|
18. Sebek
2005.04.02. 14:02
18. FEJEZET: SEBEK
-"Mint a férgek, földbe vágyok/ Hogy ne láthassam a világot!/ Mint a férgek, földbe vágyok/ Ereimbe utat vágok..."
-Hé, ne ezt énekeld! Valami szépre ébredjen inkább! Mondjuk... Ismered a "Jó hippogriffem, szállj az égbe!" című dalocskát? Tudnád az alsó szólamát énekelni?
-Tudnám, de nem akarom. Utálom azt a dalt! Basti kedvence volt kiskorunkban, folyton azt kornyikálta a fals hangján! A "Mint a férgek" miért nem tetszik? "Skizofrének"-szám, Bella is szereti!
-Figyusztok! Ti meg akartok ölni?-nyitotta ki szemét és száját Bellatrix, mikor már végképp megunta húga és Rodolphus vitáját.
-De jó! Végre felébredél, Trixi!-lelkendezett Narcissa.-Tegnap egész nap eszméletlen voltál, de én csomószor meglátogattalak!
-Meg én is!-bizonygatta Rodolphus.
-Sirius és Andromeda is bejöttek, plussz még egy csomóan...
-Jól van, oké, elhiszem.-csitítgatta visongó testvérét Bella és bágyadtan körbenézett a gyengélkedőn-merthogy ott volt, bizony!
Halványan emlékezett is még arra, hogy elájult az ablaküveg és önmaga trancsírozása közben...
-Fáj valamid?-érdeklődött a Lestrange-fiú.-Vagy enni, inni kérsz?
-Nem, nem, köszi! Majd szólok, ha kell valami.-felelte Bellatrix és megpróbált mosolyogni, de az arcát feszítő fájdalom ebben megakadályozta.-Ugye tele van a pofám sebekkel?
-Nem, Madame Pomfrey már szinte az összeset eltűntette.-mesélte Narcissa.-Azt mondta, ugyanolyan szép leszel, mint eredetileg!
-Jaj, annyira azért nem kell!-ironizált Bella és ha mosolygó szájjal nem is, de legalább nevető szemekkel látogatóira nézett.-Egyébként tök poén, hogy mindketten a halálról akartatok énekelni Nekem. "Földbe vágyom", meg "Szállj az égbe!"... Kicsit morbid egy ájultan fekvő betegnek!
-Te vagy morbid, Trixi!-kacagott fel a szőke kislány.-Belemagyarázol mindenfélét a kedves dalomba!
-Nem "mindenfélét", csak a halált...-suttogta Bellatrix és hirtelen belenyilalt a fájdalom testébe, lelkébe. Fájtak a sebek, a hegek, melyek bőrét borították, de ezeknél sokkal jobban fájt kiábrándult, csalódott szíve.
-Trixi, te tényleg meg akartad ölni magadat?-kérdezte tágra nyílt szemekkel Narcissa.
-Hé, ezt nem kéne...-súgta oda neki Rodolphus.
-Nem, Rod, semmi baj! Nem zavar Cissie kérdése. Nem kell kíméletesen bánni Velem!-jelentette ki Bellatrix.-Én... Igen, Ciss! Azt hiszem, meg akartam halni. Kétségbe voltam esve valami miatt és nem láttam semmi más megoldást.
-Mi volt a baj?-kíváncsiskodott tovább a kishúg.
-Az már hadd legyen az Én titkom!
Narcissa-ha nehezen is, de-elfogadta nővére "válasz-megtagadását". Még egy jó fél órát időzött a gyengélkedőn vidám kis anekdotákkal szórakoztatva Bellát-melyek főként arról szóltak, hogy kitől, milyen hosszú, mennyire "Jujj, de durva!" Valentin-napi üzenetet kapott.
Rodolphus jóval tovább maradt a frissen magához tért lány mellett. Megetette, megitatta őt-Bellatrix kezei ugyanis vastagon be voltak bugyolálva így ellehetetlenítve az önálló táplálékbevitelt.
-Köszönöm, hogy szeretsz...-mondta a fiúnak Bella búcsúzáskor és egy erőtlen puszit nyomott a szájára.-Nagyon hálás vagyok mindenért, amit Értem teszel! Remélem egyszer majd sikerül meghálálnom neked...
-Ugyan, Bella! Csak törlesztek a régebbi tolakodásomért.-vigyorgott Rod és gyengéden csókolgatni kezdte a Black-lány ajkait.
Bellatrix saját magát is meglepte azzal, hogy nem tolta el a srácot magától. Végülis... Miért baj az, ha csókolózom vele? Megtehetem! Annyira jó Hozzám...
Rodolphus közelsége egészen kellemes érzés volt a számára. Kellemes, de semmi több.
-Bocsi, Rod! Kicsit fáradt vagyok...-fordult el a fiútól.
-Akkor megyek. Aludj csak! És álmodj szépeket...-búcsúzott el a Lestrange-srác és elégedetten távozott.
Ha ő most ettől boldog, akkor megért ennyit az egész!-gondolta Bellatrix és pár percig nagyszerű, nemes léleknek érezte magát.
Egészen addig, amíg új látogatója nem érkezett!
A gyengélkedő küszöbét a feltűnően jó erőben lévő, kiegyensúlyozottnak tűnő Lucius Malfoy lépte át!
Van képe meglátogatni?!
-Szia Bella!-üdvözölte a lányt Lucius.-Hát felébredtél?
-Nem.-morogta Bellatrix.-Még eszméletlen vagyok. Tűnj el!
