|
10. változások
2005.02.04. 01:15
10. FEJEZET: VÁLTOZÁSOK
Az "Álmatlanság Szobájá"-ban töltött éjszaka mámorító volt: Bellatrix felváltva csókolózott Rod-dal és ugrándozott Marion-nal. Végtelenül feldobottnak és-a bezártság ellenére-szabadnak érezte magát.
Hajnaltájt azonban mélypontra került: szemhéjait ólomsúlyúnak kezdte érezni és egyre többször ásított bele a Lestrange-fiú arcába. Aztán egyszercsak hirtelen Rod karjaiba zuhant és elaludt! Azazhogy elaludt volna...
Elaludt volna, ha történetesen nem az "Álmatlanság Szobájá"-ban lett volna! A szoba ugyanis, nevéhez hűen nem hagyta ezt, ébresztő gyanánt jéghideg zuhanyt küldött a lányra-és vele együtt persze a többiekre is.
-Kösz, Bella, hogy megoldottad nekem a reggeli zuhanyzást!-ironizált Lucius.-Ha valami, hát ez tényleg hiányzott még a teljes boldogságomhoz!
-Jól van, na! Bocs!-nyögte kómásan Bellatrix és dideregve Rodolphus-hoz bújt.-Nem direkt aludtam el...
-Most legalább mindannyian felfrissültünk!-vigyorgott a Lestrange-srác.-Garantáltan kihúzzuk ébren reggelig!
-Én egyébként is kibírtam volna!-jelentette ki Lucius.
-Igen, tudjuk!-röhögött fel a szoba közepén guggoló Marion.-Te egy kivételes akaraterővel rendelkező varázsló vagy! Isten vagy! Taníts minket! Leborulunk lábad elé, ó, Drága Szent Luc!-zengte áhitattal teli hangon a Whalin-lány és a Malfoy-fiú lába elé vetette magát. Közben persze pukkadozott a nevetéstől...
-Mit nem tesz néhány "A-kategóriás csodaszer" az emberekkel!-sóhajtott fel Lucius és egy leereszkedő mosolyt küldött az őt éppen istenként tisztelő Marion felé.
Mire a felkelő Nap első sugarai betörtek a szobába az egyetlen, keskeny kis ablakon keresztül, megjelent Flatstone professzor is és kiengedte a fiatalokat.
-Remélem okultak a leckéből!-mondta nekik reszelős hangján.
-Nem is sejti, mennyit!-felelte kajánul Rodolphus, majd haverjához fordult.-Milyen órával is kezdünk?
-Bűbájtannal.-hangzott a Malfoy-srác válasza.
-Nekünk pedig Átváltoztatástanunk lesz.-állapította meg Marion.-Megyünk is fel a Bagolytoronyba. Viszlát, skacok!
-Sziasztok!-köszönt el Rod és egy puszit nyomott Bellatrix szájára. A lány hagyta, de nem viszonozta a "gesztust". Kezdett nagyjából magához térni, kezdte visszanyerni elméje eredeti állapotát és normális gondolatait, de még túl fáradt volt ahhoz, hogy megértse, hol is van valójában és mi is történt vele.
Bambán követte barátnőjét a Bagolytoronyba...
Csak aznapi harmadik óráján, Jóslástanon tért magához teljesen a finom, lótuszvirág illatú füstölők hatására.
-Basszus Marion, én tényleg smároltam Lestrange-dzsel?-fordult kétségbeesetten barátnőjéhez. Kérdése olyan hirtelenre és hangosra sikeredett, hogy a kérdezett és néhány körülöttük ülő lány-köztük Jemima Duerre is!-egy emberként nevettek fel.
Még a Jóslástant tanító Antonia C. Pation professzor is elmosolyodott.
-Bellatrix, mi itt most a jövő, és nem a múlt titkait próbáljuk kifürkészni!-mondta kedvesen a Black-lánynak.
Baszki, ekkora égést!-zuhant magába Bella.-Teljesen szét vagyok esve... És most Pation valószínűleg egy ostoba kis picsának gondol!-A fiatal Pation professzor a kedvenc tanárnője volt. Imádta az óráit. Éppen ezért különösen szégyelte magát, hogy ilyen hülyén viselkedett. Óra után oda is ment elnézést kérni tőle.
-Szörnyen sajnálom, tanárnő, hogy olyan illetlenül beleszóltam az órába...
-Sose bánd, Bellatrix!-legyintett lazán Pation.-Ami történt, megtörtént. Ne emészd magad miatta!
Bella nem igazán tudta eldönteni, hogy a tanárnő az órai viselkedéséről vagy a Rodolphus és közte történtekről beszél-e... Bár tulajdonképpen teljesen mindegy is volt, melyikről, mert egyik esetben sem tudta megfogadni a tanácsát. Igenis bánta a dolgokat és igenis emésztette magát.
Hogy lehettem ennyire... hülye??? Tudhattam volna, hogy milyen sunyi szemét Lestrange! Nem lett volna szabad ennem abból a szarból! Tök naív voltam... Tiszta égés! És most... basszus, mit gondolhat rólam Lucius? Nevetségessé tettem magam! Azazhogy Lestrange tett nevetségessé...-a lány vak dühében minden vele szembejövőt fellökött a folyosón.-Lestrange átvert! Valami béna ajzószert vagy... mittudoménmit adott nekem a beígért hallucinogén cucc helyett. LESTRANGE ÁTVERT! Rohadt, szánalmas, perverz disznó! Direkt csinálta, hogy élvezkedhessen rajtam! Undorító... Ilyen iszonyú helyzetbe hozott, csak hogy neki legyen egy jó éjszakája!
-Szerintem túldramatizálod a dolgot.-jelentette ki Marion, miután végighallgatta barátnője sirámait.-Csak egy csók volt...
-Csak egy csók?!-kiáltott fel Bellatrix és hogy felháborodását kifejezze, belerúgott a folyosón álldogáló egyik lovagi páncélba.-Csak egy csók?! Marion, csak, hogy tudd: órákon át össze-vissza nyálazott, kihasználva a kábultságomat!
-Ne mondd már, hogy olyan szörnyen rossz volt...-vigyorgott a Whalin-lány.-Én úgy emlékszem, szó sem volt kábultságról! Hogy is mondjam... elég aktívnak tűntél!
-Aljas rágalom!-tiltakozott Bella.-Én egyáltalán nem... Én... Na jó, nem volt annyira rémes, de...-Kurva jó volt...-Most nem ez a lényeg! Lestrange átvert, megalázott, megbecstelenített...
-Tényleg, az is volt? Én azt hittem, csak smároltatok!
-Marion! Miért érzem úgy, hogy Te ezt nem veszed eléggé komolyan?
-Jaj, Baby, én mindig tök komolyan veszem a problémáidat, csak... Csak szerintem ezt az ügyet most iszonyatosan felfújod! Annyi történt, hogy csókolóztál Rod-dal! Mi olyan rémes ebben?
-Nem hiszem el, hogy nem érted!-a Black-lány úgy érezte, menten felrobban a dühtől.-ÉN NEM AKARTAM MEGCSÓKOLNI ŐT! Soha mégcsak meg sem fordult a fejemben, hogy Én és Lestrange... SOHA! És most... Most úgy érzem, hogy hülyét csinált belőlem! Elérte, a maga aljas, gusztustalan módján, hogy a meggyőződésem ellen cselekedjek. És mindenki meg fogja tudni... És röhögni fognak rajtam, meg Lestrange-dzsel együtt emlegetnek majd... Én ezt NEM AKAROM! Én...
-Nyugi, Baby! Nyugi!
-Ne "Baby"-zz itt nekem, Marion! És ne próbálj megnyugtatni! Megölöm Lestrange-t!!! Velem ezt senki nem csinálhatja!
-Persze, hogy nem, Baby! Persze, hogy nem!-a Whalin-lány taktikát váltott: megértő arccal, beletörődő mosollyal mindent ráhagyott barátnőjére. Rájött, hogy csak így csillapíthatja le őt. Ha megpróbálja meggyőzni arról, hogy a helyzet mégsem olyan szörnyű, mint ahogy ő látja, attól csak még idegesebb lesz...
Bellatrix viszont egyáltalán nem akart megnyugodni! A hátralévő tanórái idejére ugyan némileg félretette indulatait, de nem feledkezett meg róluk.
Az, hogy Marion feladta a meggyőző-szerepkört, nagy könnyebbséget jelentett neki. A Whalin-lány, laza, "Csak egy csók!"-álláspontjával ugyanis közel járt ahhoz, hogy letérítse őt a "helyes ösvényről". A helyes ösvényről, mely büszkeséggel, erkölcsösséggel és kérlelhetetlen konoksággal volt kikövezve. Marion hozzáállása az esethez-és úgy általában az élethez-igencsak hívogató, igencsak vonzó volt...
Mert végülis valamilyen szinten igaza van:csak csókolóztunk... És egyáltalán nem volt rossz, sőt! Fantasztikusan éreztem magam... DE! Nem lehet életem vezérelve a testi élvezetek hajszolása! "Egy Black elsősorban nem a testének él!" Ahogy Apa is mondani szokta... És teljesen igaza van! Nem dönthetek a gyönyör javára a büszkeségem, az emberi méltóságom ellenében! Nem, nem és NEM! Nem gyöngíthet el a testem! Megmutatom Rodolphus-nak, hogy Velem így nem lehet viselkedni! Én nem vagyok olyan könnyű kis nőcske, mint Vivi vagy Mara... Rajtam aztán nem fog élvezkedni!
Úgy döntött, hogy még aznap délután beolvas a Lestrange-fiúnak.
A kviddicsedzés jó apropónak tűnt erre.
Mikor Bella a pályához ért, a srácok nagy része már ott volt és melegített. Rod az öccse és Macnair társaságában nyomta a fekvőtámaszokat és közben szemmel látható lelkesedéssel magyarázott nekik valamit.
Tuti biztos, hogy én vagyok a téma!-füstölgött magában a Black-lány.-Villog a haverjai előtt, hogy mekkora "kan"!-Szörnyen idiótán érezte magát. Mintha mindenki őt figyelné, róla beszélne... Pedig valójában senkinek még csak fel se tűnt a jötte! Rod is csak akkor vette észre őt, amikor mögé sétált és figyelemfelkeltés céljából egy nagyot rúgott a lábába.
-Aúúú! Mi a fasz...?-üvöltötte a srác a földön fetrengve. Aztán amikor meglátta, "kivel van dolga", széles vigyorra szaladt a szája.-Oh, az én szépséges Bellám! Mit akarsz, Drága?
-Hagyd abba a nyáladzást, Lestrange, mert már így is forog tőled a gyomrom.-vetette oda a fiúnak Bellatrix.-Nem azért jöttem, hogy bájologjak veled.
-Hanem, hogy eddzél?-tippelt Rabastan.
-Te ebbe ne szólj bele!!! A bátyádhoz beszélek!-kiabált rá a fiatalabb Lestrange-srácra Bella.-Rod, legyél szíves, kelj fel és gyere velem! Beszélni akarok veled NÉGYSZEMKÖZT!
-Oké, Bella-baby! A Tiéd vagyok!-pattant fel Rodolphus és cinkosan a másik két fiúra kaccsintott.-Mit tehet az ember, ha ilyen szépen kérik?
Undorító pojáca... Szánalmas faszkalap... Nevetséges idióta...-zsémbelt magában a lány, amíg Rod-dal a nyomában egy kicsivel nyugodtabb, néptelenebbb részt keresett.
-Miért megyünk ilyen messzire?-érdeklődött vidoran a srác.
-Azért, hogy senki se hallhassa a jajkiáltásodat, meg a halálhörgésedet...
-Édes vagy!-röhögött fel Rodolphus és hátulról elkapta Bellatrix derekát.-Bírom, hogy nem csak szép vagy, de még humorod is van! És ííírtó szexin nézel ki ebben a zöld kviddicstalárban...
-NE NYÚLJ HOZZÁM!-a Black-lány megfordult és egy hatalmas lendületű, erőteljes ökölcsapást mért a Lestrange-fiú orrára.-Nem engedtem meg, hogy hozzám érj!
-Hűha! Ez azért durva volt...-szisszent fel Rod.-Mondd, ez a verekedés Nálad már az előjáték része vagy...-Még a kérdés befejezése előtt egy újabb ütés érte a srác orrát, aminek következtében az említett testrész vérezni kezdett.
-Jobb lesz, ha befogod a pofád, Lestrange és végighallgatsz.-jelentette ki mosolyogva Bellatrix.-Máskülönben durvább módszereket vetek be az elhallgattatásodra!
-Az a leghatásosabb, ha megcsókolsz!-állapította meg Rodolphus, miközben vérző orrát tapogatta.
Nem, nem, ez nem lehetséges! Ez teljesen abnormális! Úgyse fogja megérteni, hogy mi a bajom! Ez... Ah, ez semmitől sem szégyelli el magát!
-Lestrange, én a múlt éjszakáról szeretnék beszélni veled...
-Szuper volt, mi?
-Nem, EGYÁLTALÁN nem volt az! Főleg azért nem, mert becsaptál azzal a "MeseVilág"-cuccal! Becsaptál és... és kihasználtál!-kiabálta Bellatrix.-Azt hitted, hogy büntetlenül megteheted ezt Velem? Tényleg azt hitted? Akkor szörnyen naív vagy, Lestrange!
-Ne csináld már, Bella!-nyögte Rod.-Most miért vagy ilyen negatív? Kicsit megbabráltam a cuccost, ennyi az egész! De nem kényszerítettem beléd, Te magad vetted be és... és hatott! Nem is akárhogy... Életem eddigi legszebb éjszakája volt, pedig elhiheted, hogy volt már részem egy-két kellemes...
-NEM ÉRDEKEL! Nem érdekelsz, Lestrange! Az... az nem én voltam, hanem a "csodaszered" teremtménye! Én magamtól sosem csókolnálak meg, ezt te is tudod! Rosszul vagyok tőled! Egyáltalán nem vonzódom hozzád, soha nem is vonzódtam és soha nem is fogok! Csak amiatt a hülye "Élénkítő Édességed" miatt hagytam, hogy... hogy egyáltalán hozzám érj!
-Tényleg?-Rodolphus arcán furcsa, Bella számára eddig ismeretlen kifejezés jelent meg: valamiféle gonosz, tébolyult mosoly, ami egészen más volt, mint a megszokott idióta, kaján vigyor.-Így gondolod, Bella?? Rosszul gondolod! Az édesség, amit "MeseVilág" néven adtam Neked, nem torzítja el olyan mértékben az ember érzékelését és értékítéletét, mint ahogy Te előadod. Ettől nem csókol meg senki olyan valakit, akitől undorodik! Ez csak előhozza a rejtett vágyakat és...
-Rejtett vágyakat? Szerinted én titokban utánad áhítozom?-a Black-lány hisztérikusan felkacagott az abszurd feltételezésen.-Rettentően rejtett lehet ez a vágyam, ugyanis én magam se tudok róla!
Rodolphus hirtelen elkomoruló arca sötét elégtétellel töltötte el Bellatrix szívét. Végre megértette! Szuper!!! Na, még egy utolsó rúgás...
-Még valami, Lestrange! Ha meghallom, hogy bárkinek is dicsekedsz a köztünk történtekkel, akkor kinyírlak! De legalábbis felnyomlak Flatstone-nál illegális varázsszerek terjesztéséért és szexuális zaklatásért! Értve vagyok?
-Abszolút.-mormogta a fiú reményvesztetten.
-Nos, akkor beszélgetés befejezve!-nevetett fel Bellatrix és elindult vissza, a csapat többi tagjához. Nagyon feldobottnak érezte magát és büszke volt, hogy az alig pár perce még vidám és önelégült Rodolphus-t letörten és vérző orral "hozta vissza" az edzés helyszínére.
A többi srác-köztük Malfoy is-döbbenten bámulták Rod sérülését, de szóvá senki nem tette. Talán mert olyan egyértelmű és szégyenletes-"Egy LÁNY betöri az orrod?!"-volt az eredete...
Az edzés zavartalan nyugalomban és fegyelemben zajlott: mindenki rendesen végezte a Lucius által megadott feladatokat. Bellatrix és Rodolphus, a két terelő például az egyik gurkó és két ütő igénybevételével gyakorolt. Egymást próbálták lelökni a seprűről-a normálisnak mondható versenyszellemnél sokkal nagyobb elszántsággal...
Bellának egy ízben sikerült olyan jól eltalálnia a Lestrange-fiút, hogy az egy hatalmas hátraszaltót csinált a levegőben a seprűjével, majd lezuhant a fűbe.
-Szuper!-kiáltott fel diadalittasan a lány és leszállt a földre, hogy beleröhöghessen Rod képébe.-Na, mi van Lestrange? Nem bírod az iramot?
-Te elmebeteg vagy...-nyöszörögte a többszörösen lesérült Rodolphus.
-Nem, nem vagyok az. Csak bosszúálló.-magyarázta csevegő hangon Bellatrix.-Kicsit megszivatlak téged, ahogy te is tetted velem!
-Ez azért nem ugyanaz, Bella! Én csak...
-Rod jól mondja.-csendült fel egy magabiztos, kioktató hang Bellatrix háta mögött.-Tényleg úgy viselkedsz, mint egy tébolyult.
-Bocs, de nem emlékszem, hogy kikértük volna a véleményed, Malfoy!-fordult hátra a "hivatlan tanácsadóhoz" a Black-lány.
-Nincs szükségem a jóváhagyásodra, Bella, ahhoz, hogy rendet teremtsek a csapatomban!-vágott vissza könnyedén Lucius és kelletlenül felráncigálta a földről Rodolphus-t.-Nem tűröm el, hogy behozzátok a magánéleti konfliktusaitokat az edzésekre!
Bella, Rod és Lucius hármasa egy-kettőre maga köré vonzotta a kviddicscsapat többi tagját is: Rabastan és a többiek feltűnő érdeklődéssel viseltettek a kialakulóban lévő vita iránt.
-Bella, ezennel felszólítalak, hogy a közeljövőben hagyd a pályán kívül az efféle... khm... pusztító indulataidat!-folytatta a Malfoy-fiú. Látható élvezettel ejtett ki minden egyes szót a száján.-Én, mint csapatkapitány, felelős vagyok mindegyikőtök testi épségéért és nem nézhetem tétlenül, hogy a terelőim holmi szexuális felindulásból, valami furcsa perverzióból szado-mazo játékot játszanak edzés helyett!
-Hogy képzeled, Te... Te szemét... Te öntelt...-csattant fel Bellatrix Lucius igazságottevő szövegbe oltott szemétkedését hallva.-Nincs jogod így beszélni Velem!
-Talán mondtam valami sértőt?-kérdezte ártatlan képpel a Malfoy-srác.-Csak az igazság hagyta el ajkamat. Mindenki tudja, hogy mi van Rod és közted!
Ugye ezt csak álmodom? Ugye nem igaz, hogy Lucius nyilvánosan éget és Lestrange-dzsel együtt emleget? Ugye...-Bellatrix úgy érezte, hogy ennél megalázóbb helyzetbe még sosem került. Iszonyú fáradtság és tehetetlenség lett úrrá rajta. Csak állt a hat fiú gyűrűjében és gyűlölködő pillantásokat lövelt Lucius felé.
-És most mi lesz, Bella?-érdeklődött idegesítően nyájas hangon a Malfoy-srác.-Engem is meg fogsz ütni? Állok elébe!
Ez most mire jó neki? Esküszöm, nem értem!
-Malfoy, én...-a Black-lány nem tudta, mit mondjon. Körbenézett, látta a kaján, érdeklődő, izgatott arcokat, hallotta Rabastan harsány röhögését és... és hirtelen rájött, hogy semmi keresnivalója nincs itt. Gyűlölöm őket! Elegem van mindegyikükből! Nem ér annyit ez a kurva kviddics, hogy tovább hallgassam Malfoy-t!-Egy utolsó pillantást vetett csapattársaira, majd otthagyta őket...
-Bella, ha most elmész...-kiabált utána Lucius.-...akkor többé vissza se gyere! Vedd úgy, hogy kiraktalak a csapatból!
-Le vagy szarva, Malfoy!-szólt vissza flegmán a lány.-Felőlem már keresheted is az új terelőt!
-Rendben. Nem lesz nehéz nálad jobbat találni!-harsogta Lucius és gonoszul felnevetett.-Legfeljebb Rod-nak fogsz hiányozni, de neki se a pályán nyújtott virtuóz teljesítményed miatt...
Hazugság! Én fantasztikus terelő vagyok! Sokkal jobb, mint Lestrange!
-...Annak azért örülök, Bella, hogy végre rájöttél, hol is van a nők helye! A pályán nem terem neked babér, ezért inkább más téren bizonyítod, milyen... khm... tüzes csaj vagy!
Nem, ezt már nem hagyhatom annyiban! Malfoy nagyon messzire ment!-Bellatrix elborult aggyal visszarohant a fiúkhoz és egy óriási rúgást mért Lucius "legféltettebb kincsére".
-Hogy még sokáig emlékezz rá, milyen "tüzes csaj" vagyok!-suttogta gyűlölettől fröcsögő hangon, majd végérvényesen elhagyta a pályát.
******
"Ha becsukunk egy ajtót, akkor valahol kinyílik egy ablak."
A kviddicsedzések elhagyásával Bellatrixnak rengeteg ideje felszabadult. Eldöntötte, hogy ezentúl sokkal nagyobb hangsúlyt fog fektetni tanulásra, olvasásra és a családi kapcsolatai ápolására-egyszóval azokra a dolgokra, amelyeket addig igencsak elhanyagolt a kviddics és a gólyaavatási cécó miatt.
Új életet kezdek.-határozta el ünnepélyesen.-Egy pasi-, szerelem- és önmarcangolás-mentes új életet. Rengeteget fogok olvasni, mindig figyelek majd az órákon, gondosan megírom a házifeladataimat... és magasról teszek Lucius Malfoy-ra! Intelligens, független, tiszteletreméltó és csodálattal övezett boszorkány leszek, akire méltán lehet büszke a családja.
Fantasztikus fogadalmait Marion némi kétkedéssel fogadta...
-Ez úgy hangzik, mintha McGalagonnyá akarnál változni! Nem tűnik túl izginek...-húzta a száját a Whalin-lány.-Mi lelt Téged, Baby?
-Semmi különös... Csak éppen átértékeltem néhány dolgot az életemben! Rájöttem, hogy rengeteg energiám ment el felesleges hülyeségekre. Például Lucius-re... A siránkozás és szenvelgés helyett ezentúl építő jellegű elfoglaltságokat keresek majd!
-Például tanulsz... Igaz?-Marion olyan aggodalmas arcot vágott, mintha barátnője legalábbis azt jelentette volna be, hogy nunduvadászatra indul Afrikába, vagy hogy összeköltözik egy jóképű, szívdöglesztő vámpír-fiúval.
Marion néha iszonyú nagy picsa tud lenni!-állapította meg magában Bellatrix.-Kétségbevonja az elmeállapotomat, csak mert kijelentem, hogy elegem van a pasikból! Mintha legalábbis az egész világ a fiúkról meg a szerelemről szólna...! Lehet, hogy Neki igen, de nekem legkevésbé sem! Annyi érdekesebb dolog van...
"Érdekes dolgokból", eseményekből valóban nem volt hiány a Roxfortban.
A szörnyen agresszív fa, a Fúriafűz okozta baleset óta általánossá vált a rettegés, az iskola biztonságos voltának megkérdőjelezése a diákok körében. Különféle pletykák kaptak szárnyra további veszélyes növényekről és állatokról, rengetegen rebesgették például, hogy egy vérfarkas garázdálkodik a Tiltott Rengetegben...
A gólyaavatáson megsérült kissrác, Davey Gudgeon végülis szerencsésen felépült és mindkét szeme épen megmaradt, de ahogy Madame Pomfrey mondta "Nem sokon múlott, hogy meg nem vakult.".
Flatstone professzort rendkívül megviselték a történtek. Kijelentette, hogy "Több időt kéne szentelnie a Mardekáros diákok fegyelmezésére!", mert azok "nagyon elkanászodtak". De hajlott kora és a két általa tanított tantárgy-a Rúnaismeret és az SVK-ólomsúlyként nehezedett a vállára...
Dumbledore ezért új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt vett fel az idő tanárúr helyére! Méghozzá egy fiatal-harminc körüli-, lelkes, Frollo Pearson névre hallgató férfit. Az új professzor nem az a "diáklányok szívét megdobogtató"-típus volt, mint például a Mugliismeret tanárnő ifjú segédje, Edward Tonks, viszont rettentő érdekesen tanított. Bellatrix, aki addig utálta az SVK órákat, most egyenesen rajongani kezdett értük.
Pearson nem olyan papírízűen tanította az anyagot, mint Flatstone. Az órái mozgalmasak voltak és viccesek. És amit Bella a legjobban szeretett: egy szót sem ejtettek rajtuk moralizálásról, jó és rossz, Fekete és Fehér Mágiáról. Egyszerűen izgalmas esetekről, veszélyes lényekről és kisebb-nagyobb ártásokról, ellenártásokról, átkokról tanultak.
A fiatal tanárúr laza volt és jófej.
Ő legalább nem csak arról papol az óráin, hogy "A Főbenjáró Átkok rosszak!" meg "Kerüld el messziről a vámpírokat!", mint ahogy Flatstone tette. Helyette inkább elmesél mindent és aztán ránkhagyja az önálló ítélet meghozását a dolgokról! Felnőttként kezel minket!
Bellatrix olyannyira megkedvelte Pearson-t és az oktatási stílusát, hogy amikor az új professzor úgynevezett "SVK-Extra" kurzust indított, az elsők közt iratkozott fel rá és nem sajnálta feláldozni hétköznap délutánjait a "Tudás Oltárán".
-Egyszerűen imádom őt! Zseniális fickó!-áradozott Marion-nak a tanárúrról.
-Igeeen, Baby? Hát eddig tartott az a nagy, pasimentes élet?-vigyorgott kajánul a Whalin-lány.
-Basszus, tiszta flúgos vagy, Marion! Engem, mint pasi EGYÁLTALÁN nem érdekel Pearson, meg más se... Csak szigorúan, mint ember. Mint varázsló. Mint tanár. Mint...
-Értem, értem, persze! Téged teljesen hidegen hagy a "szerelem-téma"!-sóhajott fel az afrocopfos leányzó.-Nem tudod, mit hagysz ki...!
Dehogynem tudom! Kihagyok rengeteg megalázó helyzetet, megkímélem magam a felesleges szívfájdalomtól, elkerülöm a csalódást és nem tudnak kihasználni se testileg, se lelkileg, mert nem adok rá lehetőséget...
Bellatrix konokul kitartott szerelem-ellenes álláspontja mellett bárki ellenében, de önmaga előtt nem titkolhatta el az elmélete helytelenségére utaló jeleket. Nap, mint nap szembesülnie kellett a ténnyel, hogy minél inkább próbálja kizárni életéből a fiúkat, annál gyakrabban és agresszívebben jönnek elő éjszakánként, álmában... Sokszor álmodott csókokról, ölelésekről... Őt csókoló és ölelő fiúkról... Azazhogy leginkább csak egyről: egy jeges szívű, fagyos szürke szemű, ezüsthajú démonról, aki álmában csak az övé volt...
******
A valóságban azonban világok választották el Lucius-t Bellától. Az ominózus kviddicsedzés óta egy szót sem váltottak egymással, Bellatrix azt is csak Rabastan-tól tudta meg, hogy sikerült új terelőt találniuk a helyére-egy harmadikos srácot.
-Fiút. Hát persze, hogy fiút!-háborgott a Black-lány Marion-nak.-Malfoy biztos baromi boldog, hogy sikerült "megtisztítania" a csapatot a "nemkívánatos nemtől". Rohadt szexista bunkó! De jól be fogja szívni, mert nélkülem sokkal gyengébbek lesznek!
-Aha... Alan is ezt mondja!
-Lovegood?
-Hány Alan-t ismerünk, Baby?
-Csak egyet...-nyögte Bellatrix. Azt a halszemű, béna pasidat...-Mit mond az az imádnivaló Alan-fiú?
-Az "imádnivaló Alan-fiú" szerint is gyengébb lesz a Mardekár csapata nélküled. Tudod, ő hajtó a Hollóhátasoknál és...-Marion hangja elcsuklott, majd gurgulázó nevetés tört elő a torkából.-...azt mesélte, hogy... Jaj, nem bírom ki! Azt mesélte, hogy amióta felpofoztad Anton Badger-t, a fél csapat rettegett Tőled és hogy... hogy szinte pezsgőt bontottak, amikor megtudták, hogy otthagytad a kviddicscsapatot!
-Bellatrix Black, a rettenthetetlen... Nem is, inkább: a rettegett!-próbálgatta új címeit Bella.-Ez tetszik! Félelmetes vagyok... Kár, hogy erről egy csomóan nem tudnak!
-Luc-re gondolsz?-érdeklődött a Whalin-lány.-Meglátod, ő is be fogja látni, hogy pótolhatatlan vagy! Vissza fog sírni Téged, miután a Hollóhát lemossa őket a pályáról jövő vasárnap!
-Jövő vasárnap lesz a Mardekár-Hollóhát találkozó?
-Jaja! Alan nagyon izgul, mert új fogójuk van, valami kiscsaj és még nem igazán tudták felmérni, hogy mire képes. Pláne majd Luc mellett! De azért bizakodnak, hogy...
Nem igaz! Alig néhány hete hagytam ott a csapatot és Marion máris nyiltan az ellenfélnek szurkol! Vajon, ha még játszanék, akkor is így tenne? És hol van a ház-szellem, a hűség, a Mardekáros büszkeség? Ah, csalfa nőszemély! Az első szélnek meghajlik... A nyomi sráca miatt már a Hollóhátnak szurkol a SAJÁT HÁZA ellenében!!! Bár... Azért szép lenne Lucius-t legyőzve látni... Akkor kénytelen lenne belátni, hogy kellek neki... azazhogy a csapatnak, na!
A kviddicsidény-nyitó Hollóhát-Mardekár meccs hétvégéje egyben roxmorts-i hétvége is volt. Szombat délután a harmadikos illetve annál felsőbb évfolyamos diákok kimenőt kaptak a kizárólag varázslók lakta falucskába.
Bellatrix elhatározta, hogy a családi összetartás jegyében nővérével, Andromedával fogja tölteni ezt az időt. Marion úgyis a béna pasijával akar lenni... Én meg baromi régen beszélgettem már Andro-val!
Nem tárgyalták le előre, hogy együtt mennek Roxmorts-ba, Bella csak a gyülekezőnél tudatta testvérével eme elhatározását.
-Hát nem szuper? Végre dumcsizhatunk!-lelkendezett a fiatalabb Black-lány.
-De... Nagyszerű!-nyögte Andromeda.-Úgyis egyedül mentem volna... Berenice-ékkel csak fél 4-kor talizom a "Három Seprű"-ben!
-Kúúúl! Én meg tök szabad vagyok egész nap! Csak a Tiéd vagyok!-vihogott fel Bellatrix. Nővére-nem éppen lelkes-arcát látva még hozzáfűzte.-Ennyire azért ne örülj!
-Jó, bocs, Trixi! Kicsit hülyén reagáltam... Csak megleptél, ennyi az egész!
-Oké, téma lezárva! Örömöd olyan hatalmas és mély, hogy ki sem tudod mutatni...-Bella megragadta testvére kezét és elkezdte húzni maga után.-Irány Roxmorts!
Az egész utat futva tették meg, mint két idióta, aztán kifulladva ledőltek az első "szembejövő" padra.
-Neked túlságosan sok felhasználatlan energiád van, Trixi!-állapította meg Andromeda elhaló hangon.-Nehéz tartani veled az iramot... Miért hagytad abba a kviddicsezést?
-Huh... hát annyit elárulhatok, hogy nem fizikai kimerültség okán. Amolyan... személyes problémám akadt valakivel...
-Malfoy-jal.-vágta rá Andromeda.-Igaz?
-Igen, vele. Meg Rodolphus Lestrange-dzsel. Gusztustalanul viselkedtek velem. Tiszteletlenül. Bunkón. Elegem lett és otthagytam az egészet!
-Biztosan jól tetted! Bár én nem ismerem a körülményeket...
Bellatrix hirtelen iszonyatos szükségét érezte annak, hogy elmesélje az "Álmatlanság Szobájában" történt esetet és folyományait nővérének. Szerette volna megosztani vele érzéseit, gondolatait, kíváncsi volt a véleményére.
Andro talán meg fogja érteni, mit miért tettem. Bármilyen távol is állunk egymástól, elvégre ő is Black! És ő sem olyan fiú-bolond, mint Marion... Elmondom neki az egészet!
Az "élménybeszámoló" hosszúra nyúlt, közben beültek egy forró csokira Madame Puddifoot Kávézójába.
Andromeda pontosan úgy reagált a történetre, ahogy Bella szerette volna.
-Helyesen cselekedtél! Jól csináltad!-mondta elismerően.-Főleg Lucius "kiherélését"!-kuncogta.-Épp időszerű volt, hogy valaki kicsit helyretegye. Az egója már kilométerekkel a fellegek felett járt.
-Szerintem sajnos semmilyen hatással nem volt rá ez az egész.-jelentette ki tárgyilagosan Bellatrix.-Kurvára biztos magában. csak úgy, mint az a nyomorék Lestrange... Az sem szégyelli ám magát az "Élénkítő Édességei" miatt! Jut eszembe, Andro! Még a szülinapodra adtam neked egy olyan izét... egy "MeseVilág"-ot...
-Igen.-helyeselt az idősebb Black-lány.-Mi van vele?
-Hát... hogy az milyen hatással volt rád? Az is ilyen... szóval olyan hatású volt, mint amit Nekem adott Lestrange vagy...
-Az tényleg hallucinációkat okozott.-vágta rá Andromeda határozottan.-Bevettem és... érdekes volt. Mindenféle idiótaságokat láttam meg... állathangokat hallottam innen-onnan és... sokat nevettem!
-Huh, még jó, hogy azt nem babrálta meg Lestrange!
-Na igen...-mosolygott zavartan Andromeda és hirtelen egy hatalmasat kortyolt forró csokijából. Olyan hirtelen és olyan hatalmasat, hogy félrenyelt és fuldokolni kezdett. Bellatrix felpattant székéről, hogy jól megütögesse nővére hátát, de addigra abbamaradt a köhögés.
Kínos csend állt be a lányok közé. Egyikük sem volt az az össze-vissza csacsogó típus-azt a szerepet Narcissa töltötte be a családban-, így a témákból kifogyván nem igazán tudták, mit is mondhatnának egymásnak.
Zavarukban körbe-körbe nézelődtek és arra lettek figyelmesek, hogy rajtuk kívül csak turbékoló párocskák alkotják a kávézó vendégkörét.
-Azonnal húzzunk el innen!-suttogta testvérének Bellatrix egy csókolózó szerelmespárra sandítva.-Felfordul a gyomrom!
-Ahogy gondolod!-vonta meg vállát Andromeda.-De akkor már azt hiszem, én megyek is... Mindjárt fél 4 és tudod, megígértem Berenice-nek, hogy ott leszek...
-Tudom, a "Három Seprű"-ben! Menjél csak, Andro! Elleszek én egyedül is...
-De ez így most olyan rossz, hogy itt hagylak és...
-Ne add már a szentet, Andro! Olyan gáz vagy ilyenkor! Ne sajnálj engem! Kopj le! Hess, hess!-hessegette el nővérét Bellatrix lazán.
Látványos vidámkodása ellenére azért kicsit kellemetlenül érintette, hogy egyedül maradt, de megpróbálta pozitívan felfogni a helyzetet. Mivel egymaga volt, oda ment, ahová akart, azt nézett meg, amit akart-senki más terveit, elképzeléseit, akaratát nem kellett szem előtt tartania.
Elsétált a falu végén lévő "Zárolt Részleg"-elnevezésű könyvesbolthoz és vett magának néhány izgalmasnak ígérkező könyvet: Seth Belthazortól az "Átkok Bibliáját", Griselda Snobb-tól a "Név kötelez"-t, valamint egy könnyedebb olvasmányt, egy humoros regényt, ami a középkori boszorkányüldözésekről szólt-parodisztikus formában. Ebbe Bella rögtön, a boltból kiérve bele is olvasott...
"...-Te, te azokkal a csodafüveiddel meggyógyítottad az asszonkámat! Teee egy boszorkány vagy!-kiabálta felbőszülten a hájas mugli.-Eeeezért halállal lakolsz! Viszlek az Esperes Őméltóságához és...
-Ugyan, hagyjuk ezt!-legyintett Dolores és pálcáját az ágyban fekvő, frissen felgyógyult nőre emelte.-Vegyük úgy, hogy ez az egész meg sem történt! Avada Kedavra!-mondta lazán.
A hájas és nem éppen hálás természetű mugli "asszonkája" így aznap másodszorra is kilehelte lelkét..."
-Ekkora ökörséget!-nevetett fel Bellatrix és becsukta a könyvet.-Hülye muglik...
-Jól mondod, Bella.-suttogta bele valaki a fülébe váratlanul.-Milyen kár, hogy nem mindenki gondolkodik így erről a családotokban...
-Lucius!-sikkantott fel a Black-lány és villámgyorsan megpördült a tengelye körül, így szembe kerülve Lucius Malfoy-jal.-Te meg mi a francért ólálkodsz a hátam mögött?
-Én csak észrevettelek, láttam, hogy egyedül vagy... és gondoltam, örülnél egy kis társaságnak!
-És mekkorát tévedtél!-felelte gúnyosan Bellatrix.-A lehető legszórakoztatóbb társasággal voltam mindeddig: saját magammal! Légy szíves, húzz el a...
-Nem veszem fel most ezeket a gorombaságaidat, Bella!-duruzsolta a Malfoy-fiú.-Mert fontosabb dolgokról kell beszélnünk holmi kicsinyes sértegetéseknél! Gyere velem, mutatok neked valami igazán érdekeset!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT