|
1. fejezet -
2005.02.16. 16:35
A nap még éppen csak kibújt a horizont mögül, mikor egy sápadt, szikár tizenhét év körüli fiú baktatott némán a londoni King's Cross pályaudvaron. Megnyúlt arca, suhanó járása leginkább egy kígyóra emlékeztetett. Mogorva tekintete hosszan elidőzött a a peronőrön, és a vonatról leszálló vidám embereken...
-Muglik... mocskos muglik... - a fiú furcsa vágású szemei dühösen vörösleni kezdtek.
-Barátom! Hát itt vagy?
-Szervusz Pollux. Örülök neked...
-Én is. Gyere siessünk, mert két perc múlva indul a Roxfort Expressz. -szólt barátját noszogatva a Pollux nevű fiú, kinek Tomhoz hasonlóan fekete haja volt. Ellenben sokkal egészségesebbnek tűnt, arca csak úgy ragyogott még akkor is, ha sápadt barátjára nézett. Előrébb furakodtak a kilences vágánynál állt sor miatt, csomagjaik miatt óvatosan haladtak ugyan, de Tom így is nekiment az egyik kislánynak, aki eléggé megszeppent.
-Vigyázz az utamból te mocskos, kis.......- sziszegte Tom.
-Tom! Menj előre! - kiáltott fel ijedten Pollux, majd miután Tom minden elővigyázatosság nélkül elviharzott a kilences és tízes vágányok peronját elválasztó falhoz -bár félő volt hogy egyenesen nekicsapódik a falnak, úgy tűnt ez a Pollux fiúnak igen csak természetes - ,pár nyugtató szót szólt az ugyancsak ijedt kislányhoz...
-Kérlek vigyázz mit beszélsz. Ne feledd a Titokvédelmi Alaptörvényt... -mondta Pollux szemlesütve.
-Pollux barátom látom már, hogy egy cseppet sem változtál az elmúlt nyár alatt, ellenben nekem jó pár kalandban volt részem. - mondta szinte már derűsen a Tom nevű fiú.
-Alig várom, hogy megoszd velem a nyári élményeid,amik bizonyára izgalmakkal teliek, de pillants kérlek jobbra... - szólt komoly nyugodtan Pollux - ELINDULT A VONAT! - hirtelen felkapta a fejét, majd eszeveszett rohanással ráncigálta maga után Tomot.
-Még jó... még jó, hogy a ládáinkat bepakoltuk... -szólt immár a folyosó közepén levegő után kapkodva Pollux, majd Tom barátjával elindultak abba a fülkébe, ahol ládáik is megpihentek.
-Kellemes volt az ablakból nézni lélekszakadó rohanásotokat. -miután Tom kinyitotta a fülke ajtaját, meglepetésére már ültek ott méghozzá régi barátja, Abraham Malfoy, akit -szíve mélyén, mert olyan is volt neki- ,mellesleg jobban kedvelt Polluxnál, ugyanis Pollux kissé Törvény, és Szabály imádó volt, s ez „valamiért” nem annyira jött be a szabályszegő Tomnak.
-Abraham! Engedjétek leülni ezt a megfáradt elmét kedves barátaim..- Tom érkezése óta először boldog mosollyal nézett körül, majd helyet foglalt az Abraham nevű szőkés barna hajú fiú mellett. Bár mosolya fagyaszthatatlannak tűnt, lelke mélyén ádáz csatát vívott.
"Ők még nem tudják... nem tudják a titkomat... Ó barátaim mióta várok e gyönyörű percre mikor megoszthatom veletek szörnyű tettemet..."
-Mi baj Tom? - kérdezte érdeklődve egy másik fiú, mire Tomnak elsötétedett az arca.
-Ne merészeld... utoljára figyelmeztetlek – villant meg fenyegetően Tom arca-, nem Tom a nevem, mint azt már az elmúlt év folyamán számtalanszor elmondtam, hanem Voldemort. Nem kívánom magammal hordozni mugli apám hitvány nevét.
-Hagyd már szegény Christiant! - kelt a kis fiúcska védelmére Abraham -, még csak most lesz másodikas ...
Tom mérgesen mordult egyet mivel nem akart Abrahammal összetűzésbe keveredni, majd az ablakhoz lépett, hol ábrándozó kifejezése elárulta, hogy kellemes dolgok járnak különösen okos fejében.
-Tényleg Tom - Pollux tudta, hogy őt sosem fenyegetné meg barátja-,mit is akartál mesélni?
-Hát igen... tudod most is a nyári eseményeken gondolkodom. Szeretnék valamit mesélni... -azzal ellenőrizte, hogy az ajtó zárva van-e, kényelmesen elhelyezkedett, és belefogott mondókájába.
***
A vonatút ugyanúgy telt, mint az elmúlt hat évben. S most, így az utolsó Roxforti évben sem változtak a fiúk. Tom volt eddig is a vezéregyéniség a barátai között, akiket mellesleg a családjának hívott, hisz rajtuk kívül a nyári események óta más nem volt neki. Csak ők. Mióta családja megtudta szörnyű titkát, még jobban csodálták, istenítették őt, ami valljuk be, tetszett Tomnak. Élvezte a puli módjára kuncsorgó „ebeket” kik megvesztek minden szaváért, s akárcsak megszólalt, mindenki hallgatásba burkolózott. Büszke volt eszére, elöntötte a becsvágy, s hatalmas ugrásokkal csapdosták a hangulat hullámai. Hol jókedvű, öntudatos „mintadiák” volt, hol pedig a mardekár gonosz feje, kit lelkesen követtek csatlósai. Imádta a fekete mágiát, s bájitaltanból, sötét varázslatok kivédéséből, átváltoztatástanból egyaránt kiváló minősítést kapott a Rendes Bűbájos Fokozat megpróbáltatásai során.
-Mr. Denem! Kérem figyeljen az órámon. Nem értem mi történt Önnel, az Átváltoztatástan mind ez idáig kitűnően ment Önnek.
-Sajnálom Dumbledore professzor. Ígérem figyelni fogok. -majd gonosz mosollyal kacsintott a mögötte ülő Abraham nevű fiúnak, mire Pollux fejcsóválva a könyvébe nézett.
-Ahogy az imént említettem ma átismételjük a tavaly tanult transzformációkat. Ne feledjétek, hogy hetedévben fogjátok letenni a RAVASZ-okat. -nézett komolykodva Dumbledore.
"Jó érzéssel tölt el Dumbledore, hogy végre van olyan tett, vagy dolog, amiről Ön nem tud... Végre borsot törhettem vén orra alá. Maga sem a régi... már vak. Nem lát, pedig ha kinyitná a szemét, látná kivel van dolga. Nem egy kisdiákkal..."
-Abraham Malfoy! Kérem fejezze be padtársa szórakoztatását.. khm.. a pad alatt. Az óra további része is a Mardekár tisztelt tanulóinak lehordásával járt, majd az óra végét jelző csengő után mindenki távozott a teremből, kivétel Dumbledore, és kérésére Tom.
-Tom. Hallottam róla mi történt a nyár folyamán... kérlek fogadd el részvétemet. Hidd el apád jó ember volt. -paskolta meg a professzor Tom vállát- légy erős! Hisz már kész férfivá értél.
-Ez a vén bolond dicséri apámat. Mélyen felháborít... hisz tudjátok mit cselekedett a hitvány muglija – mondta Tom, mire a körülötte álló fiúk bólogatni kezdtek- de már kiéltem bosszúmat. megtettem azt, amit megérdemelt azok után amit anyámmal tett. És nem bántam meg. -fejezte be mondandóját széles vigyorral, majd bandájával együtt elindult a folyosón
-Mit jössz nekem? - förmedt rá egy lányra.
-Már megbocsáss – igazította meg keretes szemüvegét a lány – de te jöttél nekem. -majd lenézően végigpillantott a fiúkon, és odébb állt.
-Kis csitri! Mindjárt utána megyek, aztán... - itt Abraham elővette a pálcáját, és élesen kacagott- alig lehet több tizennégy évesnél, s már szórja ránk igazságtalan vádait. Ez tűrhetetlen. Na jó... Tom. Tom! Nem hallasz?? Voldemort!!!
-Szólítottál? Igen, Ez a nevem...
-Figyelj! Már úgyis vége a tanításnak, menjünk fel a klubhelyiségbe.
-Mit akarsz ott? Talán bámulni a magoló diáktársainkat?
-Eszem ágába sincs! Tudod apámnak a pincéjében van pár üveg – itt lehalkította hangját- Lángnyelv Whisky, és gondoltam szívesen innál a nyáron történt dolgokra. - a Malfoy fiú szinte belefúrta kék szemit Tom fekete szemébe, s azok mintha megszólaltak volna. A fiúk délután kissé felöntöttek a garatra, s jókedvűen kapták el a mit sem sejtő elsősöket, kiket alaptalan kínzással ítéltek.
-Hagyjatok békén légy szíves!!- rikácsolta egy kislány a falhoz szorítva.
-Sajnálom kedves... kihez van szerencsém?- kérdezte érdeklődő képet vágva Tom, mire a többi fiú felnevetett.
-Semmi közöd hozzá! - húzta ki magát a kislány, már amennyire tehette az erős szorítástól.
-Hát jó! Majd én kiszedem belőled! Figyelmeztetlek! Nem amatőrrel van dolgod. -szólt terebélyes vigyorral.
-Mit akarsz tenni Tom? Csak nem? - Pollux szemében enyhe félelem csillant- Tom! Azt tilos! Nem érted? -rázta meg Tom vállát, kinek arca már egy őrült arckifejezését öltötte fel.
-Inkább te nem érted! Nem látod, hogy ő is egy mugli? Egy felkapaszkodott kis liba!- szólt egyre erősödő dühvel Tom, pálcáját Pollux felé fordította – te a barátom vagy, testvérem! Ne fordíts nekem hátat!
-Tom! Hagyd a csajt! George most szólt, hogy Wadnes jön ellenőrizni a klubhelyiséget. - Wadnes a Mardekár házvezető tanára volt, s igen nagy hírében állt a büntetéseknek, melyeket napjában szórt a diákokra- Gyere! - győzködte Abraham a kiábrándult Tomot, majd felhúzta a lépcsőn, ugyanis igencsak szédelgett már a sok pohárkától. Pollux viszont lenn maradt, s a kislányhoz kezdett beszélni, amit szerencséjére Tom már nem látott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT