12. FEJEZET: MÚLT ÉS JÖVŐ


A november, a rengeteg kviddicsezés és tanulás hónapja villámgyorsan elszaladt és Bellatrix egyszercsak azon kapta magát, hogy már javában a decemberben járnak és hogy iskolatársaival egyetemben London felé robog a Roxfort Expresszel. Eljött a téli szünet ideje!

Bella lenyűgözve bámulta az ablaküveg mögött elsuhanó hófehér tájat és csak néha-néha pillantott a vele szemben ülő Perselus Pitonra.
Csak ő és a kissrác voltak a kupéban-Marion bizonytalan időre lelépett Alan Lovegood-ot meglátogatni, Cissa és barátnői pedig már vagy negyedórája a "mosdóban" voltak...

-Jó ez a kis csend!-sóhajott fel Bellatrix.-Már kezdett elegem lenni Cissie-ék vég nélküli fecsegéséből! Hihetetlen, hogy arról fél órán át képesek eldumálni, hogy valaki áthaladóban benézett a fülkébe!

Piton furcsálkozó pillantást vetett a Black-lányra az ölében nyugvó hatalmas könyv mögül, majd zavartalanul folytatta az olvasást.

-Értem... Nincs kedved beszélgetni...-mondta-inkább csak saját magának-Bella és lemondóan visszafordította tekintetét a vonat mellett szaladó havas hegyormokra. Bármennyire pozitívan is nyilatkozott a csendről az imént, valójában halálra unta magát. A kis Perselus nem volt túl szórakoztató útitárs.
Én is sokat olvastam kisebb koromban, és még mostanában is gyakran hódolok eme nemes tevékenységnek... De amit ez a gyerek csinál az már rémesen durva! Ez egy könyvmoly! Nem csoda, hogy nincsenek barátai... Ez legfeljebb csak akkor kezd majd el kommunikálni másokkal, ha már kiolvasta a világ összes könyvét!

Bellatrix vágyakozva gondolt a "leghátsó kupéra" és utasaira... Már bánta, hogy olyan durván visszautasította Lucius aznap reggeli invitálását, de ugyanakkor tudta, hogy muszáj volt így tennie. Ne higgye azt, hogy jóban vagyunk! Távolmaradásommal kívánom tudtára adni, hogy mennyire gusztustalannak tartom őt és a társaságát! Viszont, ha arra gondolt, hogy most talán egy hónapig nem fogja látni a fiút, hihetetlen üresség költözött a lelkébe és legszívesebben rohant volna, hogy még pár órát Vele lehessen...
Talán ott lesz a Bálon... A szülei biztosan ott lesznek. Lehet, hogy Őt is elrángatják, elvégre ez egy igen jelentős esemény. Bárcsak eljönne...

Bellatrix Lucius-ről szóló ábrándjait váratlan társaság érkezése zavarta meg: Sirius és kis bandája állított be hozzájuk!

-Csáó Trixi, jöttünk, hogy felrázzunk téged egy kicsit!-hirdette fenhangon Sirius, majd körbenézett a kupéban.-Hűha, látom, durva a helyzet...-tette hozzá Pitonra mutogatva.

-Igen, valóban durva a helyzet!-vágta rá Bella.-Négy kis nyomoronc megszállta a fülkét!

-Hah, én csak egyet látok. Egy randa csótányt!-nevetett fel a Black-srác.

-Nem is csótány, ez egy nyeszlett denevér!-fordult haverjához a-Bellatrix emlékezete szerint-James névre hallgató fiú. Aztán másik két barátjukkal-köztük Lupinnal is!-tudományos értekezésbe kezdtek arról, hogy miféle állat is a fekete hajú, Mardekáros srác.

Ez hihetetlen! Pofátlan kis dögök!-hőzöngött magában Bellatrix.-Ha két percen belül nem mennek ki, kirugdalom mindegyikőjüket!

Piton ellenben halálos nyugodtsággal állta a sértések záporát, csak egyszer-kétszer pillantott fel könyvéből és küldött lesajnáló fintort az őt szidalmazók felé.

Esküszöm, nem értem, hogy bírja! Rám mernének egy rossz szót szólni, én kivájnám a szemüket!
-Siri-baba! Fárasszatok másokat, légyszi!

-Ne má' Trix, mi csak azért jöttünk, hogy megmentsünk téged!-Sirius vigyorogva Pitonra mutatott.-Ha sokat vagy ezzel kettesben, a végén még elkapod!

-Vállalom a felelősséget!-felelte gunyorosan a lány és felugrott helyéről, hogy kihessegesse a "zavaró elemeket".-Viszont veletek addig nem vagyok hajlandó egy légtérben lenni, amíg nem tanultok meg normálisan viselkedni! Egyáltalán nem menő dolog ez a "négy az egy ellen" cikizési mód.

-Te most a denevérember mellett állsz, szóval "négy a kettő ellen"!-állapította meg hihetetlen éleslátásáról tanúbizonyságot téve James.

-Huh, tényleg!-csapta össze a tenyerét színpadiasan Bellatrix.-Akkor hívok még két embert és egymásnak esünk, oké? Úgy jó lesz?

-Na, rendben van. Akkor lépünk.-vette a célzást Sirius.-További jó szórakozást, Trixi! Ja, még annyit akartunk kérdezni, hogy Narcissa merre van?

-Ciss? Elvileg velünk utaznak, mármint ő és a barátnői, csak egy időre leléptek. Miért keresitek?

-Remus szeretne mondani neki valamit!-röhögött fel James.

Az említett srác apró, piros szégyenpír-foltocskával az arcán igyekezte kitolni haverjait a fülkéből és láthatóan zavarban volt a beszólás miatt.

-Ha visszajön Cissa, mondd meg neki, hogy Remus millió csókot küld neki!-üvöltött hátra Sirius, még mielőtt a Lupin-fiú végérvényesen becsukta volna utánuk a kupé ajtaját.

-Nyomorékok...-morogta rosszallóan Bellatrix.-Hogy én mennyire gyűlölöm az unokaöcsémet és a kis kreténeket, akiket maga köré gyűjtött!

-Mennyire?-szólalt meg váratlanul Piton és fekete szemeit a lányra szegezte.-Mennyire gyűlölöd? Képes lennél meggyilkolni őt?

A Black-lánynak a lélegzete is elállt a kérdés hallatán.
-Én... Nem, dehogy! Hogy kérdezhetsz ilyet?

-Azt mondtad, gyűlölöd. A szavaknak súlya van.-jelentette ki a kis Perselus halálos komolysággal.

-Ja, a tieidnek biztos, mivel félnaponta max. egyszer szólalsz meg!-vetette oda a kisfiúnak lekezelően Bella.-Úgy könnyű!

-Én mindent komolyan gondolok, amit kiejtek a számon. Te viszont nem. Nem gyűlölöd Sirius Black-et, legfeljebb idegesít téged. Én viszont tényleg gyűlölöm! Meg tudnám ölni...

-Hmmm... Ahhoz képest az előbb semmit sem csináltál, még csak vissza sem szóltál neki!

-Visszaszólni... Jellemző!-horkant fel Piton.-Tipikus Black-hozzáállás! Egyfolytában járatni a pofánkat, nagy szavakkal dobálózni... Ugyanolyan vagy, mint Ő!

Bellatrix elhűlve bámulta a vele szemben ülő kissrácot.
Még sosem hallottam ennyit beszélni egyfolytában! És ilyen szenvedélyesen... Ez a gyerek iszonyú beteg, tényleg valami kattanása van!
-Perselus-babucikám! Nyugodj meg!-csitítgatta a fiúcskát széles bájvigyorral az arcán.-Ne velem szívózz az unokaöcsém miatt!

-De... Idegesítően hasonlítotok!-fakadt ki Piton.-Ugyanaz az arc, ugyanaz a beszédstílus, ugyanaz a feltűnési mánia... Nem tudlak kedvelni téged, ha egyszer Őt gyűlölöm!

-Akkor ne kedvelj!-vágta rá sértetten Bellatrix és látványos duzzogásba kezdett, volt ajakbiggyesztés is meg minden... Még Narcissa is megirigyelhette volna! De Perseluson nem fogtak az efféle "női praktikák és fortélyok"... A lány elnémulása csak arra késztette, hogy "visszabújjon" óriási könyvébe.

-Hasonlítok Siriusra! És?-nyitotta meg kisvártatva a veszekedés második felvonását Bella, kiverve Piton kezéből a vaskos kötetet.-Hasonlítok hozzá, vagyishogy ő hozzám... Érthető, mivel rokonok vagyunk! Ráadásul, ha tudni akarod, nem csak szimpla kuzinok vagyunk, mivel az ő apja és az én apukám egypetéjű ikrek!

