Tom hiába volt ötödikben prefektus, és utolsó, hetedik évében iskolaelső, nem változott, s ugyanaz a bajkeverő maradt. Miután Abraham felcipelte a fiút, lelökte nem éppen kedves módon a pihe-puha ágyba. Tom csak feküdt mozdulatlanul, és hallgatta a klubhelyiségből feltörő hangokat.

-Igen professzor úr, csak beszélgettünk. - felelte egy ismerős hang.
-Rendben Mr Black, de kérem, hogy lassan mindketten fáradjanak be a hálószobájukba, már elég késő van.
Wadnes a hangok szerint távozott a klubhelyiségből, s megreccsentek a lépcsőfokok. Pollux belépett az ajtón -Tom még mindig szobor módjára hasalt az ágyon, majd csigalassúsággal átöltözött a pizsamájába. A szobára csend ereszkedett, s még Pollux sem szórta intelmeit barátjára a lent történtek miatt, Abraham szokásosan a „Majd jövök!” felkiáltással jött elő, s öt perc múlva már csak az ágyára ledobott talár emlékeztetett rá. Tom és Pollux kerülték egymás pillantását, s csak lényegtelen mondatfoszlányok hangzottak.

„Elegem van... Pollux hibáztat... átlátok rajta. Sokszor tudom mit éreznek, mit gondolnak a barátaim... s ez most sincs másképp... ”

Tom gondolataiba mélyedt, s hirtelen eszébe jutott egy számára fontos dolog. S mivel Pollux már az igazak álmát aludta, gépiesen felállt, s leosont a klubhelyiségbe. Örömmel nyugtázta, hogy nincs ott senki, s csak az óra ketyegése hallatszik. Ránézett. Fél óra múlva éjfél. A kandallóban is kialudt már a tűz. Elindult ki a folyosóra, s még Benedit boszorkány (Benedit boszorkány képe őrizte a Mardekár klubhelyiséget)is békésen szuszogott, volna... ha Tom fel nem ébreszti. Szitkozódva álmosan motyogott, majd ismét álomba zuhant. Tom néhány lépést tett, ugyanis a sötétben az orra hegyéig sem látott.

-Lumos!- suttogta.
-Mit csinálsz itt Tom?-kérdezte egy ijedt hang.
-Inkább te mit csinálsz ilyenkor...Óó látom már. - Tom nagyon megdöbbent barátján. Soha nem gondolta volna, hogy Abraham egy lánnyal sétálgat az éjszaka sötétjében. Pálcájával Abraham mellett álló sötét barna hajú lányra mutatott, kinek kéken izzó szemei voltak.
-Abraham kérdezni akartam valamit tőled, de érzem, hogy az időpont nem alkalmas.- pálcájával ismét a lányra világított. További kérdezősködés nélkül megint felébresztette Benedit boszorkányt, aki átkok tömkelegét szórta Tomra.

„Abraham, Abraham... hát esténként ezzel a lánnyal kavarsz. Bár mit ne mondjak, az ízléseddel sosem volt gond. Nekem is meg kéne keresnem a drága Camillát... lehet kissé megsértődött rám. Szegény kis naiv...”

Camilla azoknak a lányoknak a körébe tartozik, akik elhitték a rámenős Tom ígéreteit. Persze Tom ilyenkor szokás szerint úgy tett, ahogy eddig is. Egy idő után úgy megunta Camillát, mint a gyerek a játékát. Camilla pedig már nem is ragaszkodott a „sármos” Tomhoz. Tom nesztelenül ment be a hálószobájába, ahol csak Pollux horkolása törte meg a csendet.

***
Másnap Tom úgy érezte leragad a szeme, s -még józanul is-,alig bírt megállni a lábán, olyan fáradt volt. Pollux a reggel folyamán sem próbált beszélgetésbe elegyedni barátjával, még akkor sem, amikor a Nagyteremben fogyasztották a jól megérdemelt reggelit.

-Figyelj Pollux! A barátom vagy? - kérdezte gúnyosan Tom.
-Tudtommal igen...
-Jah látom. Tegnap este óta, megjegyzem a mugli csaj kínzása óta, kerülsz egy hatalmas körívben. - azzal széles kört írt le kezével, s ezzel a mozdulattal majdnem feldöntötte a töklevét.
-Inkább te figyelj Tom! Én segítek rajtad, áldozatot hozok neked, s még neked áll feljebb, ez már nekem nagyon sok!! -válaszolta gerjedő dühvel Pollux.
-Megtanultál halandzsul? Vagy miről beszélsz? Miféle áldozatot hozol nekem? - Tom tárgyilagosan kérdezte ezt, mire Pollux arca elvörösödött, s lehalkította hangját.
-Nah ide figyelj! Tegnap estéből mire emlékszel?
-Háát - Tom a fejét vakargatta – őő ittunk egy kicsit, és hát elkaptunk egy csajt, aki épp bejött a klubhelyiségbe.
-Pontosan. Utána Abraham felvitt téged a szobába, én meg beszéltem azzal a csajjal.
-Te beszéltél a csajjal? Egy muglival? Azt hittem ismerlek. De..
-Ne vágj már a szavamba! Én meg azt hittem, hogy néha használod a fejedet!! Arra emlékszel, hogy miért cipelt fel Abraham?
-Igen.. mert jött az a bolond Wadnes. -fintorgott Tom.
-Hát ezért Tom. Ha akkor nem beszélek vele, akkor a kis csaj azzal fogadja a kedves Wadnes tanár urat, hogy mit tettünk vele, és akkor végünk! Legfőképpen neked...
-Nah jó... kössz -Tom mindezt eléggé kelletlenül nyögte ki, ugyanis nehezére estek az efféle gesztusok-,és akkor mit mondtál neki, amiért nem köpött be?
-Győzködtem, hogy el ne járjon a szája, de erre ő: Ha nem jársz velem, akkor beköplek a tancsinak!- nyafogta magas lány hangon Pollux.
-Az a kis (itt olyan szót mondott, amit nem kívánok leírni). Erre mit mondtál?-kérdezte észbe kapva Tom.
-Hát mit mondhattam?! Azt hogy rendben.. szerinted miért nem tud semmiről Wadnes?! - Pollux fájdalmas arcot vágott.
-Tom! Pollux! Becsöngettek! Gyertek már! Wadnes le fog cseszni, ha elkésünk bájitaltanról. - Abaraham már ott állt melletük, erre Pollux lassan bólintott, Tom pedig csalódott fejet vágott.

Bájitaltanon kivételesen Tom nem figyelt, mivel Abrahammal beszélgetett, aki nem igazán adta jelét, hogy zavarták volna a tegnap esti események.
-Abraham! Nálad van a naplóm?
-Csak nem ezért kerestél tegnap este? A naplód miatt? - kérdezte vigyorogva Abraham.
-De azért... csak tudnom kell, hogy hol van.
-Hmm... - Abraham szemét hunyorítva gondolkozott, s közben állát vakargatta- Igen barátom. Nálam van. Adjam vissza?
-Nem! Nem azért kérdeztem, Örülök, hogy jó kezekben van.- majd nagyot kacagott.
-Igazán örülök, hogy ilyen szórakoztató az erősítő energia főzet elkészítése, de kérem Mr Denem
mellőze az efféle megnyilvánulásait az én óráimon. -mondta szúrósan Wadnes.

„Nem semmi ma mennyi minden kiderült a legjobb barátaimról. Abraham egy csajjal enyeleg esténként, Pollux most szintén ezt fogja tenni, persze az én jóvoltomból... de nem érdekel. Én inkább vállaltam volna a büntetést, mint hogy megalázkodjam az ilyen kis csitriknek. Azt hiszem ma két kis ribivel is beszélnem kell...”

***


-Camilla! - Tom délután a Mardekár klubhelyiségének néptelen folyosóján odament az egyik vörös hajú, zöld szemű lányhoz, s hátulról átölelte- ne is mond... tudom, hogy mennyire hiányoztam... s ne aggódj járok veled, látom a csodás szemeidben, hogy mennyire vágyakozol személyemért...
-Szállj le rólam Denem! Te egoista barom! - Camilla lerázta magáról a fiút, és egyenesen belekiabált az arcába.
-Na kincsem... hogy beszélsz? - Tom ördögien vigyorgott, s magához húzta a lányt.
-FOGD MÁR FEL, HOGY UTÁLLAK! - a lányt elöntötte a méreg, s eszeveszetten ordibált.
-Csend legyen te liba! - Tom átkulcsolta Camilla bársonyos kezeit, s elővette pálcáját.
-Te nem parancsolgatsz nekem! Ez majd móresre tanít... Imperio!-Tom nem most először használt főbenjáró átkot. Nagy szorgalommal gyakorolta őket nyáron is. Camillának elhomályosult a tekintete, s bénán lógatta kezeit.
-Mond, hogy szeretsz! - utasította Tom.
-Szeretlek Tom. - felelte álmatagon a lány, mire

Tom hatalmasat kacagott, s arra gondolt, hogy majd ő meggyőzi azt a sárvérű lányt arról, hogy Pollux nem hozzá való.