11. FEJEZET: ÁLL AZ ALKU?

Bellatrix büszkeségén és sértettségén hamar felülkerekedett a kíváncsisága.
Ellenkezés nélkül követte Lucius-t utcákon, tereken át, egészen egy takaros kis kőházikóig.

-Itt is lennénk.-jelentette ki a Malfoy-fiú.

-Igeeen? Ezt a házat akartad megmutatni nekem? Igazán... szép!

-Bella, azt hiszem, még nem érted a lényeget.-intette le a lányt Lucius.-Ez itt egy motel. "Frankie Fadrus Fogadója". Közkedvelt... khm... találkahely.

-Aha.-Basszus, ez meg mit akar most Tőlem? Csak nem...?-Még mielőtt Bellatrix túlságosan is beleélhette volna magát a "Lucius szobára akar vinni"-verzióba, a Malfoy-srác megosztotta vele idejövetelük valódi okát.

-Azért hoztalak ide, mert láttam bemenni egy párocskát a motelba. Egy párocskát, melynek hölgy tagja történetesen apai és anyai ágon is rokonod...

-Andromedát?-kapta fel a fejét a Black-lány.-Hogyhogy? Kivel? Mikor? Hogyan?

-Igen, Andromedát.-hagyta jóvá Lucius és csalódott képet vágott.-Ezt gyorsan rávágtad... Azt hittem, legalább néhány másodpercig töprengeni fogsz rajta... Túlságosan hozzászoktam Maráék észjárásához!

Bellatrix-ot annyira ledöbbentette már csak a feltételezés is, hogy nővére egy motelszobába vonul valakivel, hogy fel sem fogta Lucius burkolt dícséretét gyors felfogásáról.
-Andro? Ezt nem hiszem el!-méltatlankodott.-Mégis kivel?

-A Mugliismeret tanárnő segédjével, azzal a sárvérű Tonks-szal volt.-a Malfoy-fiú minden egyes szót mélységes megvetéssel ejtett ki a száján.-Undorító, hogy Andromeda aranyvérű létére a sárban dagonyázik... Méghozzá látható élvezettel.

Andro és Tonks? De hát... Nem, az nem lehet! Kizárt! Malfoy hazudik!
-Nem hiszek neked, Lucius! Én ismerem a nővéremet és tudom, hogy ő soha nem vetemedne ilyesmire!-Vagy mégis? Nem, nem... Ő most Berenice-szel van a "Három Seprű"-ben és...

-Márpedig én láttam őket.-szögezte le a szőke srác.-Hidd el, Bella, nem volt szép látvány... De biztos vagyok benne, hogy ők voltak. Akár meg is várhatjuk itt kint, amíg kijönnek!

-De...-Bellatrix érezte, hogy észérvei egyre fogynak. Tudta, hogy egy az egyben el kellene utasítania Malfoy rosszindulatú feltételezését nővérével kapcsolatban, de valahogy valami azt súgta neki belül, hogy a fiú nem hazudik. Miért lenne érdeke ilyet mondani Andromedáról? Semmi dolga nincs vele...
Aztán hirtelen valami "szöget ütött a fejébe".
-Lucius, te... mit kerestél "Frankie Fadrus Fogadó"-jánál?

-Hogy Én? Nos Én... Ez azt hiszem, nem tartozik rád, Bella!-vigyorodott el fölényesen a Malfoy-srác.-A magánéletemhez semmi közöd!

-De, ebben az esetben van! Mivel épp a nővéremet rágalmazod!-csattant fel Bellatrix.-Vivivel voltál... Ugye?

-Vivi? Az meg ki?-nevetett Lucius.

-Rohadtul nem vagy poénos, Malfoy! Tudod jól, kire gondolok!

-Ja, persze, arra a kis szőke ringyóra... Nem, nem vele voltam. Ő már lejárt lemez!

-Gusztustalan vagy!-Bella életében először szinte sajnálta Vivienne Carnal-t. Lucius egy undorító alak! Csak kihasználni tudja az embereket... Önző dög! Nem is tudom, mit keresek itt vele... Nem is tudom, miért adok a szavára! Méghogy Andro és Edward Tonks! Nevetséges...
De úgy döntött, hogy ha már egyszer ott van, vár egy kicsit és-remélhetőleg-megbizonyosodik Lucius állításának hamisságáról.

Leült egy fatönkre és a vele szemben álló Malfoy-fiúra szegezte vádló tekintetét.
-Egyébként miért izgat téged ennyire a nővérem erkölcse? Eldöntötted, hogy ezentúl az egész családomra rászállsz?

-Bella, Bella, ne legyen üldözési mániád! Én csak jót akarok neked!

-Te? Jót? Na ne röhögtess! Lucius, én nálad önzőbb és rosszindulatúbb embert még nem ismertem!

-Pedig tényleg jót akarok neked. Fel akarom nyitni a szemed!-a Malfoy-srác egészen közel lépett a fatuskón üldögélő lányhoz.-Akár elhiszed, akár nem, igazat mondok Andromedáról! Egy igazán pompásnak ígérkező délutáni programot adtam fel azért, hogy tájékoztassalak nővéred árulásáról, úgyhogy ne vond kétségbe a szavam!

-Oké, oké! Hiszem, ha látom!-vágta rá durcásan Bellatrix. Pompás program... Miért nem mondja ki nyíltan, hogy valami csajszit akart megdönteni? Minek szépíti a dolgokat? Utálom, hogy ilyen kibaszott nyugalommal és derűvel adja elő mocskos élete mocskos mozzanatait!-Lucius!-fordult a szőke fiúhoz.-Felőlem nyugodtan mehetsz a dolgodra. Egyedül is meg tudom várni Andromedát-ha tényleg itt van...

-Azt szeretnéd, hogy elmenjek?-suttogta Lucius és egyik kezét rátette a Black-lány térdére.-Tényleg azt szeretnéd?

-Nekem tök mindegy, hogy itt vagy-e vagy sem.-"flegmázott" Bellatrix. Belül pedig őrületes harcot vívott magával, hogy semmilyen jelét ne mutassa annak, hogy milyen elementáris hatással van rá Lucius érintése.-Felőlem akár itt is maradhatsz, el is mehetsz. Csak mondtad, hogy milyen "pompás programod" lett volna... Hát, miattam el ne mulaszd!

-Ki mondja, hogy bármit is el kéne mulasztanom?-a Malfoy-fiú kérdőn felhúzta jobb szemöldökét, kezével pedig simogatni kezdte Bellatrix felső lábszárát.-Lehet, hogy a "műsorváltozás" még izgalmasabb programot hozott Nekem...

"Izgalmas program?"... Ez lennék Én? Mégis mit képzel ez magáról? És Rólam? És...
-Lucius, vedd le Rólam a mocskos mancsodat! Azonnal!-utasította a srácot Bella. Közben meg legszívesebben leteperte volna őt... Saját magával viaskodott és végül az Értelem győzött az Érzelem-vagy inkább az Ösztön?-felett.
Ilyen feltételek mellett nem mehetek bele semmibe! Bármennyire is akarom Őt, ez így most nem menne... Majd egyszer... egyszer... Egyszer még könyörögni fog Nekem, hogy csókoljam meg és... és... De ez most nem okés!

-Rendben. Csak gondoltam, akár kellemesen is eltölthetnénk a várakozási időt.-jelentette ki szenvtelenül Lucius.

-Bazd meg!-szaladt ki Bellatrix száján.-Te... te elképesztő vagy! Vannak neked egyáltalán érzéseid? Vagy neked minden csak játék, időtöltés?

-Természetesen vannak érzéseim, Bella.-válaszolta a Malfoy-fiú nyugodt hangon.-Mint mindenkinek! Bár... most, hogy így kérded... Tényleg, ha jobban belegondolok, rá kell jönnöm, hogy tényleg nincs túl sok!

-És erre még büszke is vagy! Hányinger!-a Black-lány hirtelen azon kapta magát, hogy mindent kimond, amit gondol. Hogy felvállalja gondolatait, véleményét, érzéseit Lucius előtt. Furcsa, de kellemes érzés volt.

Egykedvű mosollyal ücsörgött tovább a fatönkön és immáron egészen zavartalanul fürkészte a Malfoy-srác arcát. Különös volt, mintha ledőlt volna egy addig köztük emelkedő láthatatlan fal. Micsoda közhelyes gondolat!-konstatálta magában a lány.-Ledőlt a fal... De tény, hogy hirtelen minden olyan más lett! Máshogy nézek Lucius-re. Nem is tudom... Talán próbálom reálisan látni a dolgokat? Vagy... Az a legfurcsább, hogy már egyáltalán nem érzem zavarban magamat itt Mellette! Bárcsak tudnám, hogy mi történt...

A helyzet további elemezgetése helyett inkább érdeklődve a fiúhoz fordult és némán kémlelni kezdte az acélszínű szemeket, melyekben saját, csillogó tekintetű képmását látta viszont.

Teljesen elmerültek egymás tekintetében... Bellatrix csaknem egészen el is feledkezett arról, hogy miért is van ott.
Aztán egyszercsak ajtókinyílás és -becsukódás hangjára, majd lépések zajára lett figyelmes. Beszélgetésfoszlányok is vegyültek a lépések zajába... Egy ismeretlen férfi hang és egy nagyon is ismerős női hang...
Nem hiszem el! Ez egyszerűen képtelenség! Csak hasonlít Andromedáéhoz... Ez nem lehet ő!

Bella csak akkor volt képes elfogadni Lucius állításának igaz voltát, amikor a fatönkről felpattanva, néhány gyors és határozott lépéssel a közeledő párocska mellett termett és saját szemeivel bizonyosodott meg róla, hogy az bizony valóban a nővére és Tonks.

Be kellett látnia, hogy két érzékszervében nem csalatkozhat egyszerre.
-Andromeda! Te itt ezzel...!-kiáltott fel hitetlenkedve.-Én nem akartam elhinni! Mit csinálsz te itt ezzel?

-Szia Trixi!-köszönt látszólagos nyugalommal az idősebb Black-lány.-Bemutatom neked Ted Tonks-ot! Ted, ő itt a húgom, Bellatrix.

-Helló!-üdvözölte Bellát barátságosan a srác.-Szerintem már találkoztunk egymással! Egyszer a suliban... A húgod csaknem fellökött a lépcsőn lefelé jövet!-magyarázta Andromedának derűs hangon.
-És milyen kár, hogy csak majdnem!-vetette közbe Bellatrix és szikrázó szemekkel nézett a vele szemben álló két emberre. A tehetetlen dühtől alig bírt újból megszólalni.

Az őt időközben utolérő, továbbra is tökéletesen nyugodt Lucius "segítette" ki a feszült helyzetből.
-Andromeda! Azt hiszem, magyarázattal tartozol a testvérednek ittléted okát illetően.-mondta komoly és számonkérő hangsúllyal.

-Malfoy! Neked ehhez abszolút semmi közöd!-jelentette ki Andromeda.-Trixi, mégis mire véljem ezt az egészet?-fordult húgához.-Idejössz Malfoy-jal és ok nélkül lerohantok...

-Ok nélkül??? Andro, ezt Te sem gondolhatod komolyan!-méltatlankodott Bellatrix.-Egy motelban... enyelegni egy muglival szerinted teljesen helyénvaló dolog???

-Ted nem mugli!!!-torkolta le testvérét Andromeda, aki láthatóan kezdett kijönni a sodrából.-Ted nem mugli! Ugyanúgy képes varázsolni, mint Te vagy én! Az pedig, hogy hol, kivel és mit csinálok, nem tartozik Rád! A húgom vagy, nem az anyám!

-Oké.-vonta meg vállát gonoszul vigyorogva a fiatalabb Black-lány.-Tényleg csak a húgod vagyok... Nem tartozol magyarázattal Nekem! Majd Apáéknak magyarázkodhatsz!

-Trixi, ha ezt meg mered tenni... Akkor én...

-Akkor te nagyon nagyot szívsz, Andro!

-Lányok, mi lenne, ha lecsillapodnátok?-szólt közbe Ted Tonks. Halkan és nyugodtan beszélt ugyan, de a szemében Bellatrix halvány szikráját sem látta a magabiztosságnak.

Fél.-állapította meg magában elégedetten.-Ő még nagyobbat szívna, mint Andro! Fél a szánalmas sárvérű nyomoronc... Apa tuti kinyírná! Meg is érdemelné a nagyravágyó, felkapaszkodott mugli!

-Ted, kérlek, most ebbe ne szólj bele!-szólította fel a mellette álló fiút Andromeda.

-Ebben végre egyet értünk!-nevetett fel Bellatrix.-Ted, fogd be a pofád!

-Nem beszélhetsz így vele! Egyáltalán semmivel nem állsz felette, bármennyire is azt képzeled, Trix! Nem vagy se jobb, se okosabb, se értékesebb nála!

-Ezzel azért vitatkoznék!-vetette közbe Lucius.

Bella hálásan a Malfoy-srácra mosolygott, aztán visszaterelte figyelmét nővérére és folytatta a meddő vitát. Vagyishogy folytatta volna, ha Andromeda nem hagyta volna ott őt "Elegem van Belőled!"-felkiáltással.

-Remélem sikerül majd megbeszélnetek a dolgot, miután mindketten lenyugodtatok.-adott hangot véleményének Ted Tonks, majd követte a szenvedélyesen távozó lányt.

-Ezek... undorítóak! Hallottad mit mondott a sárvérű? Van pofája itt játszani a békeharcost azok után, hogy egy motelban... bemocskolta a nővéremet, mint valami mugli szajhát!-dühöngött Bellatrix.-És Andromeda... Én esküszöm nem értem, miféle elfajzott ízlése van! Hogy alacsonyíthatja le magát ennyire...

-Csillapodj, Bella!-csitítgatta a lányt Lucius.-Hidd el, én is megdöbbenve állok az eset fölött...

-De, érted?! A nővérem! Akit, azt hittem, hogy ismerek!

-Nehéz lehet most neked. A családodat sem irígylem...-susogta a Malfoy-fiú.-Egy ekkora botrány hihetetlenül rossz fényt vetne a Black-famíliára...

Bellatrixnak hirtelen furcsa érzése támadt. Lucius eleinte nyugtatgatónak tűnő szavai kezdtek baljóslatúvá, fenyegetővé válni.

-Ha kiderülne a nővéredről, hogy miféle elemekkel áll össze, az az egész Black-családot szégyenbe hozná!-folytatta a srác.-Különösen szerencsétlen dolog, hogy pont Andromeda első bálja előtt történik ilyesmi...

-Lucius, ezzel meg mit akarsz mondani? Mire célozgatsz?

-Arra, hogy egyelőre csak te meg Én tudunk az esetről... Meg persze az érintettek... De félő, hogy ez nem marad sokáig így...

-Igen, mert el fogom mondani a szüleimnek. Nekik joguk van tudni, és...-Bella a fiú önelégült arcára pillantott és rögtön megértette, hogy miről is van valójában szó.-Te nem erre gondoltál, igaz? Te... te zsarolni próbálsz!

-Ugyan, Bella! ne túlozzál!-legyintett Lucius.-Én korrekt üzletet akarok kötni veled. Mindeketten jól járunk vele.

-Korrekt üzlet! Kihasználni a másik szorult helyzetét és megzsarolni őt... Ezt nevezed Te korrekt üzletnek???

-Csak annyit akarok, hogy gyere vissza a csapatba.-jelentette ki a Malfoy-srác.-Pusztán ennyi a hallgatásom ára. Semmi tisztességtelen, semmi megalázó nincsen ebben! Te duplán jól jársz: a családi titkod továbbra is titok marad és újra kviddicsezhetsz!

-Megmondtam, hogy nem megyek vissza. Elegem van mindannyiótokból!

-Nincs más választásod, Bella!

Tényleg nagyon úgy néz ki... De, várjunk csak!
-Malfoy, miért akarod, hogy visszatérjek a csapatba? A múltkor mintha elég negatívan nyilatkoztál volna terelői kvalitásaimról... Ráadásul, ha jól tudom, már be is töltöttétek a posztomat... Mi ez a hatalmas fodulat, Malfoy? Őszintén érdekel!-Bellatrix túljátszott kíváncsisággal fordult a fiúhoz, akinek a beszélgetés új iránya egyáltalán nem volt ínyére.

-Nem hinném, hogy különösebb magyarázattal tartoznék neked, Bella!-válaszolta ingerülten.-Lehet, hogy most azt várnád, hogy halálra dícsérjelek és esengjek a bocsánatodért... Helyesbítek: biztos vagyok benne, hogy ezt várnád! De eszem ágában sincs így tenni. A kérdés adott: visszajössz a csapatba vagy sem?

Hogy lehet ilyen szemét még most is? Nem elég Nekem, hogy Andromeda ezzel a "Ted" nevű muglival kavar, még ő is itt baszogat! És megint az lesz, amit Ő akar, mert nincs más választásom!
-Malfoy, én...-Még szép, hogy visszamegyek...-...Szerintem nem kétséges, hogy mi a válaszom!-Basszus, de legalább annyit mondhatna, hogy "Bocs!"!

-Okos lány vagy, Bella! Nem hagytad, hogy saját büszkeséged a családod érdekei elé tolakodjon. Ez tetszik!-paskolta meg a lány arcát Lucius.-Számítok rád holnap, a Hollóhát elleni meccsen. Győznünk KELL!

-Győzni fogunk...-suttogta Bellatrix és érezte, tudta, hogy úgy lesz, ahogy mondja. Tudta, hogy a másnapi mérkőzésen a Mardekár le fogja alázni ellenfelét. De-talán először életében-nem lelkesítette a győzelem gondolata. Egyáltalán nem.