-Tényleg?-kérdezte szenvtelenül a kisfiú és lassan felvette a lány által a padlóra juttatott "legjobb barátját".-Ezt nem is tudtam.

-Pedig így van. Apa és Castor bá egypetéjű ikrek, tökre hasonlítanak egymásra. És így, mivel az ő génjeik csaknem teljesen egyformák, Sirius és én kábé olyanok vagyunk egymásnak, persze csak genetikailag, mintha féltesók lennénk. Szóval ezért hasonlítunk ennyire. Vilu?

-Ez sok mindent megmagyaráz. Érdekes...-felelte elgondolkozva Piton.

-Igen, tudom, hogy az!-bólintott rá Bellatrix.-Érdekes családom van! Nem cserélném el semmi pénzért, még akkor sem , ha egyes rokonaim az agyamra mennek!-a Black-lány Perselushoz hajolt és bizalmasan odasúgta neki.-Azt viszont nem szeretném, ha pusztán a vérésgi kötelék és a hasonlósaág miatt azonosítanál Sirius-szal. Én nem ő vagyok! Nem vállalok felelősséget a tetteiért. Ne engem szidj miatta, ne rajtam vezed le a feszültségedet, oké?

A fiúcskától már csak egy "Oké!" tellett ki, mert időközben megérkeztek Narcissáék-azaz Narcissa és két barátnője-és hangos, élénk beszámolóba kezdtek élményeikről.

-Hihetetlen, mennyi izgalom éri az embert a WC-re menet!-gúnyolódott Bellatrix.

-Hát igen!-helyeselt szép, szőke fejét bőszen rázva a kishúg.-Még Sirius-ékkal is találkoztunk! Olyan kis idétlenek!

-Azt mondták, hogy...-szólalt meg Narcissa egyik barátnője vihogva.-...hogy Remus Lupin szerelmes Cissie-be!

-Jaj, nem is igaz!-méltatlankodott pironkodva az érintett.-Csak cikizték szegényt, zavarba akarták hozni...

-De Cissie, Te tényleg annyira szép vagy! Biztos Beléd van zúgva! -erősködött a másik kis barátnő is.-Szerintem egy csomóan Beléd vannak!

-Jaj, Sylvie, Gertie! Ne csináljátok mááár!-nyávogta Narcissa.

Ez volt az a pont, amikor Bellatrix-követve Piton példáját-elővette a Roxmorts-ban vásárolt "Átkok Bibliáját" és olvasni kezdett. Egészen Londonig ennek a tevékenységnek hódolt így megkímélve magát a Narcissáékkal való értelmetlen, felszínes beszélgetéstől...

A King's Cross pályaudvaron Bellatrix-ék szülei várták a négy Black-csemetét.

-Anyáék hol vannak, Pollux bá?-érdeklődött Sirius nagybátyjától.

-Ők otthon készülődnek fogadtatásotokra!-felelte mosolyogva a férfi és egy "barackot" nyomott a kisfiú fejbúbjára.-Most mi vagyunk a titeket váró delegáció büszke tagjai!

-Cordelia mennyei vacsorával vár benneteket!-tette hozzá a lányok édesanyja.-Ciss, Belle, Ti most a Grimmauld térre mentek apátokkal és Sirius-szal, én pedig "elrabolom" Andromedát...

-Hová mentek, Anya?-kíváncsiskodott Narcissa.

-Oh, az titok!-válaszolta a nő sejtelmesen mosolyogva és legidősebb lányába karolt.-Indulhatunk, Andromeda? A csomagjaidat majd apádék elviszik...

-Jaj, vajon hová mennek... Nem igaz, hogy nem tudhatom!-nyafogott Cissie.

-Biztos ruhát néznek Andronak a Bálra.-nyögte be unottan Bellatrix, akit húgával ellentétben cseppet sem izgatott ez a "rejtély". Inkább örült, hogy kevesebben lettek, így nem kellett annyit küzdenie azért, hogy Ő mehessen apja jobbján. Általában anyja foglalta el ezt a "pozíciót"... De most, az ő távollétében Bella lelkiismeretfurdalás nélkül csimpaszkodhatott a csodált férfi karjába.
-Ugye nagyon hiányoztam, Apa?-affektálta édibédi pici lányos stílusban.

-Rendkívüli mértékben! Bár "szerencsére" gondoskodtál róla, hogy gyakran halljunk rólad.-felelte tréfásan, de ugyanakkor számonkérően Pollux Black.-Értesüléseim szerint szinte több időt töltöttél büntetésben, mint azon kívül!

-Jaj, ez nem is igaz!-ellenkezett Bellatrix.-Én tök jó gyerek vagyok! Múltkor például úgy megdícsért Pearson professzor, tudod ő az új SVK-tanár... Azt mondta, hogy én vagyok a legszorgalmasabb, a legjobb diákja!

-Csak azért mondta, mert jársz hozzá délutáni szakkörre!-röhögött fel Sirius.-Azt akarta mondani igazából, hogy egy stréber buzgómócsing vagy!

-Hahaha, nagyon poénos vagy, Siri-baba!-rivallt rá unokaöccsére Bella.-Kár, hogy a hülye vicceiden csak a hülye haverjaid tudnak nevetni...

-Elég legyen ebből! Ne veszekedjetek!-torkolta le a vitatkozókat a férfi és szigorúan összehúzta szemöldökét.-Sirius, ne piszkáld Bellatrixot! Bella, Te pedig viselkedj kicsit érettebben! Apropó, milyen szakkörre jársz?

-"SVK-Extra" néven fut és nagyon érdekes dolgokat tanulunk rajta.

-Ez a... Pearson tartja?

-Igen.-helyeselt a Black-lány.

-Sötét Varázslatok Kivédése szakkör...-Pollux Black gúnyosan elmosolyodott.-Meglep, hogy ilyesmire jársz. Eddig folyton csak szidtad azt a tantárgyat!

-Persze, mert eddig tök unalmasan tanították. Flatstone óráin el lehetett aludni! Meg tisztára elítélően nyilatkozott a Fekete Mágiáról...

-Ez az új tanár nem?

-Nem, ő tök normán áll hozzá. Nem csak egy oldalról nézzük a dolgokat... Ő legalább megtanítja azt is, hogy mi ellen védekezünk, mit védünk ki! Írtó érdekesen oktat! Például...

-Mi a múltkori SVK-órán eljátszottunk egy kiméra-vadászatot!-üvöltött fel Sirius és vad ugrándozásba kezdett.-Én voltam a gonosz bestia!!! Mindenkit megtámadtam, azt a pipogya Pitont is!

A kisfiú előadását nem csak az utcán mellettük elhaladó járókelők nézték megbotránkozva, hanem Bellatrix is.
Muszáj mindig beverekednie magát a középpontba! Szánalmas...-dühöngött magában, és bosszankodva állapította meg, hogy apja immáron Sirius élménybeszámolóját hallgatja.-Olyan pofátlan, egoista és idegesítő! Meg tudom érteni Perselust, hogy szívből gyűlöli!

De ő maga sajnos képtelen volt igazán utálni a kissrácot. Bármennyire is idegesítette sokszor, végtére is az unokatestvére volt! És gyönyörű kölyök... Értett hozzá, hogyan lehet lekenyerezni valakit pusztán egy mosollyal vagy egy ártatlan pillantással. A Black-család felnőtt-tagjai éppen ezért sosem tudtak haragudni rá semmiért, sokkal ritkábban büntették meg, mint például Bellatrix-ot... Egy szó, mitn száz: Sirius igencsak el volt kényeztetve. Hiszen ő volt az első fiú a családban, ő és öccse, Regulus jelentették a biztosítékot, hogy tovább öröklődik, nem hal ki a Black-név...

Regulus a maga kilenc évével a család legifjabb tagja volt, mindenki kis kedvence. Bella is imádta őt. Amikor a Grimmauld tér 12.-es számú házának küszöbét átképve meglátta a kicsit fiút, egészen elérzékenyült tőle.

-Csókolom Pollux bácsi! Sziasztok!-köszönt a kissrác illedelmesen mindenkinek és szégyenlősen elmosolyodott.

-Szeva Regi!-kiáltott rá válaszként Sirius, majd látványosan végigmérte öccsét.-Miért vagy ünneplőben?

-Anya mondta, hogy vegyem fel a dísztaláromat Pollux bácsiék tiszteletére...

-Hát, te debil vagy!-röhögött fel Sirius.-Úgy nézel ki, mint egy bohóc!

-Nem is! Nagyon fess.-jelentette ki Narcissa ellentmondást nem tűrő hangon.-Ugye, Trixi?

-Ja, naná!-vágta rá Bellatrix.-De azért szerintem öltözz át, Regi!-súgta oda a kisfiúnak.-Mert sürgősen össze kell, hogy ziláljalak és nem biztos, hogy ez a cucc a legalkalmasabb erre...

-Oké.-vigyorodott el Regulus és már rohant is a szobájába. Pár perc múlva már hétköznapi ruhában lógott Bella nyakában...
Kedvenc közös játékuk az volt, hogy Bellatrix eszeveszett tempóban pörögni kezdett karjában unokaöcsikéjével és addig pörgött vele, amíg rosszul nem lettek. Ezúttal azonban ezt a stádiumot nem érhették el, helyette Cordelia néni "rosszulléte"-vagy inkább iszonyatos ordibálása-tett pontot a móka végére. A fiúk anyja a ház berendezését féltve állította le őket.

-Majd ha Karácsonykor eljöttök hozzánk, akkor nálunk a kertben zavartalanul mehet a pörgés!-lelkesítette Regulust Bella.

A Karácsonyt ugyanis a két család mindig együtt töltötte Pollux-ék délnyugat-angliai birtokán. A lynton-i Black-kúria hatalmas, már-már kastélynak nevezhető épület volt jókora kerttel, halastóval, gyümölcsössel és saját temetővel. Az egész egy erdő közepén állt, egy muglik számára gyakorlatilag megközelíthetetlen és feltérképezhetetlen helyen.

Bellatrix rettenetesen szerette az otthonát. Amikor aznap este Hpp-porral hazamentek, első dolga volt, hogy egy nagy sétát tett a kertben. Meglátogatta kedvenc ezüstfenyőjét, amit szülei még az ő születése tiszteletére ültettek és ami már csaknem háromszor akkora volt, mint ő; aztán pedig betért a családi temetőbe...
Valami furcsa, megfejthetetlen okból rajongott minden sírkertért. Talán, mert a halál csendjét hallva, a múlandóság gondolatával találkozva jobban tudta értékelni az életet, az életét... Talán... De az is lehet, hogy csak szerette azt a mélabús hangulatot. Őseinek kőbe vésett nevei azzal a nem túl boldogító, de biztos tudattal töltötték el szívét, hogy van múltja és jövője, és hogy majd az ő emlékét is ugyanígy ápolják egyszer a leszármazottjai...

A megholt ősök szellemével való csendes együttlétét apja kellemes, mély hangja szakította félbe.
-Mit csinálsz itt, Bellatrix? Anyádék az előbb jöttek meg. Hoztak fagylaltot Florean Fortescue-tól. Gondoltam szólok, hogy gyere be és csatlakozz hozzánk a Hallban!

-Mindjárt...-felelte elhaló hangon Bella.-Csak olyan jó itt.

-Rémesen hideg van.-állapította meg Pollux Black.

-Nem is... Én nem fázok. Én... Apa!

-Igen, Bellatrix?

-Apa, mondd, Rám is így fognak majd emlékezni az utánunk jövő generációk, mint ahogy mi Regina nénire, Horatius dédnagyapára meg a többiekre?

A férfi lányához lépett és gyengéden megsimogatta az arcát.
-Igen, Bellatrix. Ha Black-hez méltó életet élsz és nem hozol szégyent a családra, akkor Rád is ugyanígy fognak emlékezni az eljövendő nemzedékek.

-És ha nem? És ha rossz úton indulok el?

-Felesleges ezen aggódnod, Bellatrix! Inkább gyere be, mert ha megfagysz itt kint, akkor semerre nem fogsz tudni elindulni!-nevetett fel Pollux.-Sőt, mitöbb a jövő heti bálról is lemaradsz! Az pedig nagy kár lenne... Igazán impozáns estélynek ígérkezik, Malfoy-ék minden bizonnyal kitesznek majd magukért!

-Malfoy-ék?-kapta fel fejét a Black-lány.-Hogyhogy? Csak nem ők...?

-De, de! Az ő wiltshire-i kúriájukban lesz megtartva a nagy esemény!

Tehát egész biztosan ott lesz Lucius! Újra láthatom Őt és az otthonát is és... Jaj, nagyon szépnek kell lennem, hogy lenyűgözzem Őt és felkérjen táncolni és...-Bellatrix hirtelen ráeszmélt, hogy gondolatmenete vészesen kezd hasonlítani az általa olyannyira megvetett, anyja-féle, "gyomorforgatóan nyálas" gondolatmenetre, ezért gyorsan "összekapta magát" és elindult apjával be, a házba.
Odabent egy Andromeda csodaszép báliruhájának örvendező család és egy jókora adag Vérfagyi várta...