Szeptember elseje volt. A londoni King's Cross pályudvaron úrrá lett a reggeli nyüzsgés. A hömpölygõ tömegben egy kisebb díszmenet vonult el a kilences vágány irányába. Vagyishogy a tizes vágány felé... Egészen pontosan a két vágány közt haladtak, majd az egyik - a peronokat egymástól elválasztó - téglafal mellett megálltak.

-Én nem megyek be veletek.-szólalt meg kemény hangján a kis csoportot vezetõ középkorú hölgy.-Itt búcsúzzunk el egymástól. Sirius!-azzal a mellette álló tízévesforma gyerekhez fordult.-Jó utat és viselkedj...

-Tudom:Black-hez méltóan!-vágott bele ingerülten a nõ szavába a fekete hajú fiúcska és közben a szemeit forgatta.-Legalább százszor elmondtad már, anya! Ha akarnám se tudnám elfelejteni!

-De ha mégis megfeledkeznél róla-mondta szárazon Mrs Black.-Akkor majd a lányok figyelmeztetnek.-és itt a körülöttük álló három tizenéves lány felé intett a fejével.-Ugye, Bellatrix?

-Ó, hogyne Cordelia néni! Okvetlenül.-felelte sejtelmes hangon a kérdezett.-És természetesen vigyázunk is a kis Siriusra, adunk neki estipuszit minden este, meg odafigyelünk rá, nehogy túl sok édességet egyen.-sorolta a lány és gúnyosan felnevetett. A kis Sirius egy undok grimaszt küldött feléje válaszul. Eközben Mrs Black búcsút vett a másik két gyerektõl is.

-Andromeda, Narcissa! Legyetek jók! És Sirius! Még annyit fiam, hogy mindig hallgass a kuzinjaidra, mert õk már idõsebbek és jobban tudják, hogy hogyan mennek a dolgok a Roxfortban!-ezekkel a szavakkal befejezvén mondandóját Mrs Black megfordult és elindult a pályaudvar kijárata felé.

-Na, akkor gyerünk! Indulás!-adta ki a parancsot a legidõsebb lány, a hosszú barna hajú és csillogó fekete szemû Andromeda és megragadta fiatalabbik húga, a Siriusnál alig idõsebbnek tûnõ szõke Narcissa karját. Összes csomagjukkal nekifutottak a kilences és a tizes vágányok peronjait elválasztó falnak és...csodák csodája!...eltûntek. A fal mintha beszippantotta volna õket!

-Hallottam már a trükkrõl.-vetette oda lazán egyetlen mellette maradt unokanõvérének Sirius.-Állítólag sokan beparáznak tõle, pedig nem nagy szám...

-Én eddig csak egy valakirõl hallottam, aki komolyan félt átmenni a 9 és 3/4. vágányhoz. Az is csak egy sárvérû volt.-mondta unott hangon Bellatrix és a kissrácra sandított.-Most, hogy már ezt is megbeszéltük, szerintem akár el is indulhatnánk.

-Persze, menjünk.-helyeselt a fiú.-Fogadjunk, hogy én elõbb odaérek!

-Álmodozz csak tovább, kis gnóm!-Bellatrix kacagva arrébb taszajtotta unokaöccsét és szaladni kezdett a fal irányába. Sirius gondolkodás nélkül utánairamodott-ügyet sem vetve hátrahagyott csomagjaira.

Végeredményben egyszerre értek át a 9 és 3/4. vágányhoz.

-Milyen lomha vagy, Trixi!-incselkedett gonoszkodva a Black-fiú.-Nem jöhetnek túl jól a kviddicsben ezek a fáziskéséseid!

-Én a helyedben inkább befognám a pofámat és szépen visszaballagnék a túloldalon hagyott cuccaimért.-vágott vissza Bellatrix látván Sirius üres kezeit. A fiú kénytelen volt elfogadni unokanõvére jogos javaslatát és már éppen azon volt, hogy elinduljon visszafelé, amikor...

-Arra semmi szükség.-zendült fel hátuk mögött egy kellemes férfihang.-Dobby már hozza is a csomagokat.-Az átjáróban egy hosszú szõke hajú, magas és délceg tartású fiú állt. Arcán enyhe mosoly suhant át, ahogy a Black-lányra pillantott.-Szia Bella!

-Szervusz Lucius!-köszönt vissza Bellatix könnyed stílusban, majd szemügyre vette az elválasztófal mellett éppen akkor feltûnõ, csomagokkal bajlódó
kis jószágot.

-Õ Dobby, a házimanónk.-mondta undorodó hangon Lucius.-Rémesen alantas lény...Mióta az eszemet tudom, ott van nálunk. Csak az ilyen csomaghordozáshoz hasonló rabszolgamunkákat lehet rábízni, minden komoly feladat elvégzésére tökéletesen alkalmatlan.-azzal, talán hogy nyomatékot adjon szavainak, a fiú belerúgott a szóban forgó kis lénybe.

-Ó, elnézést uram! Dobby nagyon ügyetlen.-mentegetõzött a házimanó a gazdája hibájából szétgurult csomagok miatt és nekilátott azok összeszedésének.

Lucius csak sötéten elmosolyodott, majd odasúgta Bellatrixnak.

-Figyeld meg, elrúgom vagy öt méterre és még õ kér majd bocsánatot!-És minden úgy is történt, ahogy mondta:Dobby alighogy nagyot nyekkenve megérkezett a földre, már bõszen motyogta is az Elnézést!-eket meg a Már szedem is össze õket, azonnal!-okat.

A házimanó viselkedésén mindhárman jót nevettek, fõleg Sirius, akit egészen lenyûgözött Dobby repülése.

-Azta! De kemény! Bárcsak Sipor is hagyná, hogy így rugdossuk!-kiabálta lelkesen és egészen közel lopózott a manóhoz.

-Nyugodtan rúgj belé egyet-kettõt ifjú...-Lucius a kissrácról Bellatrixra emelte tekintetét.-Hogy is hívják fiatal barátodat?

-Ja, õ meg az én szánalmas kis gnóm kísérõm:Sirius.-majd a szõke fiú értetlenkedõ arcát látva hozzáfûzte.-Az unokaöcsém.

-Értem...Ígéretes gyerek.-Sirius éppen bõröndöket rúgdosott a tehetetlenül visítozó Dobby felé. Lucius és Bellatrix egyszerre nevettek fel.

-Igazi Black.-jegyezte meg a lány és megjátszott büszkeséggel nézett a kissrácra.

Még pár percig figyelték Sirius és Dobby egyenlõtlen párharcát - a mellettük elhaladók hangosan szörnyülködtek és szadizmust emlegettek - , aztán Lucius leállította a "kis szadistát" és összeszedette a csomagokat a csapzott és önvádló házimanóval.

-Akkor mi most megyünk és megkeressük a lányokat.-jelentette ki Bellatrix határozottan.

-Nos...tegyétek azt!-mondta Lucius és fürgén felpattant a vonatra.-Engem már várnak valahol. Lestrange-ék már legalább egy órája itt vannak. Lefoglalták a kedvenc kupémat-tudod Bella, a leghátsót...

-Hú, biztos tök jó lehet.-vetette oda flegma hangon a Black-lány és õ is felmászott a Roxfort Expresszre.-A leghátsó kupé... Rém izgin hangzik!-Valójában tényleg érdekelte, mitõl olyan nagy szám Lucius kedvenc kupéja, de nem akarta megadni a fiúnak azt az örömöt, hogy lássa rajta, kifúrja az oldalát a kíváncsiság. Így hát csak állt ott és unott arccal várta, hogy Sirius is felmásszon a vonatra a bõröndöket cipelõ Dobbyval nyomában.

-Dobby! Indulj el a vagon legvége felé!-adta ki a parancsot szolgájának a szõke srác, majd Bellatrixhoz fordult.-Megtisztelnél, ha útközben benéznél hozzánk.-duruzsolta.-Rod is nagyon örülne...

-Majd fontolóra veszem, hogy akarok-e örömöt szerezni neki vagy sem!-vágott vissza pimaszul a lány, azzal faképnél hagyta Luciust és elindult a vonat eleje felé. Sirius a bõröndöket maga elõtt rugdosva követte õt.

-Nézzek be hozzájuk... Nagyszerû! Malfoy most nyilván azt várja tõlem, hogy kapva kapjak a lehetõségen és rohanjak hozzájuk lógó nyelvvel, mint egy kiskutya... Na, arra várhat!-dünnyögte magában Bellatrix. Mindazonáltal minnél jobban súlykolta magába, hogy nem látogatja meg Lucius-ékat csakazértsem-alapon, annál inkább felerõsödött benne a kíváncsiság. Hogy vajon mit csinálhatnak, mit rejtegethetnek ott a fiúk. Tudta, hogy Malfoy és bandája minden évben abban a kupéban utaznak szigorúan bezárkózva és elfüggönyözve, és hogy hozzájuk még a vonatfolyosón járõrözõ felügyelõ-prefektusok sem mernek benézni...
Felötlött benne a gondolat, hogy Malfoy-ék talán lányokkal szórakozgatnak odabent és hogy talán õt is azért hívták, mert tetszik valamelyik srácnak... Rodolphus Lestrange!-villant bele Bellatrix agyába a felismerés.-Az évvégi bulin is nagyon nyomult rám... Biztos az õ kedvéért hívott oda Lucius!-Ez az eshetõség nem különösebben dobta fel a Black-lányt. A hosszú barna hajú, vékony és nagyszájú Rod-barátai így hívták a Lestrange-fiút-cseppet sem volt az esete. Magában csak "Malfoy kutyájának" hívta õt-és a többi srácot, akik még Lucius bandájához tartoztak, beleértve Rodolphus öccsét, Rabastant is.
Nem megyek be hozzájuk és kész!-zárta le magában a gondolatmenetet végül és befordult egy kupéba, melyben testvéreit vélte felfedezni két másik lány társaságában.

-Sziasztok!-üdvözölte az érkezõ Bellatrixot és Siriust Andromeda, a legidõsebb Black-nõvér.-Mi volt veletek? Tök régóta várunk rátok!

-Találkoztunk Lucius Malfoy-jal.-vetette oda nemtörõdöm stílusban Bellatrix. Narcissa és a két oldalán ülõ két lány vihogni kezdtek, ellenben Andromeda arca kissé elborult.

-Meghívott magukhoz, hogy üljek hozzájuk.-folytatta a középsõ Black-testvér és élvezettel nézte nõvére dühtõl torzuló fejét.-Nem is tudom... Talán átmegyek egy kicsit...

-Figyelj, Trixi!-kezdte Andromeda.-Lucius egy rémes alak! Nem akarom, hogy...

-Semmi közöd ahhoz, hogy kivel barátkozom!

-A nõvéred vagyok és igenis fontos nekem, hogy mi van Veled! Úgy érzem, rossz úton jársz...

-Mondja ezt Miss Griffendél!-Bellatrix egészen közel lépett testvéréhez.-Mondod ezt Te, aki ügyet sem vetsz apa véleményére! Méghogy Neked fontos a család, a vérségi kapcsolat!-szavaiból csak úgy csöpögött a megvetés.-Te sem engeded meg, hogy beleszóljanak miféle mugli-söpredékkel barátkozol! Úgyhogy hagyd ezt a szar szöveget, oké?

Odakint éles sípszó törte át a búcsúzkodó csaádtagok alkotta tömeg moraját. A vonat elindult.
Black-ék kupéjában a kis Sirius a csomagokat dobálta fel a csomagtartóra, Narcissa és kis barátnõi fejüket összedugva vihorásztak, Bellatrix és Andromeda pedig meddõ, valószínûleg már százszor átrágott vitát folytattak.

-Arról, hogy a Süveg melyik házba osztja, senki sem tehet.-mondta arcára nyugodtságot erõltetve az idõsebbik lány és mélyen húga szemébe nézett.-Én sem önszántamból kerültem a Griffendélbe hat évvel ezelõtt, ezt apáék is tudják. Egyszerûen oda osztott be!

-Persze, mert megérezte Rajtad, hogy milyen vagy! Szánalmas muglibarát...

-Nem egészen ez a Griffendélesek közös tulajdonsága!-vetette közbe Andromeda csöppnyi büszkeséggel a hangjában.

-Ja, persze! El is felejtettem:a bátorság!-harsogta gúnyosan Bellatrix.-És Te bátran szembe is szegülsz a családi tradíciókkal, szüleink véleményével és bátran gondolkodás- és válogatás nélkül barátkozol mindenféle aljanéppel! És még Te akarod megmondani nekem, hogy kivel legyek jóban és kivel ne?

A legidõsebb Black-nõvér felállt helyérõl és elindult a folyosó irányába.
-Nincs értelme vitázni Veled, Trixi! Elvakult vagy...-szólt vissza halkan.-Átülök valahova máshová...

-Siess, a sárvérû söpredék már biztos nagyon vár!-üvöltött testvére után Bellatrix, majd visszaült az idõközben kényelmesen elhelyezkedõ Sirius mellé. A folyosón többen fennhangon hõzöngtek az elhangzott trágárság miatt, de a lány meg sem hallotta ezeket a háborgó hangokat. Tekintete húgára és mellette viháncoló kis barátnõire tévedt.
-Na, mondjátok, Cissie, mi olyan vicces? Én is szeretnék egyet kacagni!

-Jaj, semmiiii!-nyávogta Narcissa és szája széles mosolyra húzódott.-Csak Sylvia mondott valami nagyon jót.-és a jobbján ülõ, rövid, barna hajú, kerek arcú lány felé bökött, aki éppen Siriust bámulta megbabonázva.

-Na Sylvia, nekem is elmondod azt a nagyon vicces dolgot? Cserébe bemutatlak az unokaöcsémnek. Látom, jól megnézted már magadnak, gondoltam egy nevet is köthetnél a vizuális élményhez.-Bellatrix felnevetett. A piruló Sylvia látványa egészen elfeledtette vele nõvérével való veszekedését. Élvezte a kislány zavarát.-Szóval, Sylvie? Na jó, nem is kell a buta vicced! Õ Sirius.-és a kissrácra mutatott.-És Sirius, õ itt Sylvia. Mondj neki valamit, nehogy azt higgye csak megszólalásig vagy szép!

A Black-fiú szánakozó pillantást vetett a sírás szélén álló kislányra, majd rámordult unokanõvérére.
-Hagyj már békén, Te hülye liba!

-Hogy beszélsz, kicsi Sirius-baba? Ezt nem illik mondani!-gügyögte a fekete hajú Black-leányzó.-Vagy talán azért vagy ilyen ingerült, mert izgulsz?

-Miért izgulnék?-kérdezte merészen a kissrác és furcsa, ugatásszerû hangon felnevetett.-Hogy megsértõdsz rám és itt hagysz? Hát, bevallom attól nagyon félek...

-A beosztási ceremóniára gondoltam. Nem félsz attól, hogy-teszem azt-a Hugrabugba fogsz kerülni?

-Fú, de! Rettegek!-Sirius itt pár másodpercig egy remegõ nyárfalevél szerepébe bújt. Elõadását Narcissa, Sylvia és harmadik barátnõjük csengõ kacagása kísérte. Bellatrix igyekezett a lehetõ legmegsemmisítõbben nézni a lányokra, majd a nevetés elültével a mellette fekvõ kézitáskájához fordult és hosszas kotorászás után elõhúzott belõle egy fekete-fehér kockás dobozt.
-Játssz velem egy menet varázslósakkot!-szólt oda unokaöccsének ellentmondást nem tûrõ hangon.

-Oké!-csillant fel Sirius fekete szeme.-Történetesen rém jó vagyok varázslósakkban!

-Ja, biztos legyõzted Regulust párszor... Nagy szám! Én nem leszek könnyû falat-lehet, hogy a torkodon akadok...

-Tudod mit? Az önfényezés helyett inkább mondj valami durva tétet, amiben játszhatunk!-javasolta a Black-fiú ravaszkás mosollyal a szája szögletében.

Bellatrix felvette leglátványosabb gondolkodó-arcát.
-Hmmm... Várjunk csak... Ááá! Van egy jót ötletem:amelyikünk veszít, annak este az egész beosztási ceremónia és vacsora alatt viselnie kell Narcissa rózsaszín kalapját!

-Azt az undorító pomponosat?-nyögött fel Sirius.

-Hé, az nem is undi!-kelt kalapja védelmére a legifjabb Black-lány.-Elladora nénitõl kaptam.

-Szóval a vesztesnek az Elladora néni féle kalapban kell pompáznia este!-összegezte a dolgokat Bellatrix.-De azért amikor a Teszlek Süveg beoszt Téged, leveheted.-mondta a kissráchoz fordulva.

-Megnyugodhatsz Trixi:rajtam ma este csak egy fejfedõ lesz.-szögezte le Sirius és magár öltötte a csatába indulók elszánt arckifejezését.-Kezdjük!

-Hé, nem mondtam, hogy felvehetitek a kalapomat!-nyafogta Narcissa, de mivel se nõvére, se unokatestvére nem figyelt rá, sértõdötten visszatért a barátnõivel való-éppen a leghelyesebb Mardekáros fiúkról folyó-beszélgetéshez.
Míg a három kislány Lucius-ön meg a többieken köszörülte nyelvét, Bellatrix és Sirius bábui vadul kaszabolták egymást.

-Húha! Szar ügy.-szisszent fel a Black-srác, amikor Bella huszárja már a második futóját tette harcképtelenné.

-Ez van, kicsiny kuzin!-dünnyögte idegesítõen nyájas hangon a lány.-De azért Te sem vagy rossz...

-Ne fölényeskedjél már, Trixi! Várd ki a végét!-Sirius rövid töprengés után egyik gyalogját indította útnak és a játék folytatódott.

Némán küzdöttek, csak gyilkos pillantásokkal próbálták terrorizálni egymást.
A Ne igyál elõre a medve bõrére!-mondás igazsága bebizonyosdni látszott:Bellatrix vezetõ pozíciója hamar megingott és végül Sirius gyalogjai mattot adtak a királynõjének.

-Ez azt jelenti, hogy vége a játéknak?-érdeklõdött az idõközben igencsak felbátorodott Sylvia és felváltva hol az egyik, hol a másik játékosra pillantgatott.

-Igen, kurvára azt jelenti!-üvöltötte le a kislányt Bellatrix. Nagyon ideges volt:nem elég, hogy legyõzték, még ez a kis hülye se hagyja békén! Van pofája beleszólni az Õ dolgaiba?!

-Bocsi...-viszakozott megszeppenten Sylvia és amennyira csak tudta, összehúzta magát. Nem így Sirius!

-Hát igen:gyõzött a jobbik! Szép leszel a kalapban Trixi! De szép...

-Ne tedd már ennyire az agyad!-ordította le gyõzelmi mámorban úszó unokaöccsét a Black-leányzó és kiviharzott a fülkébõl. Fogalma sem volt, merre megy, csak azt tudta, hogy nem bír tovább egy légtérben lenni a gusztustalanul önelégült Sirius-szal. Bellatrix utált veszíteni.
Dühtõl forrongva rótta a vonatfolyosót. Egy-két kupéból ráköszöntek ismerõsei, de õ nem vett tudomást róluk. Agyába a veresége felet érzett méreg mellé befurakodott egy már-már elfeledett gondolat:Lucius invitálása a fülkéjükbe... Most már egészen más szanben látta a dolgot, mint egy fél órával azelõtt-már nem vetette el az ötletet, sõt! Rémesen érdekelte, mit rejt a leghátsó kupé.
Céltalan lõdörgését határozott menetelésre cserélte a vonat vége felé. Mivel õrületes gyorsasággal haladt, hamar megérkezett a célállomáshoz. A kupé belülrõl el volt függönyözve. Bellatrix három erõteljes csapást mért öklével az ajtóra, aztán megpróbálta lenyomni a kilincset-de azt kellett tapasztalnia, hogy az ajtót bizony bezárták. Éppen újabb adag kopogást akart mérni az üvegre, amikor...hirtelen egy magas, keskeny arcú fiú termett mellette a semmibõl:Rodolphus.

-Helló ma bella!-harsogta a srác és lazán a füle mõgé tûrte egy-az arcába lógó-hajtincsét.

-Fú, de machos vagy Lestrange!-vetette oda lehetõ leggúnyosabb hangján Bellatrix.-És ez a belépõd... Le vagyok nyûgözve! Végre-valahára sikerült letenned a hoppanálási vizsgád. Hanyadik nekifutásra is?

-Oh, szerencsére Te semmit nem változtál a nyáron, szépségem! Pont ezért a szangvinikus természetedért imádlak!

-Micsoda szóhasználat! Szangvinikus... Meghat, hogy így erõlködsz.-a Black-lány gonoszul felkacagott és megrázta hosszú, fekete tincseit.-Bezzeg, amikor Malfoy-jal társalogsz megteszi a Szerintem is. meg az Igen, teljesen igazad van. is!

Bellatrix csípõs megjegyzése célt ért:Rodolphus arcáról lefagyott a mosoly.

-Tulajdonképpen miért jöttél?-kérdezte már-már mogorván.

-Malfoy meginvitált a kupétokba. Miért, Te nem tudtál róla, hogy jövök?

-De, mintha említette volna...-a Lestrange-fiú gyanakvóan méregetni kezdte a lányt.-És biztos vagy benne, hogy be akarsz jönni?

-Á, dehogy! Csak poénból kopogtam be! Csak jókedvemben ácsorgok itt a fülke ajtajában!-Bellatrix kezdte elveszteni a türelmét.-Hogy a francba ne akarnék bemenni! Ne húzd az agyam, Lestrange!

-Oké, nyugi!-csitítgatta Miss Black-et Rodolphus.-Azonnal teljesül kívánságod, csak várj egy pillanatot! Intézkedem.

-Idegesít, ahogy fontoskodsz!

-Örülök neki. Imádom, amikor ideges vagy!

-Ha annyira imádsz, akkor tegyél meg nekem egy nagy szívességet:ENGEDJ BE!

-Oké, csak elõbb ígérj meg valamit.-a Lestrange-srác olyan közel lépett Bellatrixhoz, hogy arcuk szinte összeért.-Ígérd meg, hogy ami itt bent történik, arról egy szót sem szólsz SENKINEK!

Néhány pillanatig farkasszemet néztek egymással, majd a lány megszólalt.

-Ígérem, hogy köztünk marad a dolog.-alighogy kimondta ezeket a szavakat, Rodolphus eltûnt.-Hülye felvágós alak!-dohogott magában Bellatrix.-Ahogy betöltöm a 17-et, én is megszerzem a jogsit. És én nem harmadik vagy negyedik próbálkozásra, mint ez a balfék...

Ekkor a kupé ajtaja résnyire kinyílt.
-Lépj be a Sötétség Birodalmába!-hallatszott ki egy hang bentrõl. Bellatrix felismerte ezt a hangot:Rabastan volt az, Rodolphus öccse.
A Black-lány belépvén tényleg a Sötétség Birodalmában találta magát, ugyanis a fülkében teljes sötétség honolt.

-Mi lesz? Tûzijátékot lõttök fel a kedvemért?-érdeklõdött Bellatrix a fiúktól, akiket látni ugyan nem látott, de érezte jelenlétüket és valamiféle suttogást is hallani vélt maga körül.

-Nem, tûzijáték nem lesz.-csendült fel Lucius Malfoy hangja a kupé túlsó végében.-Mással kedveskedünk Neked, Bella.

A fülkében itt-ott nevetésfoszlányok hallatszottak.

-Lumos!-zengte Lucius. Immáron jól megvilágított arcán sejtelmes mosoly ült.-Csukd be az ajtót, Rod!-adta ki az utasítást, majd intett egy másik srácnak, aki erre az ablakhoz lépett és miután Rodolphus elmormolta a Colloportus-varázsigét, felhúzta a redõnyt.

Bellatrix megrökönyödve nézett szét a fülkében:a fiúk-Lucius, Rod, Rabastan és még két másik Mardekáros-mind nagyon elszánt és lelkes képet vágtak.

-Hihetetlenek vagytok!-bukott ki végül a lányból.-Hihetetlenül... fontoskodóak!

-Csak elõvigyázatosak!-helyesbített az ablak mellett álló izmos, barna hajú srác.

-Jól mondod, Macnair.-fordult a fiúhoz Lucius.-Bár azért, amit Te kint lerendeztél Bellával, Rod, az már súlyos túlkapás volt. Tudod azért hívtam ide Bellát, mert maximálisan megbízom a lojalitásában. És mert úgy véltem, szívesen megismerkedne Õ is új barátunkkal...-a Malfoy-srác felemelte tekintetét és a csomagtartóra nézett. A Black-lány, aki ugyanígy tett, egy összekötözött embert vélt felfedezni odafent.

-Ez meg kicsoda?-Bellatrix kicsit szégyelte, de csak ennyire tellett tõle, annyira meg volt lepve.

-Egy mocskos mugli.-mondta Lucius végtelenül undorodó arccal, majd pálcáját az ember-csomagra szegezte.-Mobilicorpus!-harsogta. A megkötözött férfi a padlón landolt.

-A pályaudvaron kéregetett az aljadék.-folytatta a vendég bemutatását Rodolphus.-Hozzánk is odajött, hogy adjunk neki néhány penny-t. Nagyon felidegesített! Aztán eszembe jutott, amit Lucius mondott múltkor... Mármint az, hogy gyakorolni kéne a fõbenjáró átkokat valakin... Szóval egy emberen...

-MI VAN? TI NORMÁLISAK VAGYTOK???-üvöltött fel a Black-lány.-Ezért az Azkabanba kerültök!

-Ugyan dehogy!-legyintett Lucius.-Sikerült elintéznem, hogy a Minisztérium szemet hunyjon ma a tiltott varázslatok használata felett. Egyszerûen nem fogják megtudni.

-Hogyan intézted el? Lefizetted õket vagy mi?-értetlenkedett Bellatrix.

-Az legyen az én titkom.-felelte titokzatosan a Malfoy-fiú.

-És Te hogyan hoztad fel a vonatra EZT?-kérdezte Rodolphus-tól a lány és a padlón fekvõ összekötözött, betapasztott szájú férfira mutatott.

-Rávettem arra, hogy kövessen... Az Imperius-átokkal.

-Nem mondod?! Az állítólag írtó nehéz és tök nagy varázserõ kell hozzá!

-Nyáron gyakoroltam különféle állatokon.-magyarázta az idõsebbik Lestrange-fiú arcán széles vigyorral-látszott rajta, hogy fenemód elégedett magával és örül, hogy Bellatrix ilyen leplezetlen érdeklõdéssel fordul hozzá.

-Végülis nincs nagy különbség az állatok és eközött a féreg között.-tette hozzá Rabastan és egy erõteljes rúgást mért az említett féregre. Az keservesen nyöszörögni kezdett a szájtapasz alatt.

-Mit mondasz? Bocs, nem értettem egészen.-kezdett egyoldalú társalgásba az összekötözött férfivel Rodolphus.-Mondd még egyszer! Hogy mi van? Aha... Szóval szeretnél kézen állni. Értem.-a férfi csak még hangosabban nyöszörgött.-Na jó, eloldozunk elõtte!

Lucius Malfoy elõkapta a pálcáját és a fogoly köteleire irányította.
-Diffindo.-mondta lazán és a kötelek, amelyek addig könyörtelen rabságban tartották a szerencsétlen muglit, egyszerre elszakadtak és lehullottak a rab testérõl. A szájtapasz maradt.

-Most megmutatom, hogyan kell alkalmazni az Imperius-átkot.-jelentette ki az idõsebbik Lestrange-fiú és õ is elõhúzta zsebébõl varázspálcáját.
Bellatrix karba tett kézzel és kétkedõ arckifejezéssel várta az atrakciót.

-Imperio!-harsogta Rodolphus és pálcáját az áldozatra szegezte.-Állj kézen, te gané!-kiabálta, de nem történt semmi.

-Hmmm... Lehet, hogy nem ért a nyelvünkön.-susogta gúnyos mosollyal szája szegletében a Black-lány.

-Imperio.-ismételte meg a varázsigét a Lestrange-srác, de ezúttal idétlen pálcamozgatást is mellékelt elõadásához.

-Tudod mit? Kezdd el szúrkálni meg csapkodni vele és akkor talán inkább teljesíti a parancsod!-folytatta az élcelõdést Bellatrix és belenevetett Rodolphus képébe. A fiúk vele együtt nevettek.

-Pedig a pályaudvaron sikerült. Rabastan is megmondhatja!-mentegetõzött a nevetség tárgya lángoló arccal.

-Csak akkor pálca helyett egy hegyes tõrt szorítottál a fickónak!-Bellatrix hisztérikusan felkacagott saját poénján, de Lucius leállította.

-Hagyd abba, Bella!-mondta ellentmondást nem tûrõ hangon, majd a megszégyenült Lestrange-sráchoz fordult.-A pályaudvaron egészen pontosan hogyan csináltad, Rod?

-Ráemeltem a pálcám, elmondtam az átkot, aztán utasítottam, hogy jöjjön velünk. Basti is ugyanígy tett, együtt csináltuk...-Rodolphus az öccsére nézett megerõsítést várva.

Rabastan bólintott.
-Ja, így történt.-jelentette ki nagy komolyan.

-Gondolod, Lucius, hogy akkor azért sikerült, mert ketten csináltuk és összeadódott kettõnk ereje?-érdeklõdött az idõsebb Lestrange-fiú.

-Nem, szerintem más a helyzet. Van egy sanda gyanúm, hogy akkor sem sikerült az Imperius-átok alá vonni ezt a muglifajzatot...-kezdett bele mondandójába Lucius. Kissé vontatottan beszélt, de a többieket ez cseppet sem zavarta:csüngtek a szavain.-Véleményem szerint a pálcáitoktól ijedt meg ez a korcs. Talán azt hitte, valami mugli-fegyver és azért követett titeket, mert féltette a hitvány életét.

-Azt mondod, hogy szerinted teljesen ura volt az elméjének, hogy teljesen tudatában volt tetteinek, még akkoris, amikor át kellett mennie a falon?-fordult Lucius-höz a fülkében tartózkodó ötödik srác, aki mindeddig némán szemlélte az eseményeket.-Egy ilyen mugli, mint EZ, önmagától nem merné megtenni!

-Egy szóval sem mondtam, hogy tudatánál volt ez a féreg, Mulciber! Ahogy elnézem, tök részeg. Nézd meg, milyen zavaros a tekintete!-mutatott a földön kuporgó férfire a Malfoy-fiú.-Ha pedig részeg volt, érthetõ, hogy eltompult a veszélyérzete és nem hátrált meg egy olyan akadály elõtt, ami egyébként feltartóztatta volna.

-Ha szerinted akkor félelembõl tette meg, amire utasítottam, akkor most miért nem áll kézen, ha kérem? Már nem fél?-kérdezte okoskodó barátját szemtelen hangsúllyal Rodolphus.

-Rod, ne várd el tõlem, hogy egy nyomorult, részeges mugli észjárását kövessem!-duruzsolta válaszképp Lucius és hideg, szürke szemével olyan lesújtó pillantást vetett a Lestrange-srácra, hogy az percekig nem bírt megszólalni.

A fülkében rövid csönd állt be.

-És TE végre tudnád hajtani az Imperius-átkot EZEN az aljadékon?-szólalt meg végül Bellatrix, szavait Lucius-höz intézvén.

-Ami azt illeti, Bella, úgy vélem, igen.-hangzott a válasz.-És mivel látom rajtad, hogy elepedsz a vágytól, hogy bemutassam nektek... Nos, talán bemutatom.-a Malfoy-fiú a földön fekvõ férfire emelte pálcáját.-Imperio.-mondta halkan és tekintetét a muglira szegezte.-Most felállsz szépen és felugrasz az ülésre.-magyarázta lassan és érthetõen neki. A férfi mélán maga elé bámulva követte az utasításokat.
A fülkében mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket.

-Most pedig...-folytatta Lucius a részeges nyomorult irányítását.-...most ugrasz egy fejest innen.

-Ez jó lesz!-nyerített fel Rabastan - szinte még ki sem mondta e szavakat, a mugli már ugrott is:szabályos, szinte tökéletes, korát- és testsúlyát meghazudtolóan kecses fejesugrást mutatott be az ülésrõl a padlóra. Olyan erõvel csapódott be, hogy a kupé beleremegett. Nyaka kissé megbicsaklott-és végeredményben a férfi eszméletlenül terült el a földön.

-Nem vagy normális, Malfoy!-sikoltott fel Bellatrix.-Megölted!

-Nem halt ez meg, csak elájult.-vetette oda a lánynak flegmán Lucius.-Egyébként, ha meghalna se lenne kár érte! Mocskos mugli...

-Persze, hogy nem lenne kár érte!-helyeselt Miss Black.-Csak nem akarom, hogy bajba kerüljetek! Vagyis kerüljünk... Egyébként meg mit fogtok csinálni vele? Fent hagyjátok a vonaton? Vagy felszeleteljük és mindenki elteszi egy darabját a csomagjába?

-Nyugodj meg, Bella! Emiatt igazán nem kell aggódnod!-csitítgatta a méltatlankodó lányt Lucius.-Az elszállításáról én gondoskodom...

-Jaj ne, megint ez a szupertitkos és szuperfontos ember vagyok-elõadás! Mi lenne, ha egyszer világosan beszélnél és nem ködösítenél?-csattant fel Bellatrix.

A Malfoy-srác nem válaszolt, csak a lányra nézett. Hideg tekintetét a lány tekintetébe fúrta, szájára pedig fagyos mosoly ült ki. Bellatrixnak a lélegzete is elállt a fiú pillantásától. Agyára mintha szürke köd ereszkedett volna, amitõl nem érzékelt mást, csak Luciust. Valahonnan, mintha egészen messzirõl Rodolphus hangját hallotta volna, amint az éppen az Imperius-átok sikeres alkalmazásáról érdeklõdött... De ez most nem érdekelte a Black-lányt... Nem érdekelte más, csak a tejfölszõke tincsek és a hihetetlenül szürke szempár titokzatos gazdája, Lucius Malfoy!