|
8. Gólyák, Békák, és Királyfik
2005.01.20. 12:00
8. FEJEZET: GÓLYÁK, BÉKÁK ÉS KIRÁLYFIK
-"Arca kísért, lehetsz bárhol./Ő pálca nélkül is elvarázsol!/E bűbájra nincsen ellenátok./Már nem titok, nem titok.../A szerelem az, mi most körbevesz, körbefog!"
-Mi ez a szar, amit itt kornyikálsz, Marion?-förmedt rá barátnőjére Bellatrix.
-A "Három Grácia" legújabb szupermegagigaslágere, a "Nincs menekvés"...
-Fú, nagyon izgalmasan hangzik! Örömmel hallgatnám tovább, főként a Te lenyűgöző előadásodban, ha nem lenne ezer dolgom. Ezer FONTOSABB dolgom!
A lányok a Mardekáros klubhelyiségben ültek ezen az októberi délutánon és házifeladataikat írták, azaz írták volna, ha Marion nem dudorászott meg énekelgetett volna egyfolytában. "Fantasztikus" zenei előadásával ugyanis teljesen lehetetlenné tette mind barátnője, mind saját maga számára a koncentrálást, a tanulást.
-"Arca kísért, lehetsz bárhol..."
-Marion! Hagyd abba! Fél óra múlva mennem kell edzésre, tehát összesen harminc percem van arra, hogy minden leckémet megírjam. És így képtelen vagyok rá, ha itt nyekeregsz!
-Jól van, értem! Csak nem megy ki a fejemből ez a szám... "...Ő pálca nélkül is elvarázsol!"-a Whalin-lány tenyerébe temette arcát, aztán hangos visítást hallatva őrült tempóban rázni kezdte a fejét.
-Mit csinálsz, Te tébolyult tyúk?
-Próbálom kiverni a fejemből a "Nincs menekvés"-t!-vigyorodott el Marion.-Nekem is gyorsan le kéne zavarnom a házikat. Egy óra múlva randim lesz Alan-nel...
-Szuper!-Alan Lovegood...-Bellatrix felsóhajtott.-Ha Marion-nak EZ kell...-Alan Lovegood Hollóhátas srác volt, magas, vékony, szőkésbarna hajú és álmodozó tekintetű. Legfőbb jellemzője-Bellatrix szemében legalábbis-az volt, hogy neve percenkénti gyakorisággal hagyta el a Whalin-lány száját az utóbbi egy-két hétben.-Kicsit idegesítő ez a nagy Alan-imádat! Meg nevetséges is, ha arra gondolok, hogy cirka három héttel ezelőtt még Andrew Lorton volt a "sztár" Marion-nál... Csapodár némber! Bezzeg én hűséges vagyok Lucius-höz! Sokra megyek vele...
-Figyu, Baby!-szakította meg Bella gondolatmenetét Marion.-Az jutott eszembe, hogy... milyen vicces... végülis mindketten épp randizni készülünk életünk nagy szerelmével!
-Én nem randizni fogok Lucius-szel, hanem edzésre megyek! És azt sem mondanám, hogy...
-Milyen dinnye vagy, Baby! Én nem Luc-re értettem ezt az "életed szerelme"-dolgot, hanem a kviddicsre, a nagy szenvedélyedre!-kacagott fel Marion.-Hát ez tök jó! Te frankón bele vagy esve Luc-be! "Arca kísért, lehetsz bárhol./Ő pálca nélkül is elvarázsol..."
Bellatrix nem találta ilyen viccesnek az esetet, meg azt se, hogy barátnője újfent kántálni kezdte a tingli-tangli dalocskát; de ahogy a szinte sírva röhögő Marion-ra nézett, csaknem ő is elnevette magát.
De aztán meglátta Malfoy-t és Macnair-t a fiúk szobáihoz vezető lépcsőn lefelé jönni... Mindkettőjük kviddicsezéshez volt öltözve, még a seprű is ott "virított" a kezükben.
-Sziasztok srácok!-köszönt oda nekik kacagástól pukkadozva Marion.-Mentek edzeni?
-Nem, Marion. A konyhára megyünk, hogy besegítsünk a takarításban a házimanóknak!-felelte gúnyolódva Lucius.
-Jól van, hülye kérdés volt, tudom!-viháncolt a Whalin-lány.-Csak akartam kérdezni valamit! Gondoltam, hátha Ti is olyan közlékeny kedvetekben vagytok, mint én!
-Rosszul gondoltad.-mondta Lucius és gonosz kis mosolyt küldött beszélgetőpartnere felé.
-Tényleg nem vagyunk túl beszédes hangulatban.-csatlakozott Macnair is.-Tudod, az éneklésed egyszerűen belénkfojtotta a szót!
-Letaglózott minket! Elég megrázó volt.-tódította Malfoy.-Az jutott eszembe róla, hogy talán lehetne egy olyan próba a gólyaavatáson, hogy ki bírja tovább hallgatni Marion Whalin "koncertjét"! Tudom, kegyetlenül hangzik, de hát a kölyköknek szokniuk kell a gyűrődést!
-Ahhoz képest, hogy nem vagy "közlékeny kedvedben", elég lazán eldumálsz itt nekünk...-szakította félbe Lucius mondandóját Bellatrix. Hangja olyan nyíltan ellenséges és szemrehányó volt, hogy a fiú nem állhatta meg, hogy ne mutasson be rá egy látványos "ijedt hátrahőkölést".
-Hűha, valaki nagyon harapós kedvében van ma...-dünnyögte válaszképp és a Black-lányra sandított.-De persze ezek az indulatok kifejezetten jól fognak jönni az edzésen...
-Persze, ahogy mondod. Biztosan.-vágta rá ingerülten Bella.-De előbb még meg kéne írnom a leckét Átváltoztatástanra, mert McGalagony indulatai, az enyéimmel ellentétben senkire és semmire nem lesznek jó hatással...
-Mit tanultok most McGalival?-érdeklődött Macnair.
-Az animágusokról kell házidolgozatot írnunk. "Az animágia történelme, elmélete, gyakorlati alkalmazása" meg effélék.-hadarta Marion.-Elég gáz, mert tökre nem vettük még végig az anyagot, szóval még a könyvtárba is el kéne mennünk...
-Rendben. Akkor menjetek.-vágott bele a Whalin-lány szavába Lucius.-Megyünk mi is.-mondta és intett haverjának, hogy kövesse.-Ja, és Bella! Az edzés húsz perc múlva kezdődik. Ha nem leszel ott...
-Mi lesz akkor?
-Repülsz a csapatból!-felelte kedélyesen a Malfoy-srác, majd elvonult.
-Basszus, hallottad?-csattant fel Bellatrix a fiúk távozása után.-Ez megfenyegetett! Mit képzel ez mégis magáról???
-Nem gondolta komolyan! Csak élvezi, ha bosszanthat Téged...
-Hát... hát ne ezen élvezkedjen! Legszívesebben jól képen töröltem volna, vagy...
-...Vagy rávetetted volna magadat és addig csókoltad volna, amíg mind a ketten ájultan nem rogytok össze! Igaz, Baby?
-Dehogyis!-kérte ki magának a vádat sértetten a Black-lány.-Én egyáltalán nem... én nem is... na jó, talán egy kicsit, egy icipicit! De közben rémesen utálom is a rohadt, pökhendi stílusát!
-Bonyolultak ezek az érzelmek...-sóhajtott fel Marion.-Nem mindenki olyan szerencsés, mint Alan és én. Mi könnyen egymásra találtunk! Mert Ő is meg én is, Veled és Luc-kel ellentétben, őszinte emberek vagyunk és felvállaljuk, nem leplezzük az érzéseinket. Ezért nem kellett végigcsinálnunk ezt a "vadul kerülgetjük egymást"-folyamatot, amit Ti már vagy egy-másfél éve nyomattok Luc-kel...
-Dugulj el, Marion! Ne fáraszd a szád!-javasolta Bellatrix és ravaszkásan elmosolyodott.-A végén nég száj-izomlázad lesz. és nem fogjátok tudni órákon át egymást falni Lovegood-dal!
A továbbbi felesleges szócséplés helyett a lányok inkább gyorsan elszaladtak a könyvtárba és kijegyzeteltek néhány fontos nevet és dátumot az "Animágia története a kezdetektől napjainkig" című szép, színes, gazdagon illusztrált könyvből.
-Ez tisztára érdekes! Ha nem kéne így kapkodnom, akár még élvezni is tudnám a témát.-állapította meg Bella.-Elmerülnék az animágia rejtelmeiben... Ha nem kéne rohannom...
-Figyu, Baby! Én befejezem a jegyzetelést, Te csak menj kviddicsezni. Majd este együtt megírjuk az esszéinket, oké?
-Oksa, Marion. Köszi szépen!-hálálkodott a Black-lány és megölelte barátnőjét.-Jó randit, vagy... Ah! Ez így hülyén hangzik! Inkább jó szórakozást kívánok Nektek!-mondta, majd elindult vissza a szobájába a felszereléséért...
******
Bellatrix körülbelül negyed órát késett az edzésről. Ezért Malfoy büntetésnek ötven fekvőtámaszt, kétszáz felülést és a hatalmas kviddicspálya háromszor való körbefutását szabta ki rá.
-De én nem tudok fekvőtámaszozni!-méltatlankodott a Black-lány.
-Most majd megtanulsz!-mosolygott kárörvendően Lucius.-Mi itt mindannyian tudunk fekvőtámaszozni, neked is meg kell tanulnod!
-Lucius! Vedd már figyelembe, hogy ő lány!-kelt Bellatrix védelmére Rodolphus Lestrange, aki egyébként Bella mellett a Mardekár másik terelője volt.-Túl szigorú vagy Hozzá!
-Igen? Túl szigorú vagyok? Úgy gondolod, Rod?-a Malfoy-fiú arca gonosz, kegyetlen vicsorba torzult.-És figyelembe kéne vennem, hogy lány? Már bocs, de ez itt nem számít. Senkit nem érdekel, hogy Bella lány! Éppen ezért kerülhetett be a csapatba, talán nem emlékszel? Te is éppolyan jól tudod, mint én, hogy a többi házzal ellentétben Mi, Mardekárosok csak nagyon-nagyon ritkán veszünk be lányokat a csapatba. Bella egy ilyen kivételes eset volt. A neme ellenére terelő lehetett. Nem diszkrimináltuk negatívan azért, mert nem fiú. Hát most se fog különleges bánásmódban részesülni!
-Értem...-bólogatott Rodolphus.-Végülis igazad van, de...-nem fejezte be a mondatot, helyette szolidaritásból elkezdett fekvőtámaszokat nyomni Bella mellett.
-Ne strapáld magad, Lestrange!-szólt oda neki a lány.-Ettől nem lesz jobb Nekem! Ez így csak cirkusz...-azzal kelletlenül nekilátott büntetőfeladatai végrehajtásához.
Senkit nem érdekel, hogy Bella lány!-egyre csak Lucius ezen szavai jártak a fejében.
Vajon ezt teljesen komolyan gondolta? Tényleg nem érdeklem őt egyáltalán, vagy csak szivatni akar? Vajon ez még mindig a naplós-dolog miatti bosszúhadjárat része? Vagy ez csak az alap szemétségi-szintje?
-Figyu, Lestrange!-fordult a mellette fekvőtámaszozó fiúhoz.-A haverod ilyenkor nagyon nagynak érzi magát?
-Nem t'om. Szerintem csak fegyelmet akar a csapatban...
-...Vagy inkább szimplán szadista!
-Ja, az is lehet!-nyerített fel Rodolphus és abbahagyta a gyakorlatok végzését. Leheveredett a fűbe, körbenézett a pályán, majd odasúgta Bellatrixnak.-Nyugodtan pihenj egy kicsit, Lucius éppen nagyban magyaráz valamit az új hajtósrácnak, nem fog idenézni...
-Mindegy! Nem hagyom abba. Megcsinálom rendesen, ne mondhasson rám semmit...-nyögte a Black-lány és szavaihoz hűen becsülettel le is nyomta az ötven fekvőtámaszt. A végére már alig bírta tartani magát, ráadásul az is feszélyezte, hogy Rod végig bámulta őt... De végigcsinálta.
-Egész ügyesen csináltad, Bella!-gratulált neki a Lestrange-srác.
-Ja, gondolom... Ahhoz képest, hogy lány vagyok...
-Hé! Ezt ne mondd! Hisz tudod: "Itt senkit nem érdekel, hogy lány vagy!"-harsogta Lucius-t parodizálva Rod, amire mindketten felnevettek. De ez a derültség hamar elmúlt. Bellatrixnak eszébe jutottak korábbi aggasztó gondolatai, Rodolphus pedig hirtelen elkomorult és lehajtotta fejét.-Persze ez így nem igaz...-motyogta halkan.
-Márminthogy mi nem igaz?-kapta fel a fejét Bella.
-Hát az, hogy... hogy senkit nem érdekel, hogy Te lány vagy... Mert engem például érdekel... érdekelsz!
-Igen?-Most erre mit mondjak?-Köszi!
Rodolphus arcán látszott, hogy a reakció nem egészen olyan volt, amilyet remélt... Zavarában elkezdett össze-vissza magyarázni mindenféle témáról: a legújabb seprűmárkákról, kedvenc kviddicscsapatának, a Kenti Kolibriknek esélyeiről a bajnokságban, illetve az új hajtóról, Tristan Avery-ről.
Bellatrix közben elkezdte csinálni a felüléseket és mivel magában számolt, csak alig-alig fogott fel valamit a Lestrange-fiú hosszú,kusza szövegeléséből.
-...szóval be kell ismerni, nem tehetségtelen a gyerek, Lucius is megmondta. De könyörgöm, ilyet kérdez tőlem: "Az szabálytalanságnak számít, ha elveszem az ellenfél hajtójától a kvaffot?". Mondom neki, gyerek, az a feladatod! Esküszöm, mintha valami mugli-putriból szalajtották volna! Kérdeztem is tőle, hogy mi van, nem látott még kviddicsmeccset, erre tudod, mit válaszolt??? Hé, Bella, figyelsz rám egyáltalán?
-Aha, persze, figyelek!Mondjad, mit válaszolt Avery-baba, csüggök a szavaidon!-Már csak hatvanhét... hatvanhat... hatvanöt...
-Azt mondja, hogy még nem sok meccset látott, csak tavaly itt a suliban párat, de hogy ő akkor végig a fogókat figyelte meg hogy hol a cikesz!
-És ez szerinted felháborító? Szerintem tök megszokott. Minden kissrác fogó akar lenni, merthogy az mekkora dolog, meg a fogón van a legnagyobb hangsúly...-Bellatrix még mielőtt elkezdte volna utolsó ötven felülését, rövid szünetet tartott és ledőlt Rod mellé a fűbe.-Miért, te mindig is terelő akartál lenni?
-Nem t'om. Egyszerűen ahhoz volt érzékem!-a Lestrange-fiú flegmán megvonta a vállát.-Miért, Te?
-Én terelőnek születtem.-jelentette ki magabiztosan Bella.-Bárki bármit is mond, szerintem ez a legjobb poszt: kedvedre kitombolhatod magad, bárkit leverhetsz a seprűjéről, legyen az illető akár őrző, akár fogó, akár hajtó... Nem is akarnék más poszton játszani! Viszont te... te csak jobb híján lettél terelő!
-Ezt meg hogy érted?
-Hááát...-Bellatrix úgy érezte, mintha belébújt volna a "kisördög". Nem vágyott másra, csak arra, hogy öncélúan cikizhesse Rodolphus-t.-Szóval, én úgy gondolom, hogy te másnak teljességgel alkalmatlan lennél! Őrző azért nem lehetnél, mert képtelen vagy kivédeni még a szóbeli támadásokat is, nemhogy egy feléd repülő labdát... Ahhoz, hogy hajtó legyél, jó lyukérzéked kéne, hogy legyen és az ugyebár nincsen...
-Hé, ez abszolút nem jogos!-tiltakozott a srác.
-Ne ellenkezz, Lestrange! Billiárdoztam már veled, tudom, mi a helyzet. Egyszerűen mindig mellélősz!
-Csak ha Te ott vagy mellettem. Csak akkor...-suttogta átszellemülten Rod és közelebb húzódott a lányhoz.-Azt még nem fejtetted ki, Bella, hogy fogónak miért nem lennék jó! Tudod mit? Elmondom én! Azért nem lehetnék fogó, mert nekem sosem sikerül elérnem azt, amit akarok. Nem tudom megkaparintani azt, aki... vagy ami nagyon kell nekem!
-Ez olyan szomorú...-gúnyolódott Bellatrix.-Mindjárt elsírom magam!
-Inkább csókolj meg!-javasolta Rodolphus és egyik kezével végigsimított a Black-lány arcán.
-Csókoljalak meg? Neked elment az a kevés eszed is, ami volt, Lestrange! Hogy képzelheted, hogy én... Fúj! Soha!-Bellatrix lerázta magáról a fiú kezét és elszaladt. Úgyis futnom kell három kört a pályán...-ezzel próbálta megnyugtatni, meggyőzni magát arról, hogy nem csak szimplán nevetségesen és idétlenül viselkedett, hanem "kirohanása" tulajdonképpen indokolt volt.
De basszus, hogy lehet ilyen szánalmas dög Lestrange? Méghogy csókoljam meg... Mit képzel ez magáról-és főként: mit képzel Rólam? Hogy nem érti meg, hogy nem szeretem őt, hogy semmit nem akarok tőle? Tényleg ilyen nehéz a felfogása vagy azt hiszi, hogy a kitartása majd meghat?
A dolog nem hagyta nyugodni Bellát, ezért este mindenről részletesen beszámolt Marion-nak.
-Jaj, Baby! Hogy lehettél ilyen gonosz Vele?-Ez volt a Whalin-lány első reakciója hallván Rodolphus elutasításának esetét.
-Most mondd meg őszintén, mit kellett volna csinálnom? Smároltam volna le, csak hogy ne bántsam meg?
-Nem, de normálisan is visszautasíthattad volna!
-Már sokszor megbeszéltük, hogy én nem tudok normálisan viselkedni...
-De legalább néha megpróbálhatnál!-mondta Marion és gyengéden megsimogatta barátnője vállát.-Rod olyan helyes srác. Nem érdemli meg, hogy így bánj Vele. Mindig megalázod... Pedig régen Te is bírtad Őt!
-Ja, bírtam, mielőtt szokásáva vált molesztálni engem...Milyen szép idők is voltak! Nem akart folyton letaperolni meg lesmárolni, csak elvoltunk együtt... Sokkal jobb volt...
A beszélgetés elhalt és mindkát lány a házifeladat megírásának szentelte a figyelmét a következő negyed órában. Aztán Marion egyszercsak felkiáltott, mint aki isteni sugallatot kapott.
-Te, figyu, Baby! eszembe jutott valami! Mi lenne, ha... kavarnál egy kicsit Rod-dal?
-Mi vaan?-kapta fel a fejét Bellatrix.-Te megőrültél! Miért tenném?
-Hát, mert ez mindenkinek jó lenne: Rod-nak értelemszerűen, Neked pedig... szóval Te féltékennyé tehetnéd vele Luc-öt...
-Neee, ezt most fejezd be! "Féltékennyé tenni"... Ez ilyen tipikusan picsás kifejezés! Szentséges ég, Marion, kezdesz Vivivé válni!
Marion csak lazán megvonta a vállát és úgy válaszolt.
-Szerintem tök norma dolog, ha kicsit taktikázik egy csaj. Másképp nem is lehet bánni a fiúkkal!
-Ne, ne, tényleg hagyd abba! "Női praktikák" meg "csábítási fortélyok"... Fúj! Anyám "bibliája", a "Bűbájos Boszik Kis Kalauza" van tele ilyen szövegekkel... Például: ejtsd le a zsebkendődet a kiszemelted közelében, meg...
-Ne gúnyolódj, Baby! Én nem ilyen röhejesen ósdi csábítási fortélyokról beszélek, csak arról, hogy érdemes rafináltnak lenni. A tervem szerintem oltári jó!-a Whalin-lány büszkén kihúzta magát és felöltötte legmagabiztosabb arckifejezését.-Csak annyit kéne tenned, hogy flörtölsz egy kicsit Rod-dal, egy-két csók is belefér, és hidd el nekem, Luc féltékenységtől elvakultan vetné Rád magát! Én a helyedben például tuti, kihasználnám a jövő hétvégi gólyaavató-bulit!
-Szóval szerinted, ha enyelegnék egy keveset Lestrange-dzsel, persze jó sok ember előtt, az felébresztené Lucius-ben az irántam érzett, hihetetlenül jól leplezett szenvedélyt?-összegezte a hallottakat Bellatrix, majd egy kétkedő fintorral barátnője tudomására hozta véleményét.-Bocs, Marion, de ennek nincs valóságalapja, ez egy mese! Lucius meglát engem Rod-dal és ennek hatására rádöbben, hogy szeret engem, hogy kellek neki... Ja, persze! És Rod nem fog véletlenül békából királyfivá változni a csókomtól?
-Cinikus barom...-sóhajtott fel Marion és lemondóan megrázta a fejét.-Kár Beléd a szó, Baby! Menj csak a hülye fejed után!
-Azt is fogom csinálni! Mint mindig...-De mi van, ha ezúttal Marion-nak van igaza és taktikáznom kéne? Lehet, hogy tényleg ez a célravezető megoldás... De olyan gáz! Mi van, ha Lucius-nek fel se tűnik majd, hogy Rod-dal "flörtölök" és jól beszívom az egészet? Nem, azt hiszem bizonytalan sikerért nem vállalok ekkora kockázatot! Már épp elégszer beégtem Lucius előtt... Ha biztosra tudnám, hogy működni fog ez a "féltékennyé tevés", akkor persze valószínűleg megcsinálnám, de így! Nem, nem és nem...
******
A Marion kínálta lehetőség még napokig ott motoszkált Bellatrix fejében és alig hagyott neki nyugtot. Több tucatszor átgondolta magában a dolgot pro és kontra, de nem sikerült teljes egyetértésre jutnia saját magával...
Szerencsére olyan nagyon sokat nem tudott ezen töprengeni, mert a gólyaavatás szervezése lefoglalta szinte minden idejét.
A gólyaavatásnak a Mardekár házban már több évszázados hagyománya volt. Minden évben megrendezték, és az egyik legnagyobb horderejű, legjelentősebb iskolai eseménynek számított. Itt válhattak igazi Mardekárosokká, a közösség tagjaivá a Teszlek Süveg által ide beosztott kis elsősök. Csupán annyit kellett tenniük ezért, hogy a gólyaavatási ünnepség, azaz a "Véres Víkend" ideje alatt-merthogy a dolog egy egész hétvégén át tartott!-a felsőbbévesek minden utasításának eleget kellett tenniük és különböző próbatételeken kellett bizonyítaniuk bátorságukat, leleményességüket, ügyességüket, ravaszságukat...
A "rendezvénysorozat" a péntek esti nyitóbeszéddel és -bulival kezdődött és egészen vasárnap estig tartott.
Szóval a gólyaavatás igazán fontos és jelentős esemény volt. Egyesek-köztük például Daphne Wilkes-egyenesen azt állították, hogy teljes mértékben itt dől el, kinek hol lesz a helye az elkövetkezendő hét évben a hierarchikus rendszerben. Tehát aki itt kínos helyzetbe kerül, az soha többé nem fogja tudni lemosni magáról a szégyent.
Bellatrix ezzel egyáltalán nem értett egyet. Miért nyomna többet a latba ez a három nap a többinél? Éppenhogy ellenkezőleg: a gólyaavató bulikon történtekre alig emlékszik valaki tisztán, mivel mindenki holtrészeg szokott lenni...
Ő márcsak tudta...
Elsőéves korában beleröhögött egy akkori hetedikes nyitóbeszédébe, ezért az egész péntek esti bulit a klubhelyiség faláról lelógva töltötte-a felbőszült srác ugyanis bilincsekkel odaláncolta őt... Ráadásul néhány vicces kedvű, "enyhén" ittas állapotban lévő Mardekáros szórakozásból mindenféle csicsás masnikat meg rózsaszín cicafej-kitűzőket varázsolt a ruhájára.
Daphne elmélete szerint tehát nekem egy tipikus "lúzer-arcnak" kéne lennem, akiből csak az nem csinál még nagyobb hülyét, aki nem akar... Na már most: bárhogy is nézem, nem vagyok "lúzer-arc". Nem könnyű hülyére venni engem, igazán csak egy valaki van, aki képes rá... Szörnyű pech, hogy pont ő az, aki számít... aki jelent is valamit nekem...
Mindazonáltal Bellatrix megfogadta, hogy idén nem fog beleröhögni a nyitóbeszédbe, főleg mivel tudta, hogy azt "pont az a fiú fogja tartani, aki jelent is valamit neki", azaz Lucius Malfoy. Azt is tudta, hogy Lucius valami hihetetlenül félelmetes, gólya-ijesztő szöveggel készül az alkalomra. Régi poén volt az elsősök totális beparáztatása, de mindig bevált.
-Hihetetlen, milyen hülyék ezek a kis gnómok!-fejtette ki véleményét a Black-lány, amikor péntek este Marion-nal a "beavatáshoz" felsorakozó első éveseket szemlélték.-Nézz csak rájuk! Hogy be vannak szarva! Mégis mit hisznek, mit fogunk csinálni velük?
-Nem tudom, de szinte sajnálom szegénykéket!-sóhajtott fel Marion.-Úgy várnak Luc beszédére, mintha legalábbis a halálos ítélüket készülne bejelenteni... Baby, ugye nem lesznek nagyon durvák a próbák?
-Hááát...-Bellatrix titokzatosan elmosolyodott.-Majd meglátod!-szerette ezzel húzni barátnőjét, élvezte, ha "gólyaavatás-szervezői" mivoltában teszeleghetett Marion előtt.
-Na, Baby! Legalább egy feladatot mondj el!
-Oké, rendben. De csak egyet! Amúgy én se tudom az összeset... Malfoy iszonyatosan titkolja a vasárnapi zárófeladatokat...-Bellatrix érzéseit és gondolatait egy mérgelődő fintor formájában juttatta kifejezésre, majd egészen halk hangon folytatta.-Én egy amolyan mágikus akadálypályát csinálok holnap délelőtt a kis nyomoroncoknak. Lesznek benne tök egyszerű feladatok, mint például tolakodó kis tündérmanók kiiktatása meg szlalom-repülés seprűvel, de lesz egypár keményebb is... Sikerült szereznem egy Óriás Húsevő Tulipánt a 3-as üvegházból és...
-Az tök veszélyes, nem? Bimba csakúgy odaadta?-ámuldozott Marion.
-Nem kértem el tőle. Kölcsönvettem.-felelte könnyedén Bella.-Valóban veszélyes növény azok számára, akik nem tudnak bánni vele. De én tudok, mert ismerem ezt a fajt, Castor bácsiéknál is van és... De most nem ez a lényeg! Szóval ennek a hatalmas, vérszomjas gaznak a "torkából" kell kiszedniük egy gyűrűt, ami aztán kell egy másik feladathoz...
-És hogyan lehet megoldani ezt, anélkül, hogy elveszítené az ember egy vagy több ujját?
-Persze! Majd elmondom Neked, Marion!-ironizált a Black-lány.-Hogy aztán leadd a drótot valamelyik helyes kis fiúcskának...
-Kretén vagy, Baby!-röhögött fel Marion. Nevetését elnyelte a hirtelen felhangzó tapsvihar: Lucius Malfoy fellépett az asztalokból összeállított ideiglenes színpadra és "Sonorus!"-bűbájjal felerősített hangján megkezdte beszédét:
-Mindenkinek szép jó estét kívánok! Különösen ifjú barátaimnak, az elsőéveseknek. Idegőrlő, kimerítő, veszélyes napok várnak rátok. Élvezzétek ezt a mai estét, mert ki tudja... Sosem lehet biztosan tudni, melyik este, melyik éjszaka az utolsó...
-Basszus, ez nagyon durva...-suttogta Bellatrix barátnőjének.-Megfogadtam, hogy nem röhögök, de nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz kibírni!
-A kölykök egyáltalán nem találják viccesnek. Nézd meg a fejüket!-válaszolt fojtott hangon Marion és a gólyákra mutatott. Azok tényleg nem úgy néztek ki, mint akik jópofának találják Lucius beszédét, legtöbbjük arcán félelem, rettegés ült.
Bellatrix csak egy kissrácot látott, akin egyáltalán nem látszott, hogy félne: egy vézna, sápadt, fekete hajú fiúcskát, aki rezzenéstelen arccal állt társai közt.
-Az a gyerek jó arc lehet!-jelentette ki a Black-lány. és elismerően elmosolyodott.-Szerintem az unokaöcsém is ilyen nyugodt, laza lenne... ha ide került volna, ugye...
A rettenthetetlen elsős után egy egészen más jellegű "jelenség" vonta magára Bellatrix és Marion tekintetét: a szűk, fekete ruhába öltözött, feltűnően csillogó sminkkel virító Vivienne és Mara, akik vihorászva lesték a Malfoy-fiú szavait az egyik sarokból.
-Basszus, ez a két lotyó hogy néz már ki?!-csattant fel Marion ingerülten.
-Túl jól...-felelte leplezetlen csalódottsággal hangjában Bellatrix. Már bánta, hogy visszautasította Daphne Wilkes ajánlatát a buli előtt-történetesen azt, hogy "Ha akarod, kisminkellek, Bella!".
Miért nem hagytam neki? Most tök ronda vagyok Vivi mellett...
-Baby! Még csak gondolni se merj ilyesmire!-dörrent rá barátnője.-Tök szép vagy! Higyj nekem! Nekem tetszel.
-Köszi...-Hiába volt Marion minden próbálkozása, Bellatrix kedve alaposan el lett rontva. Aznap esti hangulatára nagy fekete pecsétet nyomott Vivi és Mara tündöklő megjelenése. Se Lucius nevetségesen baljós nyitóbeszéde, se Marion ginyoros kommentárjai nem tudták felvidítani. Lehangoló gondolatok gyötörték...
Hogy versenyezhetnék ezzel a két... ezzel a két ribanccal? Ezekre mintha rá lenne írva nagy, rikító betűkkel, hogy "DUGJ MEG!". Csinosak és szexisek és rámenősek és... mindig megkapják, amit akarnak. és Vivi Lucius-t akarja... Én mit tehetnék ezellen?
Bellatrix negatív előrejelzései helytállónak bizonyultak: alighogy kialudtak a fények és felcsendültek a zene első hangjai, Lucius és bandája máris Viviékhez csapódott.
-Tudtam, hogy ez lesz...-mondta kiábrándultan a Black-lány.-Én mintha itt se lennék...
-Ne csináld már, Baby! Ne emészd magad! Szard le azt a szánalmas, műmájer Luc-öt és bulizz velem!-próbálta pozitív irányba terelni barátnője hangulatát Marion és a hatás kedvéért idióta táncmozdulatokat tett Bella felé.
-Marion, olyan nyomi vagy! Én nem akarok bulizni...
-Tényleg nem? Akkor csak nézd, ahogy én bulizok!-a Whalin-lány először úszást imitált, aztán hirtelen "elefánttá változott"-egyik karját orra előtt himbálva igyekezett visszaadni a "karakter" lényegét. Bellatrix nem bírta megállni, hogy ne röhögjön fel rajta.
-Azzal próbálsz vigasztalni, hogy égetsz? Na jó, egye fene! Égjünk együtt!
A két lány vad táncba kezdett a táncparkett közepén: ugráltak, forogtak, állatokat utánoztak és mindeközben remekül érezték magukat. "Jöjjenek mások zavarba tőlünk, mert mi aztán nem fogunk!"-ez volt a jelmondatuk. És hát igen... mások zavarba is jöttek zavarbaejtő tombolásukat látva. Például Narcissa, aki az egyik sarokban állt barátnői körében és pipacspiros arccal, kínosan vihogva figyelte nővérét.
-Ah, nem tudják ezek élvezni az életet!-legyintett Marion és a hangulat tovább fokozása érdekében bevetette a "merülőbúvár-figurát".
-Amúgy ez milyen zene? Nem tudod véletlenül?-kérdezte Bellatrix a falakra rögzített, mágikus hangtölcsérekre mutatva, amik valami egészen érdekes, kicsit "zúzós"-kicsit misztikus zenét ontottak magukból.-Csak azért kérdem, mert tökre bejön!
Marion helyett a váratlanul hozzájuk csapódó Jemima válaszolt Bella kérdésére.
-Ez egy régi Mardekárosokból álló együttes, "Skizofrének" a neve. Rabastan-ék unokabátyja a dobos a csapatban.
-Fúha, tök jó! Legalább van valaki a Lestrange-családban, akire büszkék is lehetnek!-állapította meg Bellatrix és gonoszan felnevetett.
-Aha.-bólogatott egyetértően Jem, majd hirtelen témát váltott.-Én imádom ezt a számot! Meg az együttest is. Megyek is és megérdeklődöm Rabastan-tól, hogy mikor jön ki az új lemeze a srácoknak...
-Oké, szia Jemima!-intett búcsút a Duerre-lánynak Marion, aztán odasúgta Bellának.-Már kezdtem félni, hogy túlságosan ránk tapad!
-Ó, attól nem kell félni. Most megy és "leadja a drótot" Rod-éknak, elmondja nekik, hogy miként vélekedem a családjukról, plussz még költ mellé valami hatalmas hazugságot... Ismered Jem-et!-Anno a barátságunkat is majdnem tönkretette a hülye pletykafészek...
-Ja, ja, ja!-helyeselt Marion.-De ne foglalkozzunk most vele. Csak érezzük jól magunkat!
-Okés, persze. Azon vagyok.-Bellatrix folytatta féktelen táncát, de érezte, hogy már nem bír olyan felszabadult lenni, mint az előbb. Jem színrelépése valahogy kizökkentette őt, eszébe juttatta, hogy nem csak ő és Marion léteznek a világon és-ami a legrosszabb volt-Lestrange-ék említése újfent Lucius irányába terelte gondolatait. Miközben táncolt, egyre többször pillantott lopva oldalra, az egyik asztalnál terpeszkedő Malfoy-ra. A fiúra, aki ügyet sem vetett rá és vajsörös korsója mögül egyre csak Vivi és Mara szexi, enyhe leszbi-beütéssel bíró vonaglását figyelte.
Basszus, nem hiszem el, hogy ez kell neki! Ezek a csajok annyira közönségesek és... és az "erotikus táncuk" is olyan szánalmas és erőltetett... Én legalább szívből táncolok!-Bellatrix dacosan felszegte fejét és "Csakazértis megmutatom!"-alapon még jobban belehúzott a bulizásba. lecsukta szemeit és hagyta, hogy átjárja a zene. Olyannyira elengedte magát, hogy a nagy tombolásban véletlenül ráugrott valakinek a lábára.
-Bocsesz!-vágta rá rögtön és megfordult, hogy szemügyre vegye "áldozatát": a "rettenthetetlen elsős" volt az, egy pohár vajsörrel kezében.-Nem vagy Te még egy kicsit túl fiatal ehhez?-bújt elő Bellából az erkölcscsősz.
-Mihez? Ahhoz, hogy a lábamra ugorj?-morogta gorombán a kisfiú.
-Nem, én az alkoholra gondoltam.-mondta lassan és érthetően a Black-lány. Eldöntötte, hogy nem fog megsértődni a kissrác undokoskodásán. Csak ennyit tett még hozzá mosolyogva.-Nem vagy túl barátságos!
A kölyök kétkedő arccal végigmérte őt, aztán válasz nélkül továbbállt.
-Ennyit a "jó arcról"!-kacagott fel Marion és játékosan megveregette barátnője vállát.-Ez egy mogorva kis dög...
-Aha.-bólogatott Bellatrix.-Mogorva kis dög... De van benne kurázsi! Figyelted, milyen laza volt?
A két lány nem merült el mélyebben az ismeretlen fiúcska személyiségének boncolgatásásban, inkább táncoltak tovább. Sok-sok vad szám követte egymást, amikre jól lehetett-ahogy Marion mondta-"zúzni", de aztán eljött az az elkerülhetetlen pillanat is, amit Bella minden bulin a legkínosabbnak talált: felcsendültek az első lassú szám hangjai...
-Adjuk át a helyet a "párocskáknak"!-javasolta Bellatrix szomorúságát a cinizmus álarca mögé rejtve.
-Rendben.-válaszolta a Whalin-lány, azzal lehuppantak két üres székre.-Egyébként szép ez a szám. Ha Alan most itt lenne...
Még jó, hogy nincs itt, mert akkor tökegyedül kéne ücsörögnöm a táncparkett szélén!-állapította meg magában Bella.-Jó, tudom, hogy önző vagyok, de... hát mégiscsak jobb Marion-nal együtt "petrezselymet árulni", mint egyedül...
-Szabad egy táncra, hölgyem?-hangzott fel a klasszikus kérdés a Black-lány feje felett. Felpillantott és meglátta Rodolphus Lestrange-et, ahogy vigyorogva meghajol előtte, s táncolni hívja őt.
Semmi kedvem Lestrange-hez... De várjunk csak! Így legalább megmutathatnám Lucius-nek, hogy van, aki felfigyelt rám, van, aki vonzónak talál... Marion is boldog lenne, hogy alkalmazom azt a hülye "féltékennyé tevős" ötletét... Miért is ne táncolnék Rodolphus-szal?
-Rendben, Lestrange! Gyerünk!
Pár pillanat múlva már Rod karjaiban keringett a táncparketten.
Nem is olyan rossz... Sőt, kifejezetten kellemes érzés!
-Bastiék azt mondták, biztos jól elküldesz majd a francba!-szólalt meg Rodolphus egyenesen a lány szemeibe nézve.-De én tudtam, hogy nincs vesztenivalóm...
-Hmmm...-dünnyögte Bella.-A kis barátnőd, Mara-bébi talán nem szeret táncolni? Vagy lepattintott?
-Nem, fordítva történt.-jelentette ki a Lestrange-srác.-Őszintén elmondtam neki, hogy már foglalt a szívem...
-Ó, igen?-kérdezett vissza pimaszul Bellatrix.
-Igen.-nyomatékosította előbbi kijelentését Rod, aztán halkan dúdolni kezdte az éppen szóló szám dallamát.-Ebben a számban, ha jól odafigyelsz, az ütős hangszerek meg a basszusgitár alatt egészen gyengén lehet hallani egy hárfa hangját és halk véla-éneket... Ezért van ilyen hatással az emberekre...
-Mármint milyen hatással?
-Hát, tudod... hogy így szerelmesnek érzi magát tőle az ember!-suttogta a fiú és egyre szorosabban ölelte magához táncpartnerét.-Persze... én például a zene nélkül is épp elég szerelmes vagyok... Meg ne kérdezd, kibe! Úgyis tudod...
Bellatrix kezdte kellemetlenül érezni magát Rod egyre erősebb szorításában. Kétségbeesetten körbenézett, szemeivel segítség után kutatva, de azt kellett tapasztalnia, hogy senki nem figyel rá, még Marion se-ő szemmel láthatóan remekül elvolt, Rabastan-nal és Christopher Drake-kel beszélgetett önfeledten.
Segítség! Lestrange csapdájába estem!-próbált telepatikusan üzenni barátnőjének-hasztalan...
-Bella, ne félj tőlem!-kérte Rodolphus és gyengéd csókot lehelt a lány homlokára.-Én csak azt akarom, hogy Neked jó legyen...
-Akkor engedj el, kérlek!
-Nem, azt nem tehetem, Bella! Már sosem engedlek el...
-Te beteg vagy, Lestrange! Azonnal eressz el!-Bellatrix úgy vergődött a fiú karjaiban, mint egy kalitkába zárt kismadár. Ismételten körbenézett, de egy segítő szándékú, "jótékony" tekintettel sem találkozott pillantása. Csak Lucius Malfoy acélszürke szemeiben sikerült egy pár pillanatra elmerülnie. A Malfoy-srác leplezetlen élvezettel figyelte a Rod-Bella párharcot, arcán hihetetlen elégedettség és nyugodtság ült.
Marion elmélete téves volt! Lucius-nek esze ágában sincs féltékenyen beavatkozni... A perverz disznó ÉLVEZI, hogy a drága barátja molesztál engem!
-Lestrange! Most már tényleg hagyj békén!-kiáltott fel Bellatrix, amikor Rod már a nyakát kezdte volna csókolgatni. Kiabálására többen odanéztek, ezért a Lestrange-fiú kénytelen volt elengedni őt.
-Kegyetlen vagy velem, Bella... De nem mondok le Rólad! Egyszer még úgyis az enyém leszel. Meglátod!-súgta oda búcsúzóul a Black-lánynak, majd otthagyta őt a táncparkett közepén.
-Fú, micsoda fenyegetés!-kommentálta a hallottakat félhangosan Bella és szánakozó pillantásokat lövelt a távozó Rodolphus után.
Miért, miért, MIÉRT érdemlem ezt? Miért nem Lucius nyomul így rám? Ő miért nem engem akar, kíván, szeret? Ez törvényszerű, hogy aki Neked kell, az le se fütyül Téged; aki meg Utánad csorgatja a nyálát, Téged nem érdekel?
Visszatért Marionhoz és az időközben hozzácsapódó Rabastan-hoz és Christophe-hoz, és barátnője vállára hajtotta fejét.
-Nagyon-nagyon elegem van mindenből...
-Jól van, Baby! Bújj csak ide hozzám...
Az este hátralévő részében hol táncoltak, hol punnyadtak. Egy keveset iszogattak is, de távolról sem annyit, mint például Rodolphus, aki versenyt ivott Lucius-szel; vagy Viviék, aki éjfélre annyira részegek lettek, hogy az egyik asztal tetejére felmászva vad sztriptízbe kezdtek.
-Oké, azt hiszem ez az a pont, amikor én megyek és lefekszem!-jelntette ki Bellatrix. Szavait Marionhoz intézte, de direkt olyan hangosan mondta, hogy mások is hallják.
-Fiatal még az éjszaka, Bella!-szólt oda neki Lucius Malfoy és kajánul rámosolygott.-Nem mondod, hogy már fáradt vagy...
-Nem vagyok fáradt. Csak úgy érzem, nem vagyok kíváncsi arra, ami ezután következik!-a Black-lány jelentőségteljes pillantást vetett az egymást vetkőztető Marára és Vivire, majd egy undok fintort küldött a Malfoy-fiúnak.-Megyek aludni és abszolút mértékben átadom a terepet ezeknek a... ezeknek a bájos lányoknak!
-Azt hiszed, Te jobb vagy náluk?-hallatszott fel Rodolphus erős alkoholos-befolyásoltságról árulkodó hangja az egyik fotelből.
-Nem hiszem, TUDOM.-vágta rá Bellatrix.
-Baby, szerintem hagyjad...-javasolta Marion.-Menjünk fel!
-Nem! Engem érdekel, mit akar mondani Lestrange!-jelentette ki a Black-lány és számonkérően vizslatni kezdte a zavaros tekintetű fiút.-Na, Lestrange? Nyögd ki, mit akarsz!
-Bella, Te... te azt hiszed, hogy jobb vagy Vivinél meg Ma... meg Maránál, de nagyon tévedsz, lányom!-nyekeregte Rod. Nyelve újra és újra megbotlott beszéd közben, de ez sem tántoríthatta el attól, hogy végigmondja, amit akar.-Te egy... e... egy rémesen gonosz lány vagy, Bella! Te gonosz vagy, igen...
-Rod, nyugodj meg! állj le!-próbálta lecsendesíteni haverját Lucius, de az ezúttal nem hallgatott rá.
-Bella, én... Te...-folytatta Rod.-Lenézed Marát me... meg a kedves Vivit, de... de nem is mered, nem is... szóval... nem is ismered őket! Ők olyan rendes lányok, hogy... hogy mint a mesékben! Kedvesek és jók és... Te meg szívtelen vagy és Tőled nem kap semmit az ember... Én szeretlek Téged, de... de nem tudom, miért. Sajnálom, hogy így érzek, m... mert Te nem vagy jó... Mara egy angyal, vele... Ő mindent megad nekem, tényleg mindent megtesz... és Vivienne meg Lucius-nek és...
-Bocsi, tovább nem érdekel.-szakította félbe a Lestrange-srác szaggatott monológját Bellatrix.-Eleget hallottam. Eleget láttam. Elegem van.-összegezte gondolatait, majd egy utolsó megvető pillantást vetve a "kompániára", elindult felfelé, a hálószobájába.
Remélem nagyon jól fognak szórakozni és... Viviék ezúttal is "mindent megadnak" majd a fiúknak és...-Bella le sem tudta volna tagadni, hogy mennyire felzaklatták Rodolphus szavai.
Eddig is sejtette, hogy a "ribi osztag" nem csak dekoratív társaságként van jelen Lucius-ék életében, tisztában volt vele, hogy Vivi nagyon könnyen kapható lány és hogy a Malfoy-fiú sem fogadott szüzességet az esküvőjéig... de eddig nem gondolt bele. Most, hogy egyértelműen, fellebbezhetetlenül ott voltak előtte a tények, már kénytelen volt szembenézni velük, nem hunyhatott többé szemet felettük... és ez a szembenézés fájt! A gondolat, hogy Vivienne Carnal olyan közel kerülhet Lucius-höz testileg, amilyen közel Ő, Bella talán soha nem fog, szörnyen gyötörte.
Szeretett volna megszabadulni a fájdalomtól, ami fojtogatta a szívét... Szerette volna elfelejteni kínzó gondolatait... És mindennél jobban szeretett volna Lucius Malfoy karjaiban lenni, de tudta, hogy ott valószínűleg éppen most is valaki más van...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT