszer tényleg így van?

-Bolond lány, azért az se semmi, amit te csináltál a hátammal!-rótta meg Bellát a Malfoy-srác.-Tiszta szerencse, hogy Én nem látom. Biztos tele van a karmolásaiddal...

-Huh, tényleg nem túl szép!-állapította meg kuncogva alány.-Azt hiszem, most egy ideig nem kéne mutogatnod senknek... Persze Rajtam kívûl!-Mondandóját viccesnek szánta, de valójában rengeteg bizonytalanság lappangott alatta. Ne merj még egyszer átverni! Nem élném túl!-üvöltötte belül.-Csak Én legyek Neked. Csak Én, csak Én, csak Én!!!

-Bella, Én megyek. Jobb, ha senki nem látja meg, hogy itt jártam...-susogta Lucius és kilépett a zuhany alól.-Szerintem neked se hiányzik, hogy pletykáljanak rólunk.

-Ja. Az szörnyû lenne..-morogta Bellatrix az öltözködõ fiút bámulva. Mit érdekel Engem mások véleménye, ha Te Mellettem vagy???

-A védekezést ugye meg tudod oldani most is, bolond lány?

-Aha.-Majd meglátogatom Pearsont!-De ne hívj "bolond lánynak", mert... mert apró darabokra átkozlak!

Lucius csak nevetett, majd elindult kifelé, ki a lányöltözõbõl.

-Hé! Várj még!-szólt utána Bella.-És most... Hol volt itt a tisztelet?

-Jogos!-a Malfoy-fiú visszasietett Bellatrixhoz és egy érzéki csókot lehelt kezére.-Örvendtem a szerencsének, Miss Black!

Ez egy pojáca!-vonta le a végkövetkeztetést magában a srác távozását követõn Bella.-Egy gõgös, alattomos pojáca... Akit betegesen imádok!

Eldöntötte, hogy még aznap felkeresi Pearsont az újabb adag fekete gólyahír-fözet ügyében. És ha már úgyis ott leszek, felhozom a kék tûzkörös dolgot is.

Az ifjú tanárúr nem fogadta kirobbanó örömmel a lány kérését...
-Megint bedõltél Lucius-nek? Ezt nem akarom elhinni! Szoktál Te gondolkodni is, Bellatrix?

-Persze, hogy szoktam! Csak most...-Bella szomorkásan lebiggyesztett a száját.-Frollo, Én TÉNYLEG szeretem Õt!

-Õ meg biztos TÉNYLEG szeret kihasználni Téged...Pearson elborzadva vette észre a tanítványa nyakán éktelenkedõ harapásnyomokat.-Ezeket is Lucius csinálta?

Bellatrix bólintott.
-Igen, de maga... azaz te ezt nem értheted! Nem bántalmazott, csak... Kicsit elszabadultak az indulatok, kicsit bevadultunk és... Én is élveztem! Nagyon-nagyon...

-Ennek... õszintén örülök!-vágta rá meghökkent képpel a férfi, és a mindenféle izgalmas fiolákkal és dobozokkal teli szekrényéhez sétált.-De inkább gyorsan kiszolgállak, még mielõtt részletesen belefognál a történtek elemezgetésébe...

-Jaj, de hogy akarom Én elemezgetni a dolgot!-kacagott fel a Black-lány.-Túl szemérmes vagyok Én ahhoz! Inkább beszélj te a szerelmi életedrõl, Frollo! Vagy arról, hogy... miféle tiltott varázslatokat végeztetek a roxmortsi hétvégén az erdõben!

-Tiltott varázslatokat?-kérdezett vissza elkerekedett szemekkel Pearson, miközben a Bellának szánt büdös löttyöt egy bögre teával vegyítette az ízhatás elviselhetõbbé tétele okán.-Mibõl következtettél arra, hogy...

-Megtaláltam egy könyvben azt a kék tûzkört, amit ott létrehoztál körétek! És tudom, hogy miféle esetekben alkalmazzák... Fekete Mágia gyakorlásánál!

-Miért is hazudják? Így van.-helyeselt a férfi és átnyújtotta a teával összekevert fekete gólyahír-fõzetet Bellatrixnak.-Megmutattam nekik egy pár, nem szorosan a tananyaghoz kapcsolódó átkot... Nem akartam, hogy gond legyen belõle, ezért éltem a kör lehetõségével...

-Oh, értem! De pontosan mit és miért tanítottál nekik?

Pearson mélyen a lány szemébe nézett, majd alig észrevehetõen megrázta fejét.
-Nem tudom, elmondhatom-e Neked...-sóhajtott fel tanácstalan arcot vágva.-Talán... Ha megígéred, hogy MINDENKI elõtt titokban tartod!

-Ígérem.-vágta rá Bella szenvedélyesen.-Tudok titkot tartani, nem vagyok ilyen pletykás, locsifecsi kis liba!

-Rendben... De elõbb idd meg a fõzetet!

Bellatrix egy pillanat alatt felhajtotta a kellemetlen szagú italt és egy undorodó fintorral keveredõ mosollyal jelezte a férfinek, hogy végrehajtotta utasítását.

-Rendben van, Bellatrix. Gyere velem!-Pearson az íróasztalához vezette a Black-lányt és leültette bordó huzattal bevont székére.-Most megmutatom Neked, mirõl is van szó. Az ügynek semmi köze se az SVK-tananyaghoz, se a RAVASZ-hoz. Sokkalta jelentõsebb dolog ez az iskolánál, a vizsgáknál...

-Mi az? Mondd már, Frollo!

A fiatal tanárúr elõhalászott zsebébõl egy pici rézkulcsot, kinyitotta vele asztala felsõ fiókját és elõvett egy kopott, barna képkeretet. A keretben egy fotó állt, amelyen a mugli London volt látható esti kivilágításban.

-Ez a kép... Bocs, de Én nem értem, mit akarsz ezzel!-értetlenkedett Bellatrix.

-Várj egy kicsit...-Pearson pálcáját a képre szegezte és halkan elmormolt valami-Bella számára ismeretlen-varázsigét.
A képkeret hirtelen kiugrott kezébõl és lebegni kezdett a szoba közepén.
A fotó Londonról-mintha egy diavetítõt indítottak volna el-egyszercsak megjelent a falon, sõt, megmozdult. Fények cikáztak, felhõk vonultak át a kivetített város felett, a sápadt holdfény meg-megcsillant a Temze fodrozódó habjain.

-Mozgókép?-fintorgott a Black-lány.-Hogy jön ez ide? Ilyenre még a nyomorék muglik is képesek!

-Ne türelmetlenkedj, Bellatrix! Várd ki a végét...-suttogta a férfi és egy pálcamozdulattal megváltoztatta a falon lévõ képet.
Egy mugli utca jelent meg elõttük, tele autókkal, buszokkal, füsttel, nyüzsgéssel... Majd váratlanul eltûntek a jármûvek, kitisztult a kép, a szemétnek és a szmognak már nyoma sem volt, tömeg helyett csak néhány komótosan sétáló alak és pár seprûn repkedõ fiatal alkotta az utca népét.
-Így nézne ki a világ, ha MI, varázslók uralnánk.-kommentálta a látottakat Pearson.-Minden szebb lenne, nyugodtabb, kevésbé idegtépõ... A muglik csak ahhoz értenek, hogy tönkretegyenek mindent. Rombolják, szennyezik a Földet a varázspótló szereikkel. A közlekedési rendszerük miatt pusztul az ózonréteg, a kényelmük érdekében lassan kimerítik a Föld összes bányáját, egész energiakészletét... Veszélyesen ostobák! MUSZÁJ tennünk valamit ellenük!

-Oh! Há ez most... meglepett!-hõkölt hátra Bellatrix.-Persze igazad van, de... Mit lehet tenni? Mindig így volt, és...

-Nem volt mindig így! Régen, a természeti népeknél együtt éltek varázslók és varázstalan emberek. Felnéztek arra, aki képes volt számukra lehetetlen dolgokra. Õk voltak a vezéreik. De aztán a középkorban, a kereszténység címén elkezdtek üldözni Minket. Azt állították, a vallás nevében... Pedig csak FÉLTEK! Féltek és irígyek voltak Ránk, mert felettük álltunk! Az õ kicsinyességük miatt Nekünk...

-Apa sokat mesélt már Nekem a boszrokányüldözésekrõl. Meg tanultam is errõl. Sõt, csomó könyvet is olvastam e témában!-vágott bele a férfi szavába pusztán széleskörû mûveltségének fitogtatása céljából Bella.-Úgyhogy ismerem a tényeket. Csak nem vágom, hogy jön ez most ide?! Mit tudtatok ti ott, az erdõ közepén tenni ezellen?

A fiatal professzor csak elnézõen mosolygott a lányon.
-Természetesen semmi érdemlegeset nem tud csinálni pár óra alatt néhány varázsló... Fõként, ha ilyen ifjú varázslókról van szó, mint Lucius és társai.-magyarázta.-De valahol el kell kezdeni! Mondjuk úgy... toborzást tartottam. A legelszántabb mugligyûlölõ srácokkal láttál a roxmortsi hétvégén. Velük gyakoroltattam néhány alapvetõ tákot...

-Te háborút akarsz?-kérdezte elborzadva Bellatrix.-Ezt... ezt nem hittem volna rólad! Én...-Hirtelen eszébe jutott a Karácsony táján kihallgatott beszélgetés apja és Castor bácsi között. Apa se akar harcolni. Õ is békére vágyik-mint minden normális ember!-Frollo! Te... te nem ismered véletlenül Tom... akarom mondani Voldemortot? Mert neki vannak még ilyen szélsõséges nézetei... Biztos jól megértenétek egymást...

-Biztosan...-susogta Pearson.-Ahogy mondod.-a férfi leguggolt a székében üldögélõ lányhoz és megfogta a kezét.-Ha már egyszer õszinteség játékot játszunk, bevallok mindent... Szeretlek, Bellatrix!

-Mi vaaan?-szédült hátra Bella.-Te...

-Csak vicceltem!-röhögött fel a fiatal tanárúr és lendületbõl felugrott íróasztalára, így tanítványa "fölé" kerülve.-Oldani akartam a feszültséget, na! Az az igazság, hogy.. ismerem Voldemortot, méghozzá elég jól. Õ az én... vezetõm, a "fõnököm". Voldemort Nagyúr... Szélsõséges nézeteket vall, ez tény. De igaza van! Fantasztikus, hogy valaki így fel tudja vállalni a véleményét! És Õ nem csak beszélni akar arról, hogy mi lenne az ideális, hanem TESZ IS VALAMIT! Egyre többen leszünk. Voldemort külföldi varázslókkal is fel akarja venni a kapcsolatot. Õ KÉPES arra, hogy végre méltó helyére emelje a VarázsVilágot! Hogy ne kelljen elbújnunk, rejtõzködnünk... Hogy MIÉNK legyen MINDEN!

-Apa szerint ez teljesen reménytelen... Voldemort ért a meggyõzéshez, de...

-Nincs "de", Bellatrix. Hamarosan apád is be fogja látni. Ebben van a jövõ. Voldemort az egyetlen esélyünk!-Pearson arcán halvány mosoly suhant át.-Lucius Malfoy is így gondolja... Csatlakozni akar Hozzánk. Õ is Halálfaló lesz...

-Halálfaló?

-Azaz Voldemort Nagyúr híve. Komoly szolgáltat... Egy életre szól!

-Lucius "Halálfaló" akar lenni?-húzta el a száját a Black-lány.-Te meg már az is vagy... Basszus, mindenki meghülyült??? Voldemort egy ijesztő elmebeteg, aki bármit megtenne a hatalomért!

A férfi felszisszent az erős szavak hallatán.
-Feltételezem, hogy apád véleményét visszhangozod... Csak ezért, valamint végtelen jóindulatomnak köszönhetően nem büntetlek meg, amiért szidalmaztad Őt!

