17. FEJEZET: A ZÖLD SZEMŰ SZÖRNY


Bellatrix nehezen tért magához a szerelmes kábulatból.
Hitetlenül nézett a mellette lustán elnyújtózó fiúra.

-Mi az, Bella?-fordult hozzá Lucius.-Mit hivatott kifejezni ez az ámuldozó, ártatlan arckifejezés? Lelkiismeretfurdalást próbálsz ébreszteni Bennem, amiért... khm... megrontottalak?

-Nem, nem... Én csak... Csodálatos volt veled!-vallotta be a lány és hogy elragadtatását kifejezze, harapdálni kezdte a Malfoy-srác mellbimbóit.

-Oh, lassan a testtel!-nyögte Lucius.-Nem akarok ünneprontó lenni, de szó sem lehet újabb felvonásról!

-Miért nem?-kérdezte Bellatrix a fiú izmos hasát karmolászva.

-Mert félő, hogy valaki jönni akar majd fürödni.-hangzott a felelet.-Ráadásul holnap hajnalban prefektusgyűlésre kell mennem...-Lucius kibújt a lány öleléséből és öltözni kezdett.

-Hogy lehetsz ilyen... IZÉ?-nyafogta Bella. Basszus, olyan vagyok, mint Cissie! De hát... tényleg! Hogy csinálhatja ezt Velem?-Lucius, ne hagyj itt! Maradj még egy kicsit!

-Nem lehet.

-Gonosz vagy!- a lány Lucius nyakába ugrott és meztelen testével a fiú testéhez simult.-Nekem ennyi nem volt elég belőled!

-Sejtettem, hogy ez lesz...

-Mi?

-Hát, minden jel arra mutatott, hogy erős nimfomán hajlamaid vannak.-Lucius romlott kis nevetést hallatott.-És beigazolódtak az előfeltételezéseim!

-Nem vagyok nimfomániás! Én csak... veled akarok lenni!-Hogy lehet ilyen szemét? Ennyire nem számítok neki?

-Bella, ne cirkuszolj már! El akarod rontani ezt a szép estét!

-Én rontom el???-méltatlankodott a Black-lány.-Te akarsz itt hagyni, mint egy... mint egy olcsó kis kurvát!

Bellát elöntötte a tehetetlen düh. Hát ilyen hamar bekövetkezett a pofáraesés... Ennyit jelentett Lucius-nek az, hogy lefeküdt vele.
Semmivel nem vagyok több a szemében, mint a többi csajszi, akiket megdöntött! Bsszus, ez... Nem, ez nem történhet meg Velem! Nem...
Nem akart sírni, nem is tudott volna. Inkább kárt szertett volna tenni Lucius-ben!

Büszkeségében megsértve és megtiporva nekiugrott a fiúnak és karmolta, ütötte, ahol érte. Még meg is harapta-a vállán, méghozzá olyan durván, hogy a sápadt bőrből vörös patak eredt...

-Te nem vagy normális!-üvöltött fel Lucius és pofon vágta a megvadult lányt.-Mégis mit képzelsz magadról? Térj már észhez! Á! Nézd mit csináltál: vérzem!

-Megérdemelted!-mosolygott diadalittasan Bellatrix.-Mocsok alak vagy...

-Te meg egy elmebeteg kis ribanc!

Bella engesztelően a fiúhoz lépett és megpuszilta a harapásnyomot.
-Csak nyomot akartam hagyni magam után... Emléket...-suttogta és lenyalta a kis vérfolyót az imádott mellkasról.

Lucius hitetlenkedve fogadta a váratlan "vámpír-akciót", de nem tette szóvá. Hagyta, hogy Bellatrix kiélje rajta ilyetén perverzióit.

-Nagyon finom a véred.-állapította meg a Black-lány.-Édes... Ízletes... Most mit nézel? Csak hű akarok lenni Bloody Mary szerepéhez!

-Furcsa lány vagy te, Bella!-sóhajott fel a Malfoy-fiú.-De nem feltétlenül jó értelemben véve furcsa... Rettentően lefárasztottál. Most már tényleg megyek.-Lucius gyorsan magára kapkodta ruháit és elindult az ajtó felé.-Oh, tényleg! El ne felejtsem: reggel gyere be Hozzám, a szobámba! Adok neked valamit.

-Valami meglepetést?

-Hát... Nem igazán. Inkább egy olyan dolgot, ami megakadályozza, hogy meglepetés érjen kilenc hónap múlva...-vigyorgott Lucius, majd távozott.

Bellatrix beült még pár percre a medencébe és próbálta feldolgozni a történteket.
Azért rendes Lucius-től, hogy gondol az ilyemikre is... Nekem eszembe sem jutott, hogy az efféle következményekkel foglalkozzak! Ez annyira... prózai dolog... Tönkreteszi a hangulatot.-Ábrándozva felidézte magában az elmúlt órák eseményeit és a friss élményektől mámorosan lebegett a vízben.

Mikor fel akart öltözni, dühösen tapasztalta, hogy ruháit bizony csúnyán szétszaggatta Lucius. Jobb híján egy fürdőköpenyben és szexi lakkcsizmájában hagyta el a "terepet".

A folyosón teljes sötétség honolt. Bella átkozta magát, hogy az előadások előtt az öltözőben felejtette pálcáját-így ugyanis nem tudott fényt gyújtani.
Ha látnék valamit, akkor talán lenne esélyem eljutni a Mardekáros részleghez! De így... Most bénázhatok itt egy órát a sötétben...

A kihalt folyosó csendjét hirtelen egy kintről jövő robbanás hangja tört meg. Némi fény is villant Bellától tíz méterre...
A villanás egy ablakon át érkezett a folyosó kövezetére. Bellatrix odasietett az ablakhoz és érdeklődve kinézett rajta a fény és a hang forrását keresve.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy rájöjjön: az udvar felett bizony tűzijáték zajlik. Méghozzá nem is akármilyen! Hatalmas, szikrázó csillagok és bájos, egyre növekvő szivecskék váltották egymást.

A Black-lánynak tetszett a látvány, szerette a tűzijátékokat. Egészen meg is feledkezett arról, hogy késő este lévén már rég a hálókörletében kéne lennie. Mosolyogva nézte a színek, fények, formák és hangok parádéját és elkönyvelte magában, hogy ez eddigi élete legszebb napja.

Csak akkor tért magához, amikor valaki megkocogtatta a vállát. A tűzijáték fényénél sikerült kivennie a mellette álló Frollo Pearson professzor alakját.

-Jó estét tanár úr...-nyögte Bellatrix megsemmisülve. Uh, le leszek szúrva!"

-Szép jó estét Bellatrix!-köszönt vissza lazán Pearson.-Gyönyörű ez a tűzijáték, nemde?

-De igen...Basszus, minek futja ezeket a bevezető köröket?! Szidjon le, aztán küldjön lefeküdni!

-Szóval tetszik.-szögezte le a fiatal professzor.-Kész szerencse, mivel Neked szól!

-Nekem? Honnan veszi ezt, tanár úr?

-Molkoval razziáztunk a kertben és találkoztunk a Lestrange-gyerekkel. Az idősebbel, azzal a...

-Rodolphus-nak hívják.

-Igen, na vele. Kért minket, hogy ne küldjük még be, hadd valósítsa meg az elképzelt meglepetését.-Pearson visszairányította Bella tekintetét az égboltra.-Figyeld csak, egy felirat: "Akkor is szeretlek, BaBy!"

-Ez nekem szól...-mosolygott szemérmesen a lány.-Helyes dolog Rodtól...

-Helyes??? Ezért a jelzőért nem biztos, hogy érdemes volt megcsinálnia...-nevetett fel gúnyosan a férfi.-Hát még ha tudná, hogy amíg ő az ajándékon ügyködött, addig a "messziről csodált, éteri magasságokba emelt kisasszony" egy másik fiúval múlatta az időt! Ne tagadd, találkoztam Lucius Malfoy-jal! Valamint az öltözéked is sokat elárul...-Pearson hitetlenkedve bámulta Bellatrix fürdőköpeny-lakkcsizma összeállítását.-Mondd, Te megőrültél?

-Valószínűleg igen.-felelte halkan Bellatrix.-De mondja, tanár úr, érdemes mindig józannak és észszerűnek lenni?

-Bizonyos dolgokban igen. Például a szex kérdésében... Bellatrix, ezek a fiúk tényleg csak egy valamit akarnak a magadfajta kislányoktól! Jól tudom, pár évvel ezelőtt még én is hasonlóan viselkedtem.

A Black-lány gyűlölködő pillantásokkal díjazta pár perccel azelőtt még kedvenc tanárja szavait. Utálta, ahogy beszélt, amiről beszélt... Utálta, mert tudta, hogy igaz, de nem akart tudomást venni róla.
-Nem érdekel!-robbant ki belőle.-Elegem van már abból, hogy folyton előre kell görcsölnöm a következmények miatt! Csak egyetlen kurva éjszakát szeretnék eltölteni aggódás és önostorozás nélkül! Egy rohadt éjszakát, pár órát, amíg azt képzelhetem, hogy minden szép, hogy ÉLEK, hogy az álmok valóra válnak...

-Nyugodj meg, kislány!-ragadta meg Bella dühtől remegő vállát a férfi.-Gyre be a szobámba! Főzök neked egy teát, beszélgetünk...

-Nem akarok beszélgetni! Aludni akarok, álmodni, képzelődni, lebegni... Nincs szükségem lelkifröccsre! Tudom, mit csinálok...

-Rendben, elhiszem.-hagyta rá a lányra Pearson, majd beterelte az alig pár méterre lévő szobájába és leültette egy nagy, mély fekete bőrfotelbe.

Bellatrix még mindig rázkódott az indulattól és az idegességtől.
Pearson se különb másoknál! És Én még azt hittem, hogy ő toleráns, jófej és megértő... Ugyanolyan kiborítóan kioktató, mint a felnőttek többsége...

-Figyelj, Bellatrix!-huppant le a másik fotelbe a fiatal professzor.-Látom, hogy ki vagy készülve, úgyhogy nem foglak mindenféle okosságokkal traktálni. Csak egy kérdésem van: védekeztetek?

Basszus, hogy lehet ilyen indiszkrét?
-Ez... ez nem tartozik magára! Mi nem is...Úgyis tudja! Felesleges a színjáték!-Oké, szóval... meg lesz oldva!

-Hogyan?-érdeklődött Pearson.

-Hát... Mittudomén! Ahogy szokták csinálni. Lucius mondta, hogy...

-"Lucius mondta, hogy..."-a férfi gúnyosan felnevetett.-Rosszul kezdődik. Nem szabad a fiúra hagyni a fogamzásgátlás feladatát!-Pearson a szoba túlsó felében elhelyezkedő polcos szekrényéhez sietett és az egyik legfelső polcról levett egy üvegcsét.-Tessék!-nyomta Bellatrix kezébe.-Idd ki!

Bella kitépte a dugót az üvegből és beleszagolt. Borzalmasan büdös volt.
-Fúj, én ezt le nem nyelem!-fintorgott.

-Márpedig muszáj lesz! Nincs más út. Ezt a főzetet fekete gólyahír főzetnek hívják és mindenhol ezt alkalmazzák a nem kívánt gyermekáldás ellen. Lucius barátod is valószínűleg ezt javasolta volna. Vagy valami tiltott, kockázatos varázslatot, ami akár az életedbe is kerülhet...

-Én akkor se akarom meginni. Undorító! Tuti kihánynám...-szenvedett Bellatrix. Érezte, hogy vészesen közel áll a bőgéshez.

-Belekeverhetem a teába.-ajánlotta Pearson.-Úgy talán nem annyira kellemetlen!-feltűrte talárja ujját és végrehajtotta a "beharangozott" műveletet.-Na, tessék, hajtsd fel gyorsan!

A Black-lány émelygő gyomorral megitta a még így is rettentően büdös és rossz ízű löttyöt, majd öklendezni kezdett.

-Most már minden rendben lesz, kislány!-suttogta a férfi és megsimogatta Bella arcát.

-Persze... Ha maga mondja... Akkor biztos...-nyögte ellenségesen Bellatrix. Miért romlik el minden? Minden szépért meg kell fizetni utána? Miért? Én... Csak Lucius-t akarom, senki és semmi mást! Olyan kiábrándító az élet...-Bella fájdalmasan felzokogott.

-Hé, nem ér sírni! Ha ahhoz elég nagylánynak érezted magad, hogy lefeküdj Lucius-szel, a következményeket is viseld nagylányként!-mondta számonkérően Pearson.

-Ne mondja meg Nekem, hogy mit csináljak, maga... mag cinikus, okoskodó, szánalmas... professzor!-vagdalózott Bellatrix. Már semmi nem érdekelte, attól a ténytől is képes volt teljesen eltekinteni, hogy egy tanárjával beszél éppen...-Maga egy szánalmas alak, aki mások magánéletében vájkál! Biztos nincs sajátja és azért csinálja ezt, mert féltékeny! Én jó tanárnak tartottam magát... Biztos az is! De embernek rémes, kibírhatatlan...

-Azt hiszem, elég lesz.-intette le a lányt Pearson.-A főbb ismertetőjegyeimet már felsoroltad...

-Tessék?-hüledezett Bella.

-Jól hallottad, igazat adtam neked. Rémes alak vagyok.-vonta meg vállát a fiatal tanár úr.-Minek is szépítsem a dolgot? Szeretek kioktatni másokat, élvezem, ha beleszólhatok mások életébe, parancsolgathatok... Ezért is lettem tanár! De elárulhatok neked valamit...-a férfi Bellatrix szemébe nézett.-A te sorsod őszintén érdekel. Sok mindent látok benned, a jövődben... Nem szeretném, hogy ilyen kis hülyeségeken elvérezz! Nem azért segítettem neked, hogy fölényeskedjem.

-Aha...-motyogta a lány. Basszus, erre mit lehet mondani? Egyre furcsább ez a pasi...Mit akar Tőlem? Szórakozottan dobolni kezdett a térdein és közben Pearson-t méregette. Nem tűnt veszélyes elmebetegnek. Sőt! Bellatrix megállapította, hogy nála őszintébb és lazább emberrel még nem találkozott. Elképesztő, milyen elfogulatlan önmagával szemben is! Bevallja a hibáit szégyenkezés nélkül, így tulajdonképpen sebezhetetlenné válik... Képtelenség kikészíteni! Kicsit féltékeny is lett erre a hozzáállásra. De haragudni már nem tudott a férfire. Talán még jobban csodálta, mint azelőtt.

-Ne hagyd, hogy kihasználjanak!-folytatta Pearson.-Sokkal többet érsz Te annál mintsemhogy egy ilyen Malfoy játékszere legyél!

-De Én szeretem Őt...

-Annál inkább ne hagyd magad!-az ifjú professzor beszéd közben bal alkarját vakargatta.-Azt tanácsolom Neked, Bellatrix, hogy most pár napig nézd levegőnek a srácot. Ezzel lenyúlod az ő taktikáját, teljesen összefog zavarodni és kicsit talán összekapja magát!

-Nem is tudom...-húzta a száját Bella.-Ezek a taktikázások nem igazán jönnek be Nekem... De azért fontolóra veszem! Egyébként, tanár úr! Jól látom, hogy az egy tetkó ott a karján?-kérdezte kíváncsian.

-Igen...

-Hadd nézzem meg! Biztos tök "vagesz"!-a lány vadul megragadta a férfi bal karját és szemügyre vette a tetoválást. Egy kígyónyelvű koponya díszelgett Pearson bőrén.-Fú! Nagyon kemény...-susogta.

-Ugye? Szerintem is...-mosolygott önironikusan Pearson.