16. FEJEZET: ANNYIT ÁLMODTAM RÓLAD


-Neeee! Shadow azonnal gyere vissza!-kiabálta Bellatrix, ám semmi hatást nem ért el vele madaránál.-Ezt nem hiszem el! Most mondd meg, Marion, miért pont az Én hollóm ilyen szemtelen? Elvitte a verset!

-Fogadni mernék, hogy csak a vackába viszi.-nyugtatgatta barátnőjét Marion.-Nem kell túllihegni a dolgot! Óra után felmegyünk a Bagolytoronyba és megkeressük.

-Úgyse lesz meg! Shadow egy gonosz lélek, biztos vagyok benne, hogy odaadja valakinek elolvasásra.-Bella indulatosan dobbantott egyet a lábával.-Valaki egy jót fog röhögni rajtam és még az is lehet, hogy eljuttatja a levelet a címzettjéhez... Megölöm Shadow-t!

-Ugyan már, Baby! Ne húzd fel magad! Ez semmiség.

-Persze, neked, Marion! Mert neked máson se jár az eszed, csak a béna pasidon és azon, hogyan döntsd meg! Kurvára nem izgat téged, hogy Én...

-Basszus, Baby! Neked is csak egy valakin jár folyton az eszed: Lucius Malfoy-on! De semmit nem teszel a célod érdekében! Tudod mit? Örülhetnél, hogy Shadow révén most talán sikerül Luc tudomására hoznod az érzéseidet!-támadott vissza a Whalin-lány.

-Örüljek... Naná!-Végülis lehet, hogy igaza van... Nem lenne baj, ha Lucius egészen tisztába jönne a dolgokkal. Talán... talán még kedvezően is reagálhatna! De... mi van, ha nem? Nem bírnám elviselni, ha kinevetne és megalázna... Ő, egyedül Ő lenne képes arra, hogy teljesen tönkretegyen lelkileg. Ha egyenesen a tudtomra adná, hogy nem kellek neki, akkor... akkor az én életemnek vége lenne. Nem maradna semmi remény, semmi cél, semmi szépség... Nem lenne értelme tovább élnem.

Bellatrix-mielőtt még mélyebb lelki állapotba juttatta volna magát lehangoló, depresszív gondolataival-, elhatározta, hogy inkább nem agyal ezen a szerelmes vers-témán, hanem teljes erőbedobással az esti előadásokra koncentrál. A Bagolytoronyba azért még benézett Gyógynövénytan után, de várakozásának megfelelően se a levélnek, se Shadow-nak nyomát se lelte.
Bárhol bárkinél lehet. Jobb, ha nem kezdem el keresni! Gondolnom se szabad erre a hülyeségre, mert csak újra rettentően ideges leszek. A szemét madaram azért még lakolni fog eme tettéért!

Próbált megnyugodni, de elég nehezen ment. Mindenkire, aki csak ránézett, gyanakodni kezdett, hogy "Ő biztos olvasta a versem!", minden arcon gúnyt látott, minden felcsendülő kacagásról azt feltételezte, hogy rajta derülnek.

Este, a "Ki Mit Tud?" előtt erre a feszült hangulatra még rátett egy lapáttal a lámpaláz.
Bellatrix nem volt szégyellős lány, de ha belegondolt abba, hogy hamarosan több száz ember előtt kell előbb egy szenvedélyes vámpírhölgyet, majd egy utcalányt alakítania, eszelős menekülési vágy tört rá.

A színfalak mögött Rodolphus istápolta őt, aki szintén fellépésre várt.
-McGalival fogok nyomulni.-büszkélkedett Bellának.-Nagyon poén lesz! Az öreglány engem alakítgat majd össze-vissza mindenféle transzformáló varázslatokkal. Alapszitunak azt találtuk ki, hogy randira készülök és töprengek, mi jönne be a csajnak... Milyen legyen a hajam, mit viseljek meg ilyenek.

-Tyű, de érdekes...-morogta Bellatrix mogorván.

-Ja! Fasza lesz! Csinál majd nekem rasztahajat is, meg tüsit, meg lesz ilyen afrobúrám is!-Rod láthatóan nem vette a lapot. Vidáman magyarázott tovább.

-Te egyáltalán nem izgulsz?-fordult hozzá a Black-lány.

-Egyáltalán nem.-felelte a fiú.-Miért, Te igen?

-Hát... egy kicsit!-vallotta be Bella.-Elég sok szerepem van... és durvák is... Őszintén szólva félek, hogy nagyon égő leszek!

-Á! Kizárt. Te mindig csodálatos vagy!-Rodolphus megsimogatta Bellatrix karját.-Nyugi, szépségem! Ne görcsölj!

-Próbálok, de nem megy! Esetleg...-Miért ne kérhetném meg? Nincs abban semmi!-Esetleg megmasszírozhatnád a talpamat!

A Lestrange-srác szó nélkül szolgálatára állt és eleget tett a kérésnek.
Bella-bár utálta bevallani magának-, rendkívül élvezte a masszírozást, Rod határozott, hozzáértő mozdulatait a lábfején.
-A vállamat is egy kicsit, légyszi!-kérlelte a fiút.-Olyan jó...

-Neked bármit!-hangzott a válasz és kisvártatva az ügyes kezek már Bellatrix vállát és hátát gyurmázgatták.

-Oh, szuper vagy, Rod!-hálálkodott Bella jó néhány perc "kényeztetés" után.-Tisztára lelazultam. Mégiscsak jó vagy valamire!

-Kösz...

-Na, nekem most mennem kell átöltözni. Még egyszer köszi a masszázst!-a Black-lány visszavonult a lányok öltözőszobájába, s közben igyekezett megnyugodni, feldolgozni a Rod közelsége miatt benne feltámadt furcsán kellemes érzéseket.Ez tök durva! Egyáltalán nem iszonyodom az érintésétől, sőt! Szinte tetszik a dolog... Persze azért ez a közelébe sem ér annak, amit Lucius mellett éreztem! Lucius... Lucius...
Bellatrixban újból feltámadt a szörnyű sejtelem, hogy a Malfoy-fiú talán éppen e pillanatban az ő gyalázatosan ostoba versét olvassa valahol... De nem volt ideje szenvedni, készülődnie kellett Pearson darabjához.

A vámpírszerep kedvéért egy fekete, szaggatott talárt öltött magára és egy hosszú szemfogakkal ékeskedő műfogsort húzott felső fogsorára.
-Fú, de ijesztő vagyok!-szólt oda gúnyosan tükörképének.

-Mindjárt kezdünk!-kiabált be Pearson.

Bella a többi szereplővel együtt elindult a színpad felé.
-Szép nagyot fogunk égni!-mondta kényszeredetten vigyorogva színdarabbeli "szerelmének", a Griffendéles Frank Longbottomnak.

-Ugyan! Jók leszünk.-felelte Frank, de látszott rajta, hogy valójában még Bellatrixnál is jobban izgul.-A lényeg, hogy lazán kell előadni.

-Nyilván...-Bella eldöntötte, hogy iszonyatosan laza lesz, tudomást sem vesz a közönségről és csak a maga örömére adja elő Bloody Mary-t... De kint, a színpadon, a gyakorlatban ezt nehéz volt megvalósítani. Főleg, hogy rögtön a második mondata után kiszúrta magának az első sor közepén ülő Lucius Malfoy-t!

Lucius nem elég, hogy elől ült, ráadásul olyan leplezetlenül bámulta őt, hogy az már zavarbaejtő volt. A poénokon csak gunyorosan elmosolyodott, ellenben Bellatrix minden apró bakiját hihetetlen lelkesen fogadta.
Basszus, miért bámul ennyire? Így képtelen vagyok koncentrálni és...-És rengetegszer kiesett a szerepéből, elfelejtette a szövegét vagy rosszkor szólalt meg.

Csapnivalóan rosszul játszott és tisztában volt vele. A hatásos zárójelenet után-amiben Bloody Mary és vámpírbarátai elmennek vért adni-, egyenesen az öltözőbe rohant, még a meghajlást se várta meg.

Kegyetlenül béna voltam! Basszus, ezek után Én nem megyek ki még egyszer! Csak, ha Lucius-t elültetik onnan! Én így... Én így képtelen vagyok koncentrálni, Én... Direkt az a célja, hogy zavarba hozzon és mesterien csinálja! Tuti, hogy olvasta a versemet...

-Halihó Trixi!-zavarta fel mély letargiájából Andromeda és Berenice.

-Sziasztok...-nyekeregte Bellatrix válaszként.

-Hoztunk neked szexi cuccot a következő szerepedhez!-lelkendezett Andromeda.-És ki is akarunk sminkelni!

-Semmilyen következő szerepem nem lesz...-suttogta Bella.

-Dehogynem! Hát te leszel a legtutibb mugli kurva Ted darabjában!-vihogta Andro.

-Nézd, szereztünk neked csini fekete lakkcsizmát!-újságolta Berenice.-Meg egy miniszoknyát. A muglivilágban most ez a menő...

-Leszarom, mi a menő!-üvöltötte le a két lelkes lányt Bellatrix.-Nem értitek? Nem akarok szerepelni! Elegem van! Egy égés elég volt egy estére!

-Trixi! Fejezd be a hisztériát!-lépett húgához Andromeda és megpróbált szigorúan nézni, de ez nem nagyon ment neki.-Bocsi, de a szexi fogsorod tök komolytalanná teszi ezt a szitut!

-Örülök neki... De akkorsem lépek fel Ted darabjában!-Bellatrix hátat fordított nővérének.-Elegem van...-suttogta.

-Igen? Ennyitől eleged lett? Hát, sajnálom, Trixi, de én eddig azt hittem, téged keményebb fából faragtak.-mondta csalódottan Andromeda.-Úgy látszik, túl sokat képzeltem rólad... Nem vagy te kemény csaj, csak egy kis hisztis, gyenge liba...

-Nem vagyok az!!!-Rohadt Andro! Mi a francért mond ilyeneket? Utálom, hogy ennyire ismer, tudja, mivel érhet célt Nálam!

-Na, akkor?

-Oké, megcsinálom!-vágta rá elszántan Bellatrix. Nem hagyhatom, hogy Lucius kikészítsen. Erős vagyok és ügyes és ezúttal nem fogok foglalkozni vele. Felőlem nézhet bármilyen megvetően...

Bella hagyta, hogy Andromeda és Berenice belegyömöszöljék a kurva-jelmezbe, majd azt is engedte, hogy kisminkeljék és feltűzzék a haját.
A végeredmény több volt, mint meglepő.

-Ez... Ez...-Bellatrix elhűlve bámulta a tükörből rábámuló fekete, szegecses miniszoknyában, apró topban és fekete lakkcsizmában pompázó "csajt".

-Na, hogy tetszel magadnak?-érdeklődött Berenice.

-Hát... ööö... Ez iszonyatos! Mindenem kilóg ezekből a cuccokból és...

-Mivelhogy most egy kurva vagy, ez természetes.-magyarázta Andromeda.-Amúgy szerintem nincs szégyelnivalód... Kurva jól nézel ki!

-Ha-ha-ha! Vicces, nagyon vicces!-Bella közelebb lépett a tükörhöz, hogy jobban szemügyre vehesse a sminkjét.-Nem túl erős ez a szemfestés? És ez a csillogó rúzs... Nem, nem, ez nem Én vagyok!

-De, de, de, Trixi! Ez te vagy! Fogadd el, hogy dögös csajszi vagy!

-Nem, Andro! Ez itt egy olyan lány, akit nagyon megrugdosnék, ha találkoznék vele!-jelentette ki Bellatrix és elfordult a tükörtől.-Na jó, most egy kicsit kimegyek sétálni... Mikor kezdünk?

-Egy fél óra múlva kábé.

-Oké, addigra visszajövök.-Bella nagy erőfeszítések árán kibotorkált a folyosóra. Baromi nehéz ebben a magassarkú bénaságban járni! Hogy fogok táncolni benne?

Eldöntötte, hogy a hátralévő fél órát a járás gyakorlására fordítja. Eltipegett a folyosó egyik végébe, majd a másikba. Aztán megint oda-vissza, oda-vissza...

-Alakul, alakul...-szólította meg egy gúnyos hang.-Az igazi az lesz, ha már a padlót sem kell nézned hozzá.

-Malfoy! Te meg mit akarsz itt?-meredt a vele szemben álló, végtelenül fölényes fiúra Bellatrix.

-Csak... beszélgetni szerettem volna veled.-duruzsolta Lucius és egészen közel lépett a lányhoz.-Talán sejted, miről...

-Van egy tippem.-Az a kibaszott vers! Most ezzel fog cikizni!

-Van egy tipped... Pompás! Okos lány vagy te, Bella, mindig is tudtam!-nevetett a Malfoy-srác, majd kissé hátrébb lépve, alsó ajkát beharapva szemügyre vette Bellatrix szokatlan öltözékét.-Rémes ilyet mondani, de roppant kívánatosan nézel ki ebben a mugli jelmezben. Szinte kedvem támad... khm... minden ruhát letépni rólad!

-De egy rohadt bunkó vagy, Malfoy! Van képed...?!

-Ugyan, Bella! Ne kapd fel a vizet! Én a helyedben büszke lennék magamra, hogy idéznek a versemből!-Lucius megragadta a lány karcsú, fedetlen derekát és magához húzta őt.-Igazán helyes kis versikét írtál Nekem, Bella! Tudod, szörnyen tetszett és egészen... hogy is mondjam... ösztönzően hatott Rám. Kedvem támadt megvalósítani a leírtakat... veled.

-Igen?-Basszus, akkor gyerünk Lucius! Mire vársz még?-ordibálta egy kis hang Bellatrix fejében. Nem, ez nem így megy!-súgta egy másik, sokkal halkabb hangocska. A lány hosszas vívódás után a másodiknak adott igazat. -Ez így nem jó! Tisztára el van telve magától... Semmit nem számítok neki.-Lucius, te... te nem is akarsz Engem igazán.-vetette oda a fiúnak, majd kitépte magát karjaiból és elszaladt-már amennyire szaladni tudott a magassarkú csizmában....

Futott, futott a srác elől, egészen addig, amíg rá nem döbbent, hogy az meg sem próbált utána szaladni, meg sem próbálta utolérni őt.

Ekkora égést!-sóhajtott fel Bellatrix és leroskadt egy büszke kentaur-szobor talpazatára.-Hogy lehet valakinek ennyire jó érzéke mások kínos helyzetbe hozásához? Lucius mellett mindig totál idiótának érzem magam! Most is... Honnan tudhatnám, hogy komolyan mondja, amit mond? Mi van, ha most is csak hülyít, mint akkor, a gyengélkedőn? Úgy utálom... Utálom, hogy mindenkit játékszernek tekint és csak szórakozik az emberekkel! Annyira szemét, annyira mocsok és gonosz és... szexi! Basszus, az a legrosszabb az egészben, hogy mindezek ellenére boldogan hagynám, hogy játszon Velem, hogy kihasználjon, hogy magával ragadjon! Buta, szánalmas liba vagyok...

Lehangoltan a Nagyterem egyik ajtajához osont, hogy meglesse, hol tart a műsor.
Éppen a valószínűleg az est fénypontjának számító szám ment, vagyis Dumbledore egy szál gitárral kezében egy modern muglislágert énekelt.
Bella megvetően felszisszent-"Azért durva, hogy ennyire felvállalja a perverz muglimániáját!"-, de minden erőfeszítése ellenére sem bírta megállni, hogy legalább el ne mosolyodjon az előadáson.

-Jól nyomja az öreg, nem?-csendült fel háta mögött Rodolphus hangja.

Bellatrix-életében talán először-őszintén örült a fiúnak, de ezt persze nem akarta kimutatni.
-Nevetséges...-csóválta fejét.-Vén bolond.

-Naná, hogy az!-röhögött Rod.-De jókat lehet derülni rajta!

Az igazgató dalában éppen azt bizonygatta, hogy mindannyian egy sárga tengeralattjárón élnek*, a közönség pedig őrjöngött.

-Hová süllyedt ez az iskola!-bosszankodott Bella.-Dumbledore cirkuszt csinál belőle!

-Vagy inkább bordélyházat...-nyögte a Lestrange-srác végigmérve Bellatrix öltözékét.-Ugye tudod, hogy nem semmi, ahogy kinézel! Ha így kimész a színpadra... Ne csodálkozz, ha utána minden fiú be akar majd rángatni az ágyába!

-Rod, légyszi, hagyd ezt a szöveget... Enélkül is elég szarul érzem magam! Mindjárt a mi darabunk jön...

-Nyugi! Nyugi!-Rodolphus sután magához ölelte a lányt és egy puszit nyomott a fejére.-Szuper leszel. Én biztos vagyok benne.

-Csalódni fogsz...

-Nem. Soha. Minden rendben lesz.-a fiú egy apró, narancssárga valamit vett elő zsebéből.-Főleg, ha beveszed ezt! "FelDobó Kocka". Kegyetlen jó!

-Rod, Én... Nem biztos, hogy helyes, ha folyton ilyeneket tömsz Belém! Ez mégsem normális dolog...

-Kinek ártasz vele?

-Senkinek...-állapította meg Bellatrix.-Tényleg senkinek.-Rod már úgysem mer babrálni a cuccaival. Tudja, mik a következmények. A múltkori pofonjaim talán megérttették vele a tényállást.-Igazad van. Mit is picsulok itt...-azzal bekapta az édességet.

A "FelDobó Kocka" nagyon jóízű volt, édes, friss, könnyű... Bellának eszébe jutott, hogy az "Álmatlanság Szobájában" Marion ilyet vett be, ettől képzelte-többek között-kengurunak magát.

-Tényleg "gyümi" ízű!-kacagott fel.-Ahogy Marion mondta!

Rodolphus némán, arcán szelíd mosollyal bámulta a lányt.
-Amúgy Boldog Valentin-napot!-szólalt meg kisvártatva.

-Oh, neked is...susogta sejtelmesen Bellatrix.-Már amennyire boldog tud lenni egy ilyen elcseszett nap! Tudod mit? Kapsz Tőlem valamit ajándékba! Azt kapod, hogy... előadok egy "kurva jó" táncot csaknem ezer ember előtt!

-Nagyon megtisztelő!-nevetett a Lestrange-fiú.-Egyébként a leveledet is megkaptam. Gondolom poénnak szántad.

-Aha!-Bellából megállíthatatlanul kitört a röhögés.-Marionnal írtunk másoknak is... például... Macnair-nek!

-Mesélte...-somolygott Rod.-"Imádom a tested!" Büszke ám most magára nagyon!

-Jó, hogy...! Lehet is. Minden srác büszke lehet magára, akinek írtunk! Te is... Tényleg! Én nem kapok tőled semmit Valentin-napra?

-Hát... Tervezek valamit... De nem akarom előre elmondani.-felelte Rodolphus ábrándos arckifejezéssel.-Csak annyit árulok el, hogy meglátod és meghallod... egyszóval megtapasztalod sötétedés után!

-Ez durván hangzik!-nevetett a Black-lány.-Sötétedés után... Ismerve téged, ez nem sok jót jelent! De bízom abban, hogy már tudod, hol a határ.

-Persze. Világosan a tudomásomra hoztad múltkor...

-Akkor minden oké!-Bellatrix hirtelen arra lett figyelmes, hogy Dumbledore befejezte a dalolást.-Asszem mi jövünk. Én rohanok. Jó szórakozást, Rod!

Úgy is tett, ahogy mondta: rohant. Szaladt a színpad mögé Tedhez, Andromedához és a többiekhez.

-Na, végre itt vagy!-dörrent rá Tonks, aki láthatóan ideges volt.-Már féltem, hogy szabotálod a műsort!

-Miért tennék ilyet?-kérdezte fülig érő szájjal Bella.-Kész élvezet a csodás darabodban játszani!-Hogy rohadnál meg, Te fontoskodó aljadék...

A színpadon eközben felcsendültek az első, vagyis a hippi-jelenet dallamai.
Andromeda jópár színes ruhába öltözött társával együtt kivonult...

...és elkezdődött a műsor.

"...Gyerünk, baby! Lobbants lángra! Gyerünk, baby! Lobbants lángra!"**-bömbölték az óriási hangtölcsérek.
Andromedáék pedig csak lágyan ringatóztak a zenére.

-Ez milyen szám?-érdeklődött Bellatrix.

-Doors.-válaszolta Ted.-A kedvenc bandám...-Mindezt úgy mondta, hogy közben rá sem nézett Bellára. Csak a virágkoszorút viselő, kiengedett hajú, trapéznadrágos Andromedát bámulta.

Fú, de romantikus! A "nagy szerelem"...-bosszankodott magában Bellatrix.-Úgyis szétválasztalak titeket!-Ám hiába súlykolta, bizonygatta magának, hogy ez a leghőbb vágy... Legbelül érezte, hogy Andro és Ted kapcsolatának szétrobbantásánál sokkal boldogabbá tenné az, ha ő is átélhetné a viszonzott szerelem boldogságát.

"...Gyerünk, baby! Lobbants lángra!"

Kikukkantott a közönségre és meglátta, hogy Lucius még mindig az első sorban ül. Furcsa módon ez már nem zavarta, nem félt tőle. Sőt! Várta, hogy kimehessen a színpadra és megmutathassa, mire képes!
Úrrá lett rajta a tettvágy, a lelkesedés, a vágy, hogy táncolhasson, előadhassa, produkálhassa magát.

Amikor a hippis-és az apácás-jelenet is lement, hirtelen iszonyatos öröm szállta meg. Én következem!!!

Kivonult a színpadra és teljes beleéléssel csinálta a koreográfiát. A másik két kurvát játszó lány meg is lepődött rajta-Bellatrix a próbákon ugyanis folyton csak szapulta mind a zenét, mind a-szerinte-röhejes mozdulatokat.

Ezekben a pillanatokban már el sem tudta képzelni, mi baja lehetett ezzel a szereppel. Imádta a gusztustalan, ledér figurát, amit elő kellett adnia. Imádta, hogy több százan figyelték a táncát. Imádta Lucius-t, akinek sikerült néhány pillantását elkapnia. Tetszik neki, amit csinálok! Tetszem neki! Tök szexi vagyok!-állapította meg boldogan.

Egyre jobban fellelkesült, már olyan elemeket is "bedobott", amiket be sem gyakoroltak. Például rögtönzött "sztriptízt" mutatott be-kényelmetlen csizmáitól vált meg igencsak látványos körítéssel-, illetve a megbeszéltnél jóval élethűbben adta elő a "kuncsaftos"-részt szerencsétlen, értetlen Andrew Lortonnal...

-Trixi! Mi ütött beléd?-"ugrott neki" Andromeda miután vége lett a jelenetnek.-Teljesen hazavágtad Andrew-t ezzel a dörgölőzős, szexuálisan túlfűtött táncoddal! Nem így volt megbeszélve!

-Ti akartátok, hogy kurva legyek, nem?-vonta meg vállát flegmán Bella.-Hát, hoztam a karaktert! Lortont meg csak sajnálni tudom, ha ennyitől rámkattant.

-Nem ismerek rád, Trixi!-hüledezett Andro.

Én sem ismerek magamra.-tűnődött Bellatrix.-Talán... talán Rod "FelDobó Kockájától" érzem ilyen furcsán magam. Furcsán, de jól! Minden annyira fantasztikus! Az előadás jobban nem is sikerülhetett volna, óriási tapsot kaptam és Lucius-nek is tetszett... Azt hiszem...-Beleborzongott, ha a Malfoy-fiúra gondolt. Bár nem nagyon tudott ránézni tánc közben, végig érezte magán a tekintetét.

Úgy döntött, hogy nem időzik tovább a "kulisszák mögött". Egy mellékajtón besurrant a Nagyterembe és elvegyült a közönség soraiban. Persze nem maradhatott feltűnés nélkül, mivel még mindig igencsak hiányos fellépőruháját viselte. Jöttek is a poénos "10 sarlóért eljössz velem egy menetre?"-típusú beszólások, de Bella ügyet sem vetett rájuk. Csak egy valakit keresett szemével...

Lucius!-Mivel ülőhely már nemigen akadt, beállt oldalra, a fal mellé egy kisebb csoport Mardekáros lány közé és onnan figyelte "szőke hercegét".

A színpadon éppen ekkor ért véget Ted műsorának negyedik jelenete...

-Remélem érdekesnek találtátok ezt a kis Valentin-napi egyveleget!-szólalt meg mágikusan felerősített hangon Tonks.-Ez azt volt hivatott bemutatni, hogy nem csak a VarázsVilágban, de a mugliknál is igaz a "Mindenki másképp csinálja."-mondás. Különbözőek vagyunk, de épp ettől szép az élet!

-Így van!-helyeselt tapsolva az első sorban ülő Dumbledore.

Mekkora okosságot mondott Mr Mugli Őszentsége! Mindjárt előléptetik!

-Szeretném, ha meghallgatnátok még egy rövid verset.-folytatta Ted.-Az egyik kedvenc szürrealista költőm írta. Szabadvers, úgyhogy rímet senki ne keressen!

Azt hiszi, hogy mindenki csak rá kiváncsi? Lopja itt a drága időnket...-Bellatrix utálkozva nézett a színpadon szavaláshoz készülődő fiatal tanárúrra. De ahogy az belekezdett a versbe, rögtön lecsitultak indulatai...

-"Annyit álmodtam rólad, hogy már nem is vagy valóság.
Lesz-e még időm elérni ezt az élő testet és megcsókolni
e szájon e drága hang születését?
Annyit álmodtam rólad, hogy karjaim, amelyek megszokták,
hogy ha árnyadat ölelik, a saját mellemen kulcsolódnak össze,
talán át sem érik már a testedet."

Basszus, ez Rólam szól... Rólam és Lucius-ről!-Bella úgy érezte magát, mint akibe belecsapott a villám (bár nem igazán tudta, milyen az, csak ilyennek képzelte!). A tőle alig pár méterre ülő fiúra nézett és elszorult a szíve.

-"Annyit álmodtam rólad, hogy most már biztosan késő lenne felébrednem.
Álltomban alszom, testemet kitárva élet és szerelem
minden tüneményeinek, és te, számomra egyedül létező,
tán még annyira sem tudnám érinteni homlokod és ajkaidat,
mint az első jöttment ajkát és homlokát."

-Azért megpróbálnám...-ábrándozott Bellatrix és tekintetét végigszánkáztatta Lucius ezüstszőke hajzuhatagán.-Annyira gyönyörű...

A csodált személy hirtelen feléfordult és elkapta sóvárgó pillantását.

A szürke szemekben a leleplezés, a rajtakapás kaján öröme mellett még valami szokatlan, kissé ijesztő fény csillant, amit a Black-lány nem tudott hová tenni magában.
Csak azt tudta, hogy nem bírja tovább hallgatni ezt a verset. Megint csak beleélem magam ebbe a reménytelen rajongásba... Semmi értelme!

Szélsebesen kisietett a Nagyteremből.

Háta mögött könnyű léptek neszét hallotta... Valaki követte!

Bella a válla felett hátrapillantott, hogy megnézze, ki az... És nem akart hinni a szemének! Lucius! Szentséges ég...
-Mit akarsz Tőlem, Malfoy?-fordult a fiúhoz az előtérbe kiérve. Próbált higgadt maradni, de az őt fürkésző szürke szemek nem hagyták nyugodni. Szíve vadul kalapált és egész teste lázban égett.-Malfoy! Mit akarsz?-ismételte meg a kérdést.

Lucius nem válaszolt-szóban legalábbis nem. Szavak helyett a testbeszéd nyelvén adta a lány tudtára, mit is akar tőle: a falhoz szorította és megcsókolta.

Bella ellenkezés nélkül tűrte az ostromot, hagyta, hogy Lucius szenvedélyesen harapdálja az ajkait és hogy szorosan átölelje. Hogy ne hagyta volna! Hónapok óta vágyott már erre a csókra, sóvárgott ezután az ölelés után... Először ízlelte ezeket a mohó, akaratos ajkakat. Először simult a fiúhoz, először érezte ilyen közelről az illatát... Nem bírt betelni vele. A karjaiba akart omlani, teljesen átadni magát neki és ennek a szenvedélynek, hagyni, hogy Lucius rendelkezzen a testével, azt tegyen Vele, amit csak kíván...

Emlékezz a gyengélkedős esetre!-súgta egy számonkérő kis hang a fejében.-Azt szeretnéd, hogy megint olyan megalázó helyzetbe kerülj? Ugye, hogy nem!
-Lucius, engedj el!-tolta el magától srácot.-Én ezt nem akarom!

-Mit?-vigyorgott önelégülten Lucius.

-Ezt az egészet! Én most... most inkább visszamegyek a Díszterembe.-Basszus, mit csinálsz? Egy karnyújtásnyira vagy vágyaid beteljesülésétől, erre Te fognád magad és elmenekülnél??!!

-Ne butáskodj, Bella!-duruzsolta a Malfoy-fiú.-Semmivel nem akarok többet tőled, mint amennyit te akarsz Tőlem.

-Én semmit se...

-Most kit próbálsz becsapni, Bella?-kérdezte mélyen a lány szemébe nézve Lucius és halvány mosollyal arcán csavargatni kezdte Bellatrix egyik kósza, fekete hajtincsét.-Ne legyél ilyen ellenséges és makacs! Ellentmondanál saját vágyaidnak csak azért, hogy Nekem is ellentmondj?

-Nem azért! Én csak...-Bella be sem fejezhette a mondatot, már ismét ajkaira tapadtak a Malfoy-srác erőszakos, követelőző ajkai.

-Ellenkezésnek nincs helye.-suttogta a lány nyakát kóstolgatva Lucius.-Kellesz Nekem, te kis ribanc!

-Igen?-nyögte Bellatrix. Te is kellesz nekem, Te drága, elsöprő, gonosz fiú! El sem tudod képzelni, mennyire! Kár, hogy nem tudok hinni Neked...-És erre hogyhogy csak most, így hirtelen jöttél rá, Malfoy? Vivi, vagy tudomisénki... Az aktuális lotyód nem ér rá ma este?-Velem nem csinálhatja azt, amit másokkal. Nem engedem! Nem engedem!-Bella úgy érezte, belepusztul az önmagával folytatott vitába. Tudta, hogy ha odaadja magát Lucius-nek, akkor valószínűleg hatalmasat koppan majd utána. Kizárt, hogy szerelmes Belém! Csak meg akar dugni és kész! Viszont ez az alternatíva is vonzotta... Nagyon is! Vágyott a fiúra, vele akart lenni a másnaptól való félelem nélkül. Nem lehet... csak kihasználna!-győzködte egy büszke kis hang a fejében. Igen. És mi rossz van abban?-súgta egy másik, ledér hangocska.

Bellatrix végülis az erkölcs és a tartás javára döntött. Fogta magát és elkezdett rohanni a kertbe vezető ajtó felé-belül pedig szenvedett, üvöltött beteljesületlen vágyai miatt.

-Bella! Nem hagyhatsz itt csak így!-szólt utána Lucius és követte a kertbe.-Aki olyan levelet ír Nekem, amilyet te írtál, az ne játssza a szende, szűzies lánykát!

-Jaj ne! Hagyjál már ezzel! Azt a levelet... csak poénból írtam!-fordult meg a lány.-El sem akartam küldeni, csak aztán Shadow, az a dög lecsapott rá és...

-Minden bizonnyal rém izgalmas kis történet... De Engem nem érdekel.-jelentette ki a Malfoy-fiú és megragadta Bellatrix karját.-Velem nem fogsz szórakozni.-sziszegte, majd magához húzta a lányt és újfent megcsókolta, az eddiginél sokkal vadabban...

Bella egy ennyire meggyőző érvnek már tényleg nem tudott ellenállni. Kellek Neki, akar engem, Utánam jött...
Egész testében remegve simult az erős karokba és teljesen átadta magát a sodró árnak.

-Ne mondd Nekem, hogy ez is csak vicc...-suttogta diadalittas mosollyal Lucius Bellatrix libabőrös vállait simogatva.-Érzem, hogy kívánsz Engem...

-Talán... Egy kicsit...-felelte elhaló hangon a lány.

-És azt is érzem, hogy fázol ebben a kis semmiben.-tette hozzá a Malfoy-srác.-Nem szeretném, hogy megfagyj, kis kurvám!-duruzsolta gyengéden és fekete köpenyét Bellára terítette.-Még szükségem van rád ma este...

Egyik csók a másikat követte kint, az iskola udvarán. Bellatrix egy idő után már nem csak a vállán nyugvó köpeny miatt nem érezte a hideget... Lucius közelsége egészen felhevítette. A fiú el-elkalandozó kezei szemérmetlenül feltérképezték testét, de ő ezt egy cseppet sem bánta. Érezte Lucius szívverését, minden rezdülését... Földöntúli, eufórikus hangulatba került mindettől. Nem látott mást, csak a fiú sötétben fáklyaként világító szőke haját és sápadt arcát; nem hallott mást, csak halk sóhajait; nem érzékelt mást, csak az őt elárasztó csókokat és érintéseket...
Nem akarta, hogy vége legyen ennek a csodának!
Egy pillanatra eltolta magától Lucius-t, hátrébb lépett egy lépést és beszívta magába a látványt, az illatot, a hangulatot...

-Ne nézz Rám így, Bella! Mert mindjárt itt helyben a magamévá teszlek!-suttogta a Malfoy-fiú.-Tudod, ahogy a versikében is írtad...

-Ne hozd fel azt a nyomiságot, légyszi!-kuncogta Bella.

-Ugyan, miért szégyelled? Igazán... nagy művészi igénnyel bíró alkotás! De persze Engem elsősorban a tartalma ragadott meg...-Lucius lágyan megcirógatta a lány arcát.-Nagyon szép vagy ma este. Jól áll neked ez az erős szemfestés.

-Kösz...

-Nem is értem, hogy lehettem olyan vak, hogy eddig nem vettem észre, milyen gyönyörű vagy!

Ne, ez a befűző-szöveg nem kéne! Tuti kamu...-állapította meg magában Bellatrix.
-Ez a duma általában bejön a csajoknál?-fordult érdeklődve Lucius-höz.

-Többnyire igen.-nevetett fel a srác gúnyosan.-Minden nő szereti ezt hallani! De most komolyan is gondoltam. Álomszép vagy...

-Ne, Lucius, kérlek ne folytasd!-Bella hirtelen az imádott ajkakra szorította mutatóujját.-Nem szeretném, hogy hazudj Nekem! Nincs szükségem üres bókokra. Csak azt add, amit őszintén adsz!

Lucius harapdálni kezdte a szájához szorított ujjat, majd Bellatrix egyik kezét finoman duzzadozó ágyékához húzta.
-Őszinte vallomást kértél...-susogta.-Hát, tessék! Most pedig gyere Utánam!

Bella szó nélkül, megbabonázva követte a fiút. Nem tudta, hová mennek, de abban biztos volt, hogy innen már nincs visszaút. Sejtette, hogy nem csillagokat nézni viszi őt Lucius az Északi-toronyba. Vagy legalábbis nem a szó szoros értelmében vett "csillagnézésről" lesz szó...

Az ötödik emeleten, Balgatag Borisz szobra után egy kevéssel, egy díszes ajtó előtt ért véget útjuk.

-Megérkeztünk.-tájékoztatta a lányt Lucius.-Varangydudva.-vetette oda az ajtónak, ami erre nyikorogva kinyílt.

Lenyűgöző látvány tárult szemük elé: egy hatalmas, hófehér márványlapokkal lerakott fürdőszoba, a közepén egy süllyesztett, téglalap alakú medencével.

-A prefektusi fürdő.-súgta Bellatrix fülébe a Malfoy-fiú, majd a "Colloportus"-varázsigével bezárta az ajtót.

-Gyönyörű...-nyögte Bella az óriási, gyertyákkal teli csillár erős fényétől elszédülve.-Azt hiszem, ez az a hely, ahová nélküled sosem jutottam volna el!

-Hidd el, eljuttatlak még ennél szebb helyekre is...-suttogta Lucius és belecsókolt a lány nyakába. Kezével pedig befurakodott az apró top alá és a melltartón keresztül játszani kezdett Bellatrix mellbimbóival.

Bella egész teste libabőrössé vált az érintésektől.
Látszik rajta, hogy tudja, mit csinál és milyen hatással van Rám! De Én most... Nekem mi a "dolgom"?

-Arra gondoltam, először vehetnénk egy forró fürdőt...-mondta a szótagokat lustán elnyújtva Lucius, majd a medencéhez sétált és kinyitott néhány csapot.-Mit szólsz hozzá, Bella?-fordult a lányhoz.

-Én... Oké, persze... Benne vagyok...-dadogta Bellatrix és lassan nekilátott a vetkőzésnek. Kicsit kínosan érezte magát...

Ellenben Lucius egy pillanat alatt ledobta magáról ruháit és teljes nyugodtsággal beleereszkedett a medencébe.

-Na, gyere már Bella!-vetette oda a feszengő lánynak.-Nem áll jól neked ez a szende szerep!-azzal a kád szélén hagyott varázspálcája és a nyisszantó bűbáj segítségével egy csapásra "leszaggatta" Bellatrixról a szemét szúró ruhadarabokat.

-Aljas vagy!-csattant fel Bellatrix és villámgyorsan beugrott a vízbe, hogy nekiessen a fiúnak.-Tönkretetted a jelmezemet!

-Nagy kár érte...-ironizált Lucius.

-Igenis kár! Andromeda szerezte Nekem és...

-Ruha nélkül sokkal jobban nézel ki!-duruzsolta a Malfoy-srác és végigjáratta tekintetét a Black-lány karcsú, nyúlánk testén.

Bellatrix is végigmérte "ellenfelét": széles vállait, izmos karjait, sápadt bőrét... Lucius egyszerre tűnt nagyon is életrevalónak és erősnek, valamint kísértetiesnek és túlviláginak.

-Gyönyörű vagy...-suttogta Bella és átölelte az imádott testet. Érezte, ahogy összeér mellkasuk; érezte, hogy minden egyes porcikájuk a beteljesülésre vár...

Úgy esett neki Lucius ajkainak, mintha a fiú csókján múlna az élete. Átkarolta hófehér, kecses nyakát és csak csókolta, harapta, ízlelgette puha, akaratos száját.

A Malfoy-srác vágya egyre félreérthetetlenebbül feszült Bellatrixnak.
Egy idő után már nem bírta visszatartani magát: kiemelte a lányt a medencéből, lefektette egy-a padlóra leterített-bolyhos, fehér fürdőlepedőre és lassan beléhatolt.

Bellát először meglepte ez a furcsa, idegen érzés, de fájdalmat alig érzett.
Imádta az egész helyzetet; imádta, hogy ennyire közel lehet a fiúhoz, hogy egységet alkothat vele.
Lucius haja lágyan beborította őket, mint egy fényes, ezüstösfehér függöny; a medencéből felszálló forró gőztől mindketten elbódultak.

Bellatrix az ütemesen felette és benne mozgó fiú szemébe nézett, majd egy kacér kis mosoly kíséretében csípője köré fonta lábait.
Lucius mély, erőteljes lökésekkel jutalmazta a gesztust.
-Tetszik, hogy ilyen könnyen tanulsz, Bella!-suttogta elfúló hangon és apró csókokkal borította a lány arcát, nyakát, mellét...

Bellatrix a mennyekben érezte magát. Agya elborult, a feje kellemesen zsongott és forgott vele a világ-mintha részeg lett volna. Lucius részegített meg...

Becsukta a szemét és teljesen átadta magát a fiúnak.
Kábultan élvezte tovább mozgását, szenvedélyét, érintését, csókjait, lüktető testét...

El sem hitte, hogy ez a valóság. Annyit álmodott már erről... csak Ő és Lucius... Együtt, összefonódva igyekeztek a beteljesülés felé.
Bellatrix a fiú nevét ordítva, sikítva, suttogva érkezett meg...




* - Beatles: Yellow submarine
** - Doors: Light my fire