Szelíd szél söpört végig a kietlen, de "narancsban" fürdő utcán,
felkapva a járda szegélyen élő lomha, színekben pompázó, lusta
leveleket. A hűvös őszi reggelen egy merengő lány nézett ki a párás
ablakon. A napsugarak megvilágították komor arcvonásait, gesztenye
barna haját, zöld szemeit. Az utcát bámulta, ahonnan nap sütötte meg
könnyektől csillogó arcát.
- Ashley! Gyere reggelizni! Elkésel a suliból! - kiabálta fel az Anyukája.
A lány kapkodva letörölte könnyeit, majd gyorsan leszaladt a nyikorgó
lépcsőn, alig evett valamit mivel nem volt étvágya. Anyukája azért
unszolta hogy egyen még, de mindhiába. Mire Anyukája elköszönt
volna, arra már Ashley réges-rég elrohant az iskolába. Útközben is
potyogtak a könnyei, nagyon szenvedett egy "vak" fiú miatt. Vak volt,
hiszen nem látott, nem látta őt, aki mindig ott van mellette. Ashley
minden gondjában kiállt érte. Hamar odaért az iskolába, rendbe rakta
magát, majd odaszaladt barátnőihez. A három barátnő együtt ballagott
le az udvarra. Kate volt a legidősebb hármójuk közül. Éj fekete hajához
szeme is passzolt. Viselkedésén is látszott hogy érettebb a
barátnőinél. Jess az ellentettje volt, szőkésbarna haja, és vidám zöld
szemei voltak, ráadásul egyidős volt Ashleyvel. A három lány ötödik
osztályos koruk óta elválaszthatatlan volt.
- Nézzétek ott van Samy. - szólalt meg hirtelen Ashley.(Közben Samy
egy lányhoz sétált, akivel szenvedélyes beszélgetésbe kezdett.)
- ASH! Ezt fejezd be! Nézd már! Azzal a liba Jane-nel dumál. - válaszolt
ingerülten Jess.
- Azt hiszed nem látom? Ashley dühös tekintettel ránézett Jess-re majd
elviharzott a lánymosdóba.
- Ilyen nincs. Nem tudja elfelejteni.-mondta fejcsóválva Kate.
- Hát nem. De mondjuk Samy-t sem értem..én tökre azt éreztem hogy
bejön neki Ashley, igaz hogy barátok de szerintem Ashnek ennyi nem
elég. Meg még elkezd járni ezzel a....hülye Jane-nel.

Samy volt a "vak" fiú...aki nem látta őt.

***

Egy hét múlva Sam és Ashley beszélgettek.
- Szia Samy! Na mi van veled?
- Hello! Semmi különös. Veled? Mikor jössz haza?
- Óra után. Te? Nem megyünk együtt?
- Én is. Oké mehetünk együtt. Szia!
Ash nagyon izgult egész nap, hogy mi lesz, nem is izgult már, hanem
félt attól, hogy esetleg Sam rájön hogy Ashleyben nemcsak baráti
szeretet lakozik, hanem másfajta is. Úgy érezte, érzéseivel becsapja,
átveri a fiút, hiszen Sam csak barátságot akar tőle. Semm mást,
sajnos...Órákon sem figyelt, amikor szólították nem tudta a választ
sem...Ennyire szerelmes lennék? gondolta magában, azon fantáziált
milyen jó lenne ha közte, és Sam között lehetne valami fergeteges,
valami fergeteges szerelem ...Aztán vége lett az órának. Sam a kapu
előtt várt, Éppen Jane-től "búcsúzkodott". Jane gyönyörű lány volt.
Ashley tudta hogy nincs tökéletes lány a világon, de valamiért úgy
érezte hogy Jane Khal kívülről a tökély.
- Akkor mehetünk? nézett Ashleyre Sam.
- Rendben.
Majd mentek egymás mellett, kezük néha össze ért, Néha egymásra
néztek, és elmosolyodtak. De Ashley amellett hogy örült, végtelenül
szomorú volt.
- Mi a baj?
- Á semmi... csak rossz napom van.
- Szerintem meg rossz hónapod van...mondta mosolyogva a fiú.
- Lehet. - nézte bágyadtan az eget a szomorú lány.Sam megfogta
tenyerével a lány homlokát, majd ezt mondta:
- Diagnózisom, szerelem van a dologban. - majd széles mosollyal
folytatta. - Ki a szerencsés?

Ash olyannyira elvörösödött, hogy gyorsan lehajtotta a fejét. Nem
akarta elárulni eddig olyan jól titkolt érzelmeit. Sam úgy látszott nem
készült különösebb interjúra a szerelmi "áldozat" ügyében, ezért Ash is
lassan megnyugodott. Sam hazakísérte Ashleyt, mivel az ő házuk még
jóval lejjebb volt. A kapu előtt beszélgetésbe elegyedtek, amikor egy
bringás banda száguldott el mellettük. Útjukat fütyüléssel komponálták,
ami az immár elvörösödött Samnek, és Ashleynek szólt. A csapat tagjai
egytől egyig tavaly még az ő iskolájukban koptatta a padokat. Ők
voltak az iskola "rosszfiúi". Ahol ők megjelentek, ott csak rossz
történhetett. Így volt most is. Sam annyira zavarában volt, hogy csak
bambán a kerítés léceit nézte. Ash pedig fájó szívvel egy "Majd holnap
találkozunk! Hello" val elbúcsúzott a totálisan megzavarodott fiútól.
Ráadásul szobájában az átlagosnál is nagyobb rendetlenség várta.