Sötét éjszaka volt, a Privet Drive házait csak a sarki lámpák világították be. Csendes kis utcának nézett ki azt meg kell hagyni, de ugyanakkor sok pletykás asszony élt ezen a környéken. Azon az estén hála istennek hamar nyugovóra tértek az öreg nénikék. Úgy tizenegy óra tájban egy kis kocsi állt meg a Privet Drive 13.-as ház előtt. A járműből egy fiatal hölgy és öreg férfi szállt ki. Bekopogtattak. Egy csinos fiatal nő nyitott ajtót.
-         Jó estét - mondta az idős férfi.
-         Szép jó estét Mr. Thomas! Kérem, kerüljenek beljebb. - A hölgy hívogatóan kitárta az ajtót.
-         Vigyázzanak rájuk. Úgy szeressék Őket, mintha a saját gyermekeik lennének. - mondta a férfi a nőnek. Az úr kezében egy hatalmas kosár volt, abban, pedig két csecsemő.
-         Igen, Mr. Thomas! Tudom, én már most úgy szeretem Őket, mint a saját gyermekeimet. Biztos vagyok benne, hogy a férjem, Peter Wilful is hasonlóan van a dologgal.
-         Emma kisasszony! Ugye tudja még a nevüket?
-         Hogyne tudnám?! Szyszy és Beatrix.
-         Igen! - mondta a férfi, mosolyogva.
-         Megkínálhatom Önöket egy kávéval?
-         Rendben, és köszönjük. - felelte az úr a hölgy helyett is.
A két idegen leült a konyhában lévő székekre.
-         Köszönöm. - mondta a férfi, amikor Emma elé tette a kávét.- Én azt ajánlom, hogy ne említse meg a lányoknak, azt hogy Önök, nem a valódi szüleik.
-         Rendben. Ezt én és a férjem is így gondoltuk.
-         Ha szabad kérdezni, Mr. Wilful hol tartozkódik most?
-         Ma reggel el kellett utaznia. Halaszthatatlan dolga akadt. De holnap estére már vissza is ér. – a férfi megitta maradék italát.
-         Nagyon köszönöm a kávét Mrs. Wilful. Nekünk vissza kell mennünk az árvaházba. Köszönjük, hogy örökbe fogadták ezt a két gyermeket. - mondta a férfi és kezet nyújtott a hölgynek, majd elment.

    Szyszy és Betty lassan elkezdtek felcseperedni. Peter és Emma Wilful nagyon szerette a két lányt, ezért megfogadták az árvaházvezető tanácsát. Nem mondták el nekik, hogy Ők nem az igazi gyermekeik. A két lány sokat játszott a Privet Drive utca csavargóival, de valahogy Szyszy és Betty mások voltak, mint a többiek. Ez feltűnt a mostoha szüleiknek is. Amikor a két lány veszekedett folyton beborult az ég, majd villámlani kezdett. Több ilyen véletlen is előfordult a testvér párral. Az utcába lakott egy lány. Cintiának hívták, akit a lányok utálták. Miután Betty akaratán kívül elátkozta, a lányt megrázta az áram.
  Aztán tizenegy éves korukban megtudták mért olyan mások, mint a többi gyerek. Levelet kaptak egy varázslóiskolából, méghozzá a Roxfortból. Az első évük arról szólt, hogy megismerték azt a világot, és rengeteg újat tanultak. Azonban a rossz oldala a dolognak az volt, hogy más-más házba kerültek. Szyszy Mardekáros lett, Betty pedig Griffendéles. Ez néha zavarta Őket, de aztán hozzászoktak. Életre szóló barátságot kötöttek James Potterel, Sirius Blackel, Remus Lupinnal és Peter Pettigewel. Szinte mindig együtt lógtak. Egyáltalán nem zavarta őket az, hogy a fiúk két évvel idősebbek náluk és Sirius sem ellenkezett Szyszy Mardekárossága miatt.