A fiú erős kezével megtartotta a lányt, aki előtt elsötétült minden.

-         Húgi! – ordította Betty – Mi baja?

-         Nem tudom, de azt hiszem fel kéne vigyem a szobánkba. – felelte Remus.

-         Mi a baj? – kérdezte Sirius aki ekkor lépett ki a Foltozott Üst ajtaján két pohár töklével.

-         Szyszy elájult! – felelte James.

-         Betty! Te maradj itt Siriusszal és Jamesszel. Vegyél ki egy, két személyes szobát. Én addig felviszem Szyszyt.

-         Rendben. – Betty majdnem sírt. Nagyon féltette Húgát, aki igaz néha nagyon az idegeire tudott menni, de amellett nagyon szerette.

-         Betty… Gyere! Ülj le! – Sirius átkarolta a lányt és a vendéglátó kanapékhoz terelte. – Nem lesz semmi baj… - próbálta csitítgatni – Csak biztosan nagyon elfáradt a sok futásban. James… létszíves rendelj egy szobát nekik. – James sarkon fordult és megkereste Tomot, a kocsmárost.

-         Sirius! Én úgy féltem! – a lány zokogásban tört ki és átkarolta Sirius nyakát, aki hirtelen azt sem tudta hová kapjon. Óvatosan hozzáért a lány fejéhez amely most a fiú mellkasánál pihent. Elkezdte gyengéden simogatni a haját – Csss… Nincs semmi baj… Remus felviszi… Ne aggódj! Nem lesz baj… Csss…

Ez a lány… - gondolta magában Sirius.

Eközben Remus felvitte Szyszyt a szobába és lefektette az ágyra. A fiú mellé ült és egy hideg vizes ronggyal törölgette a lány homlokát.

Így olyan békés… Más, mint napközbe…- Remus kezdte meglátni a lányt is Szyszyben.

-         Mi… Mi történt?

-         Rosszul lettél.

-         Mitől?

-         Gondolom a sok futáshoz. Túl hirtelen sokat tettél meg és a szervezeted nincs hozzá szokva ehhez. Ez válthatta ki belőled. – Remus keze még mindig a lány homlokán volt a ronggyal együtt. – Jóban vagy?

-         Hát… Eléggé émelygek… Fáj a fejem és hányingerem van.

-         Jobb lesz, ha most alszol egyet. Ez az Én ágyam, nyugodtan pihenj. Lemegyek és megmondom a többieknek, hogy ha nem leszel jobban, akkor egy szobába alszom veled ma éjjel és Betty átjön a többiekhez. Nem zavarna? Csak azért gondoltam, mert értek egy jó pár betegséghez és tudom kezelni őket…

-         Engem nem zavarna… Ha Bettynek is megfelel.

-         Rendben! Akkor nyugodtan aludj egyet.

Remus felállt az ágyról és kiment. Útközben elkezdett gondolkodni…

Remus… Ő a haverod… nem tetszhet meg. Ő csak egy barát! Semmi több… De akkor miért akarok vele egy szobába lenni? Biztos felelőséget érzek iránta… igen… felelőséggel tartozom…- azzal elhessegette a gondolatait.   

Mikorra leért, Betty elé szaladt.

-         Na mi van? Jobban van már? Mi baja?

-         Ha szóhoz hagyod jutni, biztos vagyok benne, hogy elmondja. – érkezett vissza időközben James.

-         Szerintem az lehet a baja, hogy a szervezete nincs hozzá szokva a hosszabb távon való futáshoz. Túlságosan megerőltethette magát és ez válthatta ki belőle. Azt mondta, hogy eléggé émelyeg, fáj a feje és hányingere van. Belefektettem az ágyamba.

-         Akkor ébren van? – kapott rajta Betty.

-         Nem hiszem. Mondtam neki, hogy nyugodtan aludjon és arra gondoltam… hogy… mivel én értek egy pár betegséghez jobb lenne, ha én lennék vele egy szobába ma éjjel, Te meg aludhatnál az Én helyemen… Szyszy beleegyezett… Te mit szólsz hozzá?

-         Figyelj, Remus! Ehhez te értesz a legjobban, nekem semmi kivetni valóm nincs, ha a többieket se zavarja a jelenlétem.

-         Már hogy zavarna! – felelte James.

-         Oho! – Sirius kajánul elvigyorodott. Igen! Igen! Igen! Remus! Király vagy!

-         Valami baj van? – kérdezte Betty.

-         Semmi… Örülök, hogy megtisztelsz minket látogatásoddal. Ugye mind a két nap itt lesztek?!

-         Persze, hogy! De mikor vesszük meg a cuccokat? Szyszyt ilyen állapotban nem hurcolhatom el magammal…

-         Szerintem pakolj le mindent, mi segítünk fel vinni a holmid és hárman elmegyünk, addig te dumálhatsz Szyszyvel… - ajánlotta fel Sirius.

-         Jaj Sirius! – Betty átölele a fiút és mélyen a szemébe nézett – Köszönöm.

Csókold meg! Gyerünk! - Kezdte az egyik hang, majd folytatta egy másik : Ne! Nem szabad! Sirius! Nem teheted ezt a barátoddal! Nem! Nem! Nem!

Betty elengedte a srácot és egy hálás mosolyt is megeresztett, miközben James egy gyilkos pillantást vetett barátjára, mire Sirius egy „Ne aggódj, nem teszek semmit!” arccal nézett vissza.

-         Uraim! Van egy kis baj. Csak olyan két személyes szoba van, ahol franciaágy van. – szólt egy idegen hang, akiről kiderült, hogy Tom a kocsmáros és egyben a Foltozott Üst tulajdonosa.

-         Nekem az nem baj… a Húg… - Remus megköszörülte a torkát – illetve, hogy akkor… nem tudom…

-         Alszom a földön… - sietett a válasszal Remus.

-         Akkor nincs gond? – kérdezte Tom.

-         Nincs. Minden a legnagyobb rendben!

-         Rendben. Akkor kérem, írja alá itt… - egy papírt tett le az asztalra és rámutatott egy helyre – Akkor meg is volnánk… Illetve… Hány napig óhajtanak maradni?

-         Két éjszaka. – válaszolta a lány, mire a kocsmáros beírta a lapra a tartózkodás idejét.

-         Íme a kulcs.

Betty átvette a férfitől majd egy sokat mondó pillantást váltott Siriusszal, hogy segíthetnének. Remus vitte Szyszy táskáját. Sirius megemelte Betty bőröndjét, de túl nagy volt a lendülete. Azt hitte, az nehezebb lesz. Megingott és hátra esett.

-         Auh! – mondta fejét dörzsölgetve.

-         Jól vagy? – James segített neki felállni.

-         Persze, minden rendben csak kicsit nagy volt a lendületem…

Betty halkan kuncogott a fiú ügyetlenségén.