-Jaj, Frollo, ne csináld már! Te tényleg komolyan...

-Igen. És nyugodtan kérdezd csak meg "szívszerelmedet" is, meglátod, hogy ő is úgy látja a dolgokat, mint én! Ki kell törnünk! Le kell igáznunk a muglikat! Nincs más út: vagy ez, vagy a gyáva megalkuvás és levegőbe beszélés...-Pearson Bellatrixhoz hajolt.-Előbb-utóbb apád is Voldemort mellé fog állni, ha van esze... Meglátod! Neked viszont nem muszáj mindenben őt követned. Gondolkozz el egy kicsit, Bellatrix! Hát nem az a helyes, ha aszerint élünk, amit vallunk?

-De...-Bella egy utolsó pillantást vetett a még mindig a falon virító muglimentes utcaképre, majd sóhajtozva kisétált a professzor szobájából.
Mi volt ez??? Mi volt ez, mi volt... Pearson... Lucius... Voldemort... Halálfalók... Ugye nem gondolják komolyan? Ugye nem készülnek TÉNYLEG háborúra? Apa aszerint csak veszíthetünk...

A lány kábán szelte keresztül a folyosókat és mint egy kóbor szellem érkezett meg a Mardekáros részlegbe.
-MARION!-kiáltott fel, ahogy észrevette barátnőjét az egyik kanapén.
Rögtön oda is rohant hozzá és a nyakába ugrott. Érezte, ahogy megnyugtató közelségétől szépen, lassan elmúlt Lucius és Pearson által keltett zaklatottsága.

Marion természetesen rákérdezett a Bella nyakát elborító harapásnyomok erdetére, és "legjobb barátnő"-státuszának köszönhetően választ is kapott.

Bellatrix a Lucius-szel kapcsolatos "eseményt" és az ehhez fűződő érzéseit megosztotta vele, de Pearsonról nem ejtett szót. Nem akart. Nem tudta, mit mondhatna erről. Nem igazán értette, mi is ez az egész "Halálfaló"-dolog. Tervezte, hogy majd felhozza ezt a témát Luciusnek, de ... Egyelőre azon "kellett" aggódnia, hogy egyáltalán akar-e még valamit tőle a fiú! Hogy is állhatott volna oda elé ezzel a szigorúan bizalmas, komoly témával?
Nem fogom így elszúrni! Majd beszélek Vele erről, ha itt lesz az ideje!

Napok múltak el úgy, hogy Lucius gyakorlatilag hozzá sem szólt. Edzéseken találkoztak, de egyébként nem keresték egymás társaságát.
A Malfoy-srác azzal magyarázta távolságtartását, hogy "Nem szeretné, ha pletykálnának róluk, mert a végén még Andromeda beárulja őket a lányok apjánál" és arra kérte Bellatrixot, hogy legyen türelmes.
És Bella az volt. Nehezen, de kibírta, hogy ne nyomuljon rá a fiúra.

Róla persze így is pletykáltak-a sebei miatt. Felmerült több tucat srác neve lehetséges "elkövetőként"-köztük jópár olyan is, akit Bellatrix még csak nem is ismert! Nevetséges helyzet volt.

Ennek tetejébe még Rodolphus is "csinálta a műsort"-folyton élő halottként járt-kelt az iskolában, leszámítva azt a néhány alkalmat, amikor logikátlanul jókedvűen, saját maga által költött, ostoba kis dalokat énekelt mindenkinek, aki útjába akadt.
A Black-lány gyanította, hogy nem csekély mennyiségű alkohol és különböző kétes hatású szerek vannak a dologban.

Biztos erről is Én tehetek!-bosszankodott magában Bella.-Én készítettem ki ezt a hiperérzékeny idiótát! Basszus, úgy utálom már, hogy Rajtam áll vagy bukik a hangulata! Tisztára terhelő... Szemétláda vagyok, mert nem akarom őt... Az azért érdekelne, hogy vajon ő tudja-e, hogy Luciustől származnak a harapásnyomok?!