|
5. Szülinapló II.
2004.12.14. 14:50
5. FEJEZET: SZÜLINAPLÓ II.
Bellatrix sosem használt még főbenjáró átkot azelőtt. Elméletileg persze jól ismerte őket, sokat hallott és olvasott már róluk, de gyakorlatban még nem alkalmazta egyiket sem.
Úgy tudta, hogy azokhoz nagy varázserő, jelentős tapasztalat, sok gyakorlás és komoly szándék kell.
Nem is értette, mi üthetett belé, hogy pont a Cruciatus-átkot küldte az előle futó Lucius-ra! Ahogy kimondta, már meg is bánta. Nevetségessé teszem magam ezzel... Semmi hatása nem lesz...
De lett! Az átok telibetalálta a Malfoy-fiút, akinek ettől az egész teste megrándult, majd hátrahanyatlott és eldőlt.
-Lucius!-sikított fel Bellatrix és odarohant a fűben fekvő sráchoz.-Mit tettem Veled?!
A fiú ájultan hevert a földön. Amennyire Bella meg tudta állapítani, egy nagy, kiálló fagyökérnek csapódott a gerince, ennek következtében vesztette el eszméletét.
Ezt jól elcsesztem! Most mit csináljak?
Megpróbálta pofozgatni Lucius-t, bökdösni, szólongatni, rángatni, de semmivel nem sikerült magához térítenie.
Olyan szemét vagyok! Hogy tehettem ezt Vele?-a Black-lány fájdalmas, bűnbánó tekintettel szemlélte "áldozatát", majd gyengéden megsimogatta az arcát.-De most legalább megérinthetem. Most nem kell a kegyetlen élceitől félnem.
Lehajolt Lucius-höz és apró csókot lehelt a homlokára. Ujjait pedig engedte elkalandozni a fiú fényes, ezüstszőke tincsei közt.
-Ha tudnád, mennyire szeretlek...-suttogta és a pillanatnyilag öntudatlan "álomlovagja" mellkasára hajtotta fejét. Percekig pihent ott, a Malfoy-srác derekát átölelve, szívverését hallgatva...
Aztán szomorúan véget vetett a-számára-idillinek tetsző helyzetnek és elindult a kastély felé, hogy segítséget hívjon.
De előbb még magához vette Tom Rowle Denem naplóját...!
******
Bellatrixnak végülis a Roxfort kulcs- és háztájőrzője, Hagrid segített bevinni az ájult Lucius-t az iskola épületébe. A nagydarab, bozontos szakállú és -hajú vadőr nem kérdezősködött a történtek felől, csak felkapta a Malfoy-fiút és a kastélyig cipelte.
Rendes tőle, hogy nem kérdez semmit... Pringle biztos jól lebaszna... Egész rendes arc ez a Hagrid!-a Black-lány "normál állapotában" lenézte a férfit, akiről tudta, hogy negyedikes korában eltanácsolták a Roxfortból, de ebben a pillanatban valóságos mentőangyalnak látta.-Olyan aranyos! Egy nagy mackó... Segítőkész és nem ítélkezik felettem...
Azonban mások nem voltak ilyen enyhe szívűek!
Bellatrix-ék alighogy megérkeztek a gyengélkedőre az eszméletlen Lucius-szal, máris megjelent a tanárok egy kisebb "delegációja" - személy szerint a Mardekár házvezető tanára, Herod Flatstone; McGalagony és a Bájitaltant tanító Molko professzor.
-Miss Black!-kezdte mély, reszelős hangján Flatstone.-Adjon magyarázatot nekem erre a szégyenletes helyzetre! Mit csinált Mr Malfoy-jal?
-Én... azaz mi... szóval mi veszekedtünk és...-Bellatrix érezte, ahogy minden csepp önbizalma világgá szalad a három tanár számonkérő pillantásától. McGalagony és Flatstone szigorát még csak-csak el tudta volna viselni, hisz megszokta már; de a kusza vörös hajú, folyton mosolygó Ralph Molko arcáról tükröződő, eddig sosem látott keménység megrémítette.
Basszus, az igazat semmiképp sem mondhatom el... Azért egészen biztosan kicsapnának.-agyalt magában.
-Miss Black! Kérem feleljen!-folytatta a "vallatást" az idős Mardekáros házvezető professzor.-Tisztességes választ várok!
-Ha megengeded, Herod, szerintem eléggé... hogy úgy mondjam egyértelmű, félreérthetetlen a helyzet.-szólalt fel McGalagony.-Úgy vélem, ugyanaz a probléma, amivel már a kisasszony unokaöccsénél is találkoztam, azaz a helytelen konfliktuskezelés. Meglep, hogy egy olyan régi és előkelő családban, mint amilyen a Black-család, nem tanítják meg a gyerekeket...
-Ne merje becsmérelni a családomat!-vágott bele a nő szavába szenvedélyesen Bellatrix. Egy csapásra visszatért az önbizalma! Tudta, hogy szemtelenségével csak még jobban ellehetetleníti helyzetét, mégsem tudta megállni, hogy ne szóljon vissza McGalagonynak!
-Nos, pont erről beszélek!-bólogatott a professzorasszony.-Hogy rettentően neveletlen ez a lány! Átkokat lődözni az iskolatársakra...! Nonszensz! Egyszerűen nem találok szavakat!
-Milyen átkot küldtél Mr Malfoy-ra, Bellatrix?-fordult a lányhoz Molko tanárúr. Látszott rajta, hogy nagyot csalódott tanítványában; hangja közvetlen volt és meleg, de egyben szomorú is.
-Tanárúr, én nagyon szégyellem... Annyira bánom a történteket!-Ez az! Színészkedni kell, meghatni őket... Adni a bűnbánó figurát!-Veszekedtünk Lucius-szel és mérgemben kimondtam rá... az Obstructo-t! Ő meg elesett... Ráesett egy vastag gyökérre és... Jaj, én úgy sírtam!
-Elég lesz, Miss Black! Elég lesz!-csitítgatta Bellatrix-ot Flatstone.-Ami történt megtörtént. Ne dramatizálja túl a helyzetet! Elvonulunk egy kicsit a tanárkollégákkal, megbeszéljük, mit kezdjünk magával... Addig nyugodjon le!
-Rendben... Persze... Hogyne...-suttogta Bellatrix az arrébb álló professzorok után, majd elindult a terem másik vége felé, ahhoz az ágyhoz ahová Hagrid letette a Malfoy-fiút.
Hosszú percekig bámulta az ájultan fekvő Lucius-t. Tetszett neki így kiszolgáltatottan, védtelenül, elesetten... A srác arcán most nyoma sem volt a megszokott önelégült, gunyoros arckifejezésnek-nyugodt, már-már angyali mosolyra állt a szája, vonásai pedig teljesen kisimultak.
Bárcsak mindig ilyen lenne... Ilyen szép és békés!-a Black-lány hatalmasat sóhajtott. Félt belegondolni, hogy mit fog lerendezni Lucius, ha majd magához tér...
Azt, hogy a három tanácskozó professzor körülbelül miként vélekedik az ügyről, jól tudta, mivel sikerült elkapnia egy-két megjegyzést. Hallotta többek közt McGalagony méltatlankodását-"Hátráltató átkot küld valakire csak mert nincsenek egy véleményen? Ez felháborító!"-, Flatstone néhány "fantaszikus" büntetési javaslatát-"...ilyen kivételes esetekben indokoltnak tartom akár a nádpálca alkalmazását is!"-és Molko professzor jóindulatú, emberbaráti szövegét-"Ugyan! 14 éves korban nem beszélhetünk még jellemhibáról! Hirtelenharagú a kislány..."
Végül jó negyedórás vitatkozás után sikerült megegyezésre jutnia a három tanárnak.
-Nem volt könnyű összeegyeztetni a véleményünket, de sikerült.-kezdte az "ítélethirdetést" Molko professzor és bátorítóan Bellatrixra mosolygott. De még mielőtt a lány kezdte volna túlságosan jól érezni magát, McGalagony átvette a szót.
-Egy jó és egy rossz hírünk van a számára, Miss Black! A jóval kezdem... Hamarosan viszontláthatja kedves szüleit.
-Hogyhogy? Kirúgnak???-Nem, az nem lehet... Én azt nem bírnám elviselni...
-Nem, azt azért nem.-szögezte le a szigorú arcú
tanárnő.-Bár attól sincs már messze... De egyelőre csak meghívjuk tisztelt édesapját és -anyját egy "kötetlen" beszélgetésre... Úgy véljük, nekik is tudniuk kell az ön... deviáns viselkedéséről.
Ha ez a jó hír, akkor mi lesz a rossz?
-Ami pedig a penitenciát illeti...-mordult fel Flatstone professzor.-...úgy határoztunk, hogy folytathatja a könyvtári munkálatait. Fél órán belül jelentkezzen Madame Cvikkernél!
-És jól öltözzön fel!-tette hozzá McGalagony.-Az egész hétvégéjét ott fogja tölteni. Hidegek az éjszakák a kastély északi szárnyában...
******
Bellatrixnak a Mardekáros-részlegbe érve épphogy csak annyi ideje volt, hogy magához vegyen egy vastag, kötött pilcsit és hogy egy rövid üzenetet hagyjon Marion-nak az éjjeliszekrényén: MONDD MEG ANDROMEDÁNAK, HOGY BÜNTIBEN VAGYOK ÉS RÉMESEN SAJNÁLOM, HOGY NEM LEHETEK OTT A BULIJÁN! MAJD PÓTOLJUK! EZT ÜZENEM NEKI! ÜDV: BELLATRIX
A papírkát az Átváltoztatástanon tanult színváltoztató varázsigével neonsárgára "színezte", hogy Marion semmiféleképp se hagyhassa figyelmen kívül.
Aztán kezében a pulcsival és talárja belső zsebében Tom Rowle Denem naplójával, valamint egy pennával elindult a könyvtár raktára felé. Már jól ismerte az utat... Hisz az elmúlt két hétben jópárszor megtette azt unokaöccsével együtt.
Ezúttal azonban egyedül volt. Teljesen egyedül. Ennek a súlyát főként csak két-három könyvporolással töltött óra után érezte át. Kezdett unatkozni. Még Madame Cvikker is csak egy-másfél óránként nézett be hozzá, hogy megnézze, jól halad-e és hogy új instrukciókat adjon.
-Elegem van!-kiabált rá egy vastag, poros lexikonra a lány.-Ha legalább Sirius itt lenne... Még Vele is jobb volt, mint tökegyedül!-Eszébe jutott a sok hülyéskedés, amivel feldobták a kripta hangulatot, a rengeteg nevetés... Siriusszal istenien lehetett például tanárokat parodizálni.
Ha legalább ő itt lenne... Megőrülök, ha másfél napig senkihez se szólhatok!!! Iszonyatos egyedül lenni itt...
De hiszen nem vagyok egyedül!-hasított belé a felismerés.-Tom itt van velem...
Magához vett néhány könyvet és leült a helyiségben lévő egyik asztalhoz. A könyvek csak "alibinek" kellettek, ha netán megjelenne Madame Cvikker...
Kinyitotta a nagy harcok árán megszerzett naplót és felírta szokásos köszönését.
'Szia Tom!'
'Helló Bella! Most már mindig veled kell majd társalognom?'
'Miért, baj? Nagyon nem bírsz?'
'Ugyan, ne gyerekeskedj már! Csak érdekel, mi van Lucius-barátommal!'
Bellatrix őszintén beszámolt mindenről Tomnak. Kicsit szégyelte ugyan magát, meg félt is, hogy megharagítja a könyv "szellemét", mégis leírta az egész sztorit elejétől a végéig.
'...és még a szüleimet is értesítik róla és idehívják őket. Tisztára ki lesznek bukva!'
'Hát az lehetséges... De mondd, Te tényleg most először használtál főbenjáró átkot?'
'Igen! De soha többé nem fogok, esküszöm!'
'Ne mentegetőzz! Nem akartalak felelősségre vonni! Épp ellenkezőleg... Bámulatos!'
'Nem is zavar egyáltalán, hogy miattam fekszik most eszméletlenül Lucius?'
'Majd meggyógyul! Legalább pihen egy kicsit...'
'Én nem tudom ezt ilyen lazán kezelni! Tisztára szégyellem magam... mag félek is...'
'Mitől félsz?'
'Lucius reakciójától... Meg apáétól is... Nem akarok
csalódást okozni Neki!'
'Nincs okod félni! Erős lány vagy!'
Bellatrix halványan elmosolyodott. Kezdte igazán megkedvelni Tom-ot. Szavai önbizalmat öntöttek belé és már azt sem bánta annyira, hogy úgy elbánt Érte a Malfoy-fiúval.
Amikor Tommal "beszélgetett" valahogy minden olyan könnyűnek, minden akadály legyőzhetőnek, minden gátlás levetkőzhetőnek tűnt...
'Szeretném megtudni, hogy ki is vagy Te valójában és hogy kerültél ebbe a könyvbe és...'-írta "láthatatlan barátjának".-'...és szeretnélek minél jobban megismerni! Te olyan más vagy... Egy ismerősömhöz sem hasonlítasz!'
'Persze, mert egyedülálló lángész vagyok! Apád sokat tudna mesélni Rólam... Tudod mit? Mondd meg neki, ha találkoztok, hogy Voldemort elismerését küldi, amiért ilyen életrevaló lányt nevelt belőled!'
'Voldemort? Ez meg miféle név?'
'Pollux érteni fogja! Csak add át neki az üzenetemet!'
Bellatrix szerette volna tovább faggatni Tom-ot,
de ekkor nelépett Madame Cvikker kezében egy bögre forró mentateával, így el kellett dugnia a könyvet.
-Hoztam egy kis teát, hogy legyen elég erőd a takarításhoz!-indokolta meg látogatását a könyvtárosnő.
-Köszönöm szépen.-mormogta válaszképpen Bellatrix és felhörpintette a jó meleg italt. Igazán hozhatta volna öt perccel később is!-bosszankodott magában.-Utálom, hogy mindig félbeszakítják a Tom-mal való társalgásomat! Sosem tudok tisztességesen elköszönni Tőle, mindig kapkodni kell...
Ahogy Madame Cvikker kiment, már kapta is elő
újból a naplót, hogy folytassa a félbeszakadt faggatózást. De Tom ezúttal nem válaszolt soraira...
Basszus, most meg mi történhetett Vele? Lehet, hogy elrontottam valamit? Vagy elege lett belőlem? Vagy... Mi van? Miért nem válaszol?
Nem tudta mire vélni a dolgot. Nem értette, miért hallgatott el hirtelen Tom. Becsapva érezte magát.
Meg sem magyarázta ezt a Voldemort-cuccot! Csak annyit mondott, hogy adjam át az üzenetét apának... Hogy ő majd tudni fogja... De miért nem tudta ő maga elmagyarázni?
Mérgében lesöpört néhány könyvet az asztalról és éppen beléjük rúgni készült, amikor halk kopogásra lett figyelmes. Körbenézett a helyiségben és viszonylag gyorsan "kiszúrta" a hang forrását: Shadow kopogtatta meg csőrével az ablaküveget odakintről.
-Mit akarsz, Te vészmadár? Jöttél, hogy mulass a
nyomoromon?
A holló oldalra fordult a párkányon és kissé felemelte bal lábát: egy apró csomag díszelgett rajta.
-Vagy úgy! Hoztál nekem valamit! Nagyszerű!-Bellatrix az ablakhoz lépett és kinyitotta, éppen csak akkorára, hogy a "szárnyas postás" beférjen rajta. Megsimogatta Shadow fejbúbját, majd leoldotta lábáról a pici, kerek csomagot, amin piros betűkkel ez állt: TI AMO, MA BELLA!
-Nem, ezt egyszerűen nem hiszem el!-kacagott fel a lány.-Ez csakis egy valaki lehet... De mit akarhat ő tőlem most, azok után, hogy "lerendeztem" Lucius-t, a nagy példaképét? Lehet, hogy ez valami csapda?-Ezt az elméletet hamar elhessegette agyából, mert egyszerűen nem bírta elképzelni Rodolphus-t, ahogy ravasz módon átveri őt...
Lefejtette a vékony csomagolópapír réteget a gömbölyded "ajándékról"... Egy összehajtogatott levélkét és egy szem "Szuper Élénkítő Bombá"-t talált alatta... A levél a következő szöveget tartalmazta:
HALLOTTAM, MI TÖRTÉNT. JÓL MEGADTAD LUCIUS-NEK! :-) NAGYON SZERETLEK!!! KÜLDÖK EGY KIS ÉDESSÉGET NEKED, EZ SEGÍT A HIDEG ÉS A FÁRADTSÁG ELLEN. KITARTÁS, SZÉPSÉGEM! MILLIÓ CSÓK: A TE ROD-OD
-Ez nem normális!-Bellatrix fuldoklott a nevetéstől. Azt hittem, több megrázkódtatást már nem tartogat számomra ez a nap... Erre jön ez a levél! Lestrange teljesen kattant! Hogy mit kap majd ezért Tőlem, ha kijutok innen...!
"Szuper Élénkítő Bomba"? Életemben nem hallottam még róla! Biztos olyasmi, mint a Koffein Kapszula... De persze az sem kizárt, hogy káros az egészségre... Lehet, hogy Lestrange meg akar mérgezni... No sebaj! Legfeljebb befektetnek a gyengélkedőre Lucius mellé!-azzal bekapta a kívülről csokiréteggel borított kis bonbonszerűséget.
Fú, tök érdekes az íze... Olyan, mint... Hmmm... olyan, mint annak a mézes sütinek, amit Cordelia néniéknél szoktunk enni mindig karácsonykor! Vagy nem is...! Inkább, mint a kertünkben érő tündérbaracknak... Isteni!"
Bellatrix arra lett figyelmes, hogy az addig az azstalon heverő csomagolópapír lassú táncba kezdett... Sőt, még szikrázó kis csillagokat is eregetett!
-Hát... ez egyszerűen gyönyörű!-motyogta kábultan a Black-lány és halkan dúdolni kezdett. Egy régi, melankólikus dalocskát dúdolt, az 'A fenyvesben várok Rád"-ot... De a dal felénél megunta a dolgot és felpattant ültéből. Mozogni akart, csinálni valamit, érezte, hogy majd' kicsattan az energiától!
Könyveket fogok porolni!-határozta el magában és rögtön neki is látott a munkának.-Ha már itt vagyok, felszabadítom az összes könyvet a por rabságából! Hiszen: a könyvek a varázsló legjobb barátai!-miközben őrületes tempóban rohangált fel-alá a polcok között, néha felkuncogott saját gondolatain...
Különleges délután volt... És különleges este! Bellatrix még sosem érezte magát ennyire frissnek és ébernek. Olyan gyorsan végezte büntetőfeladatát, hogy Madame Cvikkernek "leesett az álla"!
És a szorgoskodás mellett még ahhoz is volt ereje, hogy időnként vadul keringőzni kezdjen magával vagy játszon egy kicsit Shadow-val!
A méltóságteljes madár egyébként nem volt elragadtatva gazdája újonnan "szerzett" izgága természetétől, többször is kifejezte rosszallását Bella felé éktelen károgással.
-Mit rikácsolsz, te mélabús tollas, he? Zavar, hogy jól érzem magam?
Shadow válaszra sem méltatta, még fejét is elfordította tőle.
De a Black-lány nem hagyta, hogy elkedvetlenítse hollója ellenséges viselkedése. Rettentően jól érezte magát! Sürgött-forgott, tette a dolgát és nem agyalt annyit, mint általában.
Késő este még tűzijátékot is látott az ablakon kinézve!
******
A hétvégi maratoni könyvtártakarítás után, hétfőn a reggelinél Bellatrix első útja Rodolphus-hoz vezetett. A fiú eperdzsemes kenyeret majszolt éppen és a vele szemben ülő Vivivel és Marával beszélgetett.
-Sziasztok!-köszönt Bellatrix, majd a lányokra ügyet sem vetve Rodolphus-hoz fordult.-Beszélnünk kell! Sürgősen.
A Lestrange-srácnak csaknem a torkán akadt a falat, annyira meglepte Bella váratlan és szenvedélyes "belépője". Üveges tekintettel meredt az előtte álló lányra és kajlán bólintott egyet.
-Szerintem menjünk ki az előtérbe! Itt nem alkalmasak a körülmények...-mondta Bellatrix és Viviékre sandított.
-Oké-zsoké!-vágta rá széles vigyorral arcán Rodolphus és már pattant is fel, hogy eleget tegyen az utasításnak.
-Aztán vigyázz magadra, Rod!-javasolta Mara.-Hisz tudod, hogy bánik Bellatrix a fiúkkal...
-Köztudottan ért a pasik... elkábításához!-fűzte hozzá Vivi gonoszul mosolyogva.-Úgy is mondhatnám: a srácok el vannak ájulva tőle!
A Black-lány szánakozó pillanásokkal jutalmazta ellenlábasai szúrkálódó megjegyzéseit, majd Rodolphus-szal nyomában elvonult.
Csak féltékenyek Rám... Mert Rod engem imád és nem őket! Ráadásul még Malfoy-t is kivontam a forgalomból egy időre... Ájultan nem sok mindent tud kezdeni Vele az a picsa Vivi!-Bellatrix szája diadalittas mosolyra húzódott ezektől a gondolatoktól.
-Minek örülsz ennyire?-kérdezte a Lestrange-fiú az előtérbe érve.
-A kis barátnőid szupi poénjainak!-vágta rá Bella.
-Ők nem a "kis barátnőim"...-mentegetőzött Rodolphus.
-Ja, bocs! Nem a "barátnő" szót kellett volna használnom... A "ribanc" jobban illik hozzájuk!
-Azért hívtál ki, hogy féltékenységi jelenetet rendezz?-kérdezte Rod elképedve.-Mert ha igen... Hát, az nagyon bejönne!-Hogy szavainak nyomatékot adjon, jobb kezével megragadta a Black-lány derekát és megpróbálta magához húzni, de az határozottan ellökte magától.
-Meglep, hogy ennyire nem ismersz, Lestrange! Tudhatnád, hogy az én észjárásom nem olyan alantas, mint a Tiéd! Féltékenységi jelenet... Vicces, mert én úgy tudom, hogy ahhoz az kell, hogy szerelmes is legyek...
-Akkor azért hívtál ki, hogy alázgass? Bocs, de most nincs hangulatom hozzá...
-Nem, Lestrange! Nem alázgatni akarlak, azt sosem karom, csak úgy jön...-Bellatrix mély levegőt vett, majd belefogott igazi mondanivalójába.-Valójában arról a "Szuper Élénkítő Bombá"-ról akartam beszélgetni Veled... Hogy mi van abban tulajdonképpen? Ez ugye... ilyen tudatmódosító cucc...?
Rodolphus felnevetett.
-De édes vagy! "Ilyen tudatmódosító cucc"... Ezt úgy mondtad, mint valami ártatlan, pici lányka...
Bellatrix arra lett figyelmes, hogy Rod, eddig ismeretségük alatt először fölénybe került vele szemben. Ez nagyon nem tetszett neki. Ingerült lett.
-Ne csinálj úgy, Lestrange, mintha ilyen szarokat szedni nagy dicsőség lenne! Fogadjunk, hogy illegálisak és...
-Azt hiszed, hogy illegális kábítószert küldtem neked?-Rodolphus a lányhoz hajolt és suttogva folytatta.-Ez csak egy kis élénkítő édesség volt! Gondoltam, jól fog jönni abban a rémes robotolásban... Szerintem irtó jó, ahogy kitágítja az érzékeidet...
-Egy Black nem a testének él.-jelentette ki Bellarix.-Tudod, én szeretek észnél lenni. Mert nekem olyanom is van ám! És nem "jön be" ez az össze-vissza hallucinálás...
-Miért, mit láttál?
-Tűzijátékot. Hatalmas piros és sárga fénycsóvákat...
-Ettől az Élénkítő Bombától senki nem képzel tűzijátékot!-állította Rodolphus.-Amit láttál az valódi volt. Tényleg volt szombat este tűzijáték! Valakinek a szülinapjára csinálták...
-Igen???-Basszus, és én tudom is, kiére!-hasított bele a felismerés Bellatrix agyába.-Andromeda szülinapja... Amin én nem lehettem ott... Tűzijátékot rendeztek a tiszteletére? Biztos ez volt Sirius és Lorton ajándéka! Én meg semmit nem adtam neki... De gáz!
-Jól vagy, Bella?-érdeklődött a Lestrange-fiú.-Úgy elgondolkodtál...
-És az baj, ha valaki elgondolkodik? Zavar, hogy mások agytevékenységet is folytatnak, nem csak vadul "tágítják az érzékeiket" meg... hmmm... ki tudja, még miket csinálnak...?
Rodolphus már nyitotta volna válaszra a száját, de aztán végül mégsem mondott semmit. Némán álltak egymással szemben. Bellatrixnak egyre csak az járt a fejében, hogy mit adjon a nővérének ajándékba...
-Rod, te mit kérnél a 17. szülinapodra?
-Már elmúltam 17... Amúgy meg hogyhogy most már "Rod" vagyok?
-Ja, csak félrebeszélek.-vonta meg a vállát a Black-lány.-Teljesen máson jár az eszem...
Vajon minek örülne Andro? Jaj, basszus, miért nem mondja soha? Vagy írhatna egy listát a vágyairól... Mármint arról, hogy milyen ajándékokra vágyik! Vagy... Ah, fogggalmam sincs, mit szeretne! De nem fair, hogy Sirius-ék meg olyan emlékezeteset adtak neki, amire élete végéig vissza tud majd gondolni! Én is különlegeset, egyedit akarok! Mi lenne, ha...
-Lestrange! Azt mondtad ugye, hogy a "Szuper Élénkítő Bombá"-tól senki nem képzel tűzijátékot...
-Igen. És?
-Van olyan... édességed, amitől igen? Szóval, amitől hallucinál az ember?
-Mi van azzal a szép jelmondattal?-kérdezte kajánkodva a srác.-"A Black-ek nem a testiséggel foglalkoznak" vagy valami ilyesmi...
-Nem magamnak akarom!
-Hanem?
-Jaj, Lestrange, ne faggass már! Nem tartozik rád!
-De azért adjak, mi? Csak úgy, a nagy semmiért...-Rodolphus rosszallóan megcsóválta a fejét.-Ez nem így megy! Valamit valamiért...
-Megbeszélhetjük.-felelte kimérten Bellatrix.-Na mondd, mit szeretnél?!
-Én...-a Lestrange-fiút teljesen letaglózta a vele szembe álló rideg közönyösség. Zavarában csak ennyit motyogott.-Hát nem nyilvánvaló?-aztán elviharzott, magára hagyva a lányt.
Ezt most nem értem, de mindegy.-állapította meg Bellatrix gondolatban és visszaballagott a nagyterembe, hogy némi táplálékot vegyen magához. Békésen, egyedül eszegetett, amikor pár perc múlva ismét megjelent Rodolphus és egy rózsaszín, szivecske alakú kis desszertet nyomott a kezébe.
-"MeseVilág" a neve és elég intenzív hallucinációt okoz, de viszonylag gyors lefolyásút... Maximum egy-másfél órásat...-magyarázta halkan.
-Köszi szépen.-hálálkodott Bellatrix és zsebre vágta a "cuccot".-Majd meghálálom egyszer!-vetette oda a fiúnak és már rohant is, hogy megkeresse nővérét. A Griffendélesek asztalánál azt mondták, nemrég fejezte be a reggelijét, úgyhogy Bella szaladni kezdett a Griffis klubhelyiség felé, hátha utoléri még Andromedát. Olyan sebesen rótta a lépcsőket, hogy ez sikerült is neki! Az egyik lépcsőfordulóban megpillantotta maga előtt testvére alakját.
-Andro! Hé, Andro!-kiáltott utána.
Andromeda megállt és "bevárta" húgát.
-Mi történt, Trixi? Mi van veled? Nyúzottnak látszol!
-Nehéz hétvégém volt... De most nem ez a lényeg!-legyintett Bellatrix.-Csak azért jöttem, hogy boldog 17. születésnapot kívánjak Neked!
-Oh, köszi...-az idősebb Black-lány arcán és hangjában meglepődöttség és megilletődöttség keveredett.-Hallottam, miért nem tudtál eljönni szombaton... Marion mondta... De őszintén szólva úgy gondoltam, hogy nem is akarnál ott lenni a szülinapi bulimon, még ha tudnál se... Olyan rég nem beszéltünk már egymással!-Andromedán látszott, hogy megkönnyebbült attól, hogy elmondta, kimondta érzéseit. Felszabadultan húgára mosolygott.-Nagyon örülök, hogy megkerestél!
-Hoztam is Neked valamit! Nem jöttem "üres kézzel"...
-Jaj, ne! Igazán nem kellett volna! Már így is annyi mindent kaptam mindenkitől! Olyan kínosan érzem magam, ha sokat költenek rá...
Bellatrix sosem tudta megérteni nővére ilyetén gátlásait. Ő maga imádott ajándékokat kapni, lehetőleg minél nagyobbakat és drágábbakat!!! Viszont biztosra tudta, hogy Andromedánál ez nem csak álszent szöveg, hanem tényleg így is gondolja a dolgot.
-Nyugi, én egy knútot sem költöttem Rád!-mondta megnyugtatásképp és ravaszkásan elmosolyodott.-Mégis, jó kis ajándékot hoztam Neked.
Elővette zsebéből a Rodolphus-tól kapott "MeseVilág" elnevezésű bonbont és Andro kezébe nyomta.
-Ez egy szupi kis meglepetés!-suttogta.-Ha van egy nyugodt órád, mondjuk este, akkor edd meg és... majd meglátod, mi lesz.
-De Trixi, ez így eléggé...
-Nyugi, nem mérgezlek meg! Bízz bennem! És tudod: "Ajándék lónak ne nézd a fogát!"-"bölcselkedett" Bellatrix.-Te amúgyis Griffendéles vagy! Nem ijedhetsz meg egy kis izgalomtól, egy kis kalandtól!
-Rendben, Trixi! Most megfogtál...-Andromeda lemondóan sóhajott egyet, majd eltette ajándékát.-Egyébként is félek már ellentmondani Neked a Malfoy-os eset óta... Csúnyán elintézted...-a lány arca egészen felderült a témától.-Nagyon büszke vagyok ám Rád ezért, remélem tudod!
-Sejtettem, hogy Neked tetszeni fog...-Eddig mindenkinek tetszett a dolog... Tomnak, Lestrange-nek... Most Andronak... De én akkoris szégyellem magam... És tudom, hogy nem volt helyes és...-Jut eszembe, van még egy ajándékom a Számodra...
-Na ne csigázz! Mi az?
-Apáék meglátogatnak minket jövő szombaton!!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT