-          De gyönyörű ez a szoba! – ámuldozott a lány mikor benyitottak.

Középen egy hatalmas franciaágy terült el, ami vörös színben pompázott. Mellette mind a két oldalán egy – egy éjjeli szekrény állt. Középen üvegasztal, rajta egy váza vörös rózsával virított.

-          Na de jó… Kifogtam a nászutas szobát… - lelkendezett Remus, tetetett felháborodottsággal, de közben örült, hogy egy ilyen csodálatos szobába kerül egy számára csodálatos lánnyal.

Sirius és James hasukat fogták a nevetéstől.

-          Te aztán Remus… Jó hamar elkötelezted magad…

-          Mi lesz a kicsi neve? – feszítette tovább a húrt James.

-          Hagyjátok már békén! – torkolta le a fiúkat Betty – Akkor Én most átmegyek Szyszyhez és Ti ugye most el akartok menni nekünk bevásárolni… - azzal Remus kezébe nyomta az erszényt és a listát. Benne bízott meg ilyen téren a legjobban.

-          Sietünk! – szólt hátra James. Betty addig nézte a fiúkat míg azok el nem tűntek a fordulóban.

A lány kiment a szobából bekulcsolta az ajtót és megkereste a fiúk szobáját, ami a 26-os volt. Halkan benyitott a szobába. Szyszy az ágyon ült és gondolkodott.

-          Hát te? Neked nem aludnod kéne?

-          Hogy akarod, hogy aludjak, ha bejössz?

-          Jaj, Húgi! – Betty odarohant az ágyhoz és átölelte testvérér. – Jól vagy már?

-          Azt hiszem… Bár kicsit még fáj a fejem…

-          Akkor jó… Remélem minden rendben lesz… Gyönyörű a szobánk és képzeld franciaágyas!

-          Nahát! De akkor, hogy alszom Remusszal? – kérdezte őszinte kíváncsisággal Szyszy.

-          Ha ilyen jól vagy, akkor szerintem már nem is szükséges, hogy ott legyen veled éjjel…

-          Ne! – vágott közbe a másik lány.

-          Mit mondtál?

-          Hogy ne!

-          Vagy úgy… Szóval… Ő az a senki?

-          Nem senki!

-          Jó jó! Tudod hogyan értem…

-          Igen Ő…

-          Vagy úgy… És mióta?

-          Most óta…

-          Tessék? De azt mondtad, hogy tetszik valaki csak még nem úgy…

-          Igen… Eddig is tetszett, de nem igazán úgy, mint egy fiú… Viszont mikor megláttam ma, először… Annyit változott… Már nem csak a barátot látom benne… Hanem a fiút is…

-          És akkor most mit szeretnél tenni?

-          Egyelőre még én sem tudom… Majd eldől… Megpróbálok vele beszélgetni… Egyébként most merre járnak?

-          Elmentek az Abszol Útra nekünk bevásárolni…

-          Ja… De most Te jössz Növi!

-          Na látod… Ezt már jobban szeretem… - mosolyodott el Betty – Nekem… Igazság szerint…

-          Naaaa? Most miért húzod az időt? Úgy is kinyögöd előbb vagy utóbb… Legalább is marhára remélem…

-          Sirius…

-          Tényleg?! Az tök jó! – Szyszy szívéről hatalmas kő gördült le. Attól tartott, hogy Nővérének is Remus tetszik.

-          Hát igen… És míg Ti fenn voltatok addig Ő lenn vigasztalt, mert nagyon megijedtem.

-          És mi volt? Mesélj már! Ne kéresd magad!

-          Szóval az volt, hogy megöleltem, mert egyszerűen… Ez a sok feszültség…

-          És?!

-          És akkor elkezdte cirógatni a hajam… De olyan édes volt…

-          Hm… Az jó jel! – Szyszy biztatóan rámosolygott testvérére – Ennyi?

-          Igen… Azt hiszem…

-          És Neked mióta tetszik?

-          Nem is tudom… Úgy igazán, mint a fiú Nekem is csak most kezdett… Most vettem észre, hogy itt van az orrom előtt…

-          Nekem meg Remus… Neked van már valami terved?

-          Nincs… Nem igazán szeretnék nyomulni… Nem akarok hülyét csinálni magamból…

-          Hát… Körülbelül én is valahogy így állok ezzel… Majd lesz valahogy… Remélem… Csak… Azt nem értem, hogy Remus miért akar egy szóbába lenni velem? Annyira abszurd számomra, hogy csak azért, mert tud egy – két betegségről dolgokat…

-          Hát… Igaz ami igaz… Nekem is eléggé érdekesen hangzik… - felelte eltűnődve Betty.

-          Lehet, hogy…?

-          Ha egyre gondolunk – már pedig szerintem egyre gondolunk – lehet…

-          Lehet, hogy Én is Neki?

-          Szerintem semmi akadálya nincs, de ezen ráérünk gondolkodni. Még sok időnk van. Előttünk az egész éjszaka.

-          Igaz… Mennyi az idő?

-          Öt óra lesz négy perc múlva.

-          És mikor mentek el a fiúk?

-          Nem tudom… Körülbelül négy és fél öt között.

-          Oh…

-          Figyelj… Van kedved megnézni a szobát?

-          Igen van!

-          Gyere. Segítek. – Betty karon ragadta Húgát és felhúzta. Szyszy először kissé megingott, de hamar észhez tért. Lassan lépkedtek a saját szobájukhoz.

-          Hányas a mienk? – kérdezte Szyszy.

-          32-es.

-          És merre van? Feljebb?

-          Igen, egy emelettel magasabban van.

Elég nehezen, de sikerült felmenniük a lépcsőn. Betty kinyitotta az ajtót és betámogatta Szyszyt, aki tátott szájjal nézte a szobát.

-          Mi ez? Nászutas lakosztály?

-          Nahát… Remus is pont ezt mondta… Érdekes összefüggés… - az idősebb lány arcán széles mosoly terült szét.

-          Wow! Gyönyörű! Csodaszép!

-          Ugye, hogy az? Nekem is tetszik! De aztán csak óvatosan Remusszal!

-          Jaj, Betty! Te miket feltételezel rólam? – Szyszy arcán kaján mosoly jelent meg.

-          Feküdj le! Én megágyazok Remusnak.

-          Jó.

Szyszy lefeküdt az ágyba. Betty kiment a szobából, de Húga már nem tudta mikor jött vissza, mert elnyomta az álom.