4. FEJEZET: SZÜLINAPLÓ I.

Bellatrix az ezt követő két hét minden estéjét "éretlen és értetlen" unokaöccsével töltötte a könyvtár raktárában-persze nem önszántából! McGalagony professzor és Madame Cvikker közösen úgy döntöttek, hogy egy hét büntetés túl kevés lenne a két haszontalan kölyöknek, ezért megduplázták az eredetileg kiszabott kényszermunka időtartamát.

Bellatrix ezt a szigorítást Sirius esetében teljesen jogosnak is tartotta, de azt, hogy őt egy kalap alá vették a kisfiúval, súlyos igazságtalanságként könyvelte el.
Talán van egy kis különbség aközött, hogy én elkések az óráról, ő meg megátkoz egy szerencsétlen gyereket! De hát mikor volt igazság a Földön?!-bosszankodott magában. Szóban sosem fejtette ki ezen álláspontját, mert nem akarta, hogy McGalagony azt gondolhassa, hogy sikerült jól megleckéztetnie. Ehelyett szenvtelenül végezte a rá kiszabott feladatokat és úgy tett, mintha jobb dolga nem is lenne, mint a könyvek szortírozása.

A valósághoz hozzátartozik, hogy Bellatrixnak TÉNYLEG nem volt jobb dolga, nem akadt jobb programja ezekben a napokban a könyvpakolásnál, mivel szinte az összes barátjával és ismerősével "haragban" volt: Lucius-höz és Rodolphus-hoz egyszerűen nem szólt hozzá, Marion-nal kerülték egymást, Andromedával a vonaton történt veszekedésük óta nem beszéltek, sőt, valamilyen ismeretlen oknál fogva még Narcissa is látványosan meg volt sértődve rá.

Így a Black-lány az órák közti szüneteket és kevéske szabadidejét főként Rabastan és Christophe társaságában töltötte.
Furcsa, hogy Rabastant egészen jól el tudom viselni, a bátyját meg nem... Pedig mindkettő primitív gyökér! Csak talán Basti kevésbé veri ezt nagydobra... És nem olyan tolakodó barom, mint Rod.

Ami a tolakodást illeti, Rodolphus a Mara-Vivi incidens után napokig egyáltalán nem közeledett Bellatrixhoz. A tőle megszokott nyomulós beszólások elmaradtak, szinte kerülte a lányt-csak a szemei "beszéltek"... Nyilván szégyelli magát az alávaló féreg! Otthagytak engem két... két könnyűvérű, sötét liba miatt... Szégyellheti is magát! Egy életre jegyezze meg, hogy Velem nem lehet így bánni!

Rodolphus tekintete leginkább egy szenvedő, beteg, törött szárnyú madárkára emlékeztette Bellatrixot. A fiú látványos kínlódása sötét elégtétellel töltötte el lelkét.

De Lucius persze nem gyötrődik! Talán fel sem tűnt neki, hogy milyen gusztustalanul viselkedtek Velem... Vagy még direkt élvezi is, hogy beletaposhatott a lelkembe...-a Black-lány úgy érezte, hogy a tövis, amit a Malfoy-srác a szívébe döfött, csak egyféleképpen téphető ki: ha valamilyen módon ő is keresztbe tesz Lucius-nek.
Ám ahhoz, hogy tudjam, hol fáj legjobban a szúrás, fel kell mérnem a "terepet". Úgy kell tennem, mintha semmi gondom nem lenne vele, mintha a legjobb haverok lennénk! És miután megtaláltam az Akhillesz-pontját... könyörtelenül belédöföm bosszúm tőrét!

A terv szerencsés csillagzat alatt születhetett, mert a Black-lánynak azon sem kellett töprengenie, hogy hogyan kezdjen el feltűnés nélkül közeledni Lucius Malfoy-hoz, mivel a fiú maga kezdeményezett társalgást vele: egyik este, mikor Bellatrix hullafáradtan tért vissza a büntetőmunkáról a klubhelyiségbe, az egyik kanapén elterülve várta.

-Szia Bella!-köszönt a lánynak és felült.-Épp Rád vártam. Gyere, ülj le ide mellém!

-Miért ülnék le melléd?-kérdezte szemtelenül Bellatrix. Nem szabad hirtelen túl kedvesnek lennem vele. Az feltűnő lenne...

-Beszélgethetnénk, gondoltam.-mondta a szótagokat lustán elnyújtva Lucius és lassan végigjáratta tekintetét az előtte álló lányon.
Bellatrix érezte, ahogy elgyengülnek a lábai és elborul agya a Malfoy-srác pillantásától. Az egész világ forgott vele... Ezért gyorsan lehuppant a kanapéra.

-Rendben van. Jó kislány.-mosolygott Lucius és megpaskolta Bella térdét.

-Kérlek mellőzzük a testi kontaktust!-szólt vissza a - tőle abban a pillanatban kitellő - legkeményebb hangján a Black-lány.

-Mellőzzük? Azt akarod?-kérdezett vissza a fiú és kissé felhúzta bal szemöldökét.-Nos, lehet róla szó!

-Úgyis van kit taperolnod!-vetette oda Lucius-nek Bellatrix.
Fú, baszki ezt nem kellett volna... Most azt fogja hinni, féltékeny vagyok Vivienne Carnal miatt! Közben meg tényleg... De ő ezt nem tudhatja meg! Nem tudhatja meg, hogy én... hogy bejön nekem!

Szerencsére a Malfoy-srác szó nélkül átsiklott Bella beszólása felett.

-Valójában arról kívántam volna diskurálni Veled...-duruzsolta-...hogy örömömre szolgálna, ha segítségemre lennél valamiben.

-Mellőzd légyszi a szép, cizellált körmondatokat! Iszonyat fáradt vagyok, aludni szeretnék!

-Jól értem, hogy sürgetni próbálsz?-Lucius egy megvető fintort küldött a lány felé, aztán lassan és nyugodtan folytatta.-Szóval az előbb már éppen mondtam volna, hogy miről is lenne konkrétan szó, csak Te udvariatlanul belevágtál a szavamba. Ezért most újból megpróbálom!

Undorító, felfújt, önimádó, egoista, szemét hólyag! Lopja itt a drága időmet!

-Bella!-fűzte tovább szavainak láncát a Malfoy-fiú.-Ismervén Téged, erényeidet és gyengéidet, rövid mérlegelés után úgy döntöttem, hogy egyedül Te lehetsz alkalmas arra a megtisztelő feladatra, hogy segíts nekem megszervezni az idei gólyaavatást!

-Huh! Na, csak kinyögted!-sóhajtott fel megkönnyebbülten Bellatrix.-Olyan körülményesen kezdted, hogy...-...hogy már azt hittem, a kezemet akarod megkérni.-folytatta volna a lány, de aztán inkább lenyelte a mondat végét, mert rájött, hogy csak saját magát hozhatta volna kínos helyzetbe vele. Ismerte már annyira Lucius észjárását, hogy tudja: egy ilyen beszólást nem hagyna gonosz, csípős válasz nélkül.

-Szóval, Bella? Mit mondasz?

-Én... izé... miért jó nekem az, ha segítek Neked, Malfoy?

-Ezt komolyan kérdezed?-hüledezett Lucius.-Komolyan kérdezed Tőlem, hogy mi jó van neked abban, ha részt veszel az év legkomolyabb szivató megmozdulásában??? Te tényleg nagyon fáradt lehetsz, Bella, ha ennyire nem villanyoz fel a lehetőség, hogy megkínozhatod, megszivathatod a Mardekárosok legifjabb nemzedékét!!!-a Malfoy-srác egészen közel hajolt a lányhoz és szinte suttogva folytatta.-Vagy úgy gondolod, a Black-család már éppen eléggé kivette a részét idén az elsőéves Mardekárosok inzultálásában?

Bellatrix harsányan felkacagott.
-Siriusra meg arra a... hogyishívják? Megvan! Pitonra gondolsz, ugye? Tény, hogy drágalátos unokaöcsém jól elintézte szegény gyereket... De állítólag holnap már kijöhet a gyengélkedőről!-a Black-lány tekintete egy pillanatra a távolba révedt, majd visszatért Lucius-re.-Ami pedig az úgynevezett ajánlatodat illeti... Oké! Benne vagyok! Mikor, hogyan, mit kell csinálnom?

-Nyugi, Bella! Ne kapkodj!-csitítgatta a lányt a Malfoy-srác.-Holnap mindent megbeszélünk részletesen! De most...-Lucius könnyedén felpattant a kanapéról.-...ha megbocsátasz, elmegyek lefeküdni, mert igencsak későre jár!

EZ NEM LEHET IGAZ! Megint szórakozik velem! Feltartott, hogy a semmiről beszélgessek vele, aztán mikor kezd érdekelni a dolog, lelép! Hogy lehet ennyire...

-Kapok egy jóéjt-puszit?-fordult Bellatrixhoz a fiú arcán tenyérbemászó mosollyal.

-Nyilván összetévesztesz valakivel.-felelte kimérten a Black-lány és elfordította a fejét, hogy ne is lássa Luciust.

Azt hiszi, bármit megengedhet magának... Hogy ő itt a kiskirály...
Hallotta az egyre távolodó lépéseket, a fiú lépteit és elszorult a szíve.
Sosem fogom tudni legyőzni őt... Mindig erősebb és okosabb és ravaszabb és fantasztikusabb lesz nálam! És sosem lesz az enyém...

Mereven bámult maga elé a semmibe és próbálta összeszedni a Lucius által apró szilánkokra zúzott önmagát...

Észrevette, hogy a Malfoy-srác az asztalon hagyta a könyveit és az irkáit. Mi lenne, ha belekukkantanék egy kicsit a cuccaiba?-a saját magának feltett kérdést nem követte hosszas belső vívódás, gyorsan rácsapott a zsákmányra. Házi dolgozat a középkori varázslókongresszusok legfontosabb eseményeiről... Milyen érdekesen ír Lucius! A nagybetűi tisztára mesterkéltek, de a többi... Hmmm... Ahogy itt a "fellebbezhetetlen" szót írja, az vadságról és szenvedélyességről árulkodik...

Bellatrix ezután tüzetesen áttanulmányozta Lucius összes könyvét és jegyzetét és bár semmi igazán érdekesre nem bukkant, a fiú cuccai közt való kutakodás kissé felvidította. Már épp indulni készült a hálószobájába, amikor... Megpillantott egy fekete kis könyvet a földön, félig a kanapé alá becsúszva. Felkapta és mohón olvasni kezdte... VOLNA, ha lettek volna benne betűk, szavak, mondatok-egyszóval: szöveg. De a könyvecske teljesen üres volt, lapjai szűzfehéren virítottak. Csak a borítóján, elől állt egy kis felirat: "T.R. DENEM".

T.R. Denem...-Bellatrix hátán végigfutott a hideg a névtől. Nem tudta, miért, de valahogy borzongatónak találta azt.-Lehet, hogy hallottam már valahol ezt a nevet? Nem tudom... Nem emlékszem...

Egy pillanatra az a furcsa gondolata támadt, hogy legjobb lenne otthagyni a könyvet, minél messzebb kerülni tőle, de aztán kíváncsiságának és bosszúvágyának együttese felülkerekedett ezen a röpke érzésen. Fel is sietett hálószobájába, hogy ott zavartalanul tanulmányozhassa a talált-vagy inkább elcsent-holmit.

A szobában csak egy gyertya égett, a Bellatrix ágya melletti kis szekrényen, mivel Daphne, Jem és Marion már aludtak.

A Black-lány a pislákoló fénynél újból tüzetesen átvizsgálta a könyvecskét, hátha mégiscsak talál benne valamit, de az továbbra is tökéletesen üresnek bizonyult.

Legalábbis nem látszik az írás... Attól persze még lehet, hogy van benne szöveg... Sőt, biztos! Csak láthatatlan tintával írták... Hogy is van az a varázsige?

De hiába jutott eszébe a Vizualicus varázsige és mormolta el a szűzfehér lapok felett... Azok csak nem teltek meg betűkkel!

Mi a franc lehet a titok nyitja? Gondolkozz... Gondolkozz... Az kizárt, hogy Malfoy egy üres könyvet hordjon magánál! Kell, hogy legyen valami megoldás! Ha nem varázstinta, akkor talán...-Bellatrix elővett egy lúdtollpennát az ágya lábánál nyugvó táskájából és belemártotta a tintatartóba, mely az éjjeliszekrényen állt.

'Szívből gyűlölöm Lucius Malfoy-t!'-írta fel az egyik oldal tetejére és halványan elmosolyodott.

Nem tellett bele pár másodpercbe és a tinta - Bellatrix röpke érzelemnyilvánításával együtt - eltűnt a lapról, mintha ott se lett volna. Helyette egy valaki más kézírásával írt üzenet jelent meg:

'Miért gyűlölöd őt?'

Igeeen! Jól sejtettem: ez egy beszélgetőskönyv!-ujjongott magában a Black-lány.-Lucius beszélgetőskönyve! Biztos T.R. Denem a könyv karakterének a neve... Hát ez tök jó! Talán kihúzhatok cikis titkokat belőle Lucius-ről!

'Azért gyűlölöm, mert egy öntelt hólyag! Baromi sokat képzel magáról!'-felelte Bellatrix a könyvnek.

'És ki vagy Te, Te háborgó lelkű leány?'

'Bellatrix Black vagyok. Te pedig nyilván T.R. Denem... Mit jelent a T.R.? Minek a rövidítése?'

'Tom Rowle. Most, hogy már ilyen nagyszerűen bemutatkozunk egymásnak, igazán elmondhatnád, hogyan került Hozzád a napló!'

Húha! Ez aztán a komoly karakter! Felismeri a különböző emberek írásait, tök választékosan beszél, ráadásul még hiányolja is a gazdáját!-a Black-lány egy kesernyés mosollyal az arcán visszagondolt az ő, saját gyermekkori beszélgetőskönyvére. Annak egy Annaliese nevű kislány volt a karaktere, "aki" folyton olcsó bölcsességeket és közhelyeket irogatott válaszul mindenre. Szánalmasan kicsi szókincsével sok vidám percet okozott a kis Bellatrixnak. Az például, amikor egymás után többször "Elnézést, nem értettem! Megismételnéd, kérlek?"-kel válaszolt Bella válogatott trágárságaira és szidalmaira, még így hat-hét év távlatából is megmosolyogtatta a Black-lányt.

Ez a Tom Rowle Denem más eset, mint Annaliese... Lehet, hogy képes megjegyezni dolgokat... Nem lenne jó, ha mindent visszamondana Lucius-nek! Asszem letesztelem, mennyire okos!

'Lucius adott kölcsön Téged nekem!"-felelte a könyvnek.

'Érdekes! Lucius Malfoy, akit ugyebár gyűlölsz, kölcsönadja a naplómat Neked..."

'Ó, Ő nem tudja, hogy utálom. Mi látszólag jó haverok vagyunk!'

'Valóban? Sosem írt még Rólad...'

'Miért, kiről szokott írni?'

'Túl kíváncsi lány vagy! Amiről a naplómon keresztül beszélgetek Lucius-szel, ahhoz senkinek semmi köze!'

'Ez egy napló?'

'Mint ahogy már háromszor elmondtam: igen, ez egy napló! Miért, mit gondoltál, mesekönyv és én mindjárt belekezdek Csipkerózsika történetébe?'

'Azt hittem, hogy ez egy beszélgetőskönyv! Volt egy olyanom kiskoromban és...'

'Szegény, unatkozó gazdag gyerekek...'

Bellatrix lelkében a meglepettség és a felháborodás érzése harcolt egymással. Nem tudta eldönteni, hogy csodálkozzon azon, hogy a könyv "karaktere" a szavába vágott, vagy inkább mérges legyen. Végül az utóbbi mellett "döntött".

'Rájöttem, hogy tényleg nem lehetsz egy beszélgetőskönyv karaktere! Mert ilyen arrogáns és cinikus karaktert senki se találna ki!'-csak úgy sercegett a papír a Black-lány tolla alatt. Villámgyorsasággal írta le sértett hangú válaszát, aztán ugyanilyen sebesen becsukta és párnája alá dugta a könyvet.

-Nem érdekel... Nem érdekel!-motyogta magában, miközben átöltözött éjszakai ruházatába.-Most nem akarok ezzel foglalkozni... Nem akarok...

De hiába próbálta lecsendesíteni a gondolatait... Tom Rowle Denem befészkelte magát az agyába és nem hagyta nyugodni.

Basszus, azt sem tudom, kicsoda! Hogy kicsoda, mennyi idős, hogyan van jelen ebben az úgynevezett naplóban... Hogy milyen kapcsolat fűzi Lucius-höz... Hogy egyáltalán élő személy vagy már csak egy szellem... Csak azt tudom, hogy szörnyen arrogáns és keserű a stílusa... és hogy... hogy van benne valami... valami nyugtalanító!