-Harapós a kicsi lány! Nézzük csak, mi baja...-a Malfoy-fiú pillanatok alatt Bella ágyánál termett és leült a szélére.-Hmmm... Azt hiszem, tudom, mi jelentene gyógyírt ezekre a sebekre: egy alapos kúra...
-Kurva vicces vagy...
-Te meg szánalmas.-Lucius erőszakosan befurakodott kezével a takaró és a hálóing alá, és simogatni, dörzsölgetni kezdte Bellatrix mellbimbóit.-Én még egy ilyen őrült csajt nem láttam! Elképesztő, mit meg nem teszel, hogy figyeljenek rád! Teljesen kifacsarodott az életszemléleted és... Hmmm... Legalább a mellbimbóid tudják, hogy kell viselkedni!-a fiú feltűrte az útjában álló hálóinget és először finoman, majd egyre vadabban szivogatta a lány kicsi, feszes kebleit.
-Hagyj békén, Malfoy!-nyögte Bellatrix. A vágy és az undor érzése keveredett össze benne. Rosszul volt, ha arra gondolt, hogy az ajkak, melyek most őt kényezteteik, talán pár órája valaki más testére tapadtak... De rettentően vágyott is Lucius-re ennek ellenére...
Nem! Azért lássa már, hogy bármit nem csinálhat meg Velem!-lobbant fel benne a harag szikrája és bekötözött kezeivel lelökte magáról a srácot.
-Nekem nem kell a "rutin-munka"!-vetette oda a meglepett Lucius-nek.
-Miről beszélsz, Bella?
-Arról, hogy... Én nem osztozom senkivel rajtad! Döntsd el: vagy Én, vagy mások!!!
-Félrebeszélsz, kis butus!-nevetett fölényeskedve a Malfoy-fiú.-Ennek semmi értelme!
-De van! Tudom, hogy mit csinálsz a hátam mögött! Florance Daze-zel is randiztál és...
-Ezért csináltad?-kérdezte határozottan Lucius.-Ezért borultál ki???
Bellatrix visszaigazította hálóingjét és a fejére húzta a paplant.
-Bella, ne gyerekeskedj, hanem válaszolj: emiatt estél neki az ablaküvegnek? Florance miatt?
-Igen.-szólt ki a takaró alól a lány.
-Te nem vagy normális! Emiatt??? Nem mintha mentegetőznöm kéne bármely tettem miatt előtted... De most meg ráadásul tényleg semmi nem történt! Még vagy egy hete hívtam el Flo-t, Valentin-nap előtt...
-Le kellett volna mondanod a találkát!-harsogta Bellatrix végleg kibújva a paplan alól.
-Mégis miért?
-Azért, ami köztünk történt!!!
-Annak semmi köze Flo-hoz!-rázta a fejét Lucius.-Ő ő, te meg te vagy. Ő egy rendkívül csinos, vonzó lány, te meg... furcsa módon az elmebajoddal együtt is bejössz Nekem.
Bella fiú nyugodt, a szégyenkezés minden jelét nélkülöző szemébe nézett.
-Nekem ez így nem megy...-suttogta.-Lucius, Én nem akarok osztozni rajtad! Annyira nem kellesz, hogy belemenjek egy számomra megalázó helyzetbe... Én... úgy gondolom, hogy vagy Mindent vagy Semmit...
-A Mindenre szavazok!-duruzsolta a Malfoy-srác és harapdálni kezdte Bellatrix fülcimpáját.
-Akkor szakíts meg minden kapcsolatot Florance-szal meg a többi tartalék ribancoddal!-szólította fel a fiút Bella és hogy meggyőző erejét növelje, szenvedélyesen megcsókolta.-Nincs szükséged Rajtam kívül másra!-folytatta sejtelmesen susogva.-Én mindent megadnék neked... Mindent, bármit... Ha csak az Enyém lennél, az összes kívánságodat teljesíteném!
-Jól hangzik...-mosolygott a lányra vágytól homályos tekintettel Lucius.-De vigyázz, mert a szavadon foglak!
-Ez azt jelenti, hogy...?
-Igen. Ha választásra kényszerítesz, egyértelműen Flo-nak mondok búcsút. Nagyon szép és viszonylag értelmes lány, de... őszintén szólva elég kelletlen. Azt pedig nem szeretem!
-Kelletlen? Hogy érted?-kíváncsiskodott Bellatrix.-Unott fejet vágott, miközben dugtad???-Érezte, hogy ezt muszáj volt kimondania. Nem mintha jobb lett volna bármi is ettől, egyszerűen csak érvényre akarta juttatni keserűségét.
Merthogy a fájdalom, a csalódottság nem múlt el, továbbra is ott dolgozott Benne.
Tudta, hogy nem lesz könnyű. Nem fűzött nagy reményeket Lucius megváltozásához... Csak a remény egy halvány, pici lángja lobogott lelkében.
Összetörten, megtiportan, kiábrándultan, megalázottan, kábultan, de akarta a fiút. Nem bírt lemondani róla.
Szerencsétlenségemre szörnyen szeretem őt... Nem tudnék Nélküle élni! De sajnos úgy tűnik, hogy Vele sem...
-Én nem hiszek neked, Lucius!-vallotta be a mellette csendben, elmerengő arccal ülő srácnak.-Nem bízom benned... És ez rémes! Kikészít a bizonytalanság!
-Miért, mit várnál Tőlem?-kérdezte fagyos hangon Lucius.-Fogadjak örök hűséget neked? Ígérjek olyan dolgokat, amikről tudom, hogy úgysem tartok be? Nézd, Bella... Én nem hiszek a szerelemben. Szerintem csak egy hazug mese, amivel az emberek takaróznak. A szerelemre fogják a figyelmetlenségüket, a hülyeségüket, az erkölcstelenségüket...-a Malfoy-fiú magrázta fejét.-Nem, Én nem hiszek a szerelemben. Nem csapom be Magamat ostoba, rózsaszín álmokkal és azt ajánlom, te se tedd!
-Melletted elég nehéz is lenne...-suttogta Bellatrix.-Hamar lehúztál a valóság talajára... De Én egyébként sem vártam érzelgős romantikára, meg szerelmi vallomásokra! Csak... csak azt reméltem, hogy a minimális tiszteletet meg fogod adni Nekem a történtek után!
-Igazad van. Szemétség volt.-Lucius játszani kezdett a lány egyik kósza hajtincsével beszéd közben.-Megígérem, hogy nem teszek ilyet többé! Nem verlek át, nem hazudok neked, nem "veszlek hülyére"... A végén még unatkozni fogsz Mellettem, olyan jófiú leszek!
-Na, ettől Én nem félek!-mosolygott hitetlenkedve Bella, majd gyengéden belecsókolt a fiú tenyerébe.
Úgysem fog megváltozni, legalábbis ilyen könnyen biztos nem! De lehet, hogy nem is szeretném, hogy megváltozzon! Talán pont a mocsokságában rejlik a vonzereje... Azt imádom benne, amivel kikészít! Ez így elég nagy hülyeség, de valami ilyesmiről van szó! Asszem Pearsonnak van igaza: egy ideig távolságtartónak kéne lennem Lucius-szel, hogy megnézzem, hogy reagál, mit tesz Értem, mit akar valójában... Kell egy kis idő, hogy Én is átgondoljam a dolgokat... Ha nem akarok megint úgy kiborulni, mint tegnapelőtt este...
Madame Pomfrey megjelenésével vége szakadt a Malfoy-srác látogatásának.
Bellatrix egy tartózkodó csókkal búcsúzott el tőle...
A javasasszony bekente a lány sebeit egy kissé csípős kenőccsel, majd vastagon bebugyolálta őt éjszakára, hogy ne fázzon.
-Farkasordító hideg van!-sápitozott a nő, aki megszokott fehér köpenye felett most egy vastag, szürke kardigánt is viselt.-Évek óta nem mértek ilyen hideget február közepén! És ez a jeges szél, ami fúj hozzá...! Cudarul bánik velünk a természet!
-Ha mindig rendesen begyújtanának a kandallókba, nem lenne semmi baj!-dohogta válaszképp a Black-lány.-Csak ahhoz Dumbledore-nak erélyesebben kéne bánnia a házimanókkal! Teljesen ellustultak... Szívesen megmutatnám, hogyan kell rendre nevelni ezeket az alávaló lényeket!!!
A javasasszony zavart mosollyal tovább sétált Bellatrix ágyától. Meglepte a dühödt hangú válasz... Ő csak az időjárásról próbált társalogni egy kicsit!
******
Bellatrixnak még néhány napot a gyengélkedőn kellett töltenie. A folyamatos fekvés és semmittevés halálosan untatta, ezért minden látogatójának nagyon örült. Még Siriusnak is, aki nap mint nap benézett hozzá barátaival együtt és órákon át képes volt fárasztó poénokkal traktálni őt.
A kissrác egyébként a Valentin-napi táncos produkció miatt következetesen csak "Kurvá"-nak szólította unokanővérét és büszkén újságolta, hogy két visító petárdáért és egy lufibombáért eladta őt harmadikos haverjának, bizonyos Jeremy-nek.
-És még egy csomó mindenkit felírtam várólistára!-tette hozzá elégedetten.-Meglepően nagy a kereslet rád, Trixi! Persze én azért reklámozlak is rendesen...
-Múltkor az egyik arcnak azt mondtuk, bónuszként kimosod a büdös zoknijait!-röhögött Sirius "elmaradhatatlan kísérője", James Potter.-Egy másiknak meg azt, hogy... szóval azt, hogy operaáriákat énekelsz izé... szex közben!
-De a legjobb akkoris a Sheffer-es volt!-vakkanott fel Sirius.-Lance Sheffernek azt ígértük, hogy extra szolgáltatásként kész vagy leszámolni az ellenségeivel!
-Erre nézett, mint a bamba birka, hogy neki nincsenek is ellenségei!!!-csapkodta térdét nevetve James.
-Huh, ti aztán nagyon jófejek vagytok!-gratulált a kisfiúknak gunyorosan Bellatrix.-Ha majd reklámozni akarom Magam, ti lesztek az elsők, akiktől segítséget kérek.
-Naná! Mi vagyunk a futtatóid, Kurva!-lazázott a Black-srác, majd a szájába tömött egy-Bella éjjeliszekrényéről elcsent-csokibékát.-Na, tehát: mikor randizol Jeremy-vel?
-SOHA!-kacagott fel a lány.-Még viccnek is rossz, hogy olyan fiúval randizzak, aki szóba áll veletek!
-Ne már, Kurva! Ne tegyél tönkre! A zakkant öngyilkolászásod ellenére egész jól szinten tudtam tartani az árfolyamodat, erre te lefújod az akciót?-Sirius felugrott unokanővére mellé az ágyra és tépni kezdte Bella hosszú, ébenfekete haját.
-Tanítsd móresre a ringyót!-bíztatta barátját James.
-Hé, nem ér! Én gyengélkedem!-prüszkölte Bellatrix és gyomorszájon vágta unokaöccsét.-Mocskos kis gané vagy, Sirius Black, hogy kezet emeltél egy nőre! Szemtelen, tiszteletlen dög vagy!
Ebben a pillanatban állított be a helyiségbe Narcissa, kezében egy piros borítékkal, arcán aggodalmas kifejezéssel.
-Trixi! Apától jött...-suttogta.
-Úúúú! Csak nem egy rivalló?-vigyorgott kárörvendően James.
-Á, nem! Szerintem szerelmes üzenet...-poénkodott Sirius.
Bellánál betelt a pohár.
-Oké! Most jött el a perc, amikor dühömtől félve, fejvesztve kirohantok innen!-dörrent rá a kisfiúkra. Basszus, ez tényleg egy rivalló! Apa mérges Rám! De vajon miért? Elég sok mindent tettem az elmúlt napokban, ami nem tetszene neki, ha tudna róla...
-Trixi, szerintem gyorsan nyisd ki! Legyél túl rajta!-javasolta Narcissa.
Bellatrix magához vette a vészjósló levelet; húgára, majd az ajtó felé somfordáló két kis idiótára nézett... És kinyitotta, szabadjára eresztette apja dühét.
-BELLATRIX REGINA EUPHROSYN BLACK! DÖBBENTEN HALLOM, HOGY MENNYIRE NEM KÖT LE TÉGED A TANULÁS ÉS AZ ISKOLÁVAL KAPCSOLATOS TEENDŐK!-mennydörögte Pollux Black hangja.
-Euphrosyn?-röhögött fel az ajtóból visszafordulva James.-Szívás!
-Sirius második neve meg Horatio!-kelt nővére védelmére unokaöccse égetésével Narcissa.
A Potter-fiú hatalmas hahotázásba kezdett a friss információk hallatán, Bellának ellenben cseppet sem volt jó kedve. Lehajtott fejjel hallgatta tovább apja számonkérő monológját.
-...ELŐSZÖR AZ A SZÉGYENTELEN, MINDEN EMBERI MÉLTÓSÁGOT ÉS NŐI FINOMSÁGOT NÉLKÜLÖZŐ TÁNC, AZTÁN MEG EZ A NEVETSÉGES HISZTÉRIA! EL NEM TUDOM KÉPZELNI, MI KÉSZTETHETETT ARRA, HOGY NEKIMENJ ANNAK AZ ABLAKNAK! ÉSZSZERŰ MAGYARÁZAT EGÉSZEN BIZTOSAN NINCS RÁ! CSAK ARRA TUDOK GONDOLNI, HOGY VALAMI KOMOLY PROBLÉMA LEHET AZ AGYADBAN!
-Végre rájött Pollux bá! Én már évek óta ezt magyarázom mindenkinek!-kommentálta a hallottakat Sirius fülig érő szájjal.
-...LÉPTEN-NYOMON SZÉGYENT HOZOL A BLACK-NÉVRE!-folytatta az emberi szájként tátogó piros levél Pollux Black hangján.-BELLATRIX, MIKOR LEHETÜNK MAJD VÉGRE BÜSZKÉK IS RÁD? FOLYTON CSAK ROSSZAKAT HALLUNK RÓLAD... JÓ DOLGODBAN NEM TUDOD, MIT CSINÁLJ??? EGYSZERŰEN... ELBORZASZT, LESÚJT, KÉTSÉGBEEJT A VISELKEDÉSED! HOGY EGY BLACK-LÁNY HOLMI KIS RINGYÓ MÓDJÁRA RISZÁLJA MAGÁT DUMBLEDORE EGZALTÁLT RENDEZVÉNYÉN? ABSZURD!!!
Ha tudná, miért csináltam...! Csak Ted és Andromeda szétválasztása érdekében! Én... semmi mást nem tartottam szem előtt, csak a család érdekeit!-mentegetőzött magában Bellatrix.-De az a szörnyű, hogy ezt nem mondhatom el Neki, mivel éppenhogy azért tettem, amit tettem, hogy Apáék előtt titokban maradjon Andro ballépése!
-...AMENNYIBEN ÚJABB BOTRÁNYT KAVARSZ, BELLATRIX, KÉNYTELEN LESZEK SZEMÉLYESEN KÖZVETÍTENI FELÉD ATYAI DÜHÖMET! MÉGSEM ENGEDHETEM, HOGY AZ OSTOBASÁGODDAL TÖNKRETEDD A CSALÁD HÍRNEVÉT! HÚZD MEG MAGAD ÉS CSAK A TANULÁSRA KONCENTRÁLJ! ELVÉGRE AZÉRT JÁRSZ ISKOLÁBA, HOGY TANULJ ÉS NEM AZÉRT, HOGY KURVÁLKODJ MEG ŐRJÖNGJ! HA A SOK MUGLIIVADÉK KÉPES RÁ, HOGY NORMÁLISAN VISELKEDJEN, PONT EGY BLACK NE LENNE KÉPES??? SZEDD MÁR ÖSSZE MAGADAT!!!-üvöltötte a levél, majd meggyulladt és elégett.
-Ez baromi jó volt!-lelkendezett Sirius.-Én is meg akarom tanulni, hogyan lehet rivallót küldeni!
-Aztán folyton ilyenekkel szivatnánk Pipogyuszt!-csatlakozott az önfeledt tervezgetéshez James.
-Pipogyusz?-húzta a száját Bellatrix.-Ezt a frappáns nevet csak nem szegény Perselusnak találtátok ki?
-Deee!-vágta rá egyszerre a két fiúcska rendkívül büszkén.
-Elég gyenge!-fejtette ki véleményét a gúnynévről Bella. Jó nekik! Más dolguk sincs, csak ökörködni! Könnyű, vidám az életük... Ellenben az Enyém... egyre inkább hasonlít egy rémálomhoz!
Bellatrix fásultan a rivalló maradványaira meredt, majd felszólította mind a kárörvendő Siriust és James-et, mind az együttérzően mosolygó Narcissát, hogy távozzanak.
Egyedül akart maradni a gondolataival.
Apa keservesen csalódott Bennem... Csak csalódást okozok Neki...-suttogta egy önmarcangoló kis hang a fejében.
Pedig Én csak jót akartam! A tánccal legalábbis... Jó, a végén már egy kicsit élveztem, de csak Rod "FelDobó Kockája" miatt! Én is gáznak tartottam a kurva-szerepet! Csak Andromeda miatt mentem bele! Hogy sikerüljön a szertartás! A szertartás... Tényleg, valamikor mostanában lesz Telihold! Meg kéne csinálnom, szét kéne választanom végre Androt és Tonks-ot... Kár, hogy Apa sose fogja megtudni, mit meg nem teszek a családért... Csak a hülyeségeim derülnek ki... Apa csalódott Bennem...
Bánatában elmajszolt egy óriási fánkot, amit még Daphne hozott neki aznap reggel.
Nem akarok többé csalódást okozni Apának! Soha többé! Szétrobbantom a családi békét fenyegető kapcsolatot, aztán pedig jó leszek. Lucius-szel is sokkal visszafogottabb leszek! Nem keresem a társaságát, tartózkodóan és tisztességesen viselkedem, és igyekszem nem túl komolyan venni őt! Nem fordulhat elő még egyszer az ablakoshoz hasonló eset! Ne szabad szégyent hoznom a családra. Nem szabad! A család jó hírneve, a büszkeség és az emberi méltóság mindennél fontosabb.
Bellatrix bebújt a paplan alá és lehunyta szemét.
Rémes, hogy mennyire idiótán viselkedtem az elmúlt napokban! És mindez azért történt, mert engedtem a testem csábításának... Pedig "Egy Black elsősorban nem a testének él." Milyen jó is volt, amikor ez a mondás csak annyit üzent Nekem, hogy ne egyek a megengedettnél több édességet! Milyen egyszerű volt minden...
Belefúrta arcát a párnába és megpróbált elaludni. Ám délután lévén ez nem igazán sikerült neki, álmatlanul vergődött az ágyban.
Szép, nemes, építő jellegű dolgokra akart gondolni, de egyre csak Lucius jelent meg lelki szemei előtt. Visszaidézte néhány közös pillanatukat, a fiú csókját, ölelését... Gúnyos kis félmosolyát; azt, ahogy szeretkezés közben tekintetébe fúrja tekintetét; ahogy az ő-vagyis Bella-haját csavargatja...
Szörnyű, hogy Rajta kívül mással is kell foglalkoznom! Szörnyű, hogy a világ megy tovább... Bárcsak akkor, ott, a karjaiban megállt volna az idő! Bárcsak...
******
Másnap reggel Bellatrixot végre kiengedték a gyengélkedőről.
Másnap este pedig-ahogy azt a lány kicsi holdnaptárában utánanézve megtudta-eljött a várva-várt Telihold ideje.
Bella mindenféleképpen végig akarta csinálni a szerelemelmúlasztó szertartást.
Olyan sokat küszködtem azokért a rohadt hozzávalókért, hogy most már MUSZÁJ megvalósítanom, amit elterveztem! Nem hagyhatom annyiban a dolgot!
A szertartást pontosan éjfélkor, szabad ég alatt kellett elvégezni az előírás szerint...
Kénytelen leszek kiszökni a kertbe... Ez most tényleg élet-halál kérdése! De ez lesz az utolsó rendbontó akcióm, utána már soha többé nem sértem meg a házirendet egy pontban sem! Évfolyamelső leszek és annyira példamutató, hogy jövőre Engem választanak majd prefektusnak!-fogadkozott magában a lány. És komolyan is gondolta! Az apjától kapott rivalló a drasztikus megváltozás szükségességét foganatosította meg agyában.
Amikor éjfél előtt egy jó húsz perccel kisuhant seprűjén a hálószobája ablakán, akkor is csak az járt a fejében, hogy mindezt a család érdekében teszi.
Hagrid kunyhója mögött, a Tiltott Rengeteghez vészesen közel ért földet. Leoldotta az Ezüst Nyilára felkötözött üstöt, ami tele volt a szertartás kellékeivel; majd a hatalmas és borzasztóan nehéz edénnyel kezében elindult megfelelő helyszínt keresni.
Az a gáz, hogy ha itt tüzet gyújtok, azt bárki észreveheti, aki kinéz az ablakon! Könnyen lebukhatok... Lehet, hogy... Talán kicsit be kéne húzódnom az erdőbe... A lombok elrejtenének... Nem látszódna a fény...
Bellatrix ezer meg ezer rémtörténetet hallott már a Tiltott Rengetegben élő különféle szörnyekről, de nem igazán hitt ezekben a mesékben. Az erdő mélyén lapuló állatoknál sokkal valóságosabb volt számára apja haragja.
Rossz belegondolni, hogy reagálna, ha tudomást szerezne Andromedáról és Tonks-ról! Kiborulna, őrjöngene... Meg kell mentenem a családot a szégyentől!
Egyre beljebb haladt a Rengetegben, egyre sötétebb lett minden... Innen-onnan halk huhogást, vijjogást hallott... De nem félt. Annyira a céljára koncentrált, hogy nem engedett semmi teret a félelemnek.
Hamarosan rátalált az ideális helyre néhány öreg tölgyfa gyűrűjében.
Összeszedett pár gallyat és pálcájával tüzet gyújtott, majd a pislákoló fénynél újból átfutotta az "Erős szerelmi szenvedély megszűntetésének" receptjét.
-Először fel kell forralni az öt gyűszűnyi gyöngyharmattal vegyített birkavért. Amikor már bugyborékol, hozzá kell adni a felaprított tatuepét, majkd kétszer jobbra megkavarni...-olvasta hangosan a lány és egyből csinálta is a lépéseket az utasítások után.
Bármilyen bátornak és rettenthetetlennek is képzelte magát, azért megnyugtatóbbnak találta, ha a saját hangját hallotta az avar ropogása, a szél süvítése és a természet egyéb zajai helyett.
Az üstből néhány perc múlva sötétrózsaszín füst szállt fel.
Bellatrix beledobta a főzetbe Andromeda és Ted különféle darabkáit, majd még egyszer összekeverte az egészet.
-Ha készen van a főzet, jöhet a szertartás rituális része. A szétválasztásra ítélt szerelmeseket szimbolizáló woodoo-babákat először erősen össze kell kötözni az üst felett, hagyva, hogy a skarlátszín füst beléjük ivódjon,...-olvasta tovább Bella.-...majd kilencszer körbejárni az üstöt az alábbi varázsmondókát ismételgetve: "A Vágy őket összekötötte, de nem maradnak együtt örökre. Mire végetér ez éj, elmúlik a szenvedély!"-Ez nevetséges! Tisztára kamunak tűnik az egész most, hogy így jobban belegondolok!-Nem, nem... Hinnem KELL benne! Sikerülni fog!
Leküzdve ellenérzéseit már éppen belevetette volna magát a rituáléba, amikor hangos patadobogásra lett figyelmes.
-Ki az?-kérdezte riadtan.-Ki, vagy mi...-Elharapta értelmetlennek induló mondata végét, amikor megpillanotta a fák közül előlépő "zajongót", azaz egy ijesztő arcú kentaurt.-Jó estét!-köszönt illedelmesen. Sokat hallott már a kentaurok büszke természetéről, nem akarta megsérteni az amúgyis igencsak felbőszültnek tűnő lényt.
-Azt mondod: jó estét...-dörmögte az válaszként.-Pedig már jócskán éjszaka van! S ez az éjszaka se nevezhető jónak... Ártó szándékkal jöttél ide, ifjú boszorkány!
-Nem, dehogyis!-bizonygatta Bellatrix.-Nem akarok bántani senkit sem, Én csak...
-Ágálsz a Sors ellen, felülbírálod a csillagok akaratát...-zengte zord hangján a kentaur és elindult a füstölgő üst felé.-Mindenhatónak hiszed magadat. De nagyon tévedsz! Nincs jogod ítélkezni mások élete felett.
-Nem hiszem "Mindenhatónak" magamat!-tiltakozott a lány.-Csak meg szeretném kímélni a családomat!
-Nem a te dolgod.-a szigorú tekintetű, erős, fekete szőrű mágikus lény az üsthöz ügetett és Bella ellenkezése ellenére felrúgta.-Senki nem menekülhet a sorsa elől. Nekik ez volt megírva a csillagokban...
-Nem érdekel!-üvöltötte Bellatrix. Hogy tehette ezt Velem ez a túlfejlett öntudatú, szemét... paci??!! Mindent elcseszett... Tudta, hogy szánalmas próbálkozás lenne harcbaszállni egy kentaurral, ezért vagdalózás helyett csak leült egy nagy, lapos kőre és ölébe hajtotta fejét.-Az is megvan írva a csillagokban, hogy Apa legyilkolja őket?-motyogta keserűen.
-Ha így lenne, akkor se oszthatnám meg Veled.-felelte révetegen a kentaur.-A jövő titkairól nem értesülhet emberi fül... Az eljövendő események még ködösek, talán meg sem értenéd őket... Mi, kentaurok ismerjük az összefüggéseket, de megfogadtuk, hogy titokban tartunk mindent. Az emberek képtelenek lennének elviselni ezt a tudát. Zűrzavar támadna... Jobb így... Megtartjuk magunknak a csillagok üzeneteit és nem teszünk semmit az eljövendő borzalmak ellen. Néha nehéz...-a kentaur komoran Bellára pillanott.-De eskü köt... Pedig egyetlen egy rúgással sokak életét megmenthetném...
-Miről beszélsz?-értetlenkedett a Black-lány.
-Az elkerülhetetlenről, a sorsszerűről, a jövőről, a Végzetről... Ne is figyelj rám, ifjú boszorkány! Siess vissza a kastélyba és éld tovább az életed úgy, ahogy élni tudod.-a kentaur felbámult az égre.-Láttalak a csillagokban... Az Övé leszel... De az, aki most vagy, nem vonható felelősségre a tettekért, melyeket az követ majd el, aki leszel... Menj csak vissza! Még sok hibát el kell követned!
-Kösz, ez tök jól hangzott...-nyögte Bellatrix és sután felnyalábolva a feldöntött üstöt, elindult vissza, a seprűjéhez.
Most biztos azt hiszi, hogy baromira beijesztett vagy sokkolt ezzel a homályos szövegével! Hogy most majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság... Meg hogy féltékeny vagyok a fantasztikus képességére! Ugyan! Buta bestia...
Szerette volna elhinni magának, hogy hidegen hagyták a kentaur szavai... De ez persze nem volt igaz!
Még másnap délután is foglalkoztatta a téma. Másnap délután, amikor beült a kviddicsedzésre "csak nézőként"-mivel Madame Pomfrey utasítására még egy hétig nem játszhatott... Hogy elvonási tünetei mégse legyenek, legalább csapattársai repkedését figyelte-s közben el-elmerengett a jövő kérdésén.
-Mondd, Rod, te hiszel abban, hogy egyesek pontosan látják az eljövendő eseményeket?-kérdezte Rodolphus-t, aki átlagban öt percenként odament hozzá társalogni. E kérdés elhangzásakor is éppen ott lebzselt a lány mellett és úgy tett, mintha nagyban erősítene.
-Hogy hiszek-e benne?-vigyorgott a Lestrange-srác.-Amióta egyszer azt jósolták nekem, hogy Te leszel a feleségem, azóta igen! Abszolút! Neked is hinned kéne benne...
-De annyira ijesztő dolog! És Jóslástanon azt tanultuk, hogy nagyon könnyű félreértelmezni a jeleket, úgyhogy... ködös és bizonytalan mágiág...-motyogta Bellatrix-inkább csak saját magának, mint a fiúnak.
-Feszültnek tűnsz.-állapította meg Rod.-Mi a baj?
-Semmi... Semmi különös! Semmi publikus...
-Értem... Összefügg az ablakos eset okával?
-Nem, egyáltalán!-rázta fejét bőszen a Black-lány.-Teljesen más ügy... De egyébként vicces, hogy úgy mondtad, mintha tudnád az ablakos dolog előzményét!!! Pedig...
-Pedig az is hétpecsétes titok!-Rodolphus felsóhajtott.-Csupa titok vagy, csupa rejtély...
-...És csupa hülyeség!-tette hozzá nevetve Bella.-Ne is figyelj Rám! Össze-vissza dumálok! Agyamra ment a gyengélkedőn töltött öt nap. Gyengeelméjű lettem! Olyasmiken görcsölök, amiken tök felesleges! Mit hoz a jövő... Majd kiderül! A jövő a jelenben kezdődik! Tenni kell a dolgunkat és nem szabad előre félni semmitől sem! Lépni kell, hogy előbbre jussunk!
-Ahogy mondodd!-vágta rá Rod és átölelte a lány derekát.-"Lépni kell, hogy előbbre jussunk!"-Azzal egy pici puszit nyomott Bellatrix állára.
-Hé, ezt ne csináld!-lökte el magától a fiút Bella és tekintete önkéntelenül is a pálya felett röpködő Lucius-t kezdte keresgélni. Megfogadtam, hogy tartózkodó leszek-és nem csak Lucius-szel szemben! Rod sem nyomulhat Rám csak így lazán, mert az mindent elronthat! Nem féltékennyé akarom tenni Lucius-t!!! Az annyira picsás! Én csak... szeretném, ha Ő maga döntené el, mit akar Tőlem... Anélkül, hogy Én nyaggatnám...
Szigorkodva visszaküldte Rodolphus-t edzeni és egyedül figyelte tovább a levegőben köröző srácokat.
Körülbelül másfél órával később, amikor a csapat befejezte a gyakorlást és mindenki elvonult zuhanyozni, Lucius odaszállt hozzá Kométa 2-50-esén.
-Helló!-köszönt kedvesen-de nem "túl kedvesen"!-Bellatrix "szőke hercegének".-Jó voltál ma is! Ügyesen csináltad azt a gyakorlatot, ahol...
-Tudom.-mondta magabiztosan a Malfoy-fiú.-Nem azért jöttem ide, hogy evidens dolgokról beszélgessünk!
-Hanem...?
-Meg akarlak kérni, hogy amíg nem tudsz velünk dolgozni, ne látogasd az edzéseket! Elvonod egyesek figyelmét...-Lucius hideg, szürke szemét Bellára szegezte. Pillantása könyörtelen volt.-Felőlem akkor és ott kúratod meg magad Roddal, ahol és amikor csak akarod, KIVÉTEL: az edzés helye és ideje!
Mi van??? Ez megőrült???"
-Lucius, Én ezt kikérem magamnak! Én nem...
-Hihetetlenül jól játszod, Bella!-mosolygott megvetően a Malfoy-srác.-Hitelesen adod a fedhetetlen, érzékeny lánykát! Majdnem bevettem az önkínzó, "Csak én legyek neked!"-mártír figurádat... Szinte lelkiismeretfurdalásom támadt, képzeld! De aztán Flo mesélt Nekem egy rettenetesen érdekes sztorit... Egy álnok kis kurváról, aki tanárok szobáiból osongat ki hajnaltájt... Lebuktál!
-Mi az, hogy "tanárok szobáiból osongatok"??? Egyszer fordult elő és akkorsem történt semmi OLYAN jellegű!-Bellatrix felvette legártatlanabb arckifejezését és szempilláit rebegtetve Lucius-re nézett.-Képes vagy azt feltételezni Rólam, hogy... hogy mással is lefeküdtem? Pláne, hogy egy tanárral...
-Nem lenne meglepő és egyedi eset a családotokban...
-Hé, Andromedát ne keverjük bele! Itt most Rólam van szó és arról, hogy... Te tényleg kinézed Belőlem, hogy lefeküdtem Pearson-nal?
-Simán.-susogta a Malfoy-fiú.-Elég csak arra gondolnom, hogy Nekem milyen könnyen odaadtad magadat...
-Ez szemét szöveg volt, Malfoy!
-Lehet, de ugyanakkor igaz is!-Lucius undorodva nézett végig a lányon.-Semmivel nem vagy különb a többi lánynál, sőt! Még rosszabb vagy náluk, mert te fel sem vállalod, hogy milyen könnyűvérű vagy és megpróbálsz félrevezetni.
-Ha így látod...-Sejthettem volna, hogy Florence be fog kavarni! De...-Lucius, Te komolyan el tudod képzelni Rólam, hogy miután... miután életemben először szeretkezem... Veled..., miután Neked ajándékozom a "legszebb kincset, amit egy lány adhat"...-Bella gúnyos kis nevetést hallatott.-...hogy ezután egyből bemásszak Pearson vagy bárki más ágyába?
-Minden jel erre utal!
-Basszus! El sem tudod képzelni, hogy egy férfi és egy nő szexen kívül mást is csinálhat együtt? Beszélgettünk!!!-a fiú hitetlen, vészesen villogó szemébe pillantva Bellatrix furcsa felfedezést tett.-Lucius, Te féltékeny vagy!
-Ugyan, dehogyis! Csak utálom, ha át akarnak verni!
-De! Te féltékeny vagy!!!-a Black-lány diadalittasan felkacagott.-Féltékeny vagy...-Szeret, szeret, SZERET!!!
-Álmodozz csak...-legyintett Lucius.-Álmodozz... Nekem mindegy, mit magyarázol bele ebbe az egészbe! Csak azt akartam elmondani neked, hogy nem szándékozom tovább részt venni a kisded játékaidban! Nyugodtan hülyítsd tovább Rodot, meg Pearsont, meg... akárkit, aki hagyja magát, de Engem felejts el! Soha többé nem akarok tőled semmit.
-Hazudsz!!! Tudom, hogy kellek neked!
-Nem, Bella, tévedsz! Az az igazság, hogy több bosszúságot okozol Nekem, mint örömet... Se kedvem, se energiám nincs ahhoz, hogy elviseljem a hisztijeidet, az őrjöngéseidet, az össze-vissza kavarásodat...-Lucius fanyarul mosolyogva beletúrt hajába.-Ennyi volt. Vége.
-Ennyi volt?-Ennyi volt? Hogy lehet ilyen közönyös, ilyen rideg, ilyen tárgyilagos? Az előbb még tiszta féltékenynek tűnt, most meg csak így lazán lerázna...-Lucius! Te tényleg ennyire szar ember vagy? Ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy te elvárod tőle, akkor már el is dobod, mint egy... használt papírzsebkendőt? Az Én érzéseim nem is számítanak?
-A "te érzéseid"! Milyen megható!-gúnyolódott a Malfoy-fiú.-Nyugodj meg, Bella, ahogy ismerlek, hamar találsz majd mást, aki kielégíti a szükségleteidet!
-De Én NEM AKAROK MÁST! Bazd meg, Lucius, Én Téged akarlak! Csak Téged! Szeretlek!-üvöltötte Bellatrix és rávetette magát a srácra. Ennyit a tartózkodásról...-Lucius, ha eldobsz magadtól, akkor Én... akkor Én megöllek!
-Dehogy ölsz meg!
-DE! Megöllek!-a lány előkapta pálcáját és Lucius torkának szorította.-Hidd el, képes lennék rá! Egyszer már majdnem sikerült... Emlékezz csak szépen vissza a naplós esetre! Akkor legyőztelek!
-Bella, engedj el! Nem fogok harcolni veled!
-Persze, hogy nem, mert gyáva vagy! Szar alak vagy!-Bellatrix hátrébb lépett, de még mindig a fiúra szegezte pálcáját.-El akarsz lökni magadtól, pedig kurvára Én vagyok az egyetlen, aki szeret Téged!
-Tévedsz! Sokan... szeretnek.
-De úgy, ahogy Én,... úgy SENKI!
-Hmmm... Hát annyira, hogy meg akarjon ölni, tényleg senki!-ironizált Lucius.-De, tudod mit? Remekül megvoltam ilyen lángoló szeretet nélkül!
Nem fogok összeomlani.-döntötte el magában Bellatrix.-Ezúttal nem! Erős vagyok! Lucius... Lucius nem tudja, mit beszél!
-Velem nem csinálhatod ezt büntetlenül.-jelentette ki mélyen a fiú szemébe nézve.-Az elmúlt pár percben megrágalmaztál, valamint semmibe vetted az érzéseimet. Nagy hiba volt! Meg fogod te még ezt bánni!
Nem hagyom magam! Nem, nem, nem és NEM! Velem ezt nem teheti, Velem nem bánhat így senki, még Ő sem! Rohadt dög... Ezerszer meg fogja még ezt bánni! Hogy így viselkedett, hogy ilyeneket mondott Nekem... Tudom, hogy kellek neki! Csak a hatalmas férfiúi büszkeségét megsértettem azzal a Pearson-os félreérthető helyzettel...
Felszegett fejjel elviharzott, de még egy utolsó pillantást vetett Lucius ledöbbent képére.
Ha nem engeded, hogy szeresselek, akkor kénytelen leszek tönkretenni Téged, drága Fiú!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT