Üdvözlünk a Pincében! Alapító: Judy .
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Erre tévedők
Indulás: 2004-10-10
 
Kisera - TOUJOURS PUR-Bellatrix története
Kisera - TOUJOURS PUR-Bellatrix története
: 2. Bosszantó fejfedők

2. Bosszantó fejfedők

  2004.12.07. 17:24



A következő egy-másfél óra viszonylagos zavartalanságban telt-már ami a felszínt illeti... Bellatrix lelkében ugyanis iszonyú harc dúlt. Míg a fiúk az Imperius-átkot gyakorolták, a Black-lány Lucius iránti érzéseivel küszködött...
Basszus, nem értem mi van velem! Hogy mi ez az egész... Az kizárt, hogy beleestem... Annál azért több az eszem! Semmi kedvem beállni a Lucius ágyánál kígyózó, bebocsátásra váró ostoba kis csajokból álló sorba! Csak egy kicsit bejön a stílusa és kész! Meg... oké, nem csúnya, sőt! Talán mondhatnám azt, hogy TETSZIK... De eddig is tetszett, csak most valahogy hirtelen sokkal jobban... Basszus, hogy tud ÍGY nézni? Be kéne tiltani ezt a nézést! Nincs joga minden ok nélkül ilyen pillantásokat lődöznie felém!

-Bellatrix, Te nem akarod gyakorolni az Imperius-átkot a muglin?-hozta vissza a lányt az elmélkedés világából a leghátsó kupéba Mulciber hangja.

-Gyakorolni... hmmm...-dünnyögte Bellatrix. Igazából egy szót sem jegyzett meg Lucius előadásából, úgyhogy semmi kedve nem volt leégetnie magát a többiek előtt. Válaszként megrázta a fejét.-Passzolom a lehetőséget!-mondta színlelt egykedvűséggel.

De volt, aki átlátott a szitán...
-Nocsak Bella, talán nem figyeltél eléggé Rám?-kérdezte tettetett szemrehányással a hangjában a Malfoy-fiú.

Éppenhogy túlságosan is Rád figyeltem...-állapította meg magában a Black-lány bosszankodva.

-Biztos beállt muglivédőnek!-nyerített fel Rabastan.-Nem akarja kínozni ezt a férget.

-Ahogy mondod, Basti!-ironizált Bellatrix.-Nem akarom megalázni szegénykét. Annyira meghat, mindjárt sírva fakadok...-a lány gonosz kacajt hallatott.-Viccet félretéve:nem szeretném elvenni az időt tőletek. Rátok fér a gyakorlás, főleg Rod-ra...

Az említett hosszas méltatlankodásba kezdett-Te nem láttad, hogy az előbb mekkora hátraszaltót csináltattam a muglival?-, ám Bellarix ezt már meg sem hallotta. Gondolatainak örvénye megint elragadta őt, kiragadta a fiúkkal való társalgásból.
Nem vagyok túl szórakoztató társaság... Le kéne lépnem, vissza kéne mennem Cissie-ékhez. Le kéne nyugodnom...-agyalt magában.

-Srácok, itt kell hogy hagyjalak Titeket.-szólalt meg végül és elindult a fülke ajtaja felé.

-Miért kell már elmenned?-érdeklődött Rodolphus.-Igazán maradhatnál még!-a fiú meg sem próbálta palástolni a hangjából kiszűrődő csalódottságot.

-Az a nagy helyzet, hogy mások is igényt tartanak a társaságomra!-vágta rá a Black-lány. Kik is azok a mások?

-Nos, akkor viszlát Bella!-duruzsolta Lucius Malfoy elköszönésként, majd figyelmét a lányról visszairányította a földön fetrengő alakra.
Lucius-t teljesen hidegen hagyja, hogy én ott vagyok-e vagy sem... Nem érdeklem egy cseppet sem...-dühöngött magában a kupéból kilépvén Bellatrix.-Csak azért hívott ide, hogy eggyel több ember hallgassa őt... Úgy fel tudnám pofozni a rohadt, egoista szemetet!

A Black-lány nagy hévvel haladt végig a vonatfolyosón, gátlástalanul félrelökve az útjában állókat. Hamar elért úticéljához, az előzőleg Malfoy-ajánlata és Sirius idegesítő győzelmi mámora miatt otthagyott fülkéhez. A fülkéhez, amelynek immáron Siriuson, Narcissán és a kislány két barátnőjén kívül még egy, új lakója lett: egy kicsi, vékony, betegesnek tűnő kisfiú.

-Trixi, bemutatom Neked Remus Lupint!-szólalt meg Sirius magára vállalva a közvetítő szerepét.-Remus, ez a perszóna Bellatrix, egy másik unokanővérem.

-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.-mondta a Lupin nevu srác kedvesen mosolyogva és felállt helyéről, hogy kezet fogjon a még mindig az ajtóban álldogáló Black-lánnyal.

-Én is örvendek a találkozásnak, Remus.-susogta nyájasan Bellatrix és kezet rázott a kisfiúval.-Te is kis újonc vagy, gondolom...

-Igen, ez lesz az első évem a Roxfortban.-helyeselt Lupin.

-Nagyszerű! Legalább a kis Siri ismer már valakit az évfolyamáról! Nem lesz egyedül szegényke...

-Fogd már be, Trixi!-torkolta le unokanovérét Sirius.-Jobb volt amíg odaát voltál annál a Lucius-ödnél!

-Nem a Lucius-öm! Csak egy haver...-Bellatrix érezte, hogy nem cseng túl meggyőzően a hangja, ezért jobbnak látta témát váltani.-Apropó Remus! Te mikor ültél át a fülkénkbe és miért?

-Az az igazság, hogy...-kezdte volna Lupin, de Narcissa-aki addig elmélyülten diskurált barátnőivel-belevágott a szavába.

-Anton Badger-ék belekötöttek. Ezért inkább átjött ide!

-Belédkötöttek?-fordult a kis Remushoz Bellatrix.-Mit mondtak?

-Igazából nem olyan érdekes...-viszakozott a kérdezett.-Csak látták ahogyan búcsúzkodtam az anyukámtól... Meg anya fel is jött velem a vonatra és... Na, nem fontos... Csak emiatt kezdtek el gúnyolni... Én pedig otthagytam oket.

-Undorító! Anton Badger újabban gólyákat piszkál... A gerinctelen féreg!-a Black-lány tajtékzott az indulattól. Alapból nem kedvelte a kötözködő természetű Badger-fiút, aki ráadásul a Hollóhát kviddicscsapatának kapitánya volt és félvér varázsló; de az, hogy Anton ezt a kicsi, védtelen fiúcskát szekírozta, csak még jobban felszította benne ezt a már-már utálatba hajló ellenszenvet. Hogyan bánthatja bárki is ezt a gyereket? Annyira elesett és annyira jólnevelt!-ahogy Lupin világosbarna tincsekkel keretezett sápadt arcát és lázasan csillogó szemeit nézte, furcsa, gyengéd érzések töltötték el a lelkét. Megsajnálta a kissrácot.

-Figyelj, Remus! Én ezt a helyedben nem hagynám annyiban!-fejtette ki véleményét szenvedélyesen Bellatrix.
-Mégis mit csinálhatna? Varázsolni nem varázsolhat sulin kívül.-replikázta Narcissa.

-Nem is varázslásra gondoltam! Sokkal egyszerűbben is el lehet intézni a dolgot!-azzal a fekete hajú Black-lány felpattant helyéről és kifordult a vonatfolyosóra. Cissie és barátnői, valamint a két kissrác követték.

-Erre igazán nincs szükség!-ellenkezett Lupin, de Sirius leintette.

-Hagyjad! Csak ürügy vagy neki, hogy balhézhasson...-súgta oda kis évfolyamtársának a Black-fiú.-Imád őrjöngeni, tiszta bolond!-furcsa, rejtett büszkeség bújkált Sirius szavaiban, ahogy unokanővéréről beszélt.

-Egyébként se bírja Antont.-csatlakozott a társalgáshoz Narcissa.

-Merre van a görény?-fordult a többiekhez a tőlük jobbra és balra lévő két-két fülke átkutatása után Bellatrix. Húga már éppen válaszolt volna a kérdésre, amikor egy jó tíz méterre tőlük a folyosón feltűnt egy izmos, nagydarab fiú alakja.

-Vegyétek úgy, hogy nem kérdeztem semmit!-mondta kedélyesen az idősebb Black-lány, majd elindult a nagydarab srác felé.

-Helló "Ant"! Hová igyekszel? Sok elsős vár még arra, hogy lealázd?

-Azt hallottam, hogy valaki a nevemet említette.-morogta a Badger-fiú látszólag figyelmen kívül hagyva Bellatrix beszólását. Arca agresszióról és értetlenségről egyaránt árulkodott.

-Hmmm... A nevedet nem mondtam, csak azt, hogy görény... De magadra ismertél. Helyes!-harsogta a Black-lány, majd egy hatalmas pofont mért Anton napbarnított arcára. A fiún látszott, hogy ez teljesen váratlanul érte.

-Aú! Te nem vagy normális!-kiabálta a lány kéznyomát viselő arcát tapogatva.-Ez egyébként sem fair! Nem fogok megütni egy lányt!

-De egy elsőst volt pofád szivatni. Azt nem találtad rangon alulinak?
Az ordibálásra a kupék ajtajai megteltek diákokkal. Mindenki élénk érdeklődéssel figyelte a csetepatét. Sirius kihasználva a helyzet adta lehetőségeket sok-sok új ismerőst szerzett azáltal, hogy felvilágosította őket az eseményekről, a tényekről, az érvekről és ellenérvekről...

-Fú Ant, magadra haragítottad a Mardekár tébolyult terelőjét! Részvétem!-üvöltötte oda a Badger-srácnak egyik haverja. Bellatrix először arra gondolt, hogy ot is felpofozza, de aztán rájött, hogy ha mindenkit megütne, aki őrültnek tartja őt, akkor estig itt pofozkodhatna. Tisztában volt azzal, hogy a Roxfortos diákok jó része kételkedik épelméjűségében, de nem különösebben foglalkozott ezzel.

-Ha bocsánatot kérsz ettol a sráctól...-Bella itt Lupinra mutatott.-...akkor elengedlek, Ant!

-Mintha nem tudnék bármikor elmenni innen!-nevetett fel fölényeskedően Anton.-Ne nevettess, Bellatrix!

A Black-lány erre még egy pofont küldött a fiú arcára.
-Kérj bocsánatot Remustól vagy különben... nagyon megbánod!-Bellatrix szemei vészjóslón csillogtak és egész teste remegett a dühtől.

Talán a lány fenyegetése hatására, talán lelkiismerete felébredése miatt, talán csak azért, mert már unta a témát, Anton Badger végülis odafordult Lupinhoz és valami bocsánat-félét mormolt neki.

-Veled még elszámolok ezért, Te perszóna!-vetette oda elmenőfélben a Black-lánynak.-A pályán találkozunk!

-Esélyetek sincs, Badger!-kiabálta a fiú után Bellatrix.-A Hollóhát vagy húsz éve nem nyert már kviddicskupát. Harmatgyengék.-mondta magyarázatképpen Siriusnak és Lupinnak, majd utat vágva magának a vonatfolyosóra gyűlt bámészkodók közt, elindult vissza a fülkéjükbe. Pár perccel később a többiek is követték példáját.

-Mindenki szerint elmebeteg vagy.-tájékoztatta Bellatrixot unokaöccse a kupéba érvén.-De... azért jó voltál! Bella, az igazság bajnoka! Bella, a gólyák védőszentje! Új oldaladról ismertelek meg!

-Szerintem túl durva voltál Antonnal!-fogott neki véleménye kifejtésének Narcissa is.-Normálisabban is el lehetett volna intézni, erőszakmentesen...

-Bocs, Cissie, de én kicsit jobban ismerem Badger-t, mint Te! Csak ebből ért. Egy sötét bunkó. Észérvekkel nem lehet hatni rá.-vágott vissza húgának az idősebbik Black-lány.

-Pontosan mennyire jól ismered Anton Badgert?-kérdezett vissza Narcissa huncutul mosolyogva.

-Marionra hajtott tavaly Badger egyik haverja. Ezért párszor velük mentünk Roxmortsba...-mesélte Bellatrix szárazon.-Remélem az a gondolat meg sem fordult a kis fejedben, hugicám, hogy lett volna valami több köztem és aközött a...csótány közt!

-Ugyan, dehogy! Semmi ilyesmire nem akartam célozni!-mentegetőzött az ifjabb Black-lány, majd elhallgatott, mert meglátta a büfés boszorkányt a folyosón.-Kimegyek és veszek egy kis nasit!-jelentette ki és ígéretének megfelelően járt is el: kisvártatva temérdek csokibéka, mályvás fánk és mézes puffancs társaságában tért vissza. Nővérének és unokaöccsének odadobott néhány csokibékát, majd a Lupin-fiúhoz fordult.

-Te is nyugodtan vegyél ezekből! Nem szeretném, ha maradna az út végére. Utálok cipekedni.-nyafogta Narcissa és megrázta szőke tincseit.-Amúgy Neked hogy tetszett Bella jelenete?

-Az az igazság, hogy...-kezdte Lupin, miközben félénken elvett egy mályvás fánkot Narcissa öléből.-Én valójában gyűlölöm az erőszakot...

Szavai különös jókedvre derítették Siriust. A Black-fiú először csak kajánul elmosolyodott, aztán Bellarixra pillantott és kitört belőle a nevetés.

-Röhögj csak.-hagyta rá unokanővére.-De ha csak egy szót is szólsz...-Bellatrix fenyegető arckifejezést öltött, de legbelül tudta, hgy bármit is mondana Sirius az o Lupin-mentő akciójára, az jogos lenne...
Talán tényleg túlzás volt... Dühös voltam, na... De azért legalább egy KÖSZÖNÖM-öt elvártam volna ettol a kis tökmagtól! Végtére is megvédtem ot. Jó, talán a pöffeszkedő Malfoy iránt érzett dühömet is Anton-on vezettem le... De tulajdonképpen Badger abszolút megérdemelte, amit kapott... A mocskos sárvérű...-és a Black-lány végülis ebben maradt magával.

************

A Roxfort Expressz sötétedésre megérkezett célállomásához. A diákok leözönlöttek a vonatról és ki-ki elindult a maga útján: az elsősök az értük küldött hatalmas termetű vadőrrel az őket a Roxfortba szállító csónakok felé; a felsőbbévesek-köztük Bellatrix is-pedig a ló nélküli fiákerekhez, melyek az ő utaztatásukért voltak felelősek.

-Remélem beleborulsz a tóba!-vett érzékeny búcsút Siriustól a fekete hajú Black-leányzó.

-Köszi, hasonló szépeket kívánok én is Neked.-válaszolt unokanővére kedvességére a kisfiú.-A vacsoránál találkozunk. Észre foglak venni a rózsaszín kalapodról! Tényleg: el ne felejtsd felvenni!

Bellatrix kényszeredett fintort küldött unokaöccse felé, majd felpattant Narcissa mellé az egyik fiákerbe.
-Tudod mit, Cissie? Add ide már most az Elladora néni-féle kalapot. Hagy szokjam a viseletet!-mondta húgának, aki készségesen-bár szemeit forgatva-elő is vette a rózsaszín csodát.

-Tessék! De aztán vigyázz rá! Ne koszold össze meg...

-Oké, oké, megértettem!-Bellatrix szemügyre vette a fejfedőt.-Nem is olyan rémes, mint amilyenre emlékeztem...-jegyezte meg-talán csak saját maga lelkesítésre.

A kalap valójában tényleg nem volt undorító, csak teljesen elütött Bellatrix stílusától. A Black-lány inkább a sötét színeket részesítette előnyben az öltözködésében-és valahogy a rózsaszín szalagok és pomponok sem igazán illettek hozzá...
-Körbe fognak röhögni.-jelentette ki tárgyilagosan.

-Jajj, miért nevetnének ki?

-Most nézz rám!-Bellatrix felvette a kalapot és egészen a szemébe húzta.-Nagyon gáz...

-Persze, mert ilyen bénán a szemedbe húzod!-Narcissa megigazította a nővére fején díszelgő fejfedőt.

-A végén még egy egészen korrekt kis cicababát csinálsz belolem, Ciss!-nevetett fel az idősebb lány és hosszú szempilláit rebegtetve húgához fordult.-Mindenkit el fogok csábítani az új külsőmmel!

Narcissán látszott, hogy nehezére esik lenyelnie egy-két epés megjegyzést, de végülis nem szólt vissza semmit.

Hamarosan megérkeztek a Roxfortba. A többi diákkal egyetemben ok is a Nagyterem felé vették az irányt.

-Én Syl-ékhez ülök. Ugye nem baj?-kérdezte Narcissa.

-Túl fogom élni.-felelte gunyorosan Bellatrix, majd végijáratta tekintetét a Mardekár asztalánál ülőkön. Keresett valakit...

-Hé, Baby! Csakhogy megtaláltalak!-szólalt meg egy lányhang hirtelen a háta mögött és a következő pillanatban már valaki a nyakában lógott.

-Marion! Téged kerestelek! De jó, hogy itt vagy!-örvendezett Bellatrix fekete bőrű, apró afrocopfos-hajú barátnőjének.-Azért leszállhatsz rólam...

-Jól van, na! Ne pattogj itt nekem, hülye picsa!-a Marion Whalin névre hallgató lány elengedte Bella nyakát és sértett duzzogást imitált.-Nem igényled már a testi közelségem...

-Hát, igen... Sok minden megváltozott bennem a nyáron...-vette a lapot a Black-lány.-Semmi nem lesz már a régi...

-Azt el is hiszem! Elnézvén az új kalpagodat!-Marion az utolsó szót már nevetéstől fuldokolva mondta.-De...szóval igazán jó az új stílusod!

-Kussolj már!-torkolta le kedveskedően barátnojét Bellatrix.-Elmondom, hogy hogyan került ez a förmedvény a fejemre. Csak üljünk le!-azzal helyet foglaltak a Mardekár sztalánál és a Black-lány belekezdett élménybeszámolójába. Elmesélte a sakkozós esetet meg hogy mi volt Anton Badger-rel-de a leghátsó kupét nem említette. Megígértem, hogy hallgatok róla és tartom magam az ígérethez.-Hiába volt Marion a legjobb-tulajdonképpen az egyetlen-barátnője, mindent nem mondott el neki. Főleg, ha az adott szó kötelezte. Bellatrix kevés dolgot gyűlölt jobban, mint az öncélú, alantas pletykálkodást.

-...És frankón pofán vágtad, Ant-et?-hüledezett barátnője élménybeszámolóját követően Marion.-De fasza! Kár, hogy én nem láttam...

-Miért, merre ültél a vonaton? És kikkel?-érdeklődött a Black-lány.

-Nem vagyok rá büszke, Baby...-kezdte Marion.-De a ribi-osztaggal. Úgymint Vivienne Carnal, Mara Sainte-Gilles meg a Hollóhátas barátnőjük, valami Flora vagy tököm tudja...

-Húha, biztos remekül szórakoztál!-ironizált Bellatrix.

-Ja, most már tudok mindent a Roxfortban zajló összes szerelmi afférról... Tök jó!-dünnyögte az afrocopfos lány.-Ez a Mara a világ legnagyobb pletykafészke-és a fele sem igaz annak, amit mesél...

-Én többek közt ezért nem állok szóba vele! Meg mert egy utolsó kis céda! Nem is értem, Te miért állsz le vele és a hozzá hasonlókkal...

-Baby, én nem tudok olyan lenni, mint Te! Én nem bírok rosszban lenni másokkal. Nem bírom a feszültséget!-Marion barátnoje vállára hajtotta a fejét.-Én nem tudok haragot tartani senkivel, pláne nem minden különösebb ok nélkül! Csak egy egyszerű lány vagyok, ellentétben Veled, te megszállott őrült!

-Köszi, nagyon köszi!

-Ne érts félre, ezt nem negatívumként mondtam. Én bírom, hogy ilyen vagy! Egyéniség. Ha másmilyen lennél nem is lennénk barátok! Mint egy kis vulkán, olyan vagy.-Marion elmosolyodott.-Csípem a búrád, Baby!

-Jaj, kérlek, hagyd abba! Még megríkatsz!-Bellatrix egész élethűen adta a könnyeivel küszködő figurát, de előadását félbeszakította az évnyitó ünnepség kezdetét jelző jól ismert csilingelés.

A teremben lévő összes diák a tanári asztal felé fordult, ahol az igazgató úr, Albus Dumbledore megszólalásra készen állt.
-Kedves diákok! Örülök, hogy idén szeptemberben is idehozott mindenkit tudásszomja.-a tanulók körében nagy tetszést keltett Dumbledore poénja. Az igazgató megvárta a nevetés elültét, majd folytatta monológját.-A nyár adta ajándékokkal megpakolva érkeztünk ide mind és remélem idén is sikerül lelkileg, szellemileg és testileg egyaránt gazdagodnunk és gazdagítanunk egymást.

-Hogy érti azt, hogy testileg gazdagítanunk egymást?-kérdezte mellette ülő barátnőjét folytott hangon Marion.

-Biztos azokra a kék-zöld foltokra meg dudorokra gondol, amiket a kviddicsmeccseken varázsolok az ellenséges csapat játékosainak testére.-suttogta Bellatrix derűsen.

-Ja! Vagy lehet, hogy ilyen szexuális dolgokra próbál célozni...-kuncogott Marion.

-Azt hiszed szegény igazgatóbácsiról, hogy perverz?-méltatlankodott ártatlan képpel a Black-lány.-Nem lehet, hogy magadból indulsz ki? Perverz nőszemély! Túl sok időt töltöttél a ribi-osztaggal!

Mialatt a két Mardekáros-barátno Dumbledore beszédének részleteit elemezgette, értelmezgette saját szórakoztatására; a szóban forgó professzor úr behívta a beosztásra váró elsősöket.

-Melyik az unokatesód?-érdeklődött Marion.

-Az a fekete hajú, ott. Látod? A vöröshajú kiscsaj mellett!-tájékoztatta barátnőjét vadul mutogatva Bellatrix.

-Tényleg? De kis helyes!

-Ja, nagyon. Egy túlfejlett egójú szörnyeteg!-a Black-lány végigjáratta tekintetét az újoncok csoportján.-Olyan kis nyomi törpék, nem? Nézd azt a szőkét!-mutatott egy aggódó tekintetű, kerek arcú elsőévesre.-Tisztára csökött kis segdugasz!

-Olyan dög vagy, Baby! Mi is voltunk ilyen kis nyomik!

-Lányok! Most már elég legyen!-dörrent rájuk egy szigorú arcú, szemüveges felsőbbéves lány-a Mardekár egyik prefektusa.

-Oké, oké!-szólt vissza ingerülten Marion.-Mekkora egy fontoskodó fapicsa ez a Melinda Fulton.-súgta oda Bellatrixnak.

Innentől fogva nagyjából csendben maradtak és visszairányították figyelmüket a tanári asztalra-pontosabban a tanári asztal elott elhelyezett háromlábú székre, melyen már ott díszelgett a maga piszkos, elnyűtt valójában a Teszlek Süveg.
A teremben néhány másodperces csend állt be, majd a süveg karimája melletti szakadás száj módjára kinyílt és az ütött-kopott fejfedő dalra fakadt:

Kalapok közt keresgélve találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg, meglátom, hogy mit rejt fejed.
Próbálj fel és menten mondom, melyik házban van a helyed.
Ha vakmerő vagy, s hősi lelkű, házad Griffendél,
Oda csak az kerül, ki semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy s jámbor-ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban éles elmék várnak,
Kiknek a tanulás kaland, oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, ne is tekints másra:
A Mardekár való neked, ott lelhetsz sok társra.
Húzzál hát a füledre és ne tátsad a szád!
Tőlem rögvest megtudod, melyik ház illik hozzád!

A Teszlek Süveg előadását élénk tapssal jutalmazták a diákok.
Az elsősök izgatottan mocorogtak és sustorogtak egymás közt. Bellatrix szánakozó pillantásokat lövelt feléjük. Nem igaz, hogy még ilyenkor sem bírnak nyugton maradni! Eszébe jutott az a három évvel azelőtti este, amikor ő várt ugyanígy a beosztásra. Én átéreztem a jelentőségét. Ezek közül meg sokan azon ámuldoznak, hogy BESZÉL A KALAP! Szánalmas... Hogy engedhet be Dumbledore minden jöttment sárvérűt?-a Black-lányt McGalagony professzor erélyes hangja hozta vissza a valóság talajára.

-Aquila, Abigail!-kezdte a névsorolvasást a tanárnő.
Egy hosszú, barna hajú, kreol bőrű kislány lépett ki az elsősök csoportjából és elindult a háromlábú szék felé.
Bellatrix elismerően biccentett fejével. Az Aquila család jónevű és előkelő máguscsalád volt, Bella egészen halványan emlékezett rá, hogy egyszer még vendégségben is voltak náluk...

-HOLLÓHÁT!-hirdette ki döntését rövid mérlegelés után a Süveg.

-Beddingfield, Joshua!-folyatta McGalagony.
Egy magas, seszínű hajú fiú tartozott ehhez a névhez, akit a Teszlek Süvegnek csak többperces gondolkodás után sikerült beosztania a Hugrabugba.

Bellatrix figyelme elkalandozott ezalatt a pár perc alatt. Tekintetét végigjáratta az asztalnál ülő Mardekárosokon és megakadt a tőle a lehető legtávolabb ülő Lucius Malfoy világító szőke hajzuhatagán. Annyira szép...-sóhajott fel a Black-lány.-"És durva, hogy mennyire nem érdeklem! Még csak erre se néz! Talán, ha...-becsukta a szemét és erősen Lucius-re koncentrált. Bellatrix hitt a telepátiában, sokszor sikerült már gondolatátvitelt véghezvinnie-például nyári szünetben, ha unakozott és barátnőjére, Marionra összpontosított, majdnem mindig fél napon belül levele érkezett a lánytól. Lucius, gondolj te is rám, nézz ide...

-Black, Sirius.-törtek be a szavak a Black-lány erősen Lucius Malfoy-ra koncentráló agyába.

-Juj, megy a sapiért a kis drága!-lelkendezett Marion, aki szemlátomást gyorsan szívébe zárta barátnoje unokaöccsét.-Mit gondolsz, ő is Mardis lesz?

-Hát, szerintem kábé 99%, hogy igen... Alattomos, ravasz kis dög, aki imád átgázolni másokon!-jellemezte Siriust Bellatrix nevetve.

A Teszlek Süveg a Black-fiú fejére került.
-GRIFFENDÉL!-kurjantotta el magát a fejfedő.

-Ezt nem hiszem el!-csattant fel Bellatrix.-Ez...ez nem lehet igaz!

-Hé, nyugi, Baby!-csitítgatta barátnőjét Marion.-Ne szívd már mellre! Ez még nem a világ vége!

A Black-lány alig bírta tűrtőztetni magát. Legszívesebben felrúgott vagy széttört volna valamit. Ellenben a Griffendéles asztal felé tartó Sirius arcán széles mosoly ült. A Süveg döntése hallatán először ő is elcsodálkozott egy kissé, de a sok őt ünneplő Griffendéles látványa és ujjongó hangja meglepődöttségét hamar elégedettséggé, örvendezéssé változtatta.

-Ez undorító...-dühöngött Bellatrix.-Van pofája vigyorogni? Ez a rohadt Süveg meg igazán nyugdíjba mehetne már... Ah! Elegem van!-azzal felpattant helyéről,a rózsaszín kalapot Marion ölébe dobta, majd feldúltan kicsörtetett a Nagyterembol. Ezt könnyen megtehette, mivel a terem ajtajában senki nem őrködött.

Kurvára nem vagyok kíváncsi rá, hogy hová kerül a többi kis hülye! És arra sem, ahogy Andro örvendezik Siriusnak... Ez...ez már túl sok a családnak: még egy Black, aki nem a Mardekárba került... Apáék nagyon ki lesznek bukva...-cikáztak a dühítő gondolatok a lány fejében, ahogy becsukta maga után a Nagyterem hatalmas tölgyfa ajtaját. Aztán körbenézett az előtérben és megállapítván, hogy teljesen egyedül van, lehuppant az egyik lépcsőfokra.

Elegem van ebből a nevetséges színjátékból! Nyilvánvaló, hogy Dumbledore előre megmondja a drága Süvegének, hogy kit hová osszon be! Gondolta az öreg, elvegyíti a Black-eket a pórnéppel... Andromedánál sikerrel is járt, jól elrontotta, amit apa éveken át tanított neki... Sirius is mugliimádó balfék lesz?-agyalt Bellatrix a lépcsőn ülve egymagában. Az unokaöccsével kapcsolatos kétségbeejtő kilátások lehangolták. Fejét térdére hajtotta és próbált lenyugodni, nem gondolni semmire...

-Bella! Te meg mit csinálsz itt?-zavarta meg Lucius Malfoy hangja.-Csak nem sírsz?

A Black-lány felkapta fejét és megpillantotta maga elott vágyainak tárgyát a maga rideg, gúnyos valójában.
-Én nem szoktam sírni.-szólt vissza sértetten a fiúnak.-Csak...olyan kedvem volt és kijöttem ide.

-Bosszantó lehet ez az eset az unokaöcséddel. Én megértelek, ha megvisel.-a Malfoy-srác hangjában valójában szemernyi megértés vagy kedvesség sem volt, viszont annál több gúny és leereszkedő nyájasság.-De mint a Mardekár prefektusa-folytatta.-fel kell, hogy szólítsalak, fáradj vissza az évnyitó ünnepség helyszínére! Különben kénytelen leszek büntetést kiszabni rád!

-Élvezed mi? Élvezed, hogy ilyen fontos ember vagy, hogy hatalom van a kezedben, hogy megfélemlíthetsz másokat. De én nem dobom el magam ettol a fenyegető szövegtől! itt maradok!-makacsolta meg magát Bellatrix-ám gyomra másképp gondolta, ugyanis hangosan megkordult.

-Lám, lám: a természet közbeszól!-mondta elégedetten mosolyogva Lucius.

-Egy Black elsősorban nem a testének él.-vágott vissza a lány.-Nem okoz különösebb nehézséget kihagyni egy étkezést...

-Igazad van abban, hogy nem az ösztönöknek kell élni, Bella, de ha meg tudod adni a testednek, amire vágyik, akkor miért ne adnád meg?-duruzsolta a Malfoy-fiú. Bellatrix erős késztetést érzett arra, hogy rávesse magát és megcsókolja-de végülis nem tette. Csak felállt a lépcsőről és követte Luciust vissza, a Nagyterembe, ahol a Teszlek Süveg éppen Adele Lawrence sorsáról döntött.

-MARDEKÁR!-hangzott a döntés és a keskeny, komoly arcú Lawrence-kisasszony elindult a Mardekár asztala felé.

-Valahogy nem tud meghatni...-morogta a Black-lány és célba vette eredeti ülőhelyét, Marion mellett.

-Tény, hogy az unokaöcsédben több fantázia volt.-jelentette ki Lucius.-És o is jobban érezte volna magát itt, mint a negédes Griffendélesek közt...

-Az biztos.-helyeselt Bellatrix és lehuppant barátnője mellé. A Malfoy-fiú arrébb lökött egy másodéves kissrácot és helyet foglalt a Black-lány oldalán.

-Csá Luc!-köszönt oda neki Marion.-Kösz, hogy visszahoztad nekem ezt a szédült tyúkot!

-Semmiség volt!-felelte lazán Lucius.-De azért jobbnak láttam ideülni mellé az esetleges további kirohanásokat megelőzendő!

-Segítesz majd nekem lefogni, ugye, ha megint bevadul?-kérdezte nevetve Marion. Bellatrix szánakozó pillantást vetett barátnojére. Hogy viháncol most, hogy Malfoy itt van... Undorító, ahogy teszi magát...

Megpróbált asztalszomszédjai helyett inkább a Beosztási Ceremóniára koncentrálni, de amikor Remus Lupint is a Griffendélbe küldte a Teszlek Süveg, feladta. Az öreg Dumbledore nagyon nyomatja a Griffit...A kedvenc kis házát... Mindegyik kölyköt, akiben valami megcsillan, oda küldi. Asszem javasolni fogom, hogy Regulust inkább másik suliba vigyék Cordelia néniék!

Bellatrix látványos unatkozásba kezdett. Már csak azt várta, hogy elkezdődjön a lakoma és végre lehallgattassa korgó gyomrát. De vágyának nem adott hangot, nem akarta falánknak tűnni Lucius szemében. Egy úrihölgy mások elott legfeljebb csipeget az ételből... Éhségéről semmilyen körülmények közt nem beszél...-jutottak eszébe anyja jómodorra okító szavai és ezegyszer úgy döntött, tartja magát az illemhez...

 
Regények
 
Nem HP-s regények
